Joy Wellington

Én ültem az anyósülésen. Már vártam, hogy elinduljunk, amikor Jesst hívta valaki. 

Felvette a telefont. 

- Haló? - szólt bele. 

Nem hallottam a másik felet, de megpróbáltam leszűrni, hogy miről volt szó. 

- Rendben, akkor ma összefuthatunk. - mondta Jess. - Majd beszélünk haver. - mondta és letette. 

Kérdően néztem rá.

- Mi az? - vonta föl a szemöldökét. 

- Hova mész? Vagy mi? - értetlenkedtem, hogy leessen neki, amit akarok.  

- Ja, csak találkozom az egyik haverommal, mert mondtam már neki, hogy a hétvégén otthon leszek. - rántotta meg a vállát semlegesen. 

- És fiú vagy lány a haverod? - nyomattam a féltékenykedős dumát, de már biztosra akartam menni, nála nem lehet tudni. 

- Fiú. - rángatta meg felsóhajtva a fejét. 

- Hát jó.. - mondtam sértődött hangon, úgy volt, hogy ma nálam lesz este. 

Most jöhetett volna az a gondolat, hogy szinte mindig velem van, de nem. Sajnos nincs. Folyton csak akarunk, de nem tudunk egymással lenni, vagy a veszekedés miatt vagy a mások miatt, úgyhogy végre örültem volna, ha kettesben lehetünk. 

Mondta, hogy anyámmal is találkozni akar, erre már bulikat szervez. 

- Most meg mi a baj? - nézett rám újra. 

- Azt hittem ma együtt leszünk este, de akkor mindegy. - mondtam semlegesen kitekintve az ablakon. 

Nem fordultam oda hozzá, hogy érezze a törődést. 

- Jaj, Joy. Nem leszek ott egész este, csak gondoltuk kicsit összefutnánk, már lassan két éve nem találkoztam vele. Kicsit iszogatunk, aztán hazajövök. - próbált megvigasztalni, de nem volt hatásos. 

- Most ez házibuli? - lepődtem meg. 

- Persze. - vágta rá. 

- És sokan lesznek? - gondolkodtam már egyből a lányokon, akikkel véletlen elfelejti abbahagyni a beszélgetést és véletlen nem mondja nekik, hogy amúgy van barátnője, úgyhogy ne zaklassák. 

Elvileg még mindig nem mondtuk ki, hogy együtt lennénk, vagy már nem tudom. Belekavarodtam, de az biztos, hogy, ha hozzám odajönne egy srác, aki nyomul és akar tőlem valamit, akkor biztosan megmondanám, hogy van barátom,és hagyjon békén. 

- Nem tudom, azt mondta húsz-huszonöten körülbelül. - mosolyodott el, de amikor rám nézett egyből abbahagyta. 

- Akkor én is elmegyek valakivel bulizni, mondjuk Aaronnal, aztán ha jön valami jó faszi beszélgetek vele. Este meg majd, ha eszembe jut elmondom neked, hogy "Jaj véletlenül beszélgettem egy sráccal, jaj hupsz azt sem mondtam neki, hogy van barátom" - akadtam ki egyre jobban. 

- Bocsáss meg Joy.. - biggyesztette le az ajkát. - Ne űzz gúnyt belőlem, nekem tényleg kiment a fejemből, hogy lerázzam. De tényleg nem akartam tőle semmit. - rázta meg a fejét. 

- És mi lesz, ha ma is ott lesz a buliba, ahova mész? Akkor mit csinálsz? - vontam kérdőre. 

- Akkor.. - gondolkodott el. - Jézusom most jövök rá, hogy megkérdezzem, hogy nincs-e kedved eljönni velem? - kérdezte.

- Lett volna, ha nem én lettem volna az utolsó, akit megkérdezel. - rántottam meg a vállam.

- Joy, most miért vagy ilyen? - kezdett ideges lenni. - Tudod, hogy még nem szoktam meg, hogy együtt járunk mindenhova. 

- Hagyjuk, menj ahova akarsz. - mondtam, és elfordultam. 

Egész úton hozzá sem szóltam ezek után. Nem voltam rá kíváncsi, nagyon megsértődtem rá. Sokszor éreztem a tekintetét magamon. 

- Joy, nem megyek inkább sehova, csak ne haragudj rám. 

- Menj csak. - mondtam, de nem néztem rá. 

