Joy Wellington

Megborzongtam, ahogy hozzám ért Jess, viszont komoly kérdéseket állított fel bennem ez után a beszélgetésünk után.
Újra érdeklődik irántam?

- Rendben, nálad háromkor. - bólintottam rá, látta, hogy fáj nekem ez az egész.

Ő jól leplezte a sebét, de én mégis észre vettem.

- Amúgy te minden haveroddal smárolgatni szoktál? - vonta föl a szemöldökét.

- Jaj Jess miért érdekel ez téged annyira? - ráztam meg a fejem kínosan.

- Csak, mert elég vicces ez. - mondta megalázóan.

Megrántottam a vállam, nem feleltem rá.

Hisz én tudtam, hogy csak féltékennyé akartam tenni őt.

Reménykedni kezdtem hátha észhez tért és meghallgatja, amit gondolok erről az egész szakításos dologról.

- Szia Joy. - mondta és erősen megszorította a kezem. 

Meglepődtem, hogy ilyen közvetlen.

- Szia. - intettem.

Bement a házba, pár pillanat múltán én is így tettem.

Liam már keresett a szemeivel. Valami történt, mert elég feldúl volt.

- Mi a baj? - lépkedtem oda hozzá. - Jól vagy? - érintettem meg a vállát.

- Semmi csak az exed... Jess ugye? Épp az előbb üvöltözött velem egy sort, amíg nem voltál bent.

Kikerekedett a szemem.

- Miért? - ráncoltam össze a homlokom.

- Szerinted? Hát, mert látta, hogy.. - nézett a számra. - De nem szóltam vissza, nem akartam balhét.

- Jaj, istenem Jess. - nevettem el magam. - Annyira tudtam, hogy ez lesz. - öleltem át Liamet. - Köszönöm, hogy megtetted ezt értem. - ugrottam a nyakába, mindenki szeme láttára.

- Nincs mit Szívem. - mosolyodott el. - Elmegyünk valahova kajálni?

- Persze, van egy tök jó hely. - jutott eszembe egy burgerező, ahova még Jessel szoktunk járni, amikor még csak barátok voltunk.

Jobb volt, hogy nem maradtunk a buliban, hisz nem akartam, hogy Jess neki essen Liamnek. Ismerem őt, tudom mire képes.

- De amúgy miről beszéltetek? - indultunk el gyalog a kajáldába. - Hmm Joy? - rántott meg oldalról Liam, mert elkalandoztam.

- Mi? - rezdültem meg. - Mit kérdeztél? - fordultam oda hozzá, Jessen járt az eszem.

- Jess, miért hívott hátra? - érdeklődött.

- Azt mondta, hogy beszélnünk kell és holnap találkozzunk. - vakargattam a fejem, még én sem realizáltam, amit mondok.

- Mondtam, hogy megoldódik látod. Látszik, hogy szeret még. Nem érdekelné mit csinálsz vagy kivel vagy, ha nem így lenne. - rántotta meg a vállát.

- Igazad van Liam, még egyszer köszönöm, hogy segítettél. - adtam egy puszit az arcára.

Zavarba jött.

- Nem akartalak kihasználni bocsáss meg. - szomorodtam el.

- Dehogy használtál, igazából élveztem. - nézett rám félszemmel.

- Én is amúgy. Nem volt rossz. - nem tetszett Liam, de csókolni jól tudott. Úgy éreztem bízhatok benne, amióta először találkoztunk folyamatosan beszélünk, nagyon megkedveltem őt. 

Hamar odaértünk, vettünk három hambit, kettőt Liam egyet én ettem meg. Szerintem itt csinálják a város legfinomabb szendvicseit, még Jess mutatta a helyet.

Azt ettem, ami a kedvence volt, mert igazából tényleg az volt a legjobb.

- Holnap amíg átmegyek Jesshez mit csinálsz? - kérdeztem Liamet.

