Jess Madson

Levettem Joyról az összes létező ruhadarabját, végigcsókoltam a testét. Annyira szükségem volt rá, több, mint egy hónapig nem beszéltünk, borzalmas volt nélküle. 

- Annyira gyönyörű vagy Bébi! - simogattam meg az arcát, annyira rég láttam ilyennek. 

Elmosolyodott. 

Amióta nem beszéltem vele csak a sportnak és a tanulásnak éltem, amit észre is vett. 

- Többet edzettél? - nézett végig a hasamon és a karomon. 

- Volt időm rá. - válaszoltam, majd hosszú nyelvjátékba hívtam. 

Imádtam a nyála illatát, a bőre illatát, a haja illatát. Mindent imádtam, ami hozzá kapcsolódó volt, egyszerűen  bele voltam bolondulva Joyba. 

- Jól nézel ki. - jegyezte meg. 

- Köszi. - jöttem zavarba, de nem mutattam ki belőle semmit. 

Helyet cseréltünk, lefeküdtem az ágyra, ő vezetett, ami nagyon izgatott. Levette rólam az alsógatyám, majd kényeztetni kezdte a férfiasságom. 

Kibaszott jól csinálta, fel-le ment egyre gyorsabban már ezzel elvitt a gyönyör kapujáig, muszáj volt leállítanom, hogy nehogy elmenjek idő előtt. 

Olyan szexi volt, mikor rám nézett miközben kényeztetett.  

- Awh gyere ide! - rántottam hátra. - Szeretnéd Bébi? 

Bólintott egyet. - Igen. - adott egy hosszú csókot a számra. 

Izgultam, hisz már ezer éve nem szexeltünk, olyan volt Joyhoz érnem, mintha még sosem tettem volna azelőtt. 

Lassan és gyengéden belecsúsztattam férfiasságom, majd mozogni kezdtem. Hangos volt, biztos fájt még neki az első pillanatokban. 

Nagyon szűk volt, pár perc úgy hatott rám, mintha már egy órája szexelnénk. 

- Lassítsunk Joy, elfogok menni. - izzadtam le addigra, már csöpögött rólam a víz.

- Jó. - kuncogott. - Olyan édes vagy Bébi. - mondta.

Annyira hiányzott ez az egész, egyszerűen nem tudtam elképzelni ennyi idő után sem, hogy mindennek vége szakadjon köztünk. Ennyi idő után is csak kattogott rajta az eszem.

Féltékeny voltam, nagyon durván arra a srácra. Liam vagy, hogy hívják. Szó szerint mardosott bennem a düh, amikor rá gondoltam. Meg ha tényleg csak a haverja volt, miért csókolta meg? Miért fogta meg a derekát és húzta magához? 

Nagyon nem tetszett ez nekem. 

- Mi a baj Jess? - kérdezte Joy, mert ez járt a fejemben. 

- Semmi Édes, bocsáss meg. - mondtam, adtam neki egy csókot és folytattam. 

Legalább fél órája szeretkeztünk, amikor már tényleg nem bírtam uralkodni magamon. 

- Joy. - mondtam hangosan a nevét, kivettem gyorsan és a hasára élveztem. 

Nagyon kifulladtam, mellé feküdtem, de újra kívánni kezdtem. 

- Annyira szeretlek Joy. - néztem mélyen a szemébe, amikor felém fordult. 

- Én is szeretlek Jess. - érintette meg az arcomat. 

- Még egy menet? - álltunk fel, és kimentünk a mosdóba. 

- Mennem kell. - mondta. - Tudod Liam nálunk van. - kínos arckifejezése mindent elárult,úgy kiakadtam, mint az állat. 

- Most szórakozol velem? - vontam föl a szemöldököm. - Nálunk? - egyre mérgesebb lettem. 

azt sem tudtam pontosan, hogy most hol lakik Joy, azt sem, hogy kivel. De kinél van az a gyerek?

