Joy Wellington

Lehet kicsit érdekesen reagáltam, de azt tettem, amit éreztem, hogy tennem kell. Kisétáltam az ajtón. Jess csak bámult utánam, nagyon megilletődött. Nem jött utánam, lehet azt hitte, hogy ezek után nem akarok vele beszélni, pedig csak időre volt szükségem. 

Túl sok volt ez nekem. 

Bonyolult szálakon fűződött egész eddig a helyzetünk, Jason is, és még sok más félreértés miatt is. Le kellett tisztáznom magamban ezt. 

Kicsit egyedül akartam lenni. Liam és Jenn úgyis elvoltak együtt, én viszont jobbnak láttam, ha most elmegyek valahova. 

Írtam Liamnek egy üzenetet és elindultam. Beszálltam a kocsimba, arra gondoltam csak megyek egy kört a városban. Tudom, hogy bunkó vagyok, hogy eljött hozzám Liam, és nem is vagyok vele, de tudom mennyire összebarátkoztak Jennel, ezért nincs bűntudatom. 

Lementem a tengerhez, volt egy kisebb partrész, ahova először mentünk közösen Jessel. Imádtam azt a helyet, annyi emlék kötött oda. Kicsit fújt a szél, de kellemes volt az idő ennek ellenére. 

Jess hívott. 

Nem tudtam felvegyem-e, most jobb lett volna, ha kivételesen nem rá koncentrálok, de mégis megtettem. 

- Haló? - szóltam bele. 

- Miért mentél el? - kérdezte kétségbeesett hangon. - Hol vagy? 

- A kedvenc helyemen, ha gondolod gyere ide. - mondtam automatikusan, nem is gondolkodtam. 

Jess minden ilyesmit tudott rólam, figyelt a részletekre. Leparkoltam a földút végén. Erre már senki sem járt, mivel egyenesen a tengerre vitt. 

Gyönyörű fákkal volt tele, még még csak kora délután volt, ezért gondoltam kifekszem egy kicsit napozni. Levettem a felsőm, a rövid gatyám feltűrtem és sütkérezni kezdtem. 

Miért van az, hogy elbizonytalanodtam? 

Azon járt az eszem, hogy mi lesz, ha újra nem beszélünk, és megint a hiányától szenvedek. Mi lesz, ha nem áll ki mindig mellettem, ha valaki másnak hisz? - gondolkodtam. 

Nagyon elálmosított a napsütés, elszenderedtem. Öt percenként felébredtem, hogy nem érkezett-e meg, annyira izgultam, hogy újra itt találkozunk.

Ő nem olyan ex, mint a legtöbb. Akit utál az ember és minél jobban alá akar tenni. Ő még mindig a legfontosabb ember számomra. 

Lepkék táncoltak a gyomromban. 

Végül is, ha nem adok esélyt Jessnek, nem tudjuk mi lesz. Nélküle úgyis minden rosszabb lenne.

- Szia. - hallottam édes hangját. 

Pislogtam, a hirtelen fény hatására párat, amire tisztán láttam őt. 

- Szia. - fordultam meg, hogy a hátamon legyek. 

- Tudtam, hogy itt vagy. - nézett a szemembe a megszokott komoly tekintetével. 

- Muszáj volt. Ki kellett szellőztetnem a fejem. - mutattam magam mellé, hogy üljön le. 

- Ahj, tudtam, hogy ez lesz. - vette egyre gyorsabban a levegőt. - Én mindent megtettem, hogy velem maradj, hogy újra az enyém legyél. - biggyesztette le az ajkát. - De már nem szeretsz... - hajtotta le a fejét. 

A legrosszabbkor jutott eszembe, hogy megviccelem őt, de ilyen vagyok. 

- Hát sajnálom én is. - forgattam meg a szeme, amire egyre szomorúbbá vált. 

- Annyira tudtam. - könnyezte el magát, rázta a lábát az idegességtől. - De tudd, hogy én amióta megismertelek szeretlek, és szeretni is foglak. - akart felállni, el akart menni, de hirtelen visszarántottam és megcsókoltam őt. 

Nagyon meglepődött, tényleg elhitte, amit mondok. 

