Jess Madson

Olyan helyre akartam menni Joyyal, ahol még sosem voltam vele. 

Utálok a nevelőapámtól szívességet kérni, de mégis megtettem. Már egyszer elvittem Joyt az egyibe, de most egy jobb helyet találtam ki. 

Meg akartam neki mutani, hogy nekem csak ő számít, és bánom, hogy mással akartam helyette lenni, tudom megígértem neki.. 

Bűntudatom is volt. 

Csak az a baj sokszor, csak a cselekedet után gondolkodom..

- Még ehetek egy sütit gyorsan? - kérdeztem meg, annyira éhes voltam már, mint egy farkas. 

Ki voltam öltözve, Joy annyira nem, de nem is olyan helyre megyünk, ahova estélyibe kell menni. 

- Aha, vegyél csak. - mondta, és felvette a cipőét. 

Direkt voltam futni a randink előtt, hogy még jobban ki legyek pattintva. Szerettem, ha a legjobb formámban lát Joy. 

Mikor leértünk a tengerpartra, megálltam a kocsival és kivettem pár cuccot a csomagtartóból, amit elfelejtettem idehozni előtte. 

Bekötöttem Joy szemét. 

- Bocsi Édes. - takartam el a szemét. - Ne less! - mondtam és vezetni kezdtem. 

- Kiváncsi lettem Jess! - hallottam a hangján, hogy még mindig haragszik, bíztam benne, hogy ki tudom ezzel engesztelni. 

Szóval odasétáltunk a nevelőapám kisebb hajójához. Nagy kétely volt bennem, nem tudtam, hogy fél-e a víztől, vagy rosszul van-e a tengeren, de nem szándékoztam a nyílt vízre kivinni, csak az öbölök közt hajókázni, kikötni valahol...

Régebben sokat voltunk itt, a család, vagy hogy is nevezzem magunkat. Jó volt, szerettem, van képzettségem, ezért nem kellett kérnem, hogy más irányítson. 

Ideges voltam, hogy mit fog szólni. 

- Leveszed? - kérdezte, amikor megálltunk. 

Nem mondtam semmit, csak kikötöttem a kendőt. 

A hajó ki volt kilágítva, egy pallón kellett átmenni, a fedélzetre. Meg volt terítve, vacsorával is készültem neki. 

Elképedt Joy, ahogy meglátta. 

- Te Jó Isten! - kerekedtek ki a szemei. - Jess. - nézett felém édesen, lassan odalépett hozzám és adott egy hosszú csókot a számra. - Ezt csak miattam csináltad? - nézett körbe, a díszítésre és magára a járműre is.  

- Persze Bébi. - toltam hátulról. 

- A családdal mi is szoktunk régebben vitorlázni. - mesélte. 

- Szeretek én is. - mentem fel a pallón, és nyújtottam a fejem, hogy ne féljen, amikor beszáll. 

- Köszi Bébi menni fog. - lépkedett beljebb. 

Azt hittem jobban fog félni, de kellemes csalódás volt, hogy nem. 

- Éhes vagy? - kérdeztem tőle, mikor az asztalhoz értünk. 

Tele szórtam rózsaszirmokkal, anyukámtól kértem segítséget, hogyan tudnám még felejthetetlenebbé tenni ezt az estét. Magamtól ilyen nem jutott volna eszembe, de ha Joynak ez tetszik, akkor megteszek érte bármit. 

- Igen Jess. - mondta szerényen. 

- Annyira úriember vagy Jess, nem is tudom ismerek-e rajtad kívül ilyet. - mosolyodott el, ahogy rám nézett. 

Kibaszottul felizgatott, ahogy beszélt rólam, ahogy kiejtette a szavakat az ajkán, kikészített. Egyre gyorsabban vettem a levegőt. 

Joy Wellington

Egyre közelebb és közelebb jött hozzám Jess, de nem akartam könnyen adni magam. Azt akartam, hogy tudja, hogy nem tehet meg akármit. 

- Jess.. - próbáltam szólni neki, hogy most nem vagyok vevő a nyomulására. 

- Igen? - érintette meg a kezem, de elhúzódtam. - Együnk Édes. - jött rá, hogy mit akrok. Vagy inkább arra, hogy mit nem akarok. 