- Igen, tudod egy albiban lakom. - érintette meg az arcomat, de ellöktem a kezét. 

- Hagyj békén! - néztem rá undorral. 

Képes volt lefeküdni velem, amikor az a srác, akivel smárolt ott van a lakásán. 

- Jess, Jenniferrel költöztünk össze. - mondta és elmosolyodott. - Liam vele van. És, tudod.. én azért kértem Liamet, hogy csókoljon meg, hogy te észre vedd a buliban. - forgatta meg a szemét kínosan. 

- Jennel? És hol? 

Nem is tudtam, hogy ilyen jóba van Dylen mostohahúgával, pedig már rég kideríthettem volna mindent. 

- Hát. - vakargatta a fejét. - Nem akarom elmondani. - biztos attól tartott, hogy oda megyek és szétverem Liam fejét. 

- Joy, mond már! - próbáltam rászedni. - Nem csinálok semmit. - tettem a szívemre a kezem. 

- Tudom. - mondta és újra közeledett, de még mindig hárítottam. 

-Akkor? - ráncoltam össze a homlokom, nagyon haragudtam Joyra, nem értettem ezt az egészet. 

- Alattad. - mutatott a padóra. 

- Mi? - nevettem el magam. - Hogy érted? 

- Egy emelettel lejjebb. - válaszolt halkan. - Tudod Jenn olcsóbban ki tudta bérelni. 

És akkor minden leesett, miért hallottam az erkélyemen Joy hangját, azt hittem képzelődöm, de úgy látszik valós volt a feltevésem. 

- Amikor cigizni szoktam az erkélyen szoktalak hallani. - vettem fel egy fekete pólót, és egy szürke melegítőt. 

- Én is téged. - kapta fel ő is a ruháit. 

- Szóval miért van nálatok Liam? - zavart még mindig az a gyerek. 

- Mikor Marynél voltam az unokatesómnál, akkor ismertem meg. - mesélte. - Messze lakik nagyon, csak megbeszéltünk, hogy majd kéne találkoznunk és most ért rá.

Nem is tudtam, hogy van Mary rokona, de nem is ez volt a lényeg, csak, hogy megakadályozzam, hogy Liamnek bejöjjön Joy. Újra a barátja akartam lenni, és nem lett volna jó arra bemennem egy buliba, hogy ő ott smárolgat, valami tök idegennel. 

- Hmm. - nem jött ki több hang a torkomon. 

- Csak kértem tőle egy szívességet. - mondta. - Azt akartam, hogy féltékeny legyél. 

- Sikerült. - duzzogtam. 

- Te is ezt szoktad csinálni, direkt más lányokkal flörtöltél előttem. - tényleg ezt tettem kár is lett volna tagadni, ugyan azt a stratégiát állítottuk fel Joyyal úgy látszik. Mind a ketten az őrületbe akartuk kergetni egymást, pedig csak beszélnünk kellett volna a gondjainkról. 

- És meddig marad? 

- Holnap megy. - láttam az aggodalmat az arcán. - Én nem akartalak megbántani Bébi. - ölelt át, most már engedtem neki. 

- Mindegy is, na de ha tényleg alattam laksz akkor lekísérlek. - érintettem meg hátulról a derekát és magamhoz húztam. 

A füléhez tettem a számat és belesuttogtam. - Gyere mielőtt megint leveszem rólad a ruháidat. - toltam le a melltartópántját a vállán. 

Borsózni kezdett, ami kisebb mosolyt csalt az arcomra és végigpusziltam a nyakát. 

Nem akart ellenkezni, láttam rajta, hogy nagyon élvezi a dolgot, de mégis megszólalt. 

- Menjünk. - motyogta. 

Kikísértem, lelépdeltünk a lépcsőn. Megálltunk a 28-as előtt. 

- Itt vagyunk. - tette be a kulcsot a zárba, elfordította és kinyitotta. 

