Jess Madson

Reggel, mikor felkeltem Joy ott volt mellettem. Végre nem lépett le korán, ilyenkor éreztem, hogy igazán fontos vagyok neki. 

Olyan gyönyörű volt, sötétbarna haja a feje mellé volt dobva, címlapra illő pontossággal. Kirázott a hideg, ahogy egyre tovább pihentettem rajta a tekintetem. 

Kibaszottul tetszett Joy. Nem tudom, hogy lehet valakire ennyire ráindulni, de egyszerűen folyton ezt éreztem. 

Nem bírtam tovább. 

Puszilgatni kezdtem az arcát, amire kissé mocorogni kezdett. 

- Jó reggelt Bébi. - suttogtam a fülébe, amire csak morgott egyet. - Ébredj fel Joy! - mentem végig a nyakán ajkammal. 

-Hmm. - nézett rám fél szemmel. - Mit szeretnél te korán reggel? - meresztette rám óriási szemeit. 

- Hát.. - adtam a szájára egy nyálas csókot. - Tudod Bébi, már tíz perce nézlek és nem bírom tovább. - néztem le a nadrágomhoz. 

- Jaj, Jess. - kuncogott egyet. - Még fel sem ébredtem. - bújt közelebb hozzám, amitől még inkább kikészültem. 

- Gyere feküdj rám! - húztam magamra. 

Megcsókoltam. 

Nem bírtam leállni, addig addig puszilgattam, kényeztettem, amíg neki is megjött a kedve a szexhez. 

Nem bírtam sokáig, először mindig hamar elmegyek, de a második menetbe már tovább bírom. Megbeszéltük, hogy együtt reggelizünk. Csináltam rántottát, paradicsommal ettük. 

Később sajnos nem értem rá, mennem kellett edzeni, de mondta, hogy ő is hazamegy. 

- Vigyázz magadra Bébi! - mondtam neki, miután kilépett az ajtón és gyorsan visszahúztam, hogy adjak neki egy utolsó csókot. 

- Te is az edzésen! - mosolyodott el. - Amúgy kivel mész? - érdekelődött elfelejtettem neki mondani. 

- Daviddal és Dylennel. - válaszoltam, mindig velük szoktam kondiba járni. Sokat kellett edzenem. - Utána meg a csapattal a nagy pályára. 

- Majd egyszer elmegyünk együtt? - ajánlotta fel. 

- Huh, hát Joy, ha én a gymbe veled mutatkozom, akkor nagyon kell védjelek a palik elől! - ráncoltam össze a homlokom. - De dicsekedhetek is, ha jobban belegondolok. - nevettem el magam. 

Ő is ezt tette. - Nem hiszem, hogy lenne ilyen. Na, majd akkor találkozunk Bébi. - mondta és elindult a lépcsőn lefelé. 

Visszamentem a lakásba, összeszedtem a cuccaimat. 

Felhívtam Dylent. 

- Na, indulunk Bro? - kérdeztem tőle, ahogy felvette. 

- Akkor szokásos. - mindig ott találkoztunk a gymben. 

- Ja, Dave is jön. - mondtam, ő nem szokott, inkább csak Dylen és én. 

Jó volt, hogy újra jóban vagyunk Dylennel, minden olyan volt, mint régen. Nem hoztuk fel a történteket és nem volt harag. 

Odaértem az edzőteremhez. Dave és Dylen már ott vártak. Igen, szokásom elkésni mindenhonnan, kivéve, ha Joyyal találkozom. Akkor mindig pontos vagyok. Ő fontos, a haverok nem annyira, tudnak várni. 

- Na mizu? - kérdezte Dylen. Egyből tudni akart a részletekről. Nem kerteltem, mindig elmondtam neki, hogy hogy állunk Joyyal. Persze nem részletekbe menően, csak felületesen. Nem szerettem volna pletykát, tudom, hogy Joy kikészülne tőle. Csak az volt ezzel a célom, hogy Dylen még véletlenül se akarjon soha többet semmit Joytól. 

- Este filmeztünk, meg reggel is együtt voltunk. - mondtam nagy mosollyal az arcomon. 

- Képzeld el, én meg összeszedtem egy csajt. - mesélte Dylen. 

- Na, kit? - lettem egyre kíváncsibb, ha már felhozta, biztos elmondja ki az. 

- Kim a neve. - mondta. - És idehívtam. - forgatta a szemét, látszott Dylenen, hogy nagyon izgatott.

- Akkor hogy fogunk edzeni? - vonta föl a szemöldökét Dave. 

- Hát könnyen. - rántottam meg a vállam. - Nem kell falkában nyomatni. - ráztam meg a fejem. 

