Jess Madson 

Nem várhattam holnapig. Most rögtön beszélni akartam Joyyal. Mikor haza értem, egyből az ő ajtóján kopogtattam. 

Nem jött válasz, hívni kezdtem, de ki volt kapcsolva. 

Még egyszer próbáltam a kopogással. Azt hittem nincsenek itthon, mert ilyenkor én már rég felébredtem volna a nagy hangra. 

Eszembe jutott, hogy felhívnom Jennt, hátha őt elérem. 

Csöngettem egy jó ideig, amire beleszólt a telefonba. 

- Igen? - mondta duzzogó hanggal, idegesnek tűnt, de most per pillanat hidegen hagyott. 

- Szia. Jess vagyok. Beengedsz? - kérdeztem suttogva. 

- Miért mit akarsz? - hallottam rekedt hangját, ahogy egyre mérgesebb. 

- Nem lényeg, csak légyszi engedj be! - kérleltem lágy hanggal. Hatásos volt. 

- Egy perc. - nyomta rám a telefont. 

Hallottam pár csörömpölést belülről, amire kivánszorgott Jennifer. 

- Szia. - nyomott kettő puszit az arcomra, nála ez volt a szokás. Nem tudom miért, de engedtem neki. 

- Szia Jenn, bocsi, hogy felkeltettelek. - próbáltam szavakkal engesztelni őt. 

- Inkább adok egy kulcsot, amivel be tudsz majd jönni. - nyomta a kezembe a komódról felvett ezüst kulcsocskát.  

- Most komolyan? - lepődtem meg, hisz együtt sem voltam Joyyal. 

- Bízom benned. - mondta. - Na, de most már csönd legyen! - indult el az ajtajához, és azzal a lendülettel be is csapta maga mögött. 

Bementem Joyhoz. Nagyon édesen aludt, ki volt takarózva, gyorsan ráhúztam, nehogy megfázzon. Kis puszikat nyomtam az arcára, amitől dünnyögni kezdett. 

- Hmm. - ráncolta össze a homlokát, ahogy a hátára fordult. - Jess? - kérdezte halkan. 

- Igen Bébi én vagyok. - fúrtam a hajába a fejem, és nyomtam bele egy puszit. 

Adtam a szájára egy rövid csókot, viszont mikor elengedtem újra magához húzott. Nagyon felizgultam tőle, annyira imádtam, ha ő irányít. 

A pólómba kapaszkodott, végighúzta hasamon a kezét. 

- Úgy imádom, ha csak így megjelensz. - suttogta a fülembe szavait.

- Én téged imádlak! - mondtam, és a szemébe néztem. 

- Most már sosem hagysz majd aludni? - kérdezte, mikor kicsit felnyitotta a szemét, a reggelre utalt. 

- Ez egy ilyen nap. - mosolyodtam el. - Csak beszélnünk kell! - mondtam magabiztosan, amire felkapta a fejét. 

Tágra nyílt szemekkel illetett. 

- Mi az, hogy beszélnünk kell? Mi történt már megint? - kezdett idegeskedni. 

- Nyugi Édes. - érintettem meg a karját. 

- Hogy legyen nyugodt, ha az éjszaka közepén beállítasz és azt mondod, hogy beszélnünk kell?

- Csak nem várhat holnapig. - sóhajtottam egy nagyot. - Ma elmentünk Dylennel edzeni. - kezdtem el mesélni. - Dylen hozta a kiszemeltjét, Kimet, egy kövérebb csaj mindegy. Jó fej volt. Kimmel pedig jött a barátnője Loren. - forgattam meg a szemem kínosan, mert Joy úgy meresztette rám a szemeit, hogy ha akartam se tudtam volna elhallgatni előle semmit. 

- És? - ráncolta össze a homlokát. - Mondjuk mondhattad volna, hogy lesznek lányok is veletek. - jegyezte meg, amit jogosnak is tartottam. 

- Loren, szóval az a lány, nagyon rám kattant. - hajtottam le a fejem. 

