Jess Madson szemszöge

Joy, és ez az egész. Kikészített. Miért pont velem történik ez? Miért én vagyok az, aki a világ legnormálisabbnak hitt nőjét megkapja, de kiderül, hogy ő is olyan, mint a többi.

- Felmegyünk hozzád Bébi? - kérdezte Joy, mikor látta rajtam, hogy zavart vagyok.

Nagyon sokat ihatott, még mindig nem volt magánál.

Nem tudtam jó ötlet-e újra kikezdenem vele. Gondolkodtam, hisz csak egy éjszaka, utána élem tovább nélküle az életem. Megérdemlem, hogy útóljára megdugjam. Nem leszek vele gyengéd, csak tudja meg mennyire fájt ez az egész nekem.

Beültem a kormány mögé és elindultam. Folyton nézett, éreztem tekintetét magamon.

- Mi az? - kérdeztem rápillantva.

Csak pislogott. Nem mondott semmit, csak nézett tovább, majd elmosolyodott.

- Joy? Miért nézel ennyire? - kerestem magamon a hibát, de csak nevetett egyet.

- Te kis fasz! - mondta, ahogy követte a tekintetem. - Akkora fasz vagy Madson! - ejtette ki mocskos szavait.

Nem értettem miért mondja ezt.

Haza értünk, tudtam, hogy ez az utolsó este, hogy vele vagyok. Meg kellett adnom a módját. Felmentünk a lépcsőn, lassan még mindig labilisan járt. Össze vissza dülöngélt, segítenem kellett neki.

- Itt vagyunk? - kérdezte, mikor megálltunk a lépcsőházban, egy emeletet menni kellett még.

- Nem még menni kell. - küldtem előre, nehogy hátra essen.

Belépett az ajtón, végignézett mindent, majd a nappali felé vette az irányt.

- Semmi sem változott. - mondta. - Egyet kivéve. - motyogott, alig hallottam.

- Mire gondolsz? - mentem közelebb hozzá, követte a tekintetem, majd a számra szegezte az övét.

- Csak mi változtunk. - mondta. - De az érzéseink nem. Te is meg akarsz csókolni, igaz? - harapta be ajkát és fejével közeledni kezdett.

Sosem éreztem ilyen forrónak a levegőt köztünk. Sosem voltunk még ilyen helyzetben. Joy az exem, ha nem szeretném nem az lenne minden gondolatomban, hogy levetkőztessem.

Mikor pár centi választott el minket megtorpantam.

- Útóljára. - válaszoltam és heves csókba bonyolódtunk.

Neki nyomtam a kanapé oldalának, elkezdtem levenni róla a ruháját. Kigombolta a gatyám, belemarkolt a farkamba.

- Még mindig kibaszottul izgulsz rám. - mondta és megszorította azt. - Bevehetem a számba? - döntött le a kanapéra.

Gyors levegőket vettem, nagyon izgultam. Imádtam vele lenni. Baszki, hogyan fogom ezt elfelejteni? Nagyon nehéz lesz.

- Te is rám! - nyúltam le a nőiességéhez és beledugtam kettő ujjamat.

Nagyon nedves volt, de nem is számítottam másra.

Mind a ketten szerettük egymást, ez volt az egészben a legrosszabb.

Lefektettem hassal a szőnyegre, letéptem róla a bugyiját és rácsaptam a fenekére. Nagyot sikított.

Nem akartam gumit használni.

- Szeretnéd? - kérdeztem meg, még is úgy éreztem, hogy számít, amit mond.

- Nagyon! - hajolt hátra, hogy adjak neki egy csókot.

Joy Wellington szemszöge

Nem tudom mi történhetett velem, mikor észhez tértem ott feküdtem Jess nappalijában.

Mit csinálhattunk? Nem volt rajtam ruha és őt nem láttam sehol.

Nagyon fájt a fejem, lassan feltápászkodtam, próbáltam halk maradni, hátha észre veszi, hogy felébredtem.

Besétáltam a szobájába, ott volt. Aludt.

Megijedtem, hogy mit keresek itt. El kellett tűnnöm, mivel itt lakok alatta, ezért nem volt nehéz dolgom hazamenni, lábujjhegyen kilépkedtem az előszobáig, ahol megtaláltam a magassarkúm, nem vettem fel, hogy még véletlenül se zajongjak.

Magam elé fogtam a ruhám, úgy battyogtam le a lépcsőn, gondoltam úgy sem jön éjszaka senki a lépcsőházban.

Előkerestem a kis táskámból a kulcsom és kinyitottam az ajtót.