- Jól van Édes. - adtam egy puszit az arcára. 

- Bejössz? - hívogatott be a szemével. 

Nem tudtam, hogy jó öltet-e azok után, hogy kiakadtam Liamen, féltem, hogy véletlenül eltöröm valamiét, amikor meglátom. 

- Be, de csak kicsit. - csoszogtam be a lakásba. 

Hasonlított nagyon az enyémhez. 

- Szép. - jegyeztem meg, mikor körbe néztem. 

- Már otthonosabb, mint amikor beköltözünk. - mosolyodott el halványan. - Ez itt a fürdő,  konyha a szobám és Jenn szobája. - mutatta végig ujjával a helyiségeket.

- Hol vannak Jenniferék? - néztem körül, nem találtam őket. 

- Én sem tudom. - kereste őket tekintetével. Bekopogott Jenn szobájába. 

Kis idő elteltével Jenn szólalt meg. 

- Igen? - hallottam zaklatott hangját, remélem nem feküdt le vele, bár Jennt ismerve szinte biztos, volt az ellentéte. 

Mikor Dylennél voltam még régebben is folyton fiúk voltak nála, sokszor rám is rám mászott, de nem az esetem.  Aranyos, de túl sok fiúval összeszűri a levet. 

- Bemehetek? - fogta meg a kilincset Joy. 

- Gyere csak. - felelte egy fiú hang, ami egyértelműen Liam volt. 

Most már én is kíváncsi voltam, hogy mit csinálhatnak.

- Na mi volt Jessyvel? - húzogatta a szemöldökét Jenn. - Huh, de piros vagy, biztos volt szex! - nevetett fel Jenn, amíg észre nem vett. - Ooh. - vakarta meg kínosan a fejét rám pillantott, majd vissza Joyra. 

Job volt erre nem válaszolni, inkább terelni a témát. 

- Liam szeretném bemutatni Jesst. - mutatott rám Joy.  

- Igen, már találkoztunk. - komolyodott el a tekintetem. 

- Igen. - bólintott, de zaklatottnak tűnt. 

Legyen is az, ha nem viselkedik úgyis szétverem. Ha egy rossz tekintetet is ejt Joy felé vége a gyereknek. 

- Mit csináltatok? - ráncolta össze a homlokát Joy.

- Igazából semmit, csak aludtunk, meg filmeztünk. - rántotta meg a vállát Jenn, persze hazudott. Jenn nagyon rosszul kamuzott világ életében. Egyből le lehetett szűrni. 

- Mindegy, inkább ne feszegessük.

- És ti? - kérdezte Liam. 

Egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne idegesítsem fel magam. 

- Beszélgettünk mi is. - öleltem át Joyt hátulról és adtam egy puszit az arcára. 

- Igen. - helyeselt és hozzám bújt. 

- Ha ti ezt annak hívjátok. - kuncogott Joy. - Jó igazából lefeküdtünk. - vallotta be , persze mindenki tudta ezt. - Nagyon jó az ágyban Liam. - nézett a mellette ülő gyerekre, persze látszott, hogy ő nem beszél ilyen nyíltan a nemi életéről. 

Csak Jenn ilyen zavartalan az ilyen témákkal kapcsolatban. 

- Igazából mi is. - néztem Joyra, de ő kiakadt. 

- Hogy tudtam! - csapott a tenyerébe Jenn. 

Kínos volt ez az egész szituáció, láttam Joyon, hogy nagyon irritálja a téma. 

- Menjünk csak hagyjuk őket. - mondta és magával húzott. 

- Rendben. - sétáltam utána. 

Behúzott a szobájába, ahol kettő közös képünk is ki volt téve képkeretbe. 

- Most ezt miért kellett? - akadt ki, nem akartam, hogy össze vesszünk. 

- Rosszat mondtam? - védekező pozícióba helyezkedtem. 

