Borzasztó volt a tudat, hogy ott voltam Jesstől pár méterre, de mégsem találkozhatok vele. Jobb is, hogy nem tudta, hogy itt lakom.

Tudom, hogy én rontottam el, mardosott a bűntudat, hogy miért kellett Jasonnel smárolnom, és miért engedtem olyan közel magamhoz már az első találkozásnál, de nem tudom sajnos megváltoztatni a múltat.

Két hét telt el a költözésünk óta. Jó Jennel lakni, egyre többet tudunk egymásról nagyon jóba lettünk. Péntek este van, már elegem van a tanulásból, de muszáj nyomni. Anyukámék kérdezik sokszor, hogy hol van Jess, vagy mi van vele, de nem tudok nekik mit mondani. Nem mertem még bevallani nekik az igazat. Hogy nem beszél velem. Hogy nem szeret már. Igazából reménykedem, és várok rá, hogy egyszer csak becsenget az ajtón és engem keres, hogy elmondja, még mindig szeret. Kevés erre az esély, de én lennék a világ legboldogabb embere, az biztos.

Amióta nem beszélünk nem igazán hallok Jess felől. Néha Jennifer mond valamit, de ő se sokszor. Nem beszél másokkal, csak újra Dylennel. Ebből is látszik, hogy már nem számít neki, hogy miért is veszett össze Dylennel. Miattam. Már nem számítok neki.

- Eljössz velem Tammy bulijába? - kérdezte Jenn, amikor bejött a szobámba. - Már hiányzol Lailának, ő is ott lesz.

- Tammy meghívott engem is? - nem szoktam vele annyira beszélni, maximum a könyvtárban.

- Persze, hogy meghívott. - bólintott Jennifer. - Nyugi Jess nem lesz ott.

- Honnan tudod? - sóhajtottam. - Beszéltél vele?

Amikor Jessről volt szó mindig feszült lettem. Még mindig magaménak akartam tudni, annyira rosszul vagyok miatta. Ő volt az egyetlen eddig, aki igazán szeretett. Éreztem. De én hülye elszalasztottam. Még össze se jöttünk szinte máris szakítottunk.

Kár, hogy beleszerettem.

- Dylen mondta, hogy hazament Jess. - magyarázta. - Mostanában sokat van otthon. - forgatta kínosan a szemeit, mintha el akarna előlem valamit hallgatni.

- Miért? Tudom, hogy tudod Jenn. Mond el! - böktem a mellkasára.

- Dylen szerint valami csajhoz megy mindig. - tudta, hogy kiborulok, előre felkészült, de én csak néztem magam elé. Olyan gombóc lett a torkomban, válaszolni sem bírtam.

Milyen hamar továbblépett, én sosem tudtam volna. Meg sem hallgatott engem, ezek után érthető, hogy már is máshoz jár.

Pedig én egy dolgot neki adtam, amit másnak nem. A testem.

Annyira rossz érzés volt, mintha pofára estem volna. Már három hete ezt érzem.

- Menjünk el a buliba! - vágtam rá kis idő után, nem akartam tovább Jessen kattogni.

- Tudod hol lakik Tammy, a külvárosban, szóval kocsival kell mennünk. - gondolkodott Jenn. - A tieddel kéne, az enyémben nincs benzin. - kuncogott.

- Jajj Jenn. - nevettem fel én is. - Néha azért tankolhatnál.

- Jó, jó tudom csak annyira lusta vagyok, bár ezelőtt olyan jó faszi volt a benzinkutas. Te jó ég úgy ki volt gyúrva, és még a szélvédőmet is lemosta. - harapta be ajkát.

- Azt leszokták. - rántottam meg a vállam. - Azért mosta le Jenn, mert az a dolga.

- Lehet, de akkor is cuki volt tőle. - tárta szét a karját.

- Készüljünk össze és el is indulhatunk akkor. - pattantam fel az ágyamról, kinyitottam a szekrényt és válogatni kezdtem.