- Ja Dave. - bólintott rá Dylen. - Azt mondta hozza az egyik barátnőjét is. 

- Uh. - lepődtem meg. - Szerinted akkor akar tőled valamit? - húztam szét a számat. 

- Mi, miért szerinte, ha hoz barátnőt akkor csak haver akar lenni? - kerekedtek ki a szemei idegesen. - Nem hiszem el, tudtam, hogy csak játszik velem. Én meg már elhittem, hogy komolyan gondolja. - sóhajtott fel miközben bicepszre edzettünk.  

- Majd lecsekkolom. - mondtam, hogy megnyugtassam őt. 

- Kösz tesó. - könnyebbült meg. 

Dylen nagyon rá tudott az utóbbi időben feszülni a csajozásra. Nem tudom régen egyáltalán nem volt ilyen. Mindig talált magának szexpartnert, a többi meg nem érdekelte. Viszont mostanában komoly kapcsolatot akar, de sosem jön szegénynek össze. 

Fél óra múlva körülbelül Dylen integetni kezdett. 

Egy ducibb lány jött oda a barátnőjével. A barátnője viszont egy bombázó volt. Először azt hittem, hogy ő Kim, de közben kiderült, hogy nem. Megilletődtem. Ilyen lenne Dylen stílusa? Hisz mindig vékony csajokat húzott meg a bulikban. 

- Szia Kim. - érintette meg a lány derekát és adott neki egy puszit. 

- Szia. - pirult el a lány. 

Szép volt az arca, nekem nem számított sosem, hogy valakinek tökéletes alakja legyen. Volt nagyon vékony barátnőm is, volt olyan is, akin volt mit fogni. 

- Ja, igen. Ő itt Jess és David. - mutatott először rám, majd a mellettem álló srácra Dylen. - Ők a haverjaim. - mondta. 

- Sziasztok. - mondták mind a ketten. - Ő pedig itt Loren. - mutatott a mellette álló barna hajú lányra. 

- Szia Loren. - intettem neki. Nem tudtam mi van velem, kicsit ki is ment a fejemből Joy.

Dave eltűnt valamerre, Dylen és Kim beszélgettek, ezért nem akartam, hogy szegény Loren egyedül maradjon odamentem hozzá. 

- Mire edzel? - kérdeztem tőle. 

- Igazából, még nem nagyon voltam edzőteremben, csak Kim kérte, hogy kísérjem el. - rántotta meg a vállát. - És te? - vonta föl a szemöldökét. 

- Én mindenre. - válaszoltam. - De segíthetek, megmutatom a gépeket. 

- Jó, az jó lenne. - kuncogott. 

Mivel nagyon sok volt, ezért csak a fontosabbakat helyeztem előtérbe. 

- És amúgy honnan ismered Dylent? - kérdezte, gondolom e akarta csekkolni a fiú hátterét, a barátnője miatt. 

- A legjobb barátom már ezer éve.  - meséltem. - Együtt járunk az orvosira. - azt nem említettem, hogy Dylen nem orvosnak tanul, az rontotta volna az összképet. 

- Komolyan orvos leszel? - lepődött meg. - Én azt hittem valami focista vagy, vagy hasonló.

- Hát, nem sokan nézik ki belőlem. - nevettem el magam. - De amúgy focizom is. - jegyeztem meg. - És te dolgozol? Vagy tanulsz még? 

- Tanulok, és közben dolgozom is. - mondta. - Pénzügyön vagyok, és mellette a mekiben dolgozom. Tudom nem a legjobb meló, de legalább van valami. - szégyellte.

- Miért lenne gáz meló? Én is dolgoztam középsuliban a mekiben. - emlékeztem vissza a nyaraimra. 

- És amúgy milyen orvos leszel? - érdeklődött. 

- Még nem végeztem el, de szaksebészetre megyek tovább. - nem értettem miért kérdezi ennyiszer.  

- Tök szexi, ha valaki életeket ment! - csúszott ki a száján ez a mondat, amitől teljesen ledermedtem. 

Eszembe jutott, hogy itt flörtöl velem egy lány, miközben Joy meg otthon vár engem. 

- Ugyan olyan munka, mint a többi. - komolyodtam el. 

- Tudod Jess. - jött közelebb hozzám, de nem nyomulósan, csak érzékeltette, hogy nekem szegezi a mondatot. - Arra gondoltam, hogy mi találkozhatnánk máskor is. 

Erős bűntudat hasított a szívembe. Tudtam, hogy nemet kell mondanom, de mégis csak annyit mondtam, hogy. 

- Majd megbeszéljük. - biccentettem egyet. 

Majd megbeszéljük? Nem is értem ezen mit kell beszélni, nekem barátnőm van! Úr Isten, hogy lehetek ilyen... én nem akarom átverni Joyt. Az nem érdekel, hogy Loren mit akar.. 