- Van egy lakótársad nem, akivel jóban vagy? - tette keresztbe a kezeit. - Leszek vele, ha otthon lesz.

- Úhh, hát nem tudom, hogy az jó öltet-e. Aranyos csajszi Jennifer, csak nagyon nyomulós. Szerintem nagyon bejönnél neki. - vakargattam kínosan a fejem. - De ha nem bánod, akkor megkérdezem, hogy otthon lesz-e. Bár biztosan.

- És sok pasival lefekszik? - kérdezett vissza kétségbeesetten.

- Mondhatjuk így is, de én nem akarok ítélkezni. - kuncogtam.

- Amit itt teszek az itt is marad. - röhögött. - Ha bejön lehet beadom.

- Szerintem örülne neki.

- Mostanában összejárok egy lánnyal amúgy, Mary házibulijában ismertem meg, a neve Fanny. Tudod nagyon hasonlít rád.

- Külsőleg vagy belsőleg? - Liam mindig olyan kedves volt velem, sosem éreztem, hogy nyomulna rám, inkább fontos voltam neki.

- Belsőleg, olyan szeretetteljes, mint te. - Világosbarna a haja és barna a szeme.

- Biztos kedves, szerencsés lány, ha te beszélsz vele. - kihozták a hamburgereket, én kértem hozzá chipet, Liam sültkrumplit.

- Megkóstolhatom a tied? - nyúltam bele automatikusan a táljába.

- Szolgáld csak ki magad. - tolta felém.

Jess járt az eszemben, hogy nem fogok tudni uralkodni magamon, ha találkozunk. Szerelmes vagyok belé, és ezt nem is tudom előle takargatni.

- Szerinted mi lesz Jessel? - aggódtam a holnap miatt.

- Gondoltam, hogy ezen rágódsz. Figyelj Joy, akár mi is lesz szerintem nem lesz baj. Látszik, hogy odáig van érted, hiszen engem is próbált kioktatni. Hogy ne nyomuljak rád, mert szétveri a képem, meg ilyenek.

- Nem is mondtad, hogy ilyet is mondott neked. - kerekedett ki a szemem.

Már majdnem elindultunk hazafelé, amikor csörgött a telefonom.

Jess volt az.

A szívem heves dobogásba kezdett.

Miért hívhat? Már ezer éve nem beszéltünk telefonon, és nem is hittem, hogy ennyire érdeklődni fog újra.

- Jézusom Liam, mit csináljak felvegyem? - kapkodtam a levegőt.

- Aha. - nyomott rá a zöld jelre.

Nem szóltam bele, vártam, hogy ő reagáljon.

"Szia Joy." - hallottam a hangát. "Itt vagy?"

"Szia Jess. Miért hívtál?" - takargattam izgatottságomat.

"Mégse holnap találkozzunk, hanem ma. Merre vagy?"

Teljesen lefagytam, olyan hirtelen jött nekem ez az egész. Hogy újra beszélni akar velem egyszerűen elszoktam tőle.

"Joy?"

"Te hol vagy? - fordítottam vissza a kérdést.

"Dylennel." - mondta. "Nálam találkozzunk fél óra múlva."

"Rendben." - vágtam rá és letettem a telefont.

Sosem izgultam még ennyire, a gyomrom táncot járt a szívem zakatolt.

- Mit mondott? - vonta föl Liam a szemöldökét.

- Most találkozunk, Jenn már otthon van szerintem, de Jess úgyis fölöttünk lakik hamar hazaérek. - gondolkodtam.

- Majd írsz, ha mégsem. - mosolyodott el.

Hazasiettünk, még át akartam öltözni.

- Jenn itthon vagy? - mentem be a lakásunkba. - Jenn?

- Itt vagyok. - hallottam a konyha felől a hangját.

- Szia. - köszönt Liam.

- Jenn, ő itt Liam, Liam ő itt Jennifer. - mutattam be egymásnak őket.