Odaértünk a házamhoz. Kiszálltam a kocsiból, kivettem gyorsan a hátsó ülésről a cuccaimat és odasétáltam Jess ajtajához. 

- Majd találkozunk. - mondtam neki, és hátat fordítottam, elindultam a bejárat felé. 

Kiszállt, nem bírta ki, hogy rosszban vagyunk. Ez volt a célom. Hogy megbánja,amit tett.

- Joy. - kapta el a kezem hátulról. - Kérlek. Tényleg nem akartalak megbántani. 

- Pedig sikerült. - mosolyodtam el hektikusan. - De nem baj, majd legközelebb jobban figyelsz. 

Nem bocsájtottam meg neki. 

- Majd beszéltünk. - néztem felé semlegesen. - Szia.  

- Szia. - éreztem a hangján, hogy nagyon megsértődött, de nem vettem magamra akkor sem. Azt akartam, hogy tudja, hogy nem tehet meg akármit velem, és nem engedek meg neki akármit. 

Bementem a házba, anyukám otthon volt. Apám dolgozott. 

- Szio Kincsem, hogy telt ez a sok hét nélkülünk? - kérdezte egy puszi után, amit az arcomra nyomott. 

- Szia Anyu. Nem volt rossz, sokat voltam Jessel. - rántottam meg a vállam, mintha minden oké lett volna. 

- Tényleg, azt mondtad jönni fog Jess. Direkt almás pitét sütöttem, mert az a kedvence. - nézett közbe, hátha itt van, de nem találta a szemével, ezért visszanézett rám. - Hol van? 

- Nem jött, de szerintem este be fog nézni. - vágtam rá, mert tudtam, hogy nem bírja ki, hogy ne találkozzunk ma a veszekedés után. 

- Jól van, akkor várjuk vacsorára, mond meg neki jó? - mosolygott anyám, mint a tejbe tök.  

Imádta, ha Jessel mentem haza. Azt hiszem szereti látni, hogy van valaki az életemben, aki fontos nekem. 

- Annyira jó, hogy Jess már a családunk részévé vált. - mondta ki hangosan, amit gondolt. 

- Mi? Anya ne túlozz, azért még nem házasodunk! - ellenkeztem. 

- Tudom, nem is erre céloztam. Csak jó, hogy van nekünk. - ült le a kanapéra, feléve a lábát a sámlira, ami előtte volt. - Így mindig biztonságban tudhatlak. - Apád is mondta, hogy jó srác ez a Jess. - mesélt. 

- Komolyan? - kerekedtek ki a szemeim. Nagyon meglepődtem, tudtam, hogy jóba van apámmal, de azért nem gondoltam, hogy ennyire szimpatikus volt neki. Róla beszél szabadidejében, pedig apámnak nem sok van. - Mennyit beszélgettek rólunk amúgy? - érdekelt. 

- Igen, apád nagyon sokszor kérdez Jessről, valamiért megkedvelte. 

- Én is szeretem őt nagyon. - éreztem a szívem egyre gyorsabb dobogását, ahogy rágondoltam.  - Daniel? 

Daniel eddig egyedül lakott, de két hete összeköltöztek Lillyvel. Kíváncsi voltam, hogy mi van vele., mert azóta nem nagyon hallok felőle. 

- Igazából nem nagyon jött haza. Tegnap volt itthon tíz percre, akkor is valami régi könyvet keresett. Kérdeztem mikor jön, de csak annyit mondott, hogy majd szól mielőtt beugrik. 

- Milyen jó már, hogy együtt laknak. - szomorodtam el, eszembe jutott az eset, amikor nem költöztünk össze Jessel. 

- Daniel és Lilly már régóta együtt vannak, nektek is eljön majd az ideje. - simogatta meg a hajam az anyukám. 

- Segítesz kipakolni? - kérdeztem, már fel akartam menni az emeletre. - Kimosod a koszos ruháimat? 

- Persze Szívem. - jött utánam. 

Nem volt sok cuccom, csak amit épp nem volt időm kitisztítani, hazahoztam. 

Hívott Jess telefonon. Anyám észre vette. 

- Jess hív! - mondta. - Nem veszed fel? - adta a kezembe.

Anya előtt nem akartam mutatni, hogy mérges vagyok rá.

- De. - mondtam bizonytalanul, amikor a kezembe adta a telefonom. 

Megvártam amíg kimegy a szobámból, aztán felvettem. 

- Haló? - szóltam bele. 

