Jess Madson

Ideges voltam. Egészen a találkozásunk előtti óráig. Joy nem ezt érdelmi... nem érdeml meg, hogy ilyen barátja legyen. Semmire sem vittem. Se normális munkám, se karrierem. Semmim. 

Ha nem alszol, és az agyad lekorlátozódik, akkor sokszor gondolsz rossz, pesszimista dolgokra, amik még jobban a mélybe rántanak. 

Rosszul voltam magamtól. 

Nem akartam, hogy megtudja a titkaimat és nem akartam, hogy nélküle legyek. Ezt a kettőt elég nehéz egyszerre kivitelezni. Egy ideig talán menni fog, de egyszer vagy véget vetek ennek és lassacskán leteszem a cuccot. Vagy elmondom neki. 

Mit szólna hozzá, ha kiderülne, hogy egy lecsúszott ember vagyok... biztosan nem akarna mellettem lenni. 

Ezek a gondolatok egyre többször áraszották el az agyamat. 

Fél kettő volt már. Ennem kellett volna valamit, mert az enegriám alább hagyott és nem akartam beesett arccal jönni a találkánkra, ezért bementem egy pékségbe útközben és magamba tuszkoltam egy fánkot. Volt nálam víz a kocsiban. 

Hamar elment az idő, sietnem is kellett a megbeszélt helyre. 

Pár perccel később akartam oda érni, hogy csak felkapjam Joyt útközben. Nem akartam, hogy meglássák őt velem. 

Lassan odagurultam a kávézó elé. Már ott várt rám, ahogy elterveztem. Megálltam a patka mellett, lehúztam az ablakot.

- Szállj be! - húztam fel egy másodpercre a napszemüvegemet, majd vissza csúsztattam a szemem elé. 

Nagyon sütött a nap és kényelmesebb volt így. 

- Szia. - mosolygott rám. - Mi a helyzet? - nézett rám gyönyörű szemeivel. 

- Szia Bébi. Én jól vagyok, inkább az a kérdés veled mi a helyzet? Nem jöttek rá a tegnapi kis kiruccanásunkra? - érintettem meg a kézfejét, amit a combján pihentetett. 

- Nem, dehogy. Hál Isten el tudtam tusolni a dolgot. Meg nem is velem vannak elfoglalva mostanában, hanem Bryannel. Apám valami nagy munkába akarja őt beinvitálni, én szóba sem kerültem. 

- Bryan a barátod, igaz? - szomorodtam el. Tudtam, hogy nagyon nehéz lesz így Joynak. Van egy kapcsolata, amit a szülei nagyon szeretnének, és vagyok én neki. Az új titok az életében, ami nem szabad, hogy kiderüljön. 

- Igen, Bryan az.. de valamiről beszélnem kell veled Jess. Nem állunk meg valahol? 

- De, pont ide is értünk. - egy város melletti lakott területhez értünk. Balra lehajtottunk egy elhagyatott útszakaszra. Erdős rész volt valami régi iparterület lehetett. 

Megálltunk. 

- Tudod Jess sokat gondolkodtam és arra jutottam, hogy szeretnélek jobban megismerni téged. 

- Komolyan? - szóhoz sem jutottam. Nem hittem, hogy ilyen bátor lett Joy. 

- De tudod, hogy nem beszélhetsz rólam senkinek? A saját érdekedben. 

- Igen, és azt is tudom, hogyan oldhatnánk meg ezt. - kuncogott fel. - Nagyon eszes kis lány vagyok ám. 

- Hmm, és még is hogyan Bébi. - adtam lágy puszikat a kézfejére, egyre feljebb és feljebb haladva a nyakáig. 

- Tudod én már jó rég óta mondogatom apáméknak, hogy másik városban folytatnám a tanulmányaimat a következő szemeszter alatt. Van az egyetemnek máshol is kihelyezett kara, ahol akár több gyakorlatot is szerezhetnék. 

- És szívesen itt hagynád a várost Joy? - húnyta le a szemét, ahogy egyre nedvesebb ajkam a vállához ért. Ki rázta tőle a hideg. 

- Ha lenne kedved utánam jönni oda, akkor igen. - rántotta meg a vállát. 

- Az a baj Joy, hogy nekem nincs pénzem innen elutazni. - vallottam be neki a fájó igazságot. 

- Tudom, de ez úgyis csak egy-két hónap múlva lenne. Addig tetoválhatnál, szereznék neked vendégkört és az én félretett pénzemet is beleadnám. 

- De minél hamarabb el kéne menni nem igaz? 

- Amint összegyűlik rá a pénz, mehetünk. - mondta Joy. Tudta, hogy albérletet kéne kivennem és munkát kéne találnom ott, ahova indulnánk. 

- Össze tudom rá gyűjteni hamarabb is a pénzt. - feleltem egy rövides gondolkodás után. 

