Jess Madson

Joy nagyon ideges lett. Daniel mindig mindent megbeszélt vele, de most az én segítségemet kérte. Látszott Joyon, hogy hamarosan szóvá teszi ezt.

- Nagyon sürgős! - mondta Daniel, ezért adtam egy puszit Joy hajába.

- Bocsáss meg Joy, mindjárt jövök jó? - néztem a barátnőm szemébe, ideges volt, de nem szólalt meg csak elfordította sértődötten a fejét.

Felvettem a gatyám és kiszálltam a kocsiból. Kínos volt és sajnáltam ott hagyni Joyt, de ez volt a leggyorsabb opció.

- Mond már mi van? - kérdeztem, mikor beléptünk a házba.

- Gyere utánam! - ment fel az emelet felé.

- Mi történt? - próbáltam kiszedni belőle, de nem válaszolt. - Lillyvel van valami?

Behúzott Lilly szobájába, nem volt ott senki.

- Nagyon be vagyok baszva Jess, de most jól figyelj! Lefeküdtem Joy barátnőjével... - nem volt tiszta a tekintete, de amikor ezt meghallottam megállt bennem az ütő egy pillanatra.

- Jennel? - komolyodtam el, feljöttek bennem az emlékek. - Mikor? És hol?

- Az előbb, de azt akarom, hogy senki se tudja meg! - kerekedtek ki a szemei.

Nagy nyomás alatt volt Daniel, tudta, hogy Jennt sokan ismerik, és bármikor kitudódhat, az ő kis kalandjuk. Ezt úgy mondom, mintha én halál szent lennék. Nem, csak sajnos tudom milyen ezzel az egésszel együtt élni. A tudta, hogy a barátnőd, ha megtudja, amit tettél, akkor vége annak, amit mással már hosszú ideje építesz kapcsolatot.

- Tudsz ebben segíteni? - kérdezte kétségbeesetten. - Ha Lilly ezt megtudja, akkor soha többet nem fog velem beszélni. - kezdett el bőgni.

Mély fájdalom hasított a szívembe, ugyan ezt éreztem, mint Joy tesója.

- Persze, hogy segítek! - öleltem át. - Én jóban vagyok vele, megoldom, hogy ne mondjon rólatok semmit, oké? - néztem a szemébe, hogy biztosabbá tegyem.

- Kösz Jess, kibaszott jó haver vagy! - szorított meg. - Nem láttad azóta sem Lillyt? - zavart volt, és részeg.

Csoda, hogy csak egy csajt húzott meg.

Kinyílt az ajtó.

Joy jött be rajta.

Ideges volt.

Rám nézett, majd Danielre.

- Mit kerestek ti itt? - utalt arra, hogy bújkálunk.

- Semmit! - mondta Dan. - Nem láttad Lillyt?

- Ami azt illeti láttam. Egy sráccal volt, kint a parkolóban. - ráncolta össze a homlokát. - Elég furcsa, hogy mindig szépnek mutatjátok a kapcsolatotokat, erre csak azt látom, hogy csaljátok egymást! - mondta kiabálva.

Dan megijdet, azt hitte, hogy Joy megtudta a Jenniferrel történt dolgát.

- Csaljuk? - vonta föl Daniel a szemöldökét.

- Hát még jó, hogy te nem vagy ilyen. - forgatta meg a szemét kiakadva.

Danielt rosszul érintette, hogy Lilly félre lépett. Valószínűleg nem gyakran fodrul elő.

- Mindegy most megyek, bocs még egyszer, hogy félbe szakítottam a "dolgotokat". - röhögte el magát és kiment az ajtón.

Joy kérdően bámult felém, de nem szabadott elmondanom neki.

- Mit akart? - vonta föl a szemöldökét. - Mit nem mond el nekem?

- Nyugodj meg Szívem. - kezdtem el, de félbe szakított.

- Nem fogok! Nem hiszem el, hogy már a bátyámban sem bízhatok 100%-osan. - idegeskedett, ami bennem is feszültséget keltett.

- Joy nincs semmi, csak olyan témáról kérte ki a véleményem, ami nagyon fiús ügy. Nem akarja, hogy tudja más. Ennyi ez egész. - próbáltam nyugtatni.

- Biztos? Ne hazudj nekem Jess! - hajtotta le a fejét, hogy bűntudatot keltsen bennem, ha nem mondanék igazat.

Határozottan jogosnak gondoltam, miért nem akarta Joynak ezt elmondani, úgyhogy nem éreztem magam rosszul.

- Igen Szerelmem! - adtam egy puszit az arcára. - Haza megyünk? - húztam magamhoz a csípőjét.

- Álmos vagyok. - dünnyögött aranyosan a pólómba. - Annyira szeretlek Jess! - csókolt meg hirtelen.

Gondolkodtam, mikor tudnék Jennel beszélni Daniel kapcsán. Még ma el kellett volna intéznem ezt, amíg Jennifer el nem kotyogja másoknak.

Lementünk a lépcsőn, már nem voltak olyan sokan,de ott volt Jack, akit még a buli előtt bemutatott nekem Joy.
Arra gondoltam ez a legjobb alkalom arra, hogy kicsit el tudjak keveredni a tömegben.

- Nézd Édes, ott van Jack! - mutattam oda. - Menj beszélgess vele nyugodtan, én hozok magamnak egy piát. - pusziltam meg oldalról Joyt.

- Nekem is hozol valamit? - fordult vissza felém.

- Persze, csinálok valami faszát. - mondtam.

Kimentem a konyhába, de közben kerestem a szememmel Jennt, hátja meglátom.
Csak a hangját hallottam, de nem tudtam hol lehet, ezért szólítgatni kezdtem, hátha válaszol.

-Jenn? - kérdeztem.