- Szia Édes. - motyogott halkan. - Délután ötkor találkozunk. - jelentette ki. 

- Igen? Miért? - vontam kérdőre.

- Mert szeretnék mutatni valamit. - válaszolta. - Megyek érted. Szeretlek!

- Jól van, szia. - direkt nem viszonoztam szavakba érzelmeim, csak elköszöntem. 

- Szia. - tette le a telefont. 

Izgulni kezdtem. Nem tudom mi volt velem, de így sokkal stesszesebb voltam, mintha csak egy sima randira mennénk. Nem tudtam mit fogunk csinálni.. de nagyon kíváncsi voltam mit talál ki a kiengesztelésemre. 

- Szia Joooy! - jött be a szobámba Daniel. - Húgi, annyira hiányoztál! - sietett oda hozzám Dan és átölelt. 

- Szia Dan! - már annyira hiányzott a bátyám. - Hogy.hogy hazajöttél? Anya azt mondta szinte már sosem lát. 

- Hát írtál, hogy jössz haza, aztán eljöttem a munkából hamarabb. - mosolyodott el. 

- Köszi. - viszonoztam.

- Megyünk ma buliba? - húzogatta a szemöldökét. 

- Milyen buliba? - nevettem el magam. - Ti minden hétvégén mentek? 

- Persze, hát mi más csináljunk. - rántotta meg a vállát. 

- Elvileg Jessel megyünk valahova. - forgattam meg a szemem.

- Miért vagy ilyen lelkes? - hallottam a hangjában a cinikusságot. 

- Összevesztünk picit, aztán ki akar engesztelni valamivel, de nem mondta el mivel. - meséltem. 

- Majd mond mi volt, de ha mégis lenne időtök gyertek el. - magyarázta el, hogy hova mennek. 

Lilly haverjának a barátnője szervezett egy házibulit. 

- Szólok, ha még is szarul alakul az este és valamivel el kell ütnöm az időt. - röhögtem. 

- Reméljük nem lesz ilyen. - bólintott. - Már meg sem kérdezem min vesztetek már megin tössze, mert csak fognám a fejem. 

- Ja, csak egy hülyeségen. - tártam szét a karom. 

- Ki gondolta volna. - nevette el magát. - Nem baj, majd ha már több ideje lesztek együtt, akkor már nem lesz ilyen bajod. Minden lélegzetvételénél tudni fogod, hogy éppen mi a baja, vagy, hogy mire gondol. 

- Persze.  - helyeseltem. - Csinálunk valamit ötig? Unatkozom. 

- Eljöhetsz velem edzeni, ha akarsz. - vonta föl kérdően a szemöldökét. 

Nem tudtam jó ötlet-e randi előtt elfáradnom, de végül is rám fért a mozgás, meg vágytam is rá, hogy kicsit kikapcsolódjak. 

- Menjünk. - mondtam. - Átöltözöm akkor. 

- Oksi, én is. Aztán, ha kész vagy gyere át a szobámba. - ment ki az ajtón, és becsukta maga mögött azt. 

Egy fehér topot vettem fel egy fekete edzőgatyával. 

Írtam Jessnek. 

"Ha keresnél nem vagyok itthon, Daniellel elmegyünk edzeni." - nem akartam, hogy szegény fölöslegesen jöjjön. Meg szerettem, ha tudja, hogy hol vagyok, ez fordítva is igaz volt. Én is akkor vagyok nyugodt, ha megírja, hogy kivel hova megy.  

"Rendben Kicsim." - válaszolt. 

Átmentem Dan szobájához, bekopogtam.

- Mehetünk? - kiáltott ki. 

- Igen. - vágtam rá. 

Nem telt bele öt másodpercbe, mire nyílt is az ajtó és ki is jött rajta Dan. Hozott magával egy kisebb táskát, amiben a törölközője, a kulacsaés az iratai voltak. 

- Én is hozzak kulacsot? - néztem a cuccára. 

- Nem kell, hoztam neked is. - vett ki egyet és a kezembe nyomta.

- Úh most nem kell, addig viszed? - adtam vissza neki. 

- Persze. 

Elindultunk. 

Hamar eltelt az idő, mikor már végetünk az edzéssel, jöttem ki az edzőteremből az öltözőbe a folyosón nekemjött egy srác. 

- Bocsi. - mondta és a szemembe nézett. 

- Semmi baj. - mosolyodtam el kissé, amit csak utána realizáltam. 

- Bocsi, lány. - szólt vissza nekem. 