Tudom, hogy most sokan azt érzik rossz döntést hoztam... még én sem vagyok biztos benne, hogy érdemes volt, de kockáztatok. 

Joy az egyetlen, aki ki tud húzni a gödörből. 

- Még is hogyan? - ráncolta össze a homlokát. - Sok pénzről beszélünk Jess. 

- Az mindegy, de megoldom. - vettem egy nagy levegőt. Nem mondhattam el Joynak az igazat. 

- Olyan furcsa vagy. Jól vagy egyáltalán? Sápadt vagy. - fogta meg az arcomat és egyre rémültebbé vált. - Mit csináltál Jess? Kérlek mond el az igazat! 

- Nem csináltam semmit. - üveges volt a tekintetem, le sem akartam venni a napszemüveget, de ő helyettem megtette. 

- A szemeid, be vannak esve. Ittál? - vonta föl a szemöldökét. - Így vezettél? Meg is ölhettél volna! 

- Nem Joy, nem ittam. És kérlek ne is mondj ilyet. - labilisan éreztem magam. Sírhatnékom támadt, és nem tudtam az érzéseimen uralkozni. 

- Mit csináltál? Válaszolj! - kezdte felemelni a hangját Joy. 

- Semmit, csak lelkileg romokban vagyok. - jött egyre több könny a szememből. - Te vagy az egyetlen, aki miatt úgy érzem érdemes élni, és te vagy az egyetlen vigaszom. Szimplán ezért vagyok ilyen levert, mert egész nap azon gondolkodom, hogy nehogy valami bajod származozon a találkozgatásainkból. 

Ráhajtottam a fejem a vállára. Zokogtam, és ő védelmet nyújtott nekem. Szeretett engem, éreztem teste melegét, ahogy hozzám simúlt. 

- Sajnálom Jess. Nem akartalak megbántani, se meggyanusítani. - szorított erősen magához. - Csak azt hittem valami más baj van. 

Nem szabadott elmondanom neki, így is túl sok sérelmem látta. 

Sosem mutattam gyengének magam mások előtt, de Joy más volt. Nem tudtam magam megjátszani, vagy ha igen, akkor hagyom nehéz volt.

Szerelmes vagyok belé, és nem bírnám ki, ha akár mi rosszba belekeveredne miattam. 

A tervem a következő volt. Beszélek azzal az alakkal. És pár napon belül megszerzem a pénzt, hogy el tudjak menni másik városba, ahova Joy utánam jön és a szülei tudta nélkül tudunk találkozni, hozzám is költözhetne. Olyan gyönyörű gondolatok voltak. Azt akartam, hogy meg is valósuljanak. 

Ezért pedig pár sötét döntést meg kellett, hogy tegyek.

- Gyere sétáljunk egyet Joy. - szálltam ki az autóból és egy tisztás felé vettem az irányt. Régebben sokal barangoltam erre, még a régi barátaimmal, akikkel azóta már nem tartom a kapcsolatot. 

- Menjünk Jess. - mosolyodott el. - Tudod én nem is gondoltam volna, hogy létezik ilyen titokzatos, de közben egyértelmű ember is. 

- Egyértelmű? - nevettem el magam. - Miért lennék az? 

- Egyértelmű, hogy odáig vagy értem, de mégsem értem miért is érek neked ennyit. Hisz abba se lehetsz biztos, hogy én még mindig olyan vagyok, mint amikor régen ismertél. 

- Hogy ne lennék biztos benne. 1000%-ig Ugyan az a gyönyörű lány vagy, akit akkor megismertem és bele szerettem. 

Megállt előttem és kiskutyaszemeivel rámnézett. 

- Komolyan ennyire megbízol bennem Jess? - érintette meg az arcomat. 

- Igen. - bólintottam. 

Egy hosszú csókot nyomott az ajkamra Joy.  

Mikor visszaültünk az autóba, addigra megtisztult picit a fejem. Jót tett a friss levegő. Joy beszállt az autóba, én is így tettem. Parfümjének az illata árasztotta ez az autó belterét, amitől bizseregni kezdtem. 

Végignéztem a kócos kis haján, a tökéletes arcbőrén egészen le a kulccsontjáig. A melltartója pántja le volt csúszva a pólója alatt. Meg akartam igazítani. 

- Picit. - mondtam és kezemet lassan végigsimítottam a karján közben végig a szemébe nézve. 

Hevesen verni kezdett a szívem, de úgy éreztem ő is érzett valamit. Gyorsult a levegővétele és hangosan felsóhajtott. 

- Hunyd le a szemed. - kértem tőle, amit egyből meg is tett. - Ne nyisd ki. 

- Jó jó, nem nyitom. mosolyodott el. - Mit fogsz csinálni? - kíváncsiskodott. 

- Pszt! - tettem az ujjam a szája elé és csókokkal hintettem be nyakától lefelé a testét.