- Szia Liam. - mosolyodott el bájosan Jenn.

Követte Liam tekintetét, ami feltűnt a fiúnak.

- Nem baj, ha kicsit lelépek Jenn? - szóltam közbe, a szoba felé vettem az irányt, össze kellett szednem még magam.

- Liam marad? - csillant fel a szeme, nem tudom, hogy lehet ilyen nimfamániás valaki.

- Igen, írok majd. - mentem be a fürdőbe, addig magukra hagytam őket.

Nem sminkeltem ki magam, nem tartottam értelmét, már teljesen letettem róla, hogy szeretne még.

Felkaptam egy laza ruhát, úgyis csak a szomszédba megyek, nem csípem ki magam pár percre. Fekete pólót, fekete melegítővel.

- Milyen jól összehangolódtatok! - jegyeztem meg, mikor kimentem a konyhába. Liam segített Jennek főzni.

- Igen. - bólintott Jenn. - Liam tök jól tud főzni, ha már én nem.

- Na, legalább nem gyújtod föl a konyhát. - röhögtem.

Liam is felnevetett.

- Jó, na nem vicces! - csitított minket Jennifer.

- Nemsokára jövök! - mondtam, felhúztam a cipőm és kimentem az ajtón.

Bekopogtam Jess lakásába.

Már ott álltam öt perce, kezdtem ideges lenni, amikor kinyitotta Jess.

- Bocs. - mondta és beengedett.

Azt a látszatot akarta kelteni, hogy már nem törődik velem, ami fájt, de nem lepődtem meg.

- Szia. - léptem be az előszobába, ahol levettem a cipőm, ennyi erővel papucsban is feljöhettem volna. - Miért akartál találkozni, most már elárulod? - néztem rá kérdően.

- Nem kérsz valamit enni vagy inni? - terelte picit a témát. - Nem hallottam a kapucsengőt, hogy jöttél be?

Kínos volt, nem tudtam erre mit válaszoljak, csak elpirultam. 

- Nem köszi. - ráztam meg a fejem. - Lehet nem figyeltél. - próbáltam jól kezelni a helyzetet.

A szokásos Adidas melegítőjében volt, egy fehér pólóval. Kirázott a hideg, ahogy követtem a szememmel.

Legszívesebben letéptem volna róla mindent. Az a baj, hogy még mindig kibaszottul bejön és vágyok rá, ezért sem tudom őt elfelejteni, meg persze azért, mert mindig akkor keres, vagy akkor akar újra találkozni, amikor végre lezárnám magamban a vele történteket.

- Miért nézel? - harapta be gyöngéden ajkát.

Meglepődtem.

Olyan volt, mint, mikor össze akart velem jönni.

Lassan közeledni kezdett felém, nagyon izgulni kezdtem. Mire készülhet? Olyan érzésem volt, hogy újra akar valamit, hogy mégis szeret.

- Csak... - kezdtem el beszélni, de addigra olyan közel jött, hogy elakadt a szavam.

- Igen? - érintette meg az oldalam.

- Nem tudom igazából. - vágtam rá.

- Emlékszel, amikor találkoztunk Tammynál voltunk előző héten? - ültetett le a kanapéra.

- Igen, miért? - féltem, hogy valami olyat tudok meg, amire nem emlékszem. - Mi volt?

- Úgy volt, hogy hazaviszlek, de végül ide jöttünk. - forgatta meg a szemét, látta rajtam, hogy nagyon zaklatott lettem.

- Nagyon sokat ittam akkor, bocsáss meg ha olyat tettem. - magyarázkodtam. - Nem nagyon emlékszem arra, ami történt.

- Semmire?

- Hát, arra igen, hogy Dylen szólt neked, hogy vigyél haza. Miért  volt valami más is?

Meztelenül keltem az nap reggel, úgyhogy semmi jóra nem tudtam gondolni.

