Jesse Madson

Joy nagyon bebaszott. 

- Tudod mit szeretnék? - kulcsolta át a lábát a csípőmön. 

- Mit Bébi? - simítottam végig vizes haján az ujjaimat. 

- Le akarlak szopni! - suttogta halkan a fülembe. 

Még sosem mondott ilyet nekem, össze szedtem minden maradék erőm, hogy ne menjek el idő előtt és átgondoltam, kibírom-e, amíg elérünk a hajóig. 

- Komolyan? - kerekedett ki a szemem, mikor rá néztem. 

- Miért nem szeretnéd? - biggyesztette le az ajkát. 

Olyan mocskos tud lenni, semmi gátlás nincs benne, ami tetszik. 

Tudom, hogy mással nem csinálná ezt, de velem meg tud nyílni. 

- Menjünk vissza a hajóhoz. - hintettem végig a nyakát csókokkal. 

- Jól van Bébi. - csókolta meg a számat egyre többször, amitől még jobban állt a farkam. 

Nem mehettem így végig az utcákon, valamit ki kellett találnom. 

Joy kiúszott a vízből, én is követtem a partig.

- Mi az Jess? - nézett vissza, amikor leültem a parta és vártam. 

- Egy perc, jó? - mondtam. Kínosnak éreztem kimondani ezt, főleg, hogy voltak még páran. 

Elnevette magát Joy. 

- Psszt! - tettem a szám elé a mutatúó ujjam, mutatva, hogy ki ne mondja, amire gondol. 

Végre lelohadt, felálltam, és visszamentem Joyhoz.

 - Indulhatunk. - fogtam meg a kezét, és húzni kezdtem magammal. 

- Nagyon állt, jó sok idő volt. - kuncogott. 

- Még jó, hogy állt. - néztem végig rajta. - és belemarkoltam a csupasz fenekébe, amit a bikini nem takart el. 

Visszasétáltunk a hajóhoz. 

Segítettem beszállni Joynak, még nem látta, hogy milyen gyönyörűre berendeztem a kabint. 

- Nem iszunk még valamit? - kérdezte, rámnézett nagy szemeivel. 

- Pezsgőm van meg egy üveg vörösborom. - mentem be a kabinba. - Mit szeretnél? - kérdeztem. 

- Igazából.. - állt el a lélegzete, ahogy meglátta az alvóhelyünket. Elképedt, tudtam, hogy tetszeni fog neki. - Igazából, csak téged szeretnélek. - tolt az ágyra és rámugrott.

Megcsókolt, amit viszonoztam is. 

Végigment nedves ajkával a nyakamon, kibújtatott a pólómból és tovább haladt. 

- Tudod mit szeretnék most a legjobban? - harapta be száját és rám nézett. 

Kérdően néztem felé. 

- Ha bekennéd a testem olajjal és úgy folytatnánk mindent tovább. - nézett fel, miközben gombolta ki a nadrágom. 

Nem kellett kétszer mondani, minden ilyesmit hoztam magammal, a biztonság kedvéért. 

- Várj egy piciti Bébi. - keltem fel, és kivettem a táskámból a testolajat. 

Nagyon izgatott, ha csúszott Joy teste, a farkam állt, mint a cövek. 

Visszafeküdtem, Joy kibújtatta az alsómból is és nyálas csókokat nyomott rá. 

Nem kérdezett, csak kinálta, kibaszott jó volt. Sosem éreztem még ennyire kanosnak magam. 

Hangos voltam, nem bírtam magamban tartani a hangom. - Kibaszottul szeretlek! - mondtam, mikor a hajába nyomtam a kezem. 

Rám nézett, miközben fel-le mozgott. Egyre gyorsabban és gyorsabban csinálta, már majdnem elmentem, de türtőztettem magam. 

Felhúztam magamhoz Joyt és levetkőztettem. 

- Bekenlek. - fogtam a kezembe a flakont, és nyomtam a kezembe egy kis olajat. A hasára fordítottam, végigkentem a fenekét, a hátát. Masszírozni kezdtem őt. 

Benyúltam a nőiességéhez, először gyöngéden húztam végig ujjaimat rajt, majd vadabbá váltam nedvessége mértékétől. 

Készen voltam teljesen, ahogy ránéztem az olajos popsijára, el tudtam volna menni, már attól is. 