- Nekem már megvan a ruhám, de választok neked is. - nézett körül, de hamar rámutatott egyre. - Ezt! - a piros rövid feszülős koktélruhám tetszett meg neki.

A legtöbb ruhám piros fekete vagy fehér volt. Mindig is a piros szín állt nekem a legjobban szerintem.

- Jó, de ez nem túl kihívó? - kérdeztem, amikor felvettem. - A mellem nagyon kint van. - próbáltam beljebb tuszkolni a ruhába.

- Nem, ez pont jó így. Figyi Tammy bulijába szexin kell menni, jó faszik szoktam lenni. A végén még ma összeszedsz valami adoniszt. - mosolygott.

- De nekem nem kell pasi Jenn. - biggyesztettem le a szám. - Jess.. - kezdtem bele mondandómba, de közbe vágott Jennifer.

- Joy, ő nem kíváncsi rád. Bocsáss meg, hogy ezt mondom, de három hete kerül téged. Nem szeretne már tőled semmit. Nem bántásból mondom, de hidd el azzal ha pasizol semmi rosszat nem teszel. Őt nem fogja érdekelni. 

- Hát jó, majd meglátjuk. - rántottam meg a vállam. - De ma jól bebaszunk akkor! Ugye? - nyitottam ki az ablakot és rágyújtottam egy szál cigire.

Sokat szoktam mostanában, Jenn miatt is meg, kezdem megszokni, hogy mindig dohányzom.  

- Kérsz? - mutattam a szálra.

- Nem, majd a kocsiban. Gyorsan átöltözöm és mehetünk. - ment ki a szobámból.

Hamar elkészültünk, de még be kellett mennünk piát venni Tammyhoz.

- Indulhatunk? - kérdezte Jennifer.

Annyira gyönyörű volt, fekete magassarkú volt rajta, hozzá passzoló sötét ruhával. A haja fel volt copfozva.

- Aha. - vettem a kezembe a táskám és kisétáltunk az ajtón.

Hallottam az emeletről, egy ajtócsapódást, ezért sietni kezdtem.

- Gyere Jenn, nehogy összetalálkozzunk Jessel. - sürgettem a barátnőmet.

- Nyugi már, nem jön le senki. - legyintette, de meghallotta a lépteket, ezért futni kezdtünk lefele.

- Gyorsan Jenn! - kaptam be magunk mögött a bejárati ajtót és beültünk a kocsiba.

Egy lány jött ki az ajtón utánunk. Rövid vállig érő szőke haja volt, nem is értettem Jessnek nem tetszenek a szőke csajok. Miért van vele? Száz gondolat szaladt át az agyamon, abba a pár másodpercbe, de nem nem kaptam választ, csak találgatni tudtam.

- Ez meg mi a fasz? - lettem egyre idegesebb. - Ki ez? - kezdtem könnyezni.

- Nem hiszem, hogy tőle jött, van még ott lakás. - mentette Jenn a helyzetet, de hiába.

Már a sírás szélén álltam.

- Hol rontottam el?

- Joy, nem a te hibád. - ölelt át. - Ő se egy szent. Tudod milyen volt előtted. Biztos most visszaállt arra.

- Pedig mellettem olyan más volt. Annyira tetszett.

- Hol vegyünk belépő piát? - terelte a témát Jenn.

- A helyes pasis benzinkúton. - kuncogtam. - Biztos örülnél, ha ott lenne.

- Azt biztos! - vágta rá. - Jól van menjünk oda.

Elindultam. Pár percre volt tőlünk a hely, leparkoltam. Vártuk, hogy kijöjjön valaki, hátha Jenn kiszemeltje az, és szerencsével jártunk.

Pár pillanat múlva nyílt a mozgásérzékelős ajtó és Jennifer benzinkutas fiúja jött ki rajta. Hihetetlen, hogy ő még itt is pasizik.

Kiszálltam az autóból, Jenn is így tett. Odajött hozzánk a srác.