- Igen! Miért beszélsz a magánéletünkről? Én erre allergiás vagyok. Az csak rád és rám tartozik. Tudod milyen Jenn! Nem akarom, hogy erről beszéljen akár ki is. - lett egyre feldúltabb. 

Próbáltam lenyugtatni, de esélytelen volt.

- Joy, én nem azért mondtam. - érintettem meg a karját, de eltolta a kezem. 

- Jobb, ha most mész. - mutatott tekintetével az ajtóra.

Néha nem egyezett a gondolatmenetünk. Volt, hogy nem értettem miért haragszik meg, hogy mi abban a rossz, amit mondok, de most leszűrtem. Tiszteletben kell tartanom, hogy neki ez kényes téma.   

- Bocsáss meg. - hajtottam le a fejem. - Holnap találkozunk? 

- Sok dolgom lesz. - mondta. 

Nem akartam erőltetni, hiszen nem voltunk együtt és el is szoktunk egymástól. Szarul esett, hogy nem úgy beszélt már velem, mint a pasijával, de csak idő kérdése volt. Hiszen szeretjük egymást, úgyis újra együtt leszünk. Csak várnom kellett. 

- Szia Bébi. - mondtam. 

- Jó éjt Jess. - intett. Becsuktam az ajtót.

Visszamentem a lakásomba, összeszedtem magam, lefürödtem, elszívtam egy cigit és lefeküdtem aludni. 

Joy Wellington

Kételkedtem abban, hogy jó ötlet volt Jessel ez az egész. Újra szexeltünk. Nagyon sokat jelentett ez nekem, de még is azt éreztem, hogy valami rossz dolog fog történni, hogy megint valaki az utunkba áll, és el akar szakítani minket egymástól. 

Sokat agyaltam ezen, de úgy éreztem megéri kockáztatni, mert tényleg szerettem őt. 

Visszamentem Jennhez és Liamhez. 

- Joy. - nézett rám Jenn. - Na elment Jess? - kérdezte érdeklődve a hátam mögé nézegetve. 

- Aha. - bólintottam. 

- Hogy-hogy, hisz még csak most jött. 

- Eleget volt. - rántottam meg a vállam. 

- Valami baj van Joy? - ráncolta össze homlokát Liam. - Az volt a  baj, amiről beszéltünk? 

Le kellett tagadnom, hisz ez olyan gyerekes, hogy ezen hisztizek.

- Nem, csak fáradt volt. - ültem le az ablak előtti fotelre.

- Joy, mesélj már akkor! - faggatott tovább Jenn. - az elejétől a végéig mindent!

Nehéz volt, de belekezdtem. 

- Liam monta, hogy beszéljek vele, hallgassam meg, és kiderült, hogy ha megbeszéltük volna ezt az egészet, akkor nem vesztünk volna össze. Mindenki ellenünk beszélt. Dylen, Jason és az a Tracy is csak a zavaró tényező volt. 

- Jason? Jess bátyja? 

- Igen. Konkrétan olyanokat hazudott Jessnek, hogy és már az első nap lefeküdtem vele, amikor találkoztunk és, hogy én direkt kiemeltem neki, hogy csak az öccse meg ne tudja a titkunkat. - magyaráztam idegesen. 

Liam teljesen kifeszült, ahogy meghallotta ezt. 

- Ez komoly? - lett egyre dühösebb. 

- Ez tényleg nagyon gáz. - kerekedtek ki Jenn szemei.

- Azóta is többször keresett. - sütöttem le a szemem. - nem érti, hogy hagyjon békén, biztos azt hitte, ha nem beszélek Jessel, akkor majd vele fogok. 

- Ha gondolok megérdeklődöm, hogy mégis mi volt ezzel a célja. - ajánlotta fel Jennifer a segítségét. 

- Az nagyon jó lenne Jenn. - helyeseltem.

