-Joy. Már kivagyok ezektől a hetektől, mindennap megállás nélkül tanulunk és ott vannak a kórházi feladataim is. Alig látlak téged. - bújt oda hozzám, de nem tudom mit akart kihozni ebből, tudtam, hogy valamit szeretne.

- Én is alig bírom, nemhogy te. - sajnáltam, sokkal több dolga volt, mint nekem.

- Van egy jó öltetem Bébi. - vonta föl az egyik szemöldökét izgatott arckifejezéssel.

Nem tudtam miben mesterkedik, de nekem is felkeltette az érdeklődésem.

- Mire gondolsz? - mosolyodtam el.

- Lesz egy buli pénteken. - kezdte el monológját. - És arra gondoltam elmenetnénk.

- Mint egy pár? - szoktam még az új érzést.

- Igen. - mondta szerényen és megfogta a kezem. - Vagy nem szeretnél?

- De amúgy van kedvem. - bólintottam rá. - Én is kimozdulnék már.

Olyan nyomás volt rajtunk jót tett volna egy kis kikapcsolódás.

- Kik lesznek? - érdeklődtem. - Egyetemi lesz?

- Nem, az otthoni barátaim. - sorolt fel pár nevet, nem ismertem egyikőjüket sem. - Chris lesz a házigazda. Ő volt a legjobb haverom középsuliban. Dylennel nem egy gimibe jártunk. - szegte le a szemét, utált róla beszélni. Nem csodálkozom igazából.

- Tudom mennyire nehéz ez Jess. - adtam egy csókot az ajkára. - Nekem is volt egy legjobb barátnőm June, de a gimit ő messze folytatta, alig találkoztunk. Most ő is egyetemre jár, de azüta már híres zenész lett belőle. - rántottam meg a vállam. - Tudom milyen elveszteni egy ilyen fontos személyt.

- Szar nagyon, de az a baj, hogy okot adott rá. - lett egyre idegesebb, amitől a lábát is rázni kezdte. Ez ösztönösen jön, nekem is szokott ilyen lenni. Néha észre sem veszi az ember.

Megbeszéltük Jessel, hogy péntek délután találkozunk és este együtt megyünk a házibuliba. Tanultam egy keveset, aztán készülődni kezdtem. Tudtam, hogy csúszhat Jess, mert megint a kórházban volt. A koliban összepakoltam azokat a cuccaimat, amik biztosan kelleni fognak az este.

Csörgött a telefonom.

Anya

"Szia Joy." - szólt bele. "Ugye haza jössz a hétvégén?" - kérdezte meg, persze tudtam, hogy a költözésről akarnak beszélni.

"Szia, igen. Jess is jön, nem baj ha átjön?" - nem akartam egyedül lenni, ő mégis oldotta a feszültséget és vele is akartam lenni. A héten alig láttam.

"Dehogy baj." - mondta örömteli hangon anya. "Meg kell beszélnünk a lakást, de nem baj ha segít keresni."

"Akkor majd megdumáljunk otthon. Szia Anyu." - köszöntem el.

"Rendben Kincsem szia, legyetek jók." - tette le a telefont.

Reménykedni tudtam csak, hogy meg tudom beszélni anyámmal a dolgot, nekem fontos volt, hogy ne húzzam le őket.

Jess még mindig nem jelentkezett, addig tettem a dolgom.

- Szia Joy. - jött be Laila a szobába. - Mész haza? - kérdezte, mert a cuccaimat pakolásztam épp.

- Szia, igen. - bólintottam.

- Én is. - mosolyodott el. - Jess hogy van?

- Nem tudom miért kell mindig őt felhozni. - idegesített, hogy direkt róla kérdezgetnek. - Megvan.

- Jó, bocs. Csak mondom ha a pasid, miért ne kérdezhetném meg? - röhögött egyet. - De jó, legközelebb nem hozom fel.

- Köszi. - vettem erőteljesebb sóhajokat, mert felment bennem a pumpa.