- Mármint bejöttél neki, vagy mi? 

- Igen, eléggé, és nem tudtam, hogyan rázzam le. - próbáltam menteni, ami menthető. - Aztán Dylen azt mondta mondjam neki, hogy van barátnőm. 

- Miért, van? - vonta föl elmosolyodva a szemöldökét. 

- Hát, igen. - forgattam meg a szemem, felé-felé pislantva. 

- Hmm. - ráncolta össze a homlokát. - És most értél haza? 

- Igen, a meccs után elmentünk a Recordsba, én nem ittam. Dylen hozni akarta Kimet, ezért oda is jöttek mind a ketten. 

- És te azzal a másik lánnyal voltál addig, amíg Dylen Kimmel volt? - kezdett dühbe gurulni. 

- Joy, és tényleg nem akartam. - szontyolodtam el. - Én szeretlek téged, és bűntudatom is volt egész este. 

- És hogy mentek haza? 

- Haza vittem őket. - hajtottam le a fejem. - De tényleg Szívem kérlek ne haragudj rám. Nem tudtam, hogy ez lesz. - biggyesztettem le az ajkam. 

- Érdekes, ha Dylennel vagy, mindig van valami, amiből ez sül ki. 

- Micsoda? - nem értettem mire gondol. 

- Mindig ilyenkor veszekedünk. - fújta ki a levegőt. 

- Haragszom is rá, minek kell csajt hozni a kondiba. - adtam igazat Joynak. 

- Hisz te engem is hívtál. Mi lett volna, ha én is megyek, akkor is nyomult volna rád az a csaj? - hökkent meg Joy, utáltam, ha feszültség van köztünk. 

- Akkor megcsókoltalak volna, és leesett volna neki. - vágtam rá. 

- Jól van. - éreztem a hangján, hogy megsértődött. - Na, én alszom. - hunyta le a szemét. 

- Maradjak., vagy nem akarod? - féltem a válaszától, nem akartam újra átélni a Joy nélkül töltött időt. 

- Nekem tök mindegy, csak hagyj aludni. - fordult át a másik oldalára, hogy nekem háttal legyen. 

Nagyon ideges lettem, hogy Loren miatt már megint veszekedünk, meg persze az én hülyeségem miatt. Nem kellett volna kedvesnek lennem hozzá, vagy engednem, hogy nyomuljon. 

- De ugye nem haragszol rám? - bújtam oda mögé és megöleltem. 

- De igen megsértődtem. Csak azért vagy még itt, mert bízom benned és tudom, hogy szeretsz. 

- Sajnálom Bébi. - motyogtam a füléhez tolva a számat. 

- Jó éjt! - terelt le. 

- Jól van, jó éjt. 

Joy Wellington

Nem tudtam aludni, Jess járt a fejemben és az a csaj, akivel találkozott. Régebben nem voltam ilyen féltékeny típus, de amióta Jessel vagyok muszáj, szinte nem is vagyunk együtt, mert mindig jön valami, amitől szakítunk vagy nem beszélünk egymással. 

Ezt akartam elkerülni. 

Tudtam, ha lett volna akármi is azzal a lánnyal nem mondta volna el nekem. 

Bízom benne, szeretem őt és ez a lényeg. Az a baj, hogy én mindig a bizalomra építettem a kapcsolataimat, eddig Jess volt az egyetlen, akiben tényleg megbízom. A többi meg is csalt. Rajta kívül igazából egy komolyabb kapcsolatom volt. Ha lehet ezt mondani, de kiderült, hogy a legjobb lánybarátjával csal engem. 

Azóta szóba sem állok olyan pasival, akinek vannak legjobb lánybarátai. 

Nem hiszek nekik.

Olyan van, hogy haver, aki lány, de nem hiszek azóta ebben. 

Fel kellett ébresztenem Jesst. Úgy beszéltük, hogy ma haza utazunk a családhoz. Már nagyon hiányzott mindenki. Anyu, Apu és Daniel is. 