- Igen? - mondta kótyagosan. - Jess, te vagy az? - adott egy puszit az arcomra, de ellöktem magamtól.

-Ne! - vettem le a kezeit magamról. - Beszélni akarok csak veled! - húztam ki a tárolóba, és magunkra zártam az ajtót.

- Igen Édes, mit szeretnél? - csavargatta a haját, miközben a szemembe nézett.

- Csak annyit, hogy hallottam mi volt Danielel. - utaltam a ma történtekre.

- Igen, kurva jó volt! - nevetett fel. - Imádom, az ilyen spontán srácokat. Neked is újra ilyennek kéne lenned! - érintette meg az arcom.

- Tudod Jenn, csak annyit szeretnék, hogy ezt a kis "együtt töltött estét" ne mond el senkinek. - utáltam kerítőt játszani, de megtettem Danielért.

- Hmm, de miért? - vonta föl a szemöldökét. - Van valakije?

- Ma szakított vele a barátnője.. - hajtottam le a fejem. - És nem volt magánál.

- Szóval vissza akar menni az exéhez, és ezért kell titkolnom ezt a kis "kilengést"?

- Pontosan erről lenne szó Jenn. - helyeseltem. Reméltem, hogy megértő lesz és segít.

- Huh, had gondolkodjam.

- Min? - ráncoltam össze a homlokom. - Csak ne beszélj róla és kész! - tártam szét a karjaimat.

- Nem ezen, hanem, hogy mit kérjek ezért tőled cserébe. - tanakodott.

Ideges lettem.

- Miért kéne akár mit is kérned? Hisz nem rólad meg rólam van szó. - nem értettem mire célozgat, de egyre kínosabban éreztem magam.

- Mert te akarod, hogy ne fecsegjem ki! - nevetett megalázóan.

Sóhajtottam egyet, de nem láttam más kiutat ebből a hülyeségből. - Akkor mondjad mit szeretnél tőlem Jenn! - néztem az órámra, hogy észlelje, menni akarok.

- Feküdj le velem! - harapta be a szájat.

- Jenn, nekem barátnőm van te is tudod jól. - ráztam meg egyből elutasítóan a fejem. - Én sosem csalnám meg Joyt.

- Akkor mindegy. - rántotta meg a vállát. - Üdv Danielnek. - kuncogott.

- Ne! Várj! - szívtam be egy mély levegőt.

Abban biztos voltam, hogy ebbe nem megyek bele, de valami enyhébbet kellett volna kérnem.

- Bármi másr megteszek, amit kérsz csak ezt nem. - komolyodtam el, a szívem egyre gyorsabban kezdett dobogni.

- Jól van, holnap találkozunk, és megmondom mit kérek cserébe, addig nem mondok senkinek semmit. - adott egy puszit az arcomra és kisétált.

Undorodva néztem a nyomába. Nagyon idegesítő volt Jenn, már rosszul voltam a jelenlététől is.
De legalább a velem megtörtént kis incidensre nem emlékezett.

Mikor kiléptem az ajtón Joy állt meg előttem.

- Mit csináltál te ott? - ráncolta össze a homlokát, és benézett, félt hogy valaki mással voltam.

- Semmit csak kerestem a citromot. - találtam ki valamit.

- A citrom itt van az ablak előtt. - mutatott rá, le volt takarva egy konyharuhával. - De biztos nem vetted észre. - mosolyodott el.

- Menjünk inkább haza Jess. - mondta álmosan Joy. - Már nincs kedvem semmihez. - biggyesztette le az ajkát.

Gyalog indultunk el, mert aki vitt volna minket már rég hazament.

- Imádok veled sétálgatni. - fogtam meg a kezét és összekulcsoltam ujjaimat az övével.

- Olyan furcsa vagy velem mostanában Jess. - bizonytalan arckifejezése egyből elárulta, hogy baj van. - Miért nem tudunk megbeszélni mindent, mint régen?

- Szívem, ne mondj ilyeneket. - fordítottam magam felé. - Hogyne tudnánk megbeszélni mindent. Csak vannak olyan dolgok, amiket bizalomból nem mondhatok el neked.

- Könnyű ezt mondani... - forgatta meg a szemeit. - Hagyjuk.

- Nem akarok neked rosszat Bébi, tudod, hogy sose ártanék neked.

Mikor visszaértünk Joy szülei házához, már tudtam, hogy az estéből nem lesz semmi, ha Joyon múlik.
Rossz kedve volt, arra várt, hogy lefeküdjünk aludni és végre ne kelljen kommunikálnia velem.
Csak ismerhetne már annyira, hogy tudja én ezt úgysem hagyom annyiban.
Felmentünk a szobájába, kinyitotta a fürdő ajtót, menni akart zuhanyozni.

- Nem zuhanyzunj együtt Bébi? - haraptak be az ajkam, hátha meg tudom hozni a kedvét.

Először csak fintorgott egyet, de végül rábólintott.

- Jól van Bébi, de utána alvás van! - hozott nekem is egy törölközőt.

- Persze Bébi. - bújtam a nyakához, mikor levette a pólóját. - Annyira imádlak Joy! - húztam végig ujjaimat az oldalán.

- Simogass! - vette le a nadrágját is, felizgult arra, ha kényeztettem a hátát.

Beszálltunk a zuhanyzóba, engedtünk vizet.

Egyre kanosabbá vált, már a végére ő irányított, amit imádtam.
Nagyon értett ahhoz, hogy vigyen a gyönyörbe.

Felkaptam az ölembe és belé helyeztem férfiasságom. Kisebb nyögések hagyták el a száját.
Nem tudtam volna soha megunni a punciját. Annyira szerettem vele szeretkezni.

Tudtam, hogy beadja a derekát és nem fog bírni velem.