Jess Madson

- Sziasztok! - mondta Jenn, amikor belépett a házba. - Na, akkor megyünk bulizni? - kérdezte már akkor be volt zsongva.

Kicsit zavart voltam, de úgy tűnt őt hidegen hagyja, hogy mi töntént. Azóta párszor már találkoztunk, de próbálom inkább kerülni őt.

- Mi a baj Jess? - kérdezte Joy. - Olyan szótlan vagy. - érintette meg hüvelyujjával az arcomat.

- Nincs semmi baj Édes. - mondtam és adtam egy puszit az arcára.

Nem akarom, hogy megtudja Joy azt, ami történt Jennel, inkább titkolom.
Tudom, hogy szakítanánk, ezért inkább hallgatok.
Jennel szeretném megbeszélni, hogy egyáltalán emlékezik-e vagy túl sokat ivott.
Nála sokszor kiesnek dolgok. Abba remenykedem, hogy ez is egy olyan eset volt, ami nem maradt meg benne.

Odaértünk a házhoz, én vezettem. Kinyitottam Joynak az ajtaját, megvártam, amíg kiszállt majd becsuktam.

- Menjünk be! - kiáltott Jenn, amit hoztunk piát odatette belépő gyanánt a konyhaasztalra. Sokan voltak, nem ismertem nagyjából senkit. A régi suliból volt egy lány, aki ismerős volt, de senki más.

- Csá Jess! - mondta Joy bátyja, amikor észre vett, és kezet fogott velem.

- Cső Daniel. - mondtam elmosolyodva.

- Szia Bogyóka. - mondta Joynak Daniel. - Mi a helyzet Húgi? - ölelte át Joyt.

Aranyos volt látni őket, hogy ennyire szeretik egymást. Eszembe jutott Jason. Aztán apám..
Annyi ember van, akinek mintába illő családja van, bezzeg nekem. Nekem van egy bátyám, aki folyton bosszúkat forral ellenem, és van egy apám, aki elhagyott. Édesanyám így is próbál mindent megtenni értünk, de mégsem olyan a családunk, mint kiskoromban.
Hiányzott ez az érzés.

- Jól vagyunk, de most elmegyünk táncolni Jennel, addig foglaljátok el magatokat. - intett Joy, pár pillanat múlva már nem is tudtuk hol vannak, elvegyültek a tömegben.

- Gyere haver igyunk egyet! - adott a kezembe egy felest Daniel.

- Kösz. - mondtam és lehúztam.

Most kellett is a pia, el akartam terelni a gondolataimat.
Nagyon rossz rettegésben élni, és belegondolni, hogy egy-két rossz szó, és vége az előző kapcsolatodnak.

- A barátnőd szervezte a bulit? - kérdeztem meg Danielt.

- Aha, de amúgy most szakítottunk. - forgatta meg a szemét, és ivott még egyet.

Kikerekedett a szemem. Joy folyton azt mondja, hogy Daniel és a barátnője a minta pár, de úgy látszik nekik is vannak probélmáik. Bár kiknek nincsenek.

- Nekem elmondhatod. Mi történt? - vontam föl a szemöldököm. Segíteni akartam, tudtam, hogy mennyire szereti azt a lányt.

- Igazából csak annyi volt, hogy összeveszett velem azon, hogy valamelyik barátnője elhívta az exemet is én, pedig rábólintottam és utána mondtam csak el neki, hogy amúgy ő a volt barátnőm. Most szakított az előbb, amikor elmondtam. Nem is érdekelt ez az egész, erre képes volt egy ilyen semmiség miatt levágni a hisztit és elrohanni. - röhögte el magát még egy felest követően.

- Ez nem nagy dolog, úgyhogy nem fog sokáig tartani a haragja. - próbáltam nyugtatni.

- Szerintem sem. De miért pont ma kell ezt csinálnia, nem értem. Hisz ma van a tesója szülinapja.

- A barátnőd tesójáé? - már kicsit sok volt egyszerre az információ.

- Igen. De inkább faszságokkal foglalkozik. - nevetett gúnyosan megint és megforgatta a szemeit.

- Igyunk még párat, aztán ellazulsz. Nem fogsz ezzel foglalkozni. - adtam neki egy sört, hogy ne csak töményt igyon.

- Még jó, hogy veled jól érzi magát az én kishúgon. - nézett Joyra, aki épp a kertajtó előtt beszélgetett valami régi ismerősével. Nem tudom hol hagyta el Jennt, de jobb is volt ez így.

- Én is örülök. - mosolyodtam el. - Próbálok mindent megtenni. - bámultam a barátnőmet.

Arra gondoltam, hogy mit fogunk csinálni, ha hazaérünk a buliból. Már annyira vártam, hogy újra visszamenjünk a városba, és csak mi ketten lakjunk a lakásomon. Néha lemenne egy emeletet, ha úgy tartja kedve, de főként velem töltené az időt.

- Látom a barátnője már el is tűnt, menj oda hozzá, táncoltasd meg! - veregette meg a vállam Daniel.