- Ez mi volt? - kérdezte kerek szemeivel, a számra pillantva. 

- Csók? - kuncogtam egyet. - Nem? 

- De, de miért? - érintette meg az arcom.

- Nem akarod? - vontam föl a szemöldököm. 

- Hát, szeretnék, de hogy tudom, hogy már nincs esély, így elég kínzó érzés. - vitte rajtam végig a tekintetét. 

Még egy csókba hívtam, majd az ölébe húzódtam. Végigmentem ajkammal a nyakán, ami egyből kikészítette. 

- Joy. - nyújtotta el a nevem. - Ne! - tolt el gyöngéden, de nem hagytam magam. 

- Igen Bébi? - kérdeztem vissza. 

- Bébi? - rázta meg értetlenül a fejét. - Joy, most tényleg, mit szeretnél? - választ várt tőlem. 

- Ezt. - döntöttem le a homokba és nyelvjátékommal érzékeltettem, az akaratom. 

Kicsit harapott a nyelvembe, levezette a karomon a melltartóm pánját. Elragadott a pillanat, sosem éreztem más iránt ilyet. Baszki nem bírnám ki többet nélküle. 

- Kibaszottul szeretlek! - mondta, miközben a fenekembe markolt. 

- Én is szeretlek! - mosolyodtam el. 

Nem a testi dolgok fogtak meg benne, persze az is jó volt, inkább a jelleme és a személyisége, hogy megismertem, mindent megtudtam róla, amit más nem. Az fogott meg, hogy bízunk egymásban és őszinték vagyunk a másikhoz. 

- Nem nézünk este egy filmet? - kérdezte Jess, a számból vette ki a szót. 

- Igen. - bólintottam rá. - De ugye csak ketten leszünk? - mosolyodtam el, nem szerettem a meglepetés vendégeket, mint a ma reggelit. 

- Csak ketten. - harapta be ajkát. 

- Most induljunk, Liam megy haza, el akarok köszönni tőle. 

- Jobb is, hogy elmegy. - tudtam mennyire féltékeny volt rá, kicsit imponáló is volt ez nekem. 

Bejött, amikor féltékeny.    

- Én bírom. - kuncogtam, a tekintete miatt. Rendesen le lehetett olvasni a fejéről az irigységet. 

- Hánykor találkozzunk? - terelte a témát, amilyen gyorsan csak tudta. 

- Nyolckor átmegyek. - ültem be az autómba, mivel külön autóval jöttünk. Arra gondoltam csinálok neki meglepetés süteményt. 

- Akkor szia. - adott egy hosszú puszit a számra, az arcomra téve kezeit. 

Mikor hazaértem felmentem a lépcsőn egyenesen a lakásunkba. 

- Megjöttem! - kiáltottam fel. - Liam? Jenn? - hívogattam őket, amíg  meg nem láttam, hogy az erkélyen vannak. 

Jenn cigizett, közben beszélgettek. 

- Sziasztok! - mondtam boldogan és én is kivettem egyet a dobozból. 

- Szia. - mondta Liam, aztán Jenn. 

- Minden rendben? - vonta föl a szemöldökét Jenn. 

- Igen, most már igen. - bólintottam. - Este átmegyek Jesshez filmezni. 

- Ooh. - nevetett fel Jenn. - Akkor tényleg minden rendben van! Biztos jó lesz a "filmezés". - mutatta az idézőjeleket az ujjaival. 

- Én pedig csak holnap reggel indulok haza. - mondta Liam. 

- Hogy-hogy? - vontam föl a szemöldököm. 

Biztos Jenn az oka, de hallani akartam Liam szájából is. 

- Tudod Jennel megbeszéltük, hogy mi is filmezünk az este. - kuncogott Liam, mert rejtetten a szexet akarta a tudtomra adni. 

- Na, jól van ám! - veregettem meg Liam vállát. - Nem gondoltam volna, hogy ennyire jóba lesztek. 

- Akartam is mondani, hogy köszi Joy, hogy találkozhattunk. - adott egy puszit Liam arcára Jenn. - Ha te nem vagy sosem ismerjük meg egymást. - nézte végig a magas fiút. 