- Sziasztok. Segíthetek? - kérdezte tőlem.

- Igen. Köszi. - mosolyodtam el, ő is így tett.

- Mióta dolgozol itt? - csavargatta a haját Jenn.

A srác vette a lapot. Tudta, hogy Jennek bejön.

- Nem rég óta annyira. - nézett végig Jenn szemébe. - Csak átmeneti állás. - rántotta meg a vállát.

- Én Jennifer vagyok, ő pedig Joy. - mutatott rám Jenn. Nem értettem miért mondja el a nevünket, de mindegy.

- Én Jack vagyok. - érintette meg a névtábláját a srác.

Pár évvel lehetett nálunk idősebb, nem lehetett több 25-nél, még pont jó lett volna Jennifernek.

- Hát örülök, hogy megismertelek titeket. - mondta, befejezte a szétvédőmosást és a tankolást, már nem tudott mást csinálni.

- Mi is. - ment hozzá közelebb Jenn, de elrántottam.

Biztos nem tetszett volna Jacknek, ha a munkahelyén ezt látják.

- Gyere Jenn, menjünk be fizetni. - kínos volt a szituáció, ki kellett lépnünk belőle.

- Jól van. Akkor szia Jack. Majd még találkozunk. - vigyorgott a lány, nagyon odáig volt, még sosem láttam ilyennek.

- Rendben Jennifer. - bólintott. - Szia Joy. - mosolygott rám édesen a fiú.

Kicsit olyan volt, mintha én jönnék be neki, de próbáltam semleges maradni, nehogy Jenn ezt észre vegye. 

Kiválasztottuk a piákat, megvettük és beültünk az autóba. Tovább hajtottunk.

- Aranyos ez a Jack.

- Igen. - helyeseltem.

Mikor odaértünk Tammyhoz már sokan voltak. - Ugye velem maradsz? - féltem, hogy egyedül hagy, mindig lelép valami pasival.

- Persze, most ígérem nem megyek sehova. - tette a szívére a kezét.

Kiszálltunk a kocsiból, már ismerős volt a környék. Akkor voltam itt utoljára, amikor Jess becsalt az erdőbe. Az is felejthetetlen volt, szomorú lettem, ahogy előtörtek az emlékek bennem.

- Jössz? - karolt át Jenn.

Nem is válaszoltam továbbmentem vele.

- Sziasztok! - ölelt át Laila az ajtóban. - Milyen az albi? - kezdett minket kérdezgetni. Nem nagyon beszéltünk vele, legalábbis én nem. Jennt nem tudom.

- Nagyon jó, csak te hiányzol. - mondta Jenn.

A szemem sarkából megláttam Dylent és Jesst.

- Ez komoly? - kerekedett ki a szemem.  - Ők mit keresnek itt? - feszült össze a gyomrom, ahogy Jessre pillantottam.

- Akartam is kérdezni, hogy te jóba vagy-e Jessel most. - húzta szét a száját Laila. - Mert úgy tudom, hogy nem.

- Jól tudod. - mondtam, de nem szabadott elhagynom magam.

Szépen kihúztam magam és elhatároztam, hogy ma úgy leiszom magam, hogy nem fog érdekelni Jess. Sőt semmi sem fog. Csak jól érzem magam és lazulok.

- Iszunk valamit? - kérdeztem a barátnőimtől, akiknek az automatikus válaszuk egy igen volt.

Bementünk a konyhába, végignéztük a választékot, de ma úgy kemény csaj akartam lenni.

- Mit kértek? - kérdezte Laila.

- Igyunk abszintot. - mondtam, tudtam, hogy ellenkezni fognak. Ez nem az a pia, amit sokan szeretnek. - Ismeritek az abszintos játékot?

Aki nem bírja a piát nem gyakran iszik, mert elég ütős a magas alkoholtartalma miatt.

- Nem, de nem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet Joy. - szívta be hangosan a levegőt Jenn.