Nem kérdezte meg, hogy van-e nálam gumi, ezért úgy voltam vele, hogy úgysem lesz semmi, és így amúgy is mind a ketten jobban szeretünk szeretkezni. 

Ki-be toltam férfiasságom, nyögni kezdett. Hangos volt, nem folytotta el hangját. 

- Dugj Bébi! - mondta rekedtesen és a párnűba harapott.

Megfordultunk, lovagló pózban ült rám, végigkentem a mellét és a hasát az olajjal. Miközben mozgott felettem, masszíroztam a mellét. 

- Úr Isten Joy el fogok menni. - mondtam, ahogy egyre közelebb kerültem, az orgazmushoz. 

- Még, ne! - lassított le, de már alig bírtam tartani. 

Újra fordultunk, felülre kerültem, ő alám, tudtam, hogy nincs sok idő, de azt akartam, hogy minél jobban élvezze, amit csinálok. 

Párat húztam még rajta, de tudtam, hogy ki kell vennem, mert nem tudom tartani. 

- Bébi ne hagyd abba! - mondta, de akkor már késő volt. 

Próbáltam gyorsan kihúzni, de megijedtem, mintha egy kicsi belement volna. Nem szólhattam neki, mert tudtam, hogy megölt volna, ha tudja, hogy nem us húztam gumit. 

Ideges voltam, de nem mondtam meg neki. 

Úgysem lehet baj, ennyitől. - gondoltam. 

Persze mardosott belül a bűntudat, de nem akartam, hogy ezlrt összevesszünk. 

- Úr Isten, de jó volt Bébi. - fújtatott. - Ugye ma még fogunk? - adott egy csókot a számra, mosolya elárulta, hogy sikerült örömet okoznom neki. 

- Persze Édes. - mondtam, kicsi bizonytalansággal a hangomon, de szerencsére nem tűnt fel neki.

 Letöröltem Joy hasáról a fehér nedvet. 

Tudom, hogy hülye voltam, de úgy voltam vele, hogy ennyi nem számít. 

Idegeskedhettem két dolog miatt. 

Ez az első. 

A másik, viszont Jenn volt. 

Volt egy dolog, amit nem mondtam el soha Joynak, rólam és Jennről...

Féltem, hogy szakítani fog velem, és ezek után nem tud majd bennem megbízni, ezért titkoltam.

Akár hányszor erre gondoltam görcsbe ránguld a gyomrom. 

Egy hülyeség miatt, tönkre is mehet a kapcsolatom.  

- Mi a baj Bébi? - nézett rám Joy gondterhelt arccal, és megérintette az arcom. 

- Semmi Kicsim. - mosolyodtam el halványan. 

Nem mondhattam el neki, tudta, hogy van valami, de nem kérdezett újra rá. Még mindig be volt csiccsentve. Mindenen nevetgélt. 

Ez elterelte a figyelmem Jennről. 

Amióta együtt laknak Joyyal egyre többet kattogok ezen. 

- Van egy ötletem Joy. - jutott eszembe, hogy mi lenne, ha kifedünénk nézni a csillagokat. 

- Nekem is. - mondta és adott egy csókot. 

Megint kanos volt, ami engem is feltüzelt, de nem szabadott újra. Féltem, hogy abból is csak a baj lett volna. 

-  Miért baszódott így el a kedved Jess? - vont föl kérdően a szemöldökét Joy. - Valamit tikolsz előlem? - sóhajtott egyet. 

Ismert... tudta, hogy mi a bajom, de nem mondhattam el az igazat. 

Mindenben őszinte vagyok vele, de ezt.. ezt nem mondhattam el neki. 

- Nincs semmi Kicsim. - adtam egy puszit a hajába. - Gyere üljünk ki csillagokat nézni és igyunk egy kis perzsgőt. - bontottam ki a palackot. 

- Biztos? - kérdezett vissza. 

Nem volt szívem szóban hazudni neki, csak bólintottam egyet. 

- Szeretlek Jess! - mondta, elmosolyodva. 

Bízik bennem, ez volt az egészben a legszomorúbb.. 

- Én is szeretlek! - húztam magammal, kifeküdtünk egy plédre és néztük az égboltot. 

Beszéltem, beszéltem, egy kis idő után észre vettem, hogy Joy már el is szenderedett. 

- Joy? - szólítottam, de nem válaszolt. 