Mocorgást hallottam Jenn szobája felől, arra gondoltam, biztos valami fiúval van. Nem akartam zavarni, pedig sok kérdésem lett volna.

Például, mi tud miért voltam Jessel.

Semmire sem emlékszem, csak arra, hogy nagyon sokat ittam. Hogy ott vagyunk a buliban, és akár hányszor meglátom kiráz a hideg.

De akkor miért voltam nála? és mi több, miért voltam meztelen?

Tudtam, hogy nem fog velem szóba állni, hiába is próbálkozom, ezért csak találgatni tudtam, igazából mi is történt.

Csináltam magamnak egy kis kaját, nagyon éhes lettem. Ittam legalább egy liter vizet. Elmentem zuhanyozni, biztos voltam benne, hogy hánytam.

Még mindig Jessen járt az eszem, sosem fogom tudni elfelejteni őt.

A forró víz átjárta a testem, kicsit émelyegtem még, de már jobb volt. Fürdés után visszamentem a szobámba, ahol már Jenn várt.

- Szia. - integetett és vigyorgott közben. - Itt van Jack. - harapta be ajkát, nagyon izgatott volt.

- Jack? Milyen Jack? - először nem ugrott be a dolog.

- Hát a benzinkutas Jack. Tudod. - forgatta meg a szemét.

Eszembe jutott.

- Ja igen, hol szedted össze? - kérdeztem, Jennifernek mindenki összejön.

- Elindultam a buliból egy csávóval, aki kiderült, hogy Jack haverja. Erre csak akkor jöttem rá, amikor Jack és pár srác megjelent, velük futottunk össze. Aztán jól bebasztunk, gondoltam megkérdezem nem jön-e fel. Mondtam neki, hogy veled lakom, nem kell aggódnia nem lesz itthon senki. Awh rég dugtam ilyen jót! - nevetett miközben mesélte. - És neked milyen volt az estéd?

- Igazából nem emlékszem, nagyjából semmire. - rántottam meg a vállam.

Nem akartam neki elmondani, hogy Jessnél ébredtem. Jobb, ha nem tudja, utána ezzel csesztetne.

- Úgy kiütötted magad? Nem is szoktál ennyire inni. - lepődött meg. - Biztos már megint Jess miatt. - fújta ki hangosan a levegőt. - Megőrjít téged az a gyerek. Le kéne szarnia mindent, aztán összejönnie veled. Nem értem mire jó neki, a vak is látja, hogy még mindig szeret. - magyarázott Jenn.

Intenzív fájdalom hasított a fejembe.

- Nem ilyen egyszerű ez. - mondtam.

- Hát, ahogy gondolod szívem. Na, de vissza megyek Jackhez a szobámba, dörömbölj, ha túl hangosak lennénk. - kuncogott és becsukta maga mögött az ajtót.

Próbáltam elaludni, de nehezen ment.

Jess, Jess, Jess. Csak őt láttam magam előtt, ahogy meg akar csókolni, komoly tekintetét, ahogy az ajkaimat pásztázza.

Megborzongtam.

Reggel mikor felébredtem kimentem az erkélyre, gondoltam elszívok egy cigit. Készítettem egy csésze teát és kiültem a puha párnával leterített padra.

"Dylen! Kibaszott egy dolog történt!" - hallottam Jess hangját az emeletről, megállt bennem az ütő.

Csak hallgattam, hátha mond még valamit.

"Igen, de szerintem ő nem tudja." - mondta, majd kicsit elhallgatott. "Mit csináljak tesó?" - hallottam az aggodalmat a hangjában.

Rólam volt szó, de nem tudtam leszűrni, hogy pontosan miről beszél Jess. Kattogni kezdtem és továbbgondolni a dolgot.

Láttam, hogy jött egy üzenet a telefonomra.

Megörültem, hogy biztos Jess írt, hogy elmondja, mennyire hiányoztam neki és, hogy beszéljük meg, de tévedtem.

Nem is értem hogyan gondoltam ezt, hisz azt sem tudom mit beszéltünk az éjjel.

Liam volt.

"Szia Joy, rég beszéltünk, akkor áll a jövőhét?" - kérdezte a haverom, akit Marynél ismertem meg.

"Szia, ki is ment a fejemből, de persze." - vágtam rá, már rég megbeszéltük, hogy egyik hétvégén leugrik hozzám és elmegyünk valahova közösen.

Dylen szervezni fog egy bulit, Jenn meghívott rá.

Boldog lettem, hogy újra láthatom őt, legalább elterelte a figyelmem Jessről.