- Jess kelj fel indulunk! - mondtam, amikor megráztam a vállát. 

- Jó reggelt Bébi! - tette a szeme elé a kezét, ahogy elhúztam a sötétítőt. Izmos hasa kilógott a takaró alól, amit végig is szemléltem. 

- Neked is. - néztem még mindig a felsőtestét, észre vette. 

- Mi olyan érdekes Joy? - kuncogott egyet. - Már százszor láttál így. 

- Tudom. - mondtam még mindig bambulva, annyira szexi volt.

- Hova megyünk? - kérdeztem lehet elfelejtette, amit beszéltünk. 

- Haza, nem úgy volt? - vontam föl a szemöldököm. 

- Ja, de tényleg. Persze. Akkor egy óra múlva szerintem már felkelek annyira, hogy mehessünk. - húzott oda magához.  

- Kérsz egy kávét? - láttam, rajta, hogy nagyon fáradt. 

- Meg kéne egy cigi is, nem? - nyúlt le az ágy mellé leszórt gatyájához, és kivette a dobozt a zsebéből. 

- Nekem is adhatsz egyet. - vettem elő az öngyújtómat, és kisétáltam az erkélyre. A kávé a kezemben volt, én is ittam egyet. 

Szép idő volt, tökéletes a haza utazásra, legalább tudunk mit csinálni otthon is. 

- Anyum már kérdezte, hogy mi van veled.. tudod azóta nem látott amióta összevesztünk. - szívtam bele a cigibe, amit előtte gyújtottam meg. 

- Ma akkor elmegyek, és megnyugtatom, hogy semmi baj sincs. - adott egy puszit a vállamra. 

- De nem is vagyunk együtt nem? - ráncoltam össze a homlokom. 

Tisztázni akartam ezt Jessel.

- Nem? - mondta a szót, de nem tudtam, most kérdezi vagy mondja ezt. 

- Hát és nem tudom. - forgattam meg a szemem. 

Kicsit olyanok voltunk, mint a haverok, akik összejárnak, de nekem nem a szex volt a fontos. 

- Akkor nem. - mondta, lebiggyesztve az ajkát. 

Kicsi gátat éreztem kettőnk között, csak nem tudtam mitől alakult ki. Mintha nem mernénk egymással olyan nyíltan beszélni, mint addig. 

- Akkor mi csak kavarunk most? - lett egyre zavartabb. 

- Úgy tűnik. - mondtam neki, amire elhúzta a combomról a kezét. 

- De akkor te lehetsz más csávóval is mellettem? - gondolkodott, szinte látszott, ahogy a fogaskerekek kattognak az agyában. 

- Lehetnék. - komolyodtam el, már nem sokáig bírtam nevetés nélkül. 

- De, én azt nem hagyhatom. - szeppent meg kerek szemeit nagyra nyitva.

- Pedig, én szívesen beszélgetnék más fiúval is. - utaltam a tegnapi kis konditúrájára. Azt akartam, hogy visszakapja az érzést, amit nekem okozott. 

- Jó. - sértődött meg. 

- Ma nem is fogok ráérni este, azt hiszem. - füllentettem neki a hatás kedvéért. 

Nagyon meglepődött, az a csalódás ami az arcára volt írva, mindent elárult. Felállt és ki akart sétálni, de nem hagytam. 

- Bébi, ne hagyj itt. - mentem utána, az egyik kezemmel a mellkasát simogattam a másikkal a kezét fogtam. - Most meg mi a baj? - néztem mélyen a szemébe, egyre közelebb hajolva hozzá. 

Majdnem elveszett a szememben, de megtorpant. 

- Tudnál másra úgy nézni, ahogy rám? - vette egyre gyorsabban a levegőt. 

- Hogy? - vettem elő a legbájosabb mosolyom. 

- Ahogy most is. - cikázott a tekintete az ajkam és a szemem közt. 

Egyre forróbbá vált a hangulat, úgy izgultam, hogy a szívem majdnem kiesett a helyéről olyan hevesen vert. 