Úgy is tettem.
Joy hívogatni kezdett a szemével, mikor még csak a tömeg elején jártam.

- Gyere kicsit. - húzott el Jenn, hirtelen elvesztettem Joyt a szemem elől.

Már csak ez hiányzott, nem tudtam, hogy ezt mivel magyarázzam ki.

- Mi a baj Jenn? - kérdeztem, mikor a falhoz nyomott egy rejtett helyiségnél.

- Tudod Jess most, hogy így ittam azt hiszem be kell neked vallanom valamit. - csillogott a szeme, mint egy kislánynak.

- Mit? - néztem rá furcsálló arckifejezéssel. - Jól vagy?

Reméltem, hogy nem arra akar kilyukadni, amiről remélem, hogy megfeledkezett.

- Hogy mi ugye még sosem feküdtünk le? - ráncolta össze a homlokát. - Csak, mert így annyira bejössz nekem, hogy nem hiszem el, hogy volt alakalom arra, hogy megtudtam állni, hogy rád ne mozduljak. - harapta be az ajkát, de látszott, hogy türtőztetni is próbálja magát.

- Nem Jenn. - ráztam meg a fejem magabiztosan.

- Huh akkor jó. - könnyebbült meg. - Szerencsés Joy, hogy veled lehet. - húzta a száját fél oldalas mosolyra.

- Köszi Jenn. - öleltem át.

Annyira boldog voltam, hogy nem fog fenyegetni azzal, hogy elmondja Joynak, ami történt.

- Szeretlek Jess! - szorított át.

Kinyitotta valaki az ajtót, amire elugrottam Jenntől, ő szintén így tett.

- Mit kerestek ti itt? - kérdezte Daniel, amikor bejött. - Hol van Joy? - vonta föl a szemöldökét.

- Csak kerestük a fülbevalómat. - fogta meg a fülét Jenn. - Most találtam meg. - indult el az ajtó felé. - Kösz Jess, hogy segítettél. - mondta és kisétált.

- És te mit keresel? - nem akartam, hogy én legyek a téma.

- Igazából ez Lilly gardróbszobája, azt hittem itt kurja valami csávó, akit összeszedett az estére. - röhögött. Már nagyon be volt piálva szegény.

Tudom, ha nem lett volna alkohol hatása alatt, akkor nem beszélt volna így arról az emberről, akit mindennél jobban szeret.
Nem tudtam, hogy segíthetek neki, de vele kellett maradnom.

- Dan, ne mondj ilyen.. hidd el, hogy Lilly nem tenne ilyet. - ráztam meg a fejem. - Szeret téged, csak pont rossz napja van. - próbáltam nyugtatni.

- Igazad van. - mondta. - Jó fej vagy te Jess. - ölelt át. - Most felmegyek Lilly szobájába, és megvárom, amíg feljön hozzám, aztán megbeszélek vele mindent.

- Ez a legjobb ötelt szerintem is. - biccentettem. - Most megyek, mert még azóta sem voltam Joyyal, nem baj tesó?

- Menj csak, dehogy.

Kimentem a szobából, kerestem a szemeimmel Joyt, de nem volt a házban.
Kimentem az udvarra, ott beszélgetett egy fekete csávóval. Nem tudtam ki lehet az, de kicsit féltékeny lettem. Izmos volt, biztos voltam benne, hogy helyesnek tartotta Joy. Nevettek, nem bírtam tovább odamentem hozzájuk.

- Ooh, szia Jess. - fordult felém Joy, majd vissza nézett a srácra. - Jack, ő itt Jess. - mutatott rám Joy.

- Csá Bro. - mondta, tartotta felém a kezét, hogy pacsizzak le vele.

- Cső. - mondtam és viszonoztam. - Mi a helyzet Bébi? - kérdeztem a barátnőmtől, a derekára tettem a tenyerem és ott pihentettem azt.

- Semmi, jól érzem magam. - mosolyodott el Joy, látszott rajta, hogy boldog.

- Honnan ismeritek egymást? - akartam diszkréten megkérdezni, hogy honnan a faszomból került ez a Jack ide, és miért pont az én csajommal beszélget.

- Ő a szomszédom. - mondta Joy. - Ott lakik a 68- van.

- Jaa. - helyeselt. - Pár éve költöztünk Joyék mellé. - rántotta meg a vállát.

Egy hang sem jött ki a torkomon, meg akartam szólalni, hogy ne kerüljek kínos helyzetbe, de nem ment.
Csak néztem Joyra, majd a csávóra.

- Ja szóval, örülök, hogy találkoztunk Jack, elmegyek táncolni Jessel, majd később összefuthatnánk. - ölelte át Jacket, már így is elég szarul éreztem magam rátett még ez is.

Innom kellett, hogy eltereljem a figyelmem. Faszom tele van a féltékenykedési mániámtól. Tudom, hogy Joy nem tenne velem semmi rosszat. Még is féltékeny vagyok...

- Gyere Bébi. - mondta és húzni kezdett, pont a kedvenc számunk ment, egyből elkaptuk a ritmust.