Nagyon finom ételeket csinált Jess, gyönyörű volt a terítés, a hangulatfények. Igazából mindent nagyon jól megtervezett. 

- Hogy jutott az eszedbe ez? - mutattam a hajóra. 

- A nevelőapámé, ma jött az ötlet. 

- Azt hittem nem szereted őt. - vakargattam a fejem, tudom kínos az ilyenre frontálisan rákérdezni, de nem bírtam megállni. 

- Igaz, de máshogy nem tudtalak volna elhozni. - rántotta meg a vállát, az arcáról le lehetett olvasni egyfajta undort. - Képzeld, olvastam egy cikket az apámról. 

Elkomolyodtam. Tudtam, hogy nehéz Jessnek, amikor az apjáról kell beszélnie. Látszik rajta, hogy nagyon tiszteli őt, de egyben utálja is azért, amit tett. 

Ott hagyta őket. 

- Jót vagy rosszat? - kérdeztem rá finoman. 

- Volt egy cikk vele, szakmai dolgokról beszélt, hogy miket elért.. - forgatta a szemeit. - Olyan dühös voltam, amikor olvastam. - lett újra mérges. 

- Elhiszem Jess, tudom mennyire fáj ez, de nyugodj meg. - mentrem oda hozzá és hátulról átöleltem. 

- Nem tudod milyen, baszki a kibaszott apámról van szó, aki imádott minket és anyámat is kiskoromban. Aztán hirtelen elköltözik egyik napról a másikra, és azóta felénk se baszott egy szót sem! 

Csak az apja miatt tudta magát úgy felhúzni, hogy féltem tőle. Engem sosem bántana, de olyan idegbeteg tud ilyenkor lenni, mint az állat. 

Nem hibáztatom. 

- Találkoznod kéne vele Jess! - gondolkodtam. - Lehet mindent megoldana, ha újra látna és rájönne milyen fia lett. 

- Isten ments! - rángatta a fejét. - Biztos nem fogok vele. Mit mondanék neki. - ráncolta össze a szemöldökét. 

- Elmondanád neki, hogy orvos leszel, hogy apa nélkül is eltudtad érni, amit elakarsz. - bíztattam. 

- Nem menne nekem, meg hol találkoznék vele? Európában? Nem érdemel annyit, hogy odaáig elmenjek miatta. - látszott, hogy feldúlta ez az ötlet picit. - Na mindegy, inkább ne is beszéljünk róla, egy ilyen szép napon. - érintette meg a kezem Jess. 

- Ahogy szeretnéd Kicsim. - néztem a szemébe, még mindig zaklatott volt, de tudtam, hogy amíg valami sokkal jobb nem történik ez nem is múlt volna el. 

- Na induljunk. - kezdett el a kabin felé sétálni. 

- Na, várj. Hova megyünk? - rezeltem be, azt hittem csak a parton fogunk állni, nem hajókázunk sehova. Ennyire nem éreztem biztonságban magam. 

- Nem megyünk a nyíltvízre Joy, csak végig a parthoz közel. - kuncogott. - Ennyire beszartál? 

- Még jó, hogy. Baszki, már tök sötét van, és van egyáltalán jogsid ehhez? - fogtam a fejem. - Jess, inkább sétálgassunk a paron. 

- Persze, hogy van. - mosolyodott el. - Ne félj már! - kapta el a kezem és a vezetőrészhez húzott. 

- Jézusom, Jess, még az idő sem jó már ehhez. - utaltam arra, hogy fázom. 

- Elhoztam neked a pulcsim, és hidd el semmi baj sem lesz. Gyere szépen ülj le ide. - mutatott maga mellé. - Jó?

- És ha baj lesz? - sóhajtoztam, mint egy tengeribeteg. 

- Mi baj lehetne? Amúgy meg, amin ülsz az alatt vannak mentőmellények, de nem fognak kelleni, úgyhogy ne aggódj. - puszilta meg az arcom. 

Beindította a motort, újabb kis hajó volt, de akkor is féltem. Apa nélkül még sosem voltam a vizen. 

- Na kapaszkodj, ha félsz. - nevetett fel, persze nem azért, mert olyan gyorsan ment volna, hanem, mert látta, hogy összeszorítom a szemeimet. 

Elnevette magát. 

- És mi lett volna, ha azt mondtam volna, hogy több napos kirándulásra akarlak hozni? Le is fordultál volna onnan. - szakadt egyre jobban a röhögéstől. 