- Nem lényeg. - rántotta meg a vállát. - Mindegy igazából csak ennyit akartam.

Bennem volt, hogy elmondom neki, amit érzek, de féltem mit reagál.

- Akkor megyek. - mondtam, felálltam a kanapéról, elsétáltam az előszobáig.

Hallottam lépteit mögöttem.

- Hova sietsz? - húzott magához hátulról. - Ahhoz a Liam gyerekhez?

- Hazamegyek. - suttogtam, a közelsége zavart keltett bennem.

- Merre laksz? - fordított maga felé.

- Közelebb, mint gondolnád. - sóhajtottam nagyokat, mert megint az aurámban volt. - De már indulnom kéne.

- Vele leszel? - komolyodott el a tekintete.

- És ha igen? - reagáltam le féltékenységét.

Ideges lett.

- Mi tetszik benne? - ráncolta össze a homlokát.

- Mi ez Jess valami kihallgatás? - nevettem fel, úgy beszéltem, mintha Liam a pasim lenne, szívatni akartam Jess.

- Nem szimpatikus az a gyerek.

- Miért Jess, mert nem te vagy? Hagyjuk ezt, inkább megyek. - nyitottam ki az ajtót, hogy elindulok.

Visszarántott.

Magához húzta a derekam  és adott egy kisebb puszit az arcomra.

Nem tudtam magamon uralkodni.

- Meg akartalak csókolni! - nézett mélyen a szemébe.

Nem hagyott gondolkodási időt nyelvjátékba hívott, amit el is fogadtam. Remegtem, nagyon izgultam, ahogy ezt az ő zihálásából is hallani lehetett.

Olyan volt, mint mikor először smároltunk.

Az ölébe, a konyháig cipelt, ott lerakott a pultra, miközben csókolt engem. Benyúlt a pólóm alá. Olyan gyorsan történtek az események, hogy még ellenkezni sem lett volna erőm.

- Nem szabadna ezt csinálnunk Jess. - suttogtam a füléhez nyomva számat.

- Miért ne szabadna? - engedett el.

- Mert mi már nem vagyunk együtt, és.. - halkultam el, ahogy újra falni kezdte ajkam.

- És? - komolyodott el. - Ez akadály lenne?

Elakadt a szavam, ahogy hozzá ért a mellemhez.

- Jess.. - suttogtam a nevét, amivel még jobban felizgattam.

Jess Madson

Lekaptam róla a pólót, megőrjített a közelsége, ugyan úgy, mint Tammy bulija után.

Nem emlékezett rá, arra, hogy lefeküdtünk azon az estén, pedig magánál volt.

Kibújtattam kezeit a melltartóból, az ölembe vettem és az ágyamhoz sétáltam. A hátára dobtam, levettem a saját felsőmet is.

- Hiányoztál Bébi. - csókoltam végig a testét, a mellénél megálltam masszíroztam egy ideig azt.

- Te is hiányoztál nekem. - tépett a hajamba, érzékeltetve szavainak erősségét.

Már belelendültünk a testjátékba, amikor kopogtattak.

Először nem is figyeltünk rá, de nem hagyta abba.

- Ahj, ki lehet az éjszaka? - tettem Joy mellkasára a fejem.

- Nyisd ki. - mondta, mikor már öt perce ezt hallgattuk.

Kisétáltam az előszobáig, kinyitottam az ajtót. Nem vártam vendéget.

Tracy volt az.

Ki Tracy? A szomszédom, aki sokszor be van baszva és véletlenül az én lakásomba akar bejönni a szemközti helyett.

Nem nagyon ismerem őt, körülbelül annyi idős lehet, mint én és a párjával él. Ennyit tudok róla nagyjából.

- Szia Jess. - ölelt át. - Már megint rossz helyen vagyok, igaz? - kuncogott spiccesen.

- Szia Trace, igen.

- Hmm, de jól nézel ki. - fogta meg a hasam, elfelejtettem pólót húzni.