Eltelt egy hét, szinte nem is láttam Jesst, vagy ha igen került.

Meg akartam tudni, hogy mi történhetett azon az estén Jessnél, miért voltam nála. Gondoltam, ha úgyis elmegyek Dylen bulijába, majd ott kapok a kérdésemre választ.

- Akkor jön Liam a haverod? - kérdezte Jenn, mikor indulni készültünk. - Kíváncsi leszek Liamre, lehet majd lenyúlom estére, ha nem bánod. - kuncogott Jenn.

- Liam nem olyan. - forgattam meg a szemem, nem akartam, hogy ráakaszkodjon Jennifer. - Ő rendes srác.

- Én is rendes vagyok, még is szeretek dugni. - rántotta meg a vállát.

- Amúgy meg mi van Jackel? - kérdeztem vissza, hogy végre leszálljon Liamről. - Azt hittem együtt vagytok.

- Nem vagyunk csak néha összejárunk. - mosolygott.

- Néha? - nevettem fel. - Hisz minden nap nálunk alszik.

- Hát igen, de az nem azt jelenti, hogy a pasim. - legyintett egyet.

Furcsa volt Jenn felfogása, de részben megértettem. Nem szeretett egy embernél leragadni.

Hívott Liam.

- Szia Joy, most indultam. Este nyolcra oda is érek. Csak szólni akartam. - hallottam vidám hangját a haveromnak.

- Rendben Liam, akkor addigra összekészülődök. Vigyázz magadra! - tettem le a telefont.

Sok időm volt még, letusoltam, összeszedtem magam. Kitakarítottam a házat, elég rendmániás vagyok.

Kopogott valaki az ajtón. Összerezdültem.

Nem tudtam ki lehet az, Liam még nem érhetett ide, gyorsan odaszaladtam a bejárathoz és kinyitottam az ajtót.

- Szia Joy. - láttam meg Jacket.

Jack egy izmos srác volt, nagyjából 25 éves. Zöld szeme, barna haja és pár tetkó a karján. Nekem átlagos volt, bár Jesshez képest nekem mindenki annak tűnt.

- Szia, te hogy-hogy itt? - lepődtem meg, Jenn már elment. - Jenn nincs itthon.

- Hozzád jöttem. - mondta és beljebb lépett.

- Mit szeretnél? - kérdeztem kisebb mosolyommal, nem értettem miért keres engem. Hisz nem is beszélünk.

- Gondoltam beszélgethetnénk. - ült le a pulthoz és végigszemlélt. - Tudod nekem nem annyira jön be Jenn, te sokkal inkább. - harapta be ajkát, mikor rám célzott. - Nem akartam megbántani őt, de ha bármikor szükséged lenne rám csak szólj. - fogta meg a kézfejem.

Nem tudtam hova tenni ezt a dolgot.

Ugyan azzal a lepődöttséggel az arcomon szólaltam meg.

- Én? Mi tetszik neked bennem?

- Mi nem? - húzott magához. - Igazából rajtad nincs hiba Joy. - bókolt, de elutasítottam.

- Ne mondj ilyeneket, nem jön be Jack.

- Joy, rám bármiben számíthatsz jó? - adott egy puszit az arcomra.

- Szexre gondolsz? - vontam föl a szemöldököm. - Mert, ha igen, akkor el is mehetsz.

- Tudom, hogy most vagy túl egy szakításon és nehéz neked. De tovább kell lépned Joy, lelkileg. - mondta. - Nem a szexre utaltam.

- Te honnan tudod ezt? - kérdeztem vissza, Jenn már megint elkotyogta a magánéletemet.

- Hallottalak beszélgetni titeket Jennel. - érintette meg a kézfejem. - Csak el akartam mondani, hogy, ha igazán szeretne az a srác nem számítana neki más, csak te. - magyarázta. - Tudom, hogy közhelyesnek hangzik, de így van.

- Igazad van. - hajtottam le a fejem. - De én még mindig szeretem őt Jack.

- És ha féltékennyé tennéd? - tárta szét a karját. - Egy olyan emberrel, akit nem ismer?

Nem is volt rossz ötlet, amit mondott. Dylen bulijába kell mennem! Megbeszélem Liammel, őt úgysem látja többet Jess.

- Köszi a tippet Jack, de mindjárt jön egy barátom, szóval. - próbáltam utalni, hogy menjen el.

- Ooh, rendben Joy, akkor majd látlak. - simogatta végig az ujjait a karomon és kiment az ajtón.