- Jess! Nem vicces, nem is lehet nagy tapasztalatod az ilyesmiben. - ráztam meg a fejem. - Hiszen még fiatal vagy. 

- Nagyon sokat voltam a tengeren anyámékkal.

Már messze voltunk a parttól, egyre sötétebb is lett, féltem, hogy mi fog történni. Kezdtem elengedni magam, felszabadultabb lettem, ahogy láttam Jess magabiztosságát. 

- Hova megyünk? - kérdeztem, közeledtünk egy partszakaszhoz, amit nem ismertem. 

- Itt tudunk kikötni, arra gondoltam sétálhatnánk egyet itt. Szép hely, régebben sokat jártunk erre. - mesélte. 

Tök érdekes, hogy annyi mindent nem ismertem erre, pedig annyira nem is volt messze a lakhelyüntől. 

- Amúgy van a suliban egy csaj, aki folyton írogat nekem. - adta oda a telefonját. - Légyszi koptasd már le Joy, mert nekem nem ért a szép szóból. 

- Ismerem? - nem csodálkoztam, Jessre mindig mindenki rá próbál mászni. 

Igaz most a suliban azt hiszik, hogy szingli, mert utoljára, amikor szakítottunk akkor voltunk ott. 

- Szerintem igen, Jenn szobatársa volt, meg akkor a tied is. Tudod az a Liala. - mutatott az üzeneteire. 

Kikerekedett szemekkel illettem. 

Laila mit írogat Jessnek? Nem hiszem el, hogy a hátam mögött Jenniferen kívül mindenki rá hajtott. 

Amióta elköltöztünk nem is találkoztam vele, de jobb is volt. Jobb volt nem tudni róla, meg Aváról. 

Ava..

Ő is. 

Ő volt az egyetlen, akiről azt gondoltam, hogy nem lesz olyan, mint a többi lány. Hogy egy fiú miatt sem veszik velem össze, erre pont Dylen miatt, aki az után pár hét múlva ott hagyta. 

Elszomorodtam, hogy már csak Jennifer van nekem ott közülük. Pedig róla nem gondoltam, hogy ennyire jó barátnő. 

Jennifer sosem nézte mások érdekeit, viszont velem mindig is más volt. Én számítottam neki, ami érzékelhető is volt. 

Különös, nem tudom miért szeret ennyire, de örülök, hogy fontos vagyok neki, ahogy ő is nekem. 

- Bocsi, kicsit elkalandoztam. - mondtam Jessnek, aki közben hozzám beszélt, csak nem figyeltem. 

- Semmi baj Bébi. Min agyalsz? - mosolyodott el kicsit. 

- Azon, hogy mennyire jó barátnő Jennifer. - néztem rá Jessre, aki hirtelen elrántotta a fejét. 

Nem tudtam mi az oka ennek, de ki akartam deríteni. 

- Most mi a baj? - vontam föl a szemöldököm.

- Semmi, mi lenne? - lett egyre zavartabb. 

- Jenniferrel kapcsolatos? - kérdeztem meg újra. 

- Nem, Joy  nincs semmi. - rántotta meg a vállát. - Na, gyere szálljunk ki.  - segített ki a hajóból. 

Furcsán viselkedett. Gyanakodni kezdtem, hogy vajon tudnom kell-e valamiről, amit eltitkol előlem, de mivel nem mondta el, ezért majd Jennifert is ki kell faggatnom, ha visszamegyek a városba. 

Végigmentünk a parton, egyenesen a sétálóutcáig. Jó kis hely volt, nagyon tengerparti hangulattal. 

- Bemegyünk a vízbe? - húzogatta a szemöldökét Jess. 

Már korom sötét volt, jókor jutott eszébe. Tudja, hogy nagyon félek a sötétben. 

- Jess, tudod, hogy sötétben, nem. - emlékeztem vissza arra az estére, amikor beurgott velem a vízbe. 

- Pedig én fogok fürdeni, és akkor sajnos egyedül kint kell majd maradnod a parton. - mondta alattomos tervét eszelgetve. 

Rá akart venni, de semmi esély nincs rá, hogy ebbe újra belemegyek. 

- Majd szépen világítok magamnak és megvárlak odakint. - bólintottam egyet. 