Nem ismertem olyan embert, aki nála szarabbul csajozott volna. Azt mondja bocsi lány. 

Visszafordultam, értetlenül nézve rá. 

- Ne haragudj, de annyira megfogtál. Már edzés közben is néztelek. Szóval azt szerettem volna kérdezni, hogy nincs kedved meginni egy kávét? - látszott rajta, hogy ideges volt, folyton elpirult. 

Összeráncolt szemöldökkel mosolyogtam felé. Nem hittem el, hogy ezt komolyan gondolja. 

- Most tényleg? - kérdeztem vissza. 

Végignéztem a srácon, szőkésbarna haja volt, izmos, de nem annyira, mint Jess. Kék szeme volt, magasabb volt Jessnél, kb. 190 cm lehetett. 

- Hogy hívnak? - érdekelt, hogy ki ilyen merész, hogy egy edzőteremben leszólítson. 

Bár nem tudhatta, hogy nem vagyok az az ismerkedős típus. 

- Alex vagyok. - jött megint zavarba. - És neked mi a neved? 

- Én Joy vagyok. Szóval kedves Alex, tudod jó fej vagy meg minden, de nekem van barátom. És nem akartalak megbántani. - próbáltam menteni a helyzetet.

- Oh, jól van rendben semmi, baj. - forgatta meg a szemeit kínosan. - Akkor megértem, hogy nem akarsz kávézni. - nevette el magát. 

- Hát, igen. - kezdtem énis kínosan érezni magam a szituáció miatt. - Na, jól van. - törtem meg a csendet, ami kis ideig tartott. 

- Akkor szia Joy. - intett. - Látlak még! - mondta. 

- Igen, szia Alex. - mentem be az öltözőbe. 

Hihetetlen, hogy engem mindig megtalálnak a fiúk, pedig én nem imponálok nekik. 

Mikor átöltözünk, hazamentünk Dannel. Nem volt már sok időm a randiig, ezért gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem. 

Alig készültem el, már csöngetett is Jess. 

Lefutottam, hogy még anya előtt ajtót nyissak, de már késő volt. Anyám beengedte Jesst, aki egy nagy csokor rózsával a kezében lépett be. 

- Szia Édes. - mondta a fiú, ami tetőtöl talpig elegánsban volt. 

Nagyon szexi volt a sötétszürke ingjében, a szokásos fekete szakadt farmerével.  

Kicsit el is állt a lélegzetem. 

- Szia Jess. - mondtam kis idő után. 

- Gyere beljebb. - tessékelte be anya. - Kérsz ugye almáspitét? - kérdezte anya, amire egy automatikus bólintást adott. 

- Igen, köszönöm. Az a kedvencem. - csillant fel Jess szeme. 

- Tudom Jessy, azért csináltam. - kuncogott anyukám. 

- Igen, anya már készült ám, direkt miattad csinálta. - jegyeztem meg. 

- Nagyon szépen köszönöm, nem kellet volna. - vett ki a tálból egy szeletet a barátom. 

- Dehogy nem, szívesen sütök. - mosolygott anya, mint a tejbe tök. 

Felmentünk a szobámba, meg akartuk beszélni egymás közt a dolgokat. 

- Joy, ugye nem haragszol már? - kérdezte lehajtott fejjel, mikor leült mellém az ágyra. 

- Nem, dehogy is. - adtam az arcára egy lágy puszit. 

Elmosolyodott, nem számított arra, hogy ilyen könnyen megbocsájtok, de tetszett neki.

- És hova megyünk ma? - érdeklődtem. 

- Majd meglátod, remélem tetszeni fog. - izgult. - Tudod Bébi ebben a szerelésben annyira szexi vagy. - mondta, pedig semmi extra nem volt rajtam. Ő sokkal jobban ki volt öltözve. 

Igazából tudtam, hogy nagyon kanos, én is kívántam őt. Szinte mindig amikor találkozunk ezt érzem. 

- Igen? - mentem oda hozzá és lassan adtam az ajkára egy csókot. 

Egyre gyorsabban vette a levegőt. 

- Nagyon! - csókolt meg hevesen. - Szeretlek Bébi! - mondta. 

Várta, hogy visszonozzam. 

- Én is szeretlek Jess. - csókoltam meg újra. 

- Bébi, most nem szabad késnünk, mert időre megyünk. - mondta kettő nyelvjáték közt. 

- Jól van akkor induljunk. - mondtam.