- Az a lényege, hogy a szádban kell tartani minél tovább az abszintot. Az nyer, aki minél tovább tudja. - magyaráztam. 

Azért nehéz ezt megtenni, mert az abszint fullaszt. Nem kapsz tőle levegőt.

Ittam egyet.

- Gyertek igyatok ti is. - töltöttem nekik is.

Egyre többen lettünk, mások is be akartak szállni az abszint partiba, a harmadik negyedik után már nem is figyeltem a külvilágra.

Jó volt a hangulat, egyre jobban kibontakoztam, amikor belépett a nappaliba Jess és Dylen.

A tekintetem komolyra váltott, tudta, hogy észre vettem őt.

- Gyere Jenn, igyunk még egyet. - adtam a barátnőm kezébe a kis poharat.

Ő nem nagyon bírja a piát, már kezdett készen lenni, pedig jóval kevesebbet ivott, mint én.

- Itt van Jess. - súgtam Jennifer fülébe, aki hangosan visszakérdezett.

- Hol van? És az a köcsög mostohabátyám is vele van? - nézelődött, de lecsitítottam.

- Igen, de pszt! Nem akarom, hogy tudja Jess, hogy róla beszélünk. - tettem az ujjam a szája elé.

  Jess és Dylen egyre közelebb jöttek hozzánk. Megszorult a gyomromban a levegő. Nem tudtam mit tegyek, de úgy tettem, mintha nem venném őket észre.

Egyre többet és többet ittam.

Kezdett megütni engem is. Az volt a legnagyobb baj, hogy keverni kezdtük. Elfogyott az abszint, aztán Whiskyvel folytattuk és más löttyökkel.

- Most én oda megyek Jesshez és megmondom neki, hogy kapja be! - már nem tudtam mit beszélek.

- Joy ne! - fogott le Jenn. - Hidd el, hogy ez nem jó ötlet!

Amikor újra Jessre néztem láttam, hogy egy csajjal van, nem azzal, akit láttunk a lakásból lejönni. Ez egy másik volt.

Nézett engem, miközben a lánnyal flörtölt. Ismertem azt a nevetést. Tipikusan az volt, amikor azt akarja, hogy a csaj oda legyen érte.

Hirtelen ledobtam a poharam, amire oda kapta a fejét Jess.

Túl hangos voltam a zene ellenére is.

Szembe nézett velem.

Hirtelen elkaptam a fejem, mert észre vettem, hogy vérzik a lábam a visszapattanó szilánk elvágta.

- Gyere Joy, mossuk le. - húzott magával Jenn, visszanéztem Jessre, aki még mindig engem nézett. Az arcára aggodalom ült.

Olyan volt, mintha még mindig számítanék neki. Teljesen olyan érzésem volt, mint mikor törődött velem.

- Le akarok feküdni Jessel! - mondtam Jennifernek, már a pia beszélt belőlem.

- Komolyan? - nevetett fel. - Hiszen nem is beszéltek. - rázta meg a fejét, azt hitte viccelek. 

- Tudom, de ahhoz nem is kell beszélni. - rántottam meg a vállam.

- Én is találtam magamnak egy jó pasit, nem baj, ha elmegyek vele? - kérdezte Jenn, tudtam, hogy nem bírja ki.

- Persze menj csak, addig becserkészem az exem. - mondtam habókosan.

Miután Jenn bekötötte a lábam, kimentem a konyhába a kezembe vettem egy Whiskyt és belekortyoltam. A szesz égető hatást keltett a torkom, ahogy lenyeltem. 

Kimentem a nappaliba, mindenki táncolt, én is beszálltam.

Több srác is rám mozdult, nem is ellenkeztem legyen csak féltékeny Jess. Tudtam, hogy ha kicsit is számítok még neki nem bírja majd nézni, ha mással lát. Sokat ittam, nagyon sokat, ha kívülről láttam volna magam biztos gáznak tartottam volna, amit csinálok, de most nem gondoltam másra. Csak arra, hogy élvezem az estét és nem érdekel senki véleménye.