Igazából én is örültem nekik, csak annak nem, hogy Jenn minden fiút csak kihasznál. Már annyi fiúja lehetett volna, de mindig mással akar lenni. 

Féltettem Liamet, nehogy túlságosan megszeresse Jennifert. Nem akartam, hogy szomorúnak lássam. 

- Nincs mit. - rántottam meg a vállam. - Kértek sütit? 

- Milyet? - csillant fel mindkettőjük szeme. 

- Eperkelyhet csinálok. - gondolkodtam el az alapanyagokból mit hozhatok ki, amit itthon találok. 

- Kérünk. - vágta rá Liam. - De segítünk, ha kell. 

- Jó, akkor gyertek. - álltam fel a padról és besétáltam a konyhába. 

Kezet mostam és előkészítettem a sütéshez az alapanyagokat. 

Mascarponés krémet készítettem hozzá, fahéjjal. Jenn és Liam nagyon összehangolódtak, olyanok voltak, mint egy friss házaspár.  

- Arra gondoltam csinálhatnánk Nachost a sütőben, cheddar szósszal. Van egy vagyok finom guacamole receptem, jó lesz a filmezéshez.

- Én azt sem tudom miről beszélsz Joy. - kuncogott Jenn. - De csináljunk, persze! 

- Akkor én ezt megcsinálom, ti addig a krémet, a sütihez. 

- Igen is Anyu! - kuncogott Jenn, majd Liam is rákezdett. - Hánykor találkoztok?

- Nyolckor. 

- Akkor már nincs sok időd. - jegyezte meg. - Mibe akarsz menni? - agyalt Jenn helyettem is. 

- Arra gondoltam, hogy a piros melegítőmben megyek egy fekete ujjatlannal. - fordultam hátra Jennhez. - Tudod nem nagyon akarok kiöltözni. 

- Persze, hisz csak a szomszédba mész. - forgatta meg huncutan a szemeit. - És úgyis hamar lekerül, szóval nem kell sokat agyalni milyen legyen. 

- Haha. - mondtam erőltetetten. - Nagyon vicces Jennifer. Csak te tudsz ilyen hülyeségeket összehordani. - ráztam meg a fejem. 

Olyan kis izgága volt Jenn, én mindig az ellentéte voltam. Nem azt mondom, hogy nincs humorom, de többször vagyok komoly és szóltan, mint nagyszájú és bolondos. 

Az zavart a legjobban, hogy Jennifer szinte mindig a szexről beszélt, vagy arra gondolt. Annyira fejszínesen beszélt erről, mintha ez egy olyan tevékenység lenne, mint a levegővétel. Nem volt nála tabu, viszont ez engem sokszor feszélyezett. Nem szeretek mindenki előtt arról beszélni, hogy épp milyen élményeim voltak az ágyban, vagy mit csináltam épp az adott illetővel. 

Neki nem volt fontos a magánélet, bárkinek elmondta, hogy épp ki az aktuális fiúja. 

Ügyesen készülődtünk az estére, már szinte minden készen volt. 

- Most akkor újra együtt vagytok Joy? - kérdezte Jenn. 

- Nem mondtuk ki. - gondolkodtam el én is.

- Ha már filmeztek, akkor biztos. - kacsintott.

Eszembe jutott valami. 

- Amúgy Liam, Maryhez megyek a jövő hónapban, ugye találkozunk majd? - pislogtam rá óriás szemeimmel. 

- Persze, úgyis minden nap Maryvel vagyok. - rántotta meg édesen a vállát. 

- Még mindig csak játszanak egymással Connorral? 

- Igen, de nem tudom mi értelme ennek is. Minden hétvégén együtt alszanak, mind a ketten szerelmesek egymásba, de nem tagadják meg a lehetőséget. - magyarázta, persze én ezt már tudtam. 

Mary nagyon utálta, ha le van kötve a keze, én azt hittem meg tudom vele értetni, hogy milyen jó, ha összetartozik valakivel, de úgy látszik mégsem. 

- Azt hiszem beszélnem kell Maryvel. - vettem is elő a telefonom és írtam az unokatesómnak. 

- Jól tennéd. - bólintott rá. 

Már nagyon izgultam Jess miatt, hogy mi lesz a randinkon. 