- Dylen meg csak össze akart veled jönni, azért próbálkozott, de azt mondta fontosabb neki Jess. - nem is tudtam, hogy Jenn ennyire be van avatva a részletekbe, ezek után többet kell tőle kérdeznem. 

- Mikor találkoztok legközelebb Jessel? - kérdezte Liam, szegényt nem hagytuk már rég szóhoz jutni. 

- Nem tudom, nem akarom elsietni. - hallatszott a szélelem a hangomon, nem akartam újra csalódni vagy szomorú lenni. 

- Joy... Tudom mennyire fontos neked Jess, ne szalaszd el a lehetőséget, hogy újra összejöjjetek! - mondta Jenn. 

- Igaza van. - bólogatott Liam. - Úgy nézett rád, mint egy angyalra Joy.

- Csak még újra hozzá kell szoknom az érzéshez, hogy mellettem van. -  mosolyodtam el halványan, mikor rá gondoltam. 

- Álmos vagyok, te itt alszol Liam? - mutattam Jenn ágyára. 

- Szerintem igen. - ült fel törökülésbe az ágyra. 

- Akkor aludjatok jól, én elmegyek. Jó éjt! - csuktam be magam mögött az ajtót, már csak arra tudtam összpontosítani, hogy elérjek az ágyig ég bele tudjak feküdni. Nagyon  kimerültem főleg, mert iszonyú későre járt. 

Hamar lecsukódtak a szemeim. 

Arra ébredtem, hogy Jess ott van fölöttem és bámul. Megsimogatja a hajam és ad egy csókot az ajkamra. 

- Mit keresel te itt? - kérdeztem tőle, de nem válaszolt, csak nézett rám. - Jess? 

- Nem bírtam ki nélküled. Olyan közel vagy hozzám, és nem tehettem meg, hogy nélküled feküdjek le. - újt oda hozzám. - Így sokkal jobban fogok aludni. - karolta át a derekamat. 

Elmosolyodtam. 

- Édes vagy. - érintettem meg izmos mellkasát.

- Te vagy az édes! - hívott csókba.

Reggel, mikor felkeltem nem volt velem senki. Csak álmodhattam a dolgot, pedig annyira valóságosnak tűnt, olyan jó lett volna, ha meglepett volna. 

Kimentem a konyhába, csináltam hármunknak egy kis reggelit. Jenn mindig nagyon sokáig alszik, Liamet nem tudom, de ő is biztos fáradt. 

Kaptam egy értesítést a telefonomra. 

"Jó reggelt Édes." - írta Jess. 

Elmosolyodtam, ugyan az a hangulat járta át a szívem, mint régen. 

"Neked is." - válaszoltam, nem akartam túl érzelgősnek tűnni. 

"Átjössz?" - kérdezte, nem tudtam hogy jó ötlet-e újra ez az egész. 

Elbizonytalanodtam, lehet hanyagolnunk kéne ezt az egészet, csak néha összejárni és kész. Ezt a megoldást azért éreztem megfelelőnek, mert mikor még nem jöttünk össze sokkal jobb volt minden, nem volt annyi félreértés, nem volt féltékenykedés. Vagyis volt, csak nem mutattuk ki úgy. 

"Mindjárt." - írtam neki, meg akartam vele beszélni ezt a dolgot. 

Felvettem egy rózsaszín spagettipántos felsőt, egy fekete rövidgatyával. Felsétáltam az emeletre, már nyitva volt az ajtaja. 

- Mit keresel te itt? - hallottam Jess üvöltését, amitől a vérkeringés majdnem megállt bennem. 

- Most mi bajod Jess? - förmedt rá a jól ismert hang. Jason volt. - Csak nem a miatt  csaj miatt vagy már megint ilyen?

- Ne játszd nekem itt a nyomorékot! Tudom, hogy nem igaz, amit mondtál róla! - nyomta a falhoz a nyakánál fogva. 