Összezavarodtam. 

Kicsit próbáltam kerülni Loren kérdéseit, amíg nem indultunk a pályára. 

- Arra gondoltunk, hogy jöhetnének a lányok is velünk megnézni az edzésünket. - jött oda hozzánk lelkesen Dylen. 

Most az egyszer rossz ötletnek tartottam ezt. Lorennek nagyon bejöttem, és nem akartam, hogy később is keressen engem. 

- Nem baj? - kérdezte Kim, Dylenre, majd rám pillantva. 

David még mindig nem volt sehol, de annyira nem érdekelt. 

- Dehogy is. - mondta Dylen, majd rám nézett. - Ugye Jess? 

- Nem, persze. - ráztam meg bizonytalanul a fejem. 

Nagyon zavartan éreztem magam. Az járt az eszemben, mi történne, ha meglátná Joy, hogy egy lánnyal beszélgettem egész edzés közben. Visszaforgattam, ha Joy beszélgetne egy másik sráccal mit éreznék. Borzasztó volt.  

Kimentünk a kocsimhoz, és beszálltak. 

Dylen mellém, Loren és Kim mögöttünk ültek. 

Dylennek egész úton be nem állt a szája, viszont én próbáltam kimaradni a beszélgetésből. Minél előbb a pályára akartam kerülni, és végre nem agyalni azon, hogy Loren újra flörtölni próbáljon velem. 

- És amúgy milyen volt az edzés? - kérdezte Dylen, amire a lány egyből válaszolt. 

- Nagyon jó volt, nagyon bírom a barátodat. - nézett Loren a visszapillantótükörbe, ahonnan amikor megláttam egyből elkaptam a fejem. 

- Igen. - mondtam halkan. 

Odaértünk a stadionhoz, bementünk az öltözőbe, ők fel a lelátóra. 

- Dylen, én szörnyen érzem magam. - mardosott a bűntudat. 

- Miért mi van tesó? - ráncolta össze a homlokát, persze tudta, hogy Loren az oka. 

- Loren, nagyon nyomul rám, pedig tudod hogy én nem. Nem akarok tőle semmit. - rángattam a fejem magabiztosan.  

- Miért nem mondtad neki, hogy van csajod? - nevetett egyet értetlenül. 

Erre nem is gondoltam, valahogy ki is ment a fejemből, hogy ezzel le tudtam volna rázni őt. 

- Igazad van, meg fogom neki mondani. - helyeseltem, igaz csak részben volt igaz, mivel nem voltunk együtt Joyyal, csak teljesen úgy kezeltem őt. 

Melegítés és a meccs közben koncentráltam. Joy szinte mindig az eszembe volt, tudtam, hogy el kell neki mondanom Lorent. 

Nem akartam előre titkolni semmit, főleg egy ilyet nem.

Tudom, nem volt helyes ez az egész. Még az elején el is ragadott a lendület, régi szokásomhoz hívem fűzni kezdtem Lorent. 

Mi győztünk a meccsen, igaz csak egy helyi bajnokság volt, nem nagyon volt tétje, de a csapat meg akarta ünnepelni. 

- Menjünk le a Recordsba! - ordították, miközben egymás nyakában voltunk. 

Visszafutottunk az öltözőbe. - Mindenki jön? - kérdezte Tom, az egyik csapattársam. 

Nekem semmi kedvem nem volt ehhez. 

- Ugye eljössz tesó? - kérdezte Dylen. Nem szeretett nélkülem menni, ahogy én sem nélküle. 

- Hát, nem is tudom. - bizonytalanodtam el. 

- Hisz ma már nem leszel Joyyal nem? - kérdezte.

- Nem, úgy volt, hogy holnap találkozunk. - mondtam. 

- Akkor meg gyere. - kezdett ordibálni a többiekkel. 

Imádtam én is, ha a csapattal ünnepelünk. Olyan jó volt a hangulat, belegondoltam, hogy nem fogom kihagyni. Reméltem, hogy nem a bátyám lesz a pultos a Pubba, mert az előző eset után nem nagyon akarok vele találkozni, nehogy a végén még szétverjem a fejét. 

- Ti is jöttök? - kérdeztem meg Kimet és Lorent, miután beszálltak a kocsimba. 

- Azt mondta Dylen, hogy jó lesz.- mondta Kim. 

Nem mondtam rá semmit, kezdtem feszült lenni, hogy nem fogom tudni lerázni már megint Lorent. 

Mikor odaértünk, a szokásos helyre ültünk le. Sok csaj volt, a csapatból sokan hozták a barátnőjüket, vagy az aktuális kiszemeltjüket.