- Szia, mizu kislány? - kérdezte Dylen, közel jött hozzám.

- Szia Dylen. - eszeltem ki egy tervet, ha vele leszek akkor biztos féltékeny lesz Jess és nem akarja majd, hogy beszéljünk. - Be vagyok baszva. - tettem a vállára a kezeimet és nekidőltem úgy lépkedtünk tovább.

- Látom. - nevetett fel.

- Jessel mi a helyzet? - kérdeztem, ahogy szememmel Jesst cserkésztem. - Nem szokott rólam kérdezni?

- Néha. - suttogta. - Miatta ittad így le magad? - persze egyből rátapintott a lényegre.

- Ki más miatt. - röhögtem egyet. - Baszki, egyszerűen kiakadok, hogy itt van tőlem pár lépésre és vágod más csajjal táncol.

- Annyit elmondhatok Joy, hogy még mindig beléd van esve. - árulta el Dylen, azt aminek nagyon örültem.

Annyira jó volt ezt hallani.

- Komolyan? - mosolyodtam el. - Kibaszottul szeretem. - szorítottam meg Dylent.

- Látszik. Le se veszed róla a szemed. - kuncogott. - Gyere odakísérlek hozzá, megmondom neki, hogy vigyen haza, mert nagyon bebasztál. Ő nem ivott. - most volt a második alkalom, hogy bírtam Dylent.

Igaza volt igazából, Jenn lelépett a kocsimmal én meg egyedül voltam. Megírtam Jennifernek, hogy nem kell értem visszajönnie.

Dylen odament hozzá, odatette a tenyerét a füléhez és súgott neki valamit. Jess rám nézett, majd lesütötte a szemét.

Odajött hozzám, de nem köszönt.

- Gyere utánam. - mondta és elindult a kijárat felé.

Dylen nem jött velünk. Kimentünk a parkolóba, valahogy annak ellenére, hogy tudtam, hogy mennyire utál most nem éreztem magam rosszul. A pia segített. Kezdett elsötétedni minden, elvesztettem a fejem, az emlékeim nem maradtak meg.

Jess Madson szemszöge

Már akkor ideges lettem, amikor megláttam, hogy itt van Joy a buliban. Nekem sem volt sok kedvem eljönni, de ezek után még szarabb volt a hangulatom. Joy. Joy, aki lefeküdt a bátyámmal, miközben velem volt. Hogy ezt honnan tudom? Jason mindent elmondott, hogy Joy mennyire könnyen adta magát, hogy azt mondta neki, hogy le se szar engem.

Soha többet nem akartam vele beszélni, de mégis nehéz volt, először azt hittem, ha visszatérek a régi énemhez könnyebb lesz, ha sokat csajozom és megpróbálom elfelejteni őt, de tévedtem.

Egyre jobban hiányzott nekem.

Kerültem őt, már nem jártam vele közös órákra, mindenhonnan letiltottam, hogy még véletlenül se írjak rá, de most még is itt van Tammy bulijában.

Láttam, hogy leissza magát, féltettem, hogy ne csináljon semmi rosszat, de mégsem mutattam ki. Nem fogok neki megbocsájtani, számomra ő már halott. Csak mégis fontos nekem, ennek ellenére is.

Nincs már esélye, csak szeretném védeni őt.

Dylennel táncolt, amitől düh tombolt bennem, eszembe jutott, amikor Dylen azt kamuzta, hogy titokban kavarnak.

Megkért Dylen, hogy vigyem haza Joyt, úgy tettem, mintha le se szarnám őt.

- Hova vigyelek? - kérdeztem tőle, mikor beült mellém az anyós ülésre.

Nem válaszolt.

Gyönyörű volt, mint mindig. Sötét haja a vállára volt dobva, irtó szexi vér vörös koktélruhában, tűsarkúval. Kibaszottul bejött, mint mindig, de mégis utáltam őt.