- Nekem is ma összefog jönni valaki. - mesélte. - Vágod Tammyt? Na és neki a bátyja áthívott magához. - vonta föl a szemöldökét.

- Van bátyja? Nem is tudtam.

- Igen, 25 éves, ő viszi az apja cégét. Igazából egy menetnek fixen jó, de lehet még több is lesz belőle. - vigyorgott a boldogságtól.

Érdekes volt, hogy ennyire megbíznak bennem a szobatársaim. Legalábbis Jenn és Laila minden személyes dolgukat elmondták nekem, pedig én nem is kértem tőlük ilyesmit. Tudták, hogy én úgysem mondom el senkinek és nem csinálok semmiből pletykát.

- Csak vigyázz magadra! Nehogy átvágjon. - féltettem őt.

- Te is vigyázz Jessel! - nyújtotta felém a mutató ujját.

- Megváltozott. - mondtam magabiztosan.

- Mindegy, mennem kell. - intett. - Hétfőn találkozunk. - Laila szokása, hogy nem csukja be rendesen az ajtót, kicsi rést hagy, ami engem nagyon zavar, ezért felálltam és kilincsre zártam az ajtót.

Nyolc óra is elmúlt, amire Jess hívott, hogy végzett. A koli elé jött értem. Leszaladtam és beszálltam az autóba.

- Szia. - mondtam nagy mosollyal végre vége ennek a hosszú napnak és végre vele lehetek.

- Szia Szerelmem. - adott egy csókot a számra. - Felmegyünk hozzám, átöltözöm rendben? - indult el.

- Persze Jess. Még úgyis kora van, addig elleszünk. - nem akartunk tíznél előbb menni.

Látszott rajta a stressz és a fáradság, ezt csak csillapítani lehetett.

Bementünk a lakásba, levettük a cipőnket az ajtóban és beljebb mentünk. Olyan rend és tisztaság volt, pedig eleinte azt hittem trehányabb.

- Kérsz valamit enni vagy inni? - ment kézmosás után egyből a konyhába, valószínű, hogy egész nap alig evett valamit.

- Nem is tudom. - még mindig szégyenlős voltam Jess előtt.

Olyan érdekes volt, hogy semmi összeveszés nem volt köztünk, semmi konfliktus vagy sértődés. Tényleg látszott, hogy mind a ketten ugyan azt érezzük egymás irányt. Szeretjük egymást és ez a legfontosabb.

- Gyere Bébi egyél velem. - vezetett a pulthoz és lenyomott a bárszékre. - Rendeltem pizzát, bármelyik percben megérkezhet. - fente a fogát, az ételre.

- Jaj te kis sunyi! - kuncogtam. - Nem mondtad, hogy így készülsz már megint. - tartottam szét a karjaim, hogy oda hívjam magamhoz.

- Csak lusta vagyok. - ölelt át. - Awh imádom az illatod Bébi. - szaglászta a bőröm és a ruhám.

- Jess. - nevettem fel, mert csikizni kezdett. - Ne csináld!

Csengettek.

- Meg is jött. - szaladt ki a bejárathoz és átvette a pizzát.

Letette a konyhaszigetre és kinyitotta a dobozt.

- Hmm, de jó illata van. - adott egyet a kezembe, egyből bele is haraptam.

- Kérsz rá valamit? - kérdezte.

- Nem köszi, jó így. - néha ketchupot szoktam pluszba nyomni rá, de most nem volt szükséges, jól megvolt pakolva feltéttel.

- Bocs amúgy a múltkoriért. Tudod, amikor a srácokkal beszéltük a bulikat. - nem szeretett róla beszélni, mert tudta, hogy az nekem mennyire fájt. - Nem akarok nélküled menni ilyen helyre.

- Elhiszem. - húztam féloldalas mosolyra a számat. - Én nem mondhatom meg mit tegyél, csak annyit, hogy nem akarom, hogy olyan legyél, mint velük. Flegma, bunkó és kétszínű. - rántottam meg a vállam.

- Tudom Joy. - fogta meg azt a kezem, amiben nem volt pizza. - Jövő héten ha nyerünk a