Jess jóval izmosabb volt, mint Jason és nem is habozott, használta az erejét. Nem akartam, hogy miattam verekedjen, de bele se lett volna jó avatkozni. Kíváncsi voltam mit mond Jason, mert az biztos, hogy igazat nem nagyon várhattunk tőle. 

- Hogy nem igaz? - erősködött. - Szerinted miért nem veled volt azon az estén? Miért itta le magát velem? - röhögte el magát gúnyosan. 

- Mert összevesztünk aznap este! - fújtatott. - Sosem fogok neked hinni! Ahogy a fater miatt sem! - szorított Jess a nyakára. 

- Jaj, olyan gyerekes vagy. Fasznak hozod fel mindig a múltat! Zárd már ezt le!

- Hogy zárnám le? Hisz nem én hazudtam azt anyának, hogy apa csak beszélgetett azzal a nővel. - hadarta Jess, láttam rajta, hogy nemsokára eldurran az agya. 

- Ami meg az a ribancot illeti, jó volt az ágyban, és még most is írni szokott nekem, hogy menjek fel hozzá. De a kedvedért nem húzom meg többször. 

Jess, ahogy kimondta ezeket a szavakat Jason püfölni kezdte az arcát. 

Odafutottam, hogy leállítsam. 

- Jess, ne! Kérlek! Hagyd abba! - próbáltam lerángatni a testévéről, akinek azóta már az orra is elkezdett vérezni. 

- A faszoddal szórakozz te nyomorult! - ordította indulatból Jess és tovább ütötte. 

- Kérlek Jess hallgass meg! - tettem a vállára a kezem, de akkorát lendített a karjával hátrafelé, hogy elestem. 

Hirtelen hátrafordult Jess, meglátta, hogy bajom esett, egyből odasietett hozzám. 

- Jól vagy? - segített talpra állni, de akkor Jason hátba támadta. 

- Hagyjátok abba! - kiáltottam akkorát, amekkorát a hangszálam elbírt. 

Mind a kettő rám pillantott.

- Kussoljatok! - idegeskedtem. - Te! - mutattam a bátyjára. - Mikor is feküdtem én le veled? - ráncoltam össze a homlokom magabiztosan. 

- Lillynél azon az estén. - mondta nagyképűen. 

- Tényleg? Csak kár, hogy én erről nem tudtam. - nevettem el magam szánakozva. - Tudod Jason, azzal, hogy másnak fájdalmat okozol csak rosszabb ember leszel, mint amilyen alapból vagy. Először is, fogalmam sem volt, hogy te Jess tesója vagy, másodszor pedig csak azért csókoltalak meg, mert hasonlítottál Jessre. 

- Nem kell magyarázkodnod Joy. - mondta Jess. - Tudom, hogy milyen Jason. - nézett undorral a szeme sarkából rá. - Csak azt nem gondoltam, hogy veled ezt fogja csinálni. 

- Te másztál rá az exemre. - köpte le Jason Jesst. 

- Húzz innen! - mutatott az ajtóra Jess. - Takarodj! 

Azzal a lendülettel fel állt Jason és kisétált. Vérzett az orra lila volt a szeme alatt, de egyikünk sem foglalkozott vele. 

- Ugye nem lett bajod? - kérdezte gondterhelt arccal Jess. 

- Igen. - félénk hangom elárulta, hogy nagyon megijedtem. 

- Tudod még pár évvel ezelőtt volt egy csaj, akivel összejöttem egy buliban. Kiderült, hogy Jasonnek bejött ő már jóval azelőtt, hogy én találkoztam volna vele, de ezt nekem nem mondta volna az a csaj. 

- Én nem akartam, hogy miattam összevesszetek. - szomorodtam el. 

- Szeretlek Joy! - simogatta meg az arcomat Jess és nyomott rá egy puszit. 

- Jobb lesz, ha most megyek. - húztam félre a számat. 

Meghökkent, nem erre számított, de ennyi jött ki az ajkamon.