Miért mindig engem találnak meg az emberek? Nem értettem a dolgot, viszont most már nem volt sok időm Liam érkezéséig, ezért készülni kezdtem.

Fél óra sem telt bele, csörgött a telefonom.

"Szia Joy, megjöttem."

"Már is megyek." - kaptam fel a cipőm és leszaladtam a lépcsőn.

Nézelődni kezdtem a ház előtt, rég láttam Liamet, féltem, hogy meg sem ismerem őt.

A szemem elé tette a tenyerét és megölelt hátulról.

- Szia Joy. - hallottam rekedtes hangját, olyan érzés fogott el, mint mikor Jess ölelt át.

Megborzongtam.

Hátrafordultam Jesst láttam magam előtt, ahogy mosolyog, aztán újra megszólalt.

- Jól vagy Joy? - rázott meg picit, akkor már Liam arca volt előttem.

- Jézusom, már képzelődök is. - kerekedtek ki a szemeim.

- Miért mit hittél ki vagyok? - röhögte el magát.

- Azt hittem az exem vagy. -mondtam kínosan, el is pirulhattam.

- Nyugi nem. Csak én vagyok. - mosolyodott el. - Na és hova megyünk ma?

- Dylen házibulijába, ő az exem legjobb haverja. És egy nagy szívességet szeretnék tőled kérni. - néztem a szemébe, kicsit kínos volt a szituáció, de muszáj volt kiderítenem, hogy segítene-e féltékennyé tenni Jesst.

- Jaj, Joy. Mit forgatsz a fejedben? - vonta föl a szemöldökét. - Nem akarok semmi hülyeséget csinálni. - rázta meg a fejét.

- Csak annyit kérek, hogy ha találkozunk az exemmel smárolj le.

- Micsoda? - nevetett fel, azt hite viccelek.

- Komolyan mondtam.

- Biztos, hogy nem Joy. Ki van zárva. - ellenkezett. - Nem akarok.

Nem erőltettem a dolgot úgy voltam vele, hogy pár pia után úgyis bele megy.

- Gyere vigyük föl a lakába a cuccaidat. - fogtam meg egy kisebb táskát.

Siettünk, hogy minél hamarabb odaérjünk Dylenhez. Jenn az mondta már ott lesz mire megyünk, de nála sosem lehet tudni. Mindig bepasizik.

Mikor felértünk a lakásig észre vettem, hogy valaki jön le az emeletről, nagyon megrémültem, hogy Jess az, hogyan kinyitottam a bejárati ajtónkat és befutottam rajta.

Liam nem sietett, nem értette mi bajom van, de miután belépett az előszobába a falhoz szorítottam.

- Ki volt, aki lejött az emeletről? És hogy nézett ki? - szegeztem rá a tekintetem.

- Csak egy srác Joy, miért vagy ilyen ingerült ma? - jött egyre közelebb. - Tényleg azt akarod, hogy smároljunk? - vonta föl a szemöldökét.

- Hosszú történet, de az a lényeg, hogy Jess az exem fölöttünk lakik egy emelettel. És szerintem őt láttad. Miatta akarom, hogy csókolj majd meg, mert még mindig szeretem és féltékennyé akarom tenni.

- Lehet, hogy ezzel csak rontanál a helyzeten. - evett meg egy banánt az asztalról.

- Nem hiszem, ő is ezt tenné velem. - rántottam meg a vállam. -Régen mindig szivattuk egymást. - emlékeztem vissza.

- Jól van benne vagyok, de csak akkor, ha nem lesz belőle baj.

- Szuper! - veregettem meg Liam vállát. - Köszi Liam. - mosolyodtam el. - Akkor indulhatunk? 

- Persze. - bólintott rá, felvette a cipőjét, ahogy én is. 

Szokatlan volt Liam társasága, az ottani környezetben, ahol Mary él teljesen máshogy viselkedett Liam. Bár érthető, most egy kicsit meg van illetődve. 

Taxival mentünk, mert tudtuk, hogy mind a ketten inni fogunk. Nem volt annyira messze Liam szüleinek a háza, de nem volt kedvünk gyalogolni.  

Bementünk az ajtón, egyből összetalálkoztunk Jennel és Lailával. 

- Sziasztok! - mondta Jenn, majd Laila. 

- Sziasztok csajok! Bemutatom Liamet, a barátomat. - mondtam. 

Liam szeme kikerekedett, ahogy a többieké is. 

- Ő a pasid? - kérdezte Laila, majd végigmérte Liamet. 

Jól nézett ki, főleg a fekete pólójában, amit viselt. 

- Igen. - helyeseltem. 