- Tracy ne, kérlek. - ellenkeztem, amikor Joy kijött a szobából és rám pillantott.

Tracy épp a hasamat fogdosta.

Joy ledermedt arccal bámult.

- Ooh, hupsz. Nem mondtad, hogy van társaságot Jessy. - nevetgélt a lány, amin egyre jobban felhúztam magam.

Megint elrontottam, láttam, hogy Joy készül elmenni, amit meg kellett akadályoznom. Szükségem volt a közelségére. Vele akartam lenni.

- Menj el Tracy. - csuktam rá a lányra az ajtót.

- Ne Joy! - mentem oda Joyhoz, aki addigra már szólni sem akart hozzám. 

- Hagyj békén! - fintorodott el és kirohant.

Utána mentem, de nem találtam sehol. Nem tudom hova tűnhetett el ilyen hamar.

Hívni kezdtem, de nem vette fel.

Megint jól elbasztam. Végre újra olyan volt, mint régen erre bejön a kopogtat a szomszéd csaj szokásához híven. Az utóbbi időben gyakran csinálta ezt.

Joy Wellington

Hihetetlen düh tombolt bennem.

Utálom Jesst. Elhiteti velem, hogy újra lehet köztünk valami, erre megint átvágott. Kezdtem azt hinni, hogy nem vagyunk egymáshoz valók.

Berongyoltam a lakásunkba.

Jenn és Liam a tv előtt feküdtek, már aludtak. Egymásnak döntötték a fejüket, biztos megszerette Jennt, ha ilyen jól szórakoztak.

"Hol vagy?" -írt Jess. "Kérlek gyere vissza, ez egy félreértés volt."

"Gondolom." - írtam neki, kimentem az erkélyre elszívni egy cigit, az idegességtől a gyomrom is összerándult.

"Legalább had vigyelek haza!"

"Nem kell kösz." - írtam vissza és lenémítottam a telefonom.

Hagyjon engem békén ezek után, már tényleg lemondtam róla. Mi értelme van ennek? 

- Szia. - hallottam meg Liam hangját az erkélyajtóból. - Jól vagy? - kérdezte, mert látta, hogy szomorú vagyok.

- Szia. - hajtottam le a fejem.

Megtörtem, már megint a bolondját járatta velem Jess, és ez kikészített.

- Miért velem történik ilyen? - utaltam Jess kedvességére, könnyeim leperegtek az arcomon, ahogy Liamre pillantottam.

- Miért mi volt? - nem tűnt meglepettnek. - Megint bunkó volt?

- Nem, még rosszabb. - ültem le a padra, Liam mellém. - Már kezdtem elhinni, hogy tényleg újra komolyan gondolja, amit tesz, erre kopogtat egy csaj, valami Tracy, aki úgy ráakaszkodott Jessre, hogy alig lehetett volna lerángatni róla. Aztán azt mondja nekem, hogy ez nem az aminek látszik. - nevettem el magam már annyira röhejes volt ez az egész.

- És mi van, ha tényleg félreértés? - vonta föl a szemöldökét. - Nem hiszem, hogy azt akarta volna, hogy menj föl hozzá este, ha csak játszana veled. - hadarta Liam, a vállamra téve jobb kezét.

Elgondolkodtam.

- Mármint?

- Ha tényleg csak véletlenül került oda a csaj. - forgatta meg a szemét. 

- Mondta, hogy menjek vissza, szerinted érdemes megbeszélnem vele ezt? - tanácstalan voltam, Jess csajozós, honnan tudhatnám, hogy nem azzal a csajjal kavargat. Vagy hogy egyáltalán higgyek-e neki.

Régen bíztam benne, de honnan tudhatom, hogy még mindig úgy viszonyul-e hozzám, mint akkor?

-Beszélj vele, abból nem lehet baj. - mutatott az emelet felé. - Tényleg szereted még?

- Mindennél jobban! - mondtam teljes szívemből.