- Ahogy gondolod. - forgatta meg a szemét, miközben fogta a kezem. - Kérsz valamit enni? - mutatott az árúsokra. 

Volt palacsinta, hot-dog, hambi, minden, amit el tudsz képzelni, de valahogy nem tudtam a vacsora után rávenni magam, hogy egyek. 

Még mindig tele éreztem magam, de persze Jess tudott enni. 

- Mindjárt jövök. - ment oda egy árúshoz, és vett magának egy gyrost. 

Nagyon jól nézett ki és komolyan mondom meg is hozta az étvágyam. 

- Biztos nem kérsz Bébi? - tette oda a szám elé, hogy harapjak bele. 

- De. - mondtam. - Nagyon finom, veszek én is egyet! 

Nagy volt a buli a parton. Sok Pub nyitva volt, hangos zene és tele volt emberrel. 

- Itt sem mersz bele jönni? - kérdezte, tényleg a vízben is sokan voltak és a parton is. - Ki is van világítva minden Joy. - kérlelt. - Üljünk be valahova, aztán hátha megjön a kedved. 

Annyira furcsa volt, hogy Jess, nem kívánt meg. Megkértem, hogy ne csinálja, és azóta nm is tette. Szerintem azt várja, hogy én lépjek. 

Most már azt gondolom meg is érdemli, hogy megtegyem. 

- Mit kérsz? - kérdezte, mikor leültünk egy asztalhoz. - Valami lájti piát kéne, nem? - nézte meg az itallapot. 

- Te vezethetsz úgy, hogy ittál? - nem tudtam, hogy a hajóra mi vonatkozik. 

- Nem megyünk el, itt fogunk aludni, a kabinban. - kuncogott. 

- Ja, huh ezt mondhattad volna, de legyen. - választottam közben. 

Ittunk egyet, kettőt, már nem is emlékszem mennyit, de az biztos, hogy berúgtam. 

- Gyere táncoljunk! - mondtam Jessnek, aki engedelmeskedett nekem. 

Nagyon kanos lettem, valahogy a pia ezt hozta ki belőlem. 

- Imádlak Bébi. - adtam a szájára egy csókot és harapdálni kezdtem az ajkát. 

Rajta látszott, hogy még nem ivott eleget, de így is élvezte, szemmel láthatóan az alakításomat. 

- Szeretlek Jess, nagyooon! - nyújtottam el a szót. 

Nevetett egyet. - Én is szeretlek, főleg akkor foglak, ha bejössz velem a vízbe! - kapott fel hirtelen és rohanni kezdett. 

- Jess! Jess! Tegyél le! - kiabáltam, de közben elcsuklott a hangom, mert annyira kellett röhögnöm. 

Gyorsan lekapta rólam a ruhákat, kibújt a gatyájából és beszaladt a vízbe. 

- Jess! De most el ne eressz, mert akkor itt halok meg! - kuncogtam kótyagosan. 

- Nyugi Kicsim nem eresztelek el. - bújt hozzám. - Annyira bírlak, ha be vagy piálva. - szorított magához.

- Én is bírlak olyankor. - kapaszkodtam a lábammal a csípőjébe, féltem, hogy véletlenül elengedem és belefulladok a nagy tehetségemmel a tengerbe. 

- Nem szexelünk? - kérdezte, amikor elmentünk egy olyan részre, ahol nem volt senki. 

Már amúgy is kevesen voltak a vízben, ahogy körülnéztem. 

- Nem szabad ilyen helyet Jess! - suttogtam a fülébe, amitől még kanosabb lett, lenyúltam a fürdőgatyájához. 

- Huh, Bébi, ha nem szabad, akkor ne csinálj ilyeneket, mert letépem rólad azt a bikinit! - harapta meg gyöngéden a fülem. 

Kibújtattam a melleimet a melltartó alól és Jess felé néztem, aki kikerekedett szemekkel bámulta azt. 

- Úr Isten Bébi! - mondta. - Tudod, hogy ezt nem bírom ki! - markolt bele vadul az egyikbe és masszírozni kezdte. - Annyira szexi vagy te Úr Isten! Baszki nem is kell szexelnünk, hogy elmenjek szerintem. - csókolt meg. 

- Nem? - markoltam újra a férfiasságába, és adtam a nyakára még egy puszit.