Tudom, hogy nem ezt beszéltük meg, de muszáj volt valami csavart vinnem a dolgokba. Hogy Jess újra érdeklődjön utánam. 

- Gyere táncoljunk! - mondtam a srácnak, aki még mindig ráncos homlokkal pillantott rám. 

- Joy, már a pasid is lettem? Minek ez az egész? Minek hazudozol? - gondterheltséget olvastam le az arcáról. 

- Bocsi, csak nem akartam, hogy Jenn rád nyomuljon. - forgattam meg a szemem. - Eléggé akaszkodós. 

- Ooh, mondjuk ezt köszi. Semmi kedvem az ilyenekhez. 

Nagyon jól táncolt Liam, teljesen összhangba kerültünk, nagyon ráéreztünk a lépésekre. Már jó sok idő eltelt mire megláttam Dylent egy csajjal az oldalán, mellette meg Jesst. 

Fekete Adidas melegítőben volt, a megszokott fekete felsővel. 

A lélegzetem is kihagyott, mikor megláttam őt. Annyira tetszett, nem tudnám elmondani mit éreztem akkor a gyomromban. Az a cikázás, görcsölt tőle a gyomrom. 

- Ő Jess, az exem. - suttogtam Liam fülébe, miután közel hajoltam hozzá. 

- Már értem miért jön be. - kuncogott. - Kibaszott sokat gyúrhat. - nézte végig. 

Jess meglátott Liammel, egyből lesütötte a szemét és leszólított egy szőke csajt, talán első éves lehetett az egyetemen. 

- Most Liam. - súgtam újra a fülébe. - Most csókolj meg! - simítottam végig a nyakán az ujjaimat, miközben lassan táncoltunk egymáshoz simulva. 

Jess Madson szemszöge

Dylen bulija nem úgy kezdődött, ahogy vártam. Anyám jól felbaszott idegileg mielőtt eljöttem, és, ha ez nem lett volna elég, Joy egy idegen sráccal táncolt. 

Nem ismertem a gyereket, pedig az egyetemről tudtam volna, ha láttam már.

Nagyon fájt, amit látok. Miért csinálja ezt? Látta, hogy nézem őket, és akkor...

Megcsókolta őt. 

Megcsókolta Joyt. 

Olyan düh tombolt bennem, mint még soha. 

Ez sokkal jobban fájt, eddig, mint akár mi más dolog. 

Kínzott a tudat is, hogy más hozzáérjen, nemhogy a szemem előtt történjen. 

- Dylen te is látod? - mutattam tekintetemmel Joy és a fiúja felé. 

- Ú baszki... aha. - húzta szét a száját a haverom. - De ugye nem akarsz balhét? 

- Miért akarnék? Hisz Joy csak az exem. - próbáltam gúnyosan nevetni, de inkább erőltetettre sikerült. 

- Szerintem direkt csinálja ezt. - nézett Joy felé, aki fél szemmel rám vonta pillantását. 

- Biztos azt akarja, hogy féltékeny legyek. - röhögtem fel. 

Faszért ismer ennyire ez a lány. Ki voltam idegileg. Az előző közös bulink óta újra érzem, hogy mindenféleképp vele szeretnék lenni. 

Elhatároztam akkor magam, hogy kibírom nélküle, de nem. 

Azóta újra csak rá tudok gondolni. 

Lefeküdtem vele azon az estén, nem tudom, hogy emlékszik-e rá, de az volt életem legjobb éjszakája.  

Csak rá tudok gondolni, arra, amiket akkor mondott nekem. 

Úgy érzem, hogy a bátyám valamiben nem mond nekem igazat Joy és a közte történt dologgal kapcsolatban. 

Beszélek Joyyal. 

Elindultam az irányukba. 

Észrevett Joy. 

Intettem neki, és mutattam a szemmel, hogy beszélni szeretnék vele. 

- Mindjárt jövök Liam. - mondta és odasétált hozzám. 

Megfogtam a kezét és kihúztam az udvarra. 

- Ki ez a Liam? - kérdeztem, nem tudtam figyelnem kívül hagyni a jelenetüket. 

- Egy barátom. - mondta. - De mit is szeretnél? - vonta föl a szemöldökét, mintha kemény lenne. 

- Csak beszélnünk kéne. - mentem közelebb hozzá, amit észlelt is, de nem tett semmit. 

- Szeretnél? - lepődött meg. 

- Igen. - komolyodtam el. - Holnap gyere fel hozzám háromkor.  

- Jó, de mit akarsz? - nézett a szemembe, majd a számra. 

- Majd meglátod.