Belecsimpaszkodott a takaróba, úgy  bújt hozzám. Annyira aranyos volt, ahogy aludt. Nem volt szívem felébreszteni, viszont én sehogy sem tudtam elálmosodni. 

Csak jártak a gondolataim. 

Kezdett hidegebb lenni, muszáj volt bevinnem Joyt a kabinba. 

Lassan felemeltem, megpróbáltam úgy, hogy ne ébredjen föl közben. 

Morgott egyet. 

- Joy? - szólítottam. 

- Hmm? - motyogott. - Jess? 

- Itt vagyok Joy, aludj csak. - mondtam neki, letettem az ágyra, és hozzábújtam. 

Minél közelebb volt hozzám, annál kevésbé éreztem azt, hogy rosszat okoznék neki. Szerelmes vagyok  belé, még sosem volt ilyen mély érzésem senki felé, ezért még tapasztalok mindent. 

Lassacskán én is el tudtam aludni. 

Másnap reggel arra keltem, hogy Joy simogatja a hajam. 

A víztől begöndörödött hajam nagyon tetszhetett neki. 

- Jó reggelt Bébi! - mondtam, mikor nyitogatni kezdtem a szemem. 

- Jó reggelt Jesse! - puszilta meg az arcom egy mosoly keretében. 

- Hogy aludtál? - kérdeztem végigsimítva a karján az ujjaimat. 

- Jól, bár kicsit másnapos vagyok. - kuncogott. - Te, jól vagy?

- Igen, kérsz valamit enni? - jutott eszembe, hogy kaját elfelejtettem csinálni. Nem volt nálam sok alapanyag, de valamit össze tudtam volna hozni. 

- Semmit, köszi. Nem valami jó még a gyomrom. - ült fel az ágyon.  - Mikor feküdtünk le aludni? - ráncolta össze a homlokát. 

- Nem tudom, egy-kettő körül vagy később. - gondolkodtam. - Nem néztem az órát Kicsim. - mondtam és adtam a kézfejére egy puszit.

- Mikor indulunk? - kérdezte, az édesanyjáék már biztos vártak haza minket. 

- Mindjárt. - szedtem össze én is magam, hogy haza mehessünk. 

- Anya biztos aggódik. - idegeskedett. - Ebédre ugye ott maradsz nálunk? Tudod milyen anyám. - forgatta a szemeit. 

- Aha, megírom az enyémnek, hogy csak délután megyek haza, aztán kész. 

Küldték a videókat Dylen és a többi haverom, hogy milyen buliba voltak tegnap este. Kicsit hiányérzetem volt, hogy én már nem megyek ilyen helyekre, de jobban szerettem Joyyal lenni, és inkább foglalkoztam vele, mint az olyan bulikkal, aminek semmi jelentősége. 

Csak bebaszunk és nézzük, ahogy a másik berosszul, aztán másnap meséljük egymásnak a sztorikat, hogy ki kivel feküdt le vagy kivel kavart. 

Ez voltam én régen, de változtam. 

Joy változtatott meg, de nem bánom azóta sem. 

- Átöltözöm. - mondta, lekapta magáról a pólót és a gatyát, odament a cuccaihoz, amit hoztam neki és elő vett pár göncöt. 

Oda mentem mögé és csókolgatni kezdtem a vállát, egyre lefelé. 

- Gyönyörű vagy Bébi. - mondtam és magamhoz szorítottam őt. 

Tudtam, hogy szereti, ha kimutatom, amit érzek iránta. 

- Induljunk Édes. - fordult meg, hogy felém nézzem. 

- Persze megyünk is Bébi. - adtam egy puszit az arcára, én is átöltöztem, és felmentem irányítani. 

Nem voltunk messze, egy órás volt kb. az út vissza, mert nem állunk meg visszafele sehol.  Ahova érdemes volt, már elvittem Joyt. 

- Ki üzent? - kérdeztem, láttam, hogy nagyon bújja a telefonját Joy. 

- Csak Jenn. - rántotta meg a vállát. 

Ideges lettem, ahogy kimondta a nevet. 

- Miért írt? - nem akartam feltűnően zavart lenni, csak mintha szimplán rákérdeznék. 

- Hogy mikor megyek már vissza, mert beszélni akar velem. - látszott Joyon, hogy nem nagyon izgatta Jenn, vagy, hogy mit akar. 