- Miért, hogy nézek? - haraptam be lassan az ajkam, amitől kő keménnyé vált a nadrágja alatti szerve. 

- Kibaszott szerelmesen. - nyomta magát hozzám. 

Nőiességem olyanná vált, mint a Niagara, annyira felizgatott ezzel az egésszel Jess, bár nekem is ez volt a célom vele. 

- Te is úgy nézel. - kulcsoltam át a kezeim a vállán. - Megmutatod mennyire vagy szerelmes? 

- Szeretnéd? - lépdelt be velem a szobámba, ahol az ágyra döntött. 

- Kibaszottul. - mondtam. 

Elkomolyodott a tekintete, pár pillanatig néztük egymást, hirtelen heves csókba hívtam őt. Tudtam, hogy szereti, ha én irányítok.  

- Annyira szeretlek. - mondta, két csók között. 

- Én is szeretlek. - suttogtam. 

Lement a nőiességemig, lehúzta rólam a bugyim és falni kezdte azt. Próbáltam halk maradni, de amikor már az ujjával is kényeztetni kezdett, nem bírtam tartani a szám. 

Kisebb sikításokat hallattam. 

- Joy, pszt Jenn meghallja a hangod. - nézett fel a lábaim közül. 

- Nem érdekel, ne hagyd abba! - toltam le a fejét, már majdnem elmentem. 

Hihetetlenül élveztem, amit csinál. 

Lovagló pózban ültem rá, és mozogni kezdtem. Gyorsan folytak az események, nagyon vadak voltunk és nagyon kívántuk egymást. Hamar meglett a gyümölcse. 

- Joy, Joy, el fogok menni! - ejtette ki a szavakat, de már jött is. 

Hanyatt feküdt, én mellé. 

- Úr Isten Joy. - adott az arcomra egy puszit. Még mindig nagyon lihegett. - Joy...

- Igen Jess? - néztem rá. 

- Én sosem akarok második lenni. - forgatta meg a szemeit, zavarban volt. 

- Én sem akarom, hogy más csajok fűzzenek a kondiban. - kuncogtam. 

- Ne, most komolyan ezért mondtad ezeket? - akart ki picit, de ő is nevetni kezdett. 

- Miért szerinted nekem ez jól esett? - mentem át a fürdőbe tisztálkodni, felkaptam egy rövid gatyát és egy topot.

- Bocsáss meg. - jött oda hozzám a tükör elé és megölelt hátulról. Éreztem, hogy férfiassága megint kíván engem. 

- Jess. - néztem le az alsójához, amit azóta már felhúzott. 

- Tudod Bébi, hogy folyton áll rád. - mondta magabiztosan. 

- De most már indulnunk kéne. - érintettem meg a keménységet. 

- Igen, minden bizonnyal. - adott lassan egy csókot a számra. 

Nem bírtunk magunkkal, az a sok idő kimaradás, megtette a hatását. Folyton kívántuk egymást. Levette rólam a topom, én is lehúztam róla a felsőjét, arrébb rántott, ahogy vette le rólam a gatyám. 

Nagy csörrenés hallatszott, egy növény  földre esett, ami a kád szélén volt. 

- Veszek egy másikat. - mondta halkan, nagyon koncentrált. 

Csak kuncogtam egyet. 

- Mi volt ez a nagy hang? - kopogott be az ajtón Jenn. 

Hirtelen elhúzódtam Jesstől, ahogy nyílni kezdett az ajtó. Elfelejtettük bezárni. 

- Joy? - sétált be, de ahogy meglátott minket a szeme elé tette a kezét. - Ooh, bocsánat, nem tudtam, hogy szexmaratont tartatok. - nevetett fel hangosan. - Úú Jess. - lesett ki a kezei mögül, de rászóltam. 

- Jenn! Kérlek menj ki! - mondtam neki, amire észbe kapott. 

- Jaj, bocsi el is felejtettem, hogy ,meztelenek vagytok. Ki is megyek a végén mg akaratotok ellenére is beszállok harmadiknak. - kacsintott egyet. 