- Akkor meg mire vársz?

Erőt vettem magamon, felálltam és átsétáltam az előszobába, nem vettem át a cipőmet, maradtam a jól bevált fekete szőrös papucsomban.

Felértem az ajtó elé és kopogtattam. Pár pillanat múlva kinyílt, Jess komoly arca hirtelen boldoggá változott.

- Szia Bébi. - mondta és magához szorított. - Visszajöttél!

Csak ölelt. Imádtam az illatát, igazából mindent, ami vele kapcsolatos volt.

- Szia Jess. - suttogtam. - Nem megyünk beljebb?

- De persze. - engedett előre. Leültem a pult melletti bárszékre.

- Joy, Tudom, hogy magyarázatot vársz tőlem. Tracy a szomszédom, nem szoktam vele találkozni, csak a lépcsőházban futunk néha össze.

- Nem találta a lakását vagy mi? - nem hittem neki.

- Csatt részeg volt, nem vetted észre? Van párja, csak mostanában sokat veszekednek, aztán leissza magát esténként. Nem ez volt az első, hogy eltévesztette az ajtót. - érintette meg a kézfejemet.

- És én ezt higgyem is el? Hisz te se engedted, hogy elmondjam, ami a tesóddal volt. - lett bűntudatom.

- Mond el.

- Elmentem buliba, akkor nem voltunk jóba, emlékszel?

- Igen. - mondta, figyelte szavaimat.

- Sokat ittam aznap éjjel és mindenkiben téged kerestelek. Megláttam Jasont, nem tudtam, hogy a tesód, csak, hogy nagyon hasonlít rád.

- Na várj, nem is tudtad, hogy Jason a bátyám? - kerekedtek ki a szemei.

- Nem, hát. - ráztam meg a fejem.

- Nekem Jason azt mondta, hogy titokban mondogattad neki, hogy csak az öcséd meg ne tudja meg ilyenek. - kapott az arcához. - Most ez komoly? - mérgesedett fel egyre jobban.

- Én nem hazudnék neked soha Jess.

- Komolyan ekkora szemét a bátyám? - akadt ki egyre jobban. -Nem elég, hogy a legjobb haverom elárult, még a bátyám is.

- Biztos miattam csinálta mind a kettő. - hajtottam le a fejem és elszégyelltem magam.

- Mindketten  csak azt akarták, hogy ne legyek veled, hogy vesszek veled össze, de miért? - járkált fel-alá.

- Jason azóta is próbálkozik, gondolom nagyon bejöttem neki. - vallottam be neki, semmi titkot nem akartam Jess elől elhallgatni.

- Utána? - várta a folytatásom.

- Aztán beszélgetni kezdtünk, elment az idő, haza kellett mennem, mondta, hogy hazavisz. Elköszöntünk és akkor megcsókoltam. Mert akkor már az a tudat volt bennem, hogy tényleg te vagy az.

- Ezt már egyszer el is mesélted, csak akkor nem tudtam, hogy Jasonről van szó. - emlékezett vissza.

- Hisz én sem tudtam, hogy te ismerheted őt.

- Mindegy most már tudom az igazat, ahogy te is. - mosolyodott el.

Közelebb jött hozzám, felkapott az ölébe és elindult a szobája felé.

- Tudod Bébi én, ha igaz lett volna sem bírtam volna ki nélküled. - cikázott komoly tekintete a szemem és az ajkam közt.

- Én sem. - halkultam el, mikor a számhoz ért.

- Kibaszottul kívánlak! - nézett be dekoltázsomba és borsózni kezdett. - Úr Isten! - dobott le az ágyra és letépte rólam a pólóm.

A mellembe markolt, majd levezette kezét a nőiességemig, amit nedvesíteni kezdett. Vadak voltunk, tele voltunk szenvedéllyel, de úgy vágytunk egymásra, hogy le se lehetett volna minket állítani.