Elkészült minden, felöltöztem és el is indultam Jesshez.

Bekopogtam, kis idő múlva ki is nyitotta az ajtót. Már messziről hallottam lépteit. 

- Szia Édes. - mondta és adott egy puszit a számra. 

- Szia Jess. - mosolyodtam el kedvességére, a szívem úgy vert, hogy azt hittem infarktust kapok, a bőröm forró volt, égetett, amikor hozzám ért. 

- Mit hoztál? - nézett a dobozra, ami a kezemben volt. 

- Epres sütit és nachost. - mentem be a konyhába és kitettem a pultra őket.  

- Úr Isten! - csillant fel egyből. - Ugye ehetek? Nagyon éhes vagyok! 

- Persze. - adtam a kezébe a sütit. - A nachos a filmhez van. 

- Filmet nézünk? Király! Nem is mondtad, hogy azt akarsz. - indította el a szobájában a tévét. 

- Jenn és Liam is azt fognak. 

- Nem ment el végül Liam? - vonta föl a szemöldökét Jess. 

- Nem, majd csak holnap megy, nagyon megszerette Jennt. - kuncogtam egyet. - Konkrétan egész nap le nem vették egymásról a szemüket. 

- Ja, hát Jenn mindenkivel ilyen, csak nehogy Liam azt higgye, hogy Jenn talán többet akar. - legyintett, igaza volt Jessnek. 

- Tudom, de már mondtam Liamnek, és azt mondta nem is akar távkapcsolatot. 

- Nem is lenne értelme. - rázta meg a fejét. 

- Szerintem sem. - jegyeztem meg. - Finom? - mutattam a kezében lévő pohárra. 

- Hát. - húzta félre a száját. 

- Mi? Jézusom, ennyire rossz lett? - lepődtem meg. 

- Nem dehogy, csak szívattalak. Megmutassam mennyire jó? - harapta be az ajkát. 

- Mutasd. - vettem egyre gyorsabban a levegőt. 

Felállt, lassan odasétált hozzám, megérintette a kezem és behúzott a szobájába, ott már beindította a Netflixet, minden készen állt az estére. 

Ledöntött az ágyra, és megcsókolt. Lassú szenvedélyes csók volt, nem vadultunk. Imádtam, ha ilyen gyöngéd hozzám, sokkal izgalmasabb volt minden pillanat. 

- Mit szeretnél nézni Bébi? - nézett a szemembe, majd a tévére. 

- Nem tudom Édesem, csak válasszunk valamit. - simítottam végig ujjaimat a haján.

Végigment ajkával a hasamon, amíg el nem ért a nőiességéig. Kicsit feszült lettem, olyan furcsa érzés volt, mintha most csinálnánk ezt először. Olyan ritkán vagyunk együtt, hogy mindig ez az "új" érzésem van. 

Lassan lehúzta rólam piros nadrágom és félretűrte a bugyim. Nagyokat sóhajtottam, kényeztetni kezdett, bedugta középső ujját a hüvelyembe, kisebb siíktás hagyta el a számat. Én is örömet akartam okozni neki, kivettem a gatyája alól a férfiasságát és fel-le mozdulattal húztam a számat rajta. 

Imádta, ha ezt csinálom, mindig hallatta rekedtes hangját, amiből tudtam mikor élvezi a legjobban. 

- Awh Bébi. - tolta le mélyre a torkomban. - Gyere ide! - húzott ki hirtelen, a hasamra döntött. - Szeretnéd? - nézett rám nagy fekete szemeivel. 

- Nem kell mindig megkérdezned Bébi. - mosolyodtam el. - Ugye van gumid? 

- Igen. - vette ki az éjjeliszekrényből és gyorsan felhúzta. 

Lassan belém csúsztatta azt, először fájt, de gyorsan megszokta a hüvelyem méretét férfiassága. Körülbelül tíz perc után alám fordult, lovagló pózban voltam fölötte. 

Már majdnem az orgazmus határára értem, mire az ujjaival is masszírozni kezdte a nőiességem tetejét, sikerült kétszer elmennem. 

- Annyira szeretlek! - kulcsoltam össze ujjaim az övével. 

- Én is szeretlek! - adott egy hosszú csókot.