Felnevettem, bár tudtam, hogy komolyan gondolja. Jenn mindig is nagyon hiperaktív természet volt, főleg ha a szexről beszélünk. 

Azért nem akar tartós kapcsolatot, mert most akarja kipróbálni magát. Úgy gondolja , amíg fiatal, addig akar élni. 

Azóta ez az álláspontja, amióta középsuliban volt egy barátja. Több, mint két évet voltak együtt, amikor kiderült, hogy a srác Jenn legjobb barátnőjével csalta meg őt. 

Nos, nem csodálom, hogy így nem szeretne még egyszer csalódni valakiben, viszont azt sem normális, hogy minden nap más fiú van a lakásán. 

Egyrészt rám is veszélyes, ki tudja épp kit hoz fel, hogy lehet-e benne bízni, másrészt nem akarom, hogy baja essen, vagy bántsák őt. 

Elhatároztam, hogy újra megpróbálok ennek fejében beszélni vele. Annyi rendes sráccal összeszűrte a levet, aki akar volna tőle többet is, de az összeset lepattintotta. 

Szívügyemnek éreztem, hogy segítsek neki ebben. 

- Gyere Bébi, most már ideje mennünk. - vette fel a földről a ruháit Jess, felöltözött. - Haza megyek, mennyi idő amíg elkészülsz? 

- Hamar megvagyok, tíz perc szerintem. - néztem körbe, már össze voltak pakolva a cuccaim. 

- Rendben akkor majd jövök. - szaladt ki az ajtón egy puszi után, amit az arcomra nyomott. 

Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem egy piros ujjatlant, a fekete farmeremhez. 

- Úr Isten Joy! - futott be a szobámba Jenn. - Te nem is tudtam, hogy ennyi fullos Jess. 

- Miért Liam nem volt az? - kérdeztem vissza. 

- De, imádtam a testét. Nekem tudod mi a legfontosabb egy fiúban, Joy? 

- A külső? - nevettem el magam, mert mindig csak erről beszélt. 

- Nem, azt, hogy a személyisége olyan legyen, mint az enyém. Ez tetszett Liamben. Kiköpött olyan volt, mint én. - mosolyodott el. - Tudod azt hiszem nekem ő többet jelent... - sóhajtott. - Próbáltam elterelni róla a gondolataimat, más pasikkal lenni, de azt hiszem túlságosan megkedveltem őt.

Csak ennyi jött ki a számon. - Jaj. 

- Tudom, nagyon elcsesztem.. messze is lakik, tetszik is neki valaki, de egyszerűen nem bírom kiverni a fejemből. - szomorodott el. - Végre valaki igazán tetszik, de akkor is olyan béna vagyok, hogy azt választom, akivel úgysem lehet semmi. - nevette el magát kínosan. 

- Pont Liam? - lepődtem meg. - Nem gondoltam volna, hogy ennyire odáig leszel tőle. 

- Pedig de. - húzta félre a száját. 

- Akkor beszélj vele. Hidd el, ha neki is ennyire számítasz akkor elmondja. 

- Nem hiszem, hogy kíváncsi rám. - mondta szégyellősen. - Kérlek kérdezz rá nála, de csak rejtetten, hogy nem hiányzom-e neki vagy valami. - könyörgött. 

- Jól van, de nem fogom erőltetni, ha nem akar erről beszélni. - szögeztem le. 

- Persze nem is erre kértelek. - helyeselt. 

- Most viszont mennem kell, majd jövő héten megbeszéljük. - mondtam neki, amikor Jess csöngetett. 

Kinyitottam az ajtót, nem volt sok cucca. Egy kisebb utazótáska volt nála. 

- Mehetünk Bébi? - kérdezte, miután felvette a napszemüvegét. 

- Persze, csak felhúzom a cipőm. - hajoltam le bekötöttem. 

- Add ide viszem én. - vette ki a kezemből a táskám. 

Kimentünk az autóhoz bepakoltunk és el is indultunk haza.