Joy választotta ezt a zenét, amit mindig együtt szoktunk hallgatni a kocsiban. Ez a mi számunk.

- Mi a baj Jess? - ráncolta össze a homlokát. - Jól vagy? - nem tudta mitől van ilyen ijedt ábázatom.

- Persze, semmi baj Bébi. - adtam egy puszit az arcára miközben táncikáltunk.

Sosem tudott rávenni senki erre, de Joy olyan jól mozgott, hogy kár lett volna kihagynom.

- Majd iszunk valamit ez után? - tértem egyből a lényegre.

- Aha, valami rövidet. - felelte. - Nagyon szeretlek Jess! - csókolt meg.

Érezte, hogy zavart vagyok, el akarta terelni a figyelmem erről. Azt akarta, hogy csak rá koncentráljak, ami sikerült is.

Joy Wellington

Furcsán viselkedett Jess... viszont a mozgás kompenzálta ezt. Legjobban a táncot szeretem az ilyen bulikban. El tudom magam engedni Jessel, és együtt, olyan jól egymásra hangolódunk. Imádom.

Fél óra múlva eszembe jutott, hogy beszéltük, hogy szerzünk valamit inni.

- Gyere menjünk keressünk valami piát. - húztam magammal Jesst.

- Huh, de jó ötlet! - mondta.

Miután kikeveredtünk a konyhába, felmértem a terepet, hogy mi maradt a rövidekből, amíg elvoltunk.

- Gin Tonic jó lesz? - láttam meg a fagyasztóban egy  kék üveges Gint.

- Király, már úgy is ezer éve ittam. - szedett le kettő nagyobb poharat.

Mégsem rövideztünk, de ez még ütősebb lesz.

- Daniel nem tudod merre van? - kérdezte Jess tőlem. Sosem szokott róla kérdezni, azt hittem baj van.

- Miért? Történt valami? - kezdtem aggódni.

- Csak érdekelt, hogy láttad-e. - mondta semlegesen. - Semmi sincs. - adott egy puszit a homlokomra.

- Akkor egészségedre! - mondtam és összekoccintottam a poharam az övével. Vágtam gyorsan egy citromot is és bele dobtam.

- Tudod Bébi, elmehetnénk egy olyan helyre, ahol csak ketten lennénk. - harapta be az ajkát Jess.

Közel jött hozzám, éreztem alkoholos leheletén a narancs illatot, ami mindig áradt a szájából. Felizgatott.
Olyan jó lett volna elsurranni egy zugba, ahova nem jönnek utánunk.

- Azt mondod? - simítottam végig az ujjait az arcán. - Szerintem is jó ötlet. - adtam a szájára egy nyálas  puszit.

Kapva kapott az alkalmon. Mély csókba hívott, egyre nedvesebb lettem, tudtam, hogy képes lenne a konyhában levetkőztetni és feltenni a pult tetejére, de nem szabadott. Túl sok volt az ember, és ilyenbe még ittasan sem megyek bele.

- Menjünk el egy nyugisabb helyre. - suttogtam a fülébe, amitől kirázta a hideg.

- Menjünk ki a kocsihoz. - húzott magával.

Jobb ötletem nekem sem volt. Nagyon kanos voltam, rá akartam ugrani és megkapni őt.

Végig verekedtük magunkat az embereken, amíg ki nem értünk.

- Bébi, nem fogom sokáig bírni. - mondta Jess lihegve, amikor becsukta maga mögött az ajtót.

- Akkor elégíts ki előbb. - mondtam és tolni kezdtem a gatyám felé.

Hirtelen lekapta rólam a nadrágot, csak egy bugyi és a felsőm maradt rajtam.

Lement a nőiességemig, az ujjaival és a nyelvével kényeztetett egyszerre.

- Awh! - téptem a hajába erősen. - Ez nagyon jó! - éreztem, hogy el fogok menni.

Már benne voltunk a dolgokban, amikor valaki kopogott a kocsi ablakán.
Halálra rémültünk mind a ketten, nem tudtam, hogy ki lehet, amíg oda nem néztem, Daniel volt.

Kínos volt minden pillanat. A mellemhez kaptam, Jess nem nagyon látszott, mert én voltam felül.

Kopogtatni kezdtett Daniel az ablakon. Nem lehetett a helyzet magaslatán, látszott rajta, hogy sokat ivott.

- Sziasztok. - mondta habókosan. - Jess, beszélhetnénk? - kérdezte.

- Nem várhatott volna haver? - nézett rám Jess, nagyon zavarban volt, de nem tudott mit tenni.

Nem értettem miért keresi Jesst a tesóm, de úgy éreztem ráér az után rákérdeznem a barátomnál, mikor már a tesóm távozott.

Leszálltam Jessről, takartuk magunkat a ruháinkkal közben.

- Nagyon sürgős Jess. - forgatta a szemét, nem tudtam mi történhetett, de baj volt.

Tudom milyen, ha a tesómmal van valami. Egyre idegesebb lettem.