Engem annál inkább. 

Bár megbíztam benne, de mégis féltem, hogy megtudja Joy az igazat. 

- Ja, jól van. - forgattam meg a szemeimet és tovább figyeltem a vizet. 

Mikor visszaértünk a partra, hazamentünk a kocsimmal. 

Siettünk, mert az anyukája szólt, hogy hamarosan eszünk. 

- Azt kérdezte Daniel a bátyám, hogy nem megyünk-e el, buliba ma este velük. Nem tudom kik lesznek, de amúgy nem rossz ötlet, van kedved? - nézett rám csillogó szemeivel Joy. 

Nem nagyon szoktunk közösen bulizni, pedig nagyon jó lenne. 

- De persze, hol lesz? - kérdeztem. 

- nem tudom, majd megkérdezzük. Nekem is van kedvem. - mosolyodott el. - Azt hiszem Lilly barátnőjének lesz a szülinapja. 

- Ki az a Lilly? - vontam föl a szemöldököm. 

- Daniel barátnője. 

- Ja, igen. - vágtam rá. - Jól van, ott leszünk. - biccentettem. 

Beléptünk Joyék házába, az anyukája nagyon finomat főzött, az egész konyhát az árasztotta el, amikor beléptünk oda. 

- Szia Anyu. - mondta Joy, adva édesanyjának egy puszit. 

- Sziasztok! - jött oda hozzám az anyukája és adott nekem is egy puszit. - Szia Jess. 

- Csókolom! - mondtam, tudom, hogy tegezem, de ez még is jobban hangzott. 

- Ne magázz, mert megsértődök Jess! - kerekedtek ki az anyuja szemei. 

- Jó, jó legközelebb nem fogom. - kuncogtam. 

- Apu? - kérdezte Joy. - Merre van? 

- Ma nem tud hazajönni, sok a műtét. De nélüle is meg tudjuk enni. Daniel sem jön, úgyhogy hárman leszünk. - rántotta meg az édesanyja a vállát. 

- Rendben Anyu, pár perc és lejövünk. - mondta Joy, és húzni kezdett az emelet felé. 

Berángatott a szobájába. 

- Jön Jenn is a buliba, most mondta. Hívnunk kéne neki valami palit, nem gondolod? - vont kérdőre Joy. 

Nem hiszem el...

Ha valami rosszat teszek miért kell folyton azzal az emberrel találkoznunk, akivel ilyenkor nem kéne. 

Miért jön folyton a képbe Jenn? 

- Kit? 

- Van az a Jackson, akivel a benzinkúton találkoztunk, megvan nekem a száma, őt elhívom. 

- Nem tudom ki az, de persze. Biztos bejön Jennifernek majd. - mondtam semlegesen. 

- Már párszor ott aludt nálunk. 

Micsoda? 

Fiúkat visz fel Jenn a lakásukra.. ideges lettem, mi van ha rányomul valaki Joyra? 

- Miért aludt ott? - ráncoltam össze a homlokom. - Sok srác ott szokott? De ugye téged nem bántanak? 

- Dehogy, csak Jenn viszi föl a szobájába őket. - kuncogott. - Ne legyél féltékeny Édes. 

Egyre jobban nyomta a lelkiismeretem Jenn és a köztem levő titok. 

Zavart lettem. 

- Menjünk le enni. 

Terelni akatam a témát, lementünk az anyukájához, már vártam az estét, bár Jenn nem kellett volna oda. 

Eszembe jutott az az este, amit nagyon bánok. Mikor Joy szakított velem, felmentem Dylenhez. Jenn ott volt... Be voltam baszva, mint az állat. Elmentünk este buliba, nagyon katton voltunk, mind a hárman Dylen lelépett valami csajjal és én maradtam kettesben Jennel. 

Szóval... 

Jenn, mikor készen van, nagyon nyomul. 

És én nem hárítottam. 

Bűntudatom volt, de nem tettem semmit, és azóta sem mo ndtam el Joynak. 

Tudom, hogy nem voltunk akkor együtt, de akkor is úgy éreztem, hogy titkolok valamit előle. 

Szeretem őt, és egy ilyen félrelépés miatt, amit magamtól nem tennék meg, csak a pia hatása alatt voltam, nem szeretném, ha véget érne minden köztünk. 

Utálom magam-e miatt, de nem akarom, hogy megtudja..