Miért kellet, pont a bátyámmal?

- Azt hiszem hányni fogok! - hallottam a hangján, hogy szarul van.

Lehúztam az ablakot, és megálltam az út szélén.

Egy földúton voltunk, még nem értünk messze Tammy házától.

Segítettem neki kiszállni és megfogtam a haját.

Miután hányt, adtam neki egy kis vizet. - Jobban vagy? - simogattam meg a vállát, de nem reagált.

Most ütött be neki a pia.

Esküszöm még így is kívántam, még hányás közben is szexi volt. Nem tudom, hogy csinálta, de megőrjített.

Hiányzott nagyon, feltörtek bennem a vele töltött emlékeim, de nem mutattam ki semmit. Ugyan olyan semleges maradtam, mint voltam.

- Jobban vagy? - néztem a szemébe.

- Aa. - nevetett egyet és megölelt.

Úgy dobogott a szívem, hogy majd kiesett a helyéről. A közelsége ezt hozta ki belőlem.

Visszasegítettem, beültettem a kocsiba. - Hova vigyelek Joy? - kérdeztem, nem tudtam, hogy most hol lakhat. Úgy tudom a koliból kiköltözött.

- Nem tudom. - mondta, még mindig nem volt magánál. - Dugj meg Jess! - mondta hangosan és a szemembe nézett.

Akaratom ellenére is felállt a farkam. Tudom gáz, de baszki mindezek ellenére is kívántam őt.

- Joy, miket beszélsz? - kérdeztem vissza.

- Azt akarom, hogy lefeküdjünk! - húzta meg a pólóm maga felé, valamiért nem ellenkeztem.

- Joy, nem szabad! - mondtam, a végén még azt hiszi, hogy a bátyám után majd még egyszer át tud baszni.

Róla ezt az egy dolgot nem gondoltam volna. Hogy a saját bátyámmal...

Kicsit lejjebb tűrte a ruháját, a dekoltázsa még jobban látszott tőle. Nagy kerek mellei kilátszottak a ruha alól, nagyon felizgultam tőle.

Elgondolkodtam rajta, hogy mi lenne, ha mégis csak lefeküdnék vele. Hisz úgysem fog rá emlékezni, miért ne tegyem meg.

- Tudod Jess, nekem te kibaszottul tetszel ma! - harapta be dús ajkát és a hátam mögé kulcsolta a lábát.

Közelebb mentem a szájához.

- Mutasd meg mennyire! - mondtam és vad nyelvjátékba hívtam őt.

Imádtam, annyira jó volt újra vele lenni. Meg akartam dugni, annyira hiányzott a teste. Igazából mindene, csak a hazugsága nem.

Kivettem a melleit a ruhája alól és a nyelvemmel kényeztetni, harapdálni kezdtem azt.

Hangosakat nyögött, látszott rajta, hogy nagyon élvezi.

A farkamba markolt, beültünk a hátsó ülésre. Csak jöttek egymás után az események, mire észbe kaptam, hogy mit is csinálok az exemmel.

Hogy kibaszottul kívánom őt, és még mindig szeretem.

- Nyald ki a puncim! - mondta, miután befejezte a férfiasságom kényeztetését.

Nem kellett kétszer mondani. Hevesen végigcsókoltam a hasától lefelé a testét, nagyon hangosan nyögött, vagy háromszor elment. Nem tudtam mitől ennyire kanos, de nagyon izgatott.

Nem érdekelt, hogy hol vagyunk, de meg akartam kapni őt.

- Bébi, vedd le a pólód! - mondta nekem, majd miután megtettem, amit kér csókolgatni kezdett. - Dugj meg! - smárolt le, gyöngéden megharapta a nyelvem közben.

- Azt akarod, hogy megdugjalak? - kérdeztem vissza, tetszett a szituáció.

- Igen Jess! - mondta magabiztosan.