Joy Wellington
Nem tudtam mi történik velem, de valószínűleg a sok pia is rátett késztetésemre. Meg akartam csókolni őt. Éreztem valami különöset, mikor egyre közelebb értem hozzá, megéreztem narancsos leheletét. Elgondolkodtam. Biztos voltam benne, hogy én már éreztem ezt az illatot, pont így.

- Na császtok köcsögök! - jött be részegen Becca. - Uuuh csak meg ne tudja Bryan. - látott meg minket, majdnem csókolózni.

Nagyon zavarba jöttem és eszembe jutott, hogy tényleg nem helyes, amit csinálok.

- Nyugi Joy, hallgatok, mint a sír. Jessel már régen is jobban összeillettél.

Nem tudtam miről beszél. Összeráncolt homlokkal fordultam Becca felé.

- Mit mondtál? - kérdeztem vissza.

- Semmit, össze vissza beszél. - jött be az ajtón Rob és szájával betapasztotta Beccáét.

Frusztrált a dolog. Miért mondta, hogy már régen is jobban néztünk ki. Nem értettem semmit, de meg kellett tudnom az igazságot.

- Gyere Joy, mutatok valamit. - fogta meg Jess a kezemet, és húzni kezdett magával.

- Hová viszel? - ijedtem meg. Kezdtem elveszteni a bizalmam Jessel, úgy éreztem, hogy valamit titkol előlem.

- Gyere csak. Nincs semmi baj Bébi. - érintette meg az arcomat.

Elrántottam a kezét. - Honnan ismersz te engem? Olyan mintha tudnád mire gondolok, olyan mintha ismernél engem. Miért nem emlékszem rád?

- Joy, nyugodj meg. Elmesélem, csak menjünk egy nyugodtabb helyre. - karolta át a derekamat és magával rántott.

Kimentünk az ajtón, fel a lépcsőházba a legfölső szintre, ahol ki lehetett mászni a tetőre.

Feketeség volt, nagyon féltem mindig is a sötétben.

- Jess, nincs lámpád? - suttogtam. - A telefonom lemerült.

- Az enyém is Joy, de ne aggódj. Fogom a kezed. - adott egy puszit a kézfejemre. - Gyere felsegítelek.

Kapott a vállára, hogy ki tudjak mászni a létrán, amit nem értem fel. Hamar kint is voltam, viszont ott sem volt valami nagy világosság. A lámpa fényeket eltakarták a ház mellett álló emeletesek.

Sikerült Jessnek is kimászni utánam.

- Gyere, fogd meg a kezem. - nyújtotta felém a karját. - Én megvédelek.

Nem tehettem mást, megérintettem őt.

Összekulcsolta ujjait az enyémmel, amit furcsálltam, de nem húzódtam el.

Fekete szemei csillogtak a maradék fényjátékban, csak a körvonalai rajzolódtak ki Jessnek.

- Szóval, miért vagy velem ilyen kedves? És honnan tudsz rólam ennyit? - csúsztam oda mellé, mert fázni kezdtem.

Követte a tekintetem, a szemem elé lógó tincsemet eltűrte másik kezével. Mély levegőt vettem, nagyon izgultam, nem tudom mi válthatta ezt ki belőlem, de egyre gyorsabb és gyorsabb lett a szívverésem.

- Tudod Joy, amikor azt mondtam, hogy az exemé az a betű, akkor az tényleg az övé volt. És azt is szeretném, hogy az övé maradjon. - kezdte simogatni ujjbegyével az arcomat.

- Ha vele akarsz lenni, miért engem követsz egész este? Menj el hozzá, mond el, hogy szereted és csókold meg. Hidd el ha ő is szeret akkor azt fogja érezni, amit te. - kuncogott. - Kis butus vagy Jess. Ki kell használni a lehetőségeket.

- Azt mondod csak menjek oda hozzá és csókoljam meg? - vonta föl a szemöldökét. Nem láttam az arcát, de hallottam a szíve heves dobogását.

- Persze, hiszen egy csókból egyből kiderül. Ha érzel iránta valamit akkor pillangók fognak repkedni a hasadban. - mondtam magabiztosan.

Nagyot sóhajtott. Mosolyra húzta a száját félénken és megérintette a nyakam meleg ujjaival.
Mit csinál Jess?
Azt mondta, hogy az exével akar lenni. Akkor mit akar már megint tőlem? Miért van olyan érzésem folyamatosan, hogy ismerem őt?
Borzasztóan kiváncsivá tett.