Kikértünk több rövidet is. 

A héten már nem lesz meccs, ezért nem volt baj, hogy ittunk. 

- Gyere Jessy. - nyomott a kezembe Loren egy poharat. - Nem bírom nézni, hogy nem iszol semmit. - mondta, látszott, hogy  már nem egyet lehúzott. 

- Vezetek Loren. - mondtam komoly tekintettel. - És amúgy sem szoktam inni. 

- Ez érdekes, orvos vagy, kibaszott helyes és még inni sem szoktál. - mondta kótyagosan. - És cigizel? - vonta föl a szemöldökét. 

- Mostanában szoktam. - mondtam. 

- Már megijedtem, hogy tökéletes vagy! - nevetett fel hangosan, kicsit kínos volt, mert mások is hallották. 

- Loren, neked haza kéne menned, picit sokat ihattál. - mondtam. 

- Dehogy megyek! - állt fel, megérintette a kezem. - Gyere táncoljunk! - rántott magával, valahogy le kellett állítanom. 

- Ne! Loren! - mondtam, de nem hallgatott rám. 

- Mi a baj, nem tetszik a zene? - kérdezte. 

- Nem, a zenével semmi bajom. - mondtam idegesen. - Csak nem akarok veled lenni! - nem hazudtam neki. 

Először kicsit meghökkent.   

- Miért? Nem tetszem neked? Vagy így akarsz bókolni? - harapta be ajkát. 

- Nem, Loren, kérlek. - toltam el magamtól, amikor éreztem, hogy átölel. - Van barátnőm! - mondtam neki hirtelen. 

- Barátnőd? - ráncolta össze a homlokát. - Mióta? 

- Hát, ööm.. - gondolkodtam. - Már régóta. - böktem ki kis idő múlva. 

- Nem hiszem, el. - rántotta meg a vállát. - Most találtad ki., de miért ennyire csúnya lennék? Vagy nem vagyok szimpatikus? - biggyesztette le az ajkát. 

- De tényleg van, és nem szeretnék rosszba lenni vele, miattad. - vallottam be neki.

- Ahj, tudtam, hogy ilyen jó faszi nem lehet facér. - durcázott be. - De azért, ha nagyon bebasznék hazaviszel? Most már okom is van rá, hogy miért igyam le magam. - nevette el magát. 

- Most viszlek inkább haza! - mondtam. - Elég lesz neked ennyi pia, és a barátnődet is! - néztem rá Kimre, aki ugyan úgy csatton volt, mint Loren. Dylen is velünk jött, nem akart ott maradni egyedül.  

- Bocsi haver, hogy elrángattalak. - mondta Dylen. - Hisz te nem is ihattál a kocsi miatt. 

- Semmi gáz. - rántottam meg a vállam. - Legalább tudom, hogy nem fetrengve mész haza gyalog. - ültem be a vezetőülésbe, megvártam amíg beszállnak és elindultam. 

Kiraktam Kimet, de hirtelen Dylen azt mondta, hogy vele marad. 

Kiakadtam, már megint kettesbe hagyott Lorennel. 

- Tudod hol lakom? - kérdezte Loren, miután átült mellém előre. 

- Nem, mivel ma ismertelek meg. - vágtam a fejéhez. Bunkó akartam lenni, de nem vette magára. 

Elmondta a címet. 

- Juj, juj. Nagyon kell pisilnem Jess! - mondta. 

- Ki bírod hazáig, nem laksz már messze! - mondtam, mert tudtam melyik az az utca. 

- Nem mehetek fel hozzád vécére? - nézett rám kérlelő szemekkel. 

Nem értettem, honnan tudja, hogy a közelben lakom. 

- Nem. Én jó messze lakom. - hazudtam. 

- Azt hittem ebben az utcában. - mondta. 

- Honnan tudod? - vontam föl a szemöldököm, furcsa volt. 

- Dylen megmondta a címed. - mutatott a házra, amiben laktam. - A legfelsőn igaz? 

- Igen. - mérges voltam Dylenre, miért kotyogja el a címem olyannak, aki zaklatni próbál, főleg, hogy nem is ismerjük Lorent igazából.  

- Szóval kibírod. - szegeztem le. - Nem fogok megállni! - mondta, és gyorsabb tempóra kapcsoltam. 

- Jól van. - biggyesztette le a száját. 

Hamar odaértünk a házáig, kiszálltam, hogy segítsek neki elmenni az ajtóig. 

- Jó éjt Jessy. - közeledett felém Loren. 

- Szia. - intetem neki, és gyorsan beültem a kocsiba, mielőtt még olyat tesz, amit nem akarok.  

Haza indultam. 

Beszélnem kellet Joyyal.