- Legyen így. - adott apró puszikat a nyakamra, amitől gondolkodni sem tudtam.

Le akartam őt állítani, mert fogalmam sem volt mi folyik itt, de nem jött ki hang a számon.

Egyre közelebb ért az ajkamhoz, majd lassascskán ráhelyezte az övét. Kisebb puszikkal hintette be.
Húzott magával az érzés, akarva akaratlanul is, de megcsókoltam őt.

És akkor döbbentem rá, hogy én éreztem már ezt az érzést. Biztos voltam benne, hogy csókolóztam vele már sokszor. Hogy szeretném még ezt érezni minél többször, és vele szeretnék lenni egész éjszaka. Csak ezekre a dolgokra tudtam koncentrálni.

- Szeretlek Bébi. - suttogta Jess, amikor elhagyta a számat.

Én még olyan sokk hatás alatt voltam, hogy beszélni sem tudtam, de újabb csókba húztam, ami felért egy válasszal.

Hogy tud az ember egy este alatt szerelembe esni? Joy Wellington most megmutatta ezt.
Cikáztak a hasamban a pillangók, mintha valaki kergetné őket.

- Jess. - tettem a füle elé a számat és suttogni kezdtem, amitől kirázta a hideg. - Én is szeretlek. - mondtam, nagyon vacilláltam, hogy kimondjam-e ezeket, mert most mi lesz Bryannel? Hogy magyarázom ezt ki? Vagy apáméknak hogyan mondom el? Hogy egy szarrá tetovált izomagy a barátom, de nagyon kedves nagyon jófej, pedig nem is ismerem.

Bár biztos megértenék a szüleim. Vagy nem is tudom, régebben engedékenyebbek voltak velem.

- Tudod Joy, mielőtt baleseted volt, én voltam a barátod.

Kikerekedtek a szemeim. Zavar keletkezett az agyamban. Egyszerre ideges és zavart lettem. Ő volt a barátom? Hogyan lehet, hogy semmire nem emlékszem ebből.

- Jess, rád biztosan emlékeznék. - nevettem el magam. - Nem lehettél a barátom.

- Pedig de. Méghozzá egy évig együtt voltunk. - szomorodott el. - Apád meg azt hitte, hogy én okoztam a balesetet. Ezért nem enged soha a közeledbe és ezért nem találkozhattál velem. - mesélte.

Kezdtek feljönni az emlékek.

- Mi együtt laktunk? - ráncoltam össze a homlokom.

- Valójában igen. Minden este nálam aludtál. Annyira, de annyira szép volt minden. Annyira visszamennék az időben és mindent megváltoztatnék, hogy ne történjen az a borzalmas baleset, akkor már gyerekeink is lennének.

- De mi hol ismertük meg egymást? - sok kérdésem volt felé, de már sok emlékem is előjött, amihez ez kellett, hogy beszéljünk róla.

- Az egyetemen. Én is oda jártam csak feletted.

- Milyen szakra? Vagy akkor miért pultosként dolgoztál?

- Orvosira, sebész akartam lenni, csak amikor történt ez veled akkor apád elintézte, hogy kirúgjanak. Aztán egyik egyetemre sem vettek át azóta.

Nem hittem a fülemnek. Az én apám képes ilyenre? Bár igaza van Jessnek. Tud ördög lenni. Nekem is sokszor ki kellett mostanában játszanom őt.

- Remélem nem lettél rosszul tőlem, hogy most ezeket megtudtad. - hajtotta le a fejét. - Nagyon szeretnék mindent helyrehozni veled Joy.

Miközben beszélt eszembe jutott Bryan. Vele sose éreztem ezt, amit Jessel. Sose izgultam, sose vonzódtam igazán hozzá.

- Inkább köszönöm neked, hogy megtudhattam, hogy mi is hiányzott az életemből. - néztem mélyen a szemébe.

Összeráncolta a homlokát.

- Miért mi hiányzik Joy? - érintette meg a derekamat és közelebb húzott magához.

- Hogy veled legyek Jess. - adtak egy újabb csókot a srácnak, akit nemrég ismertem meg, de már rég ismerek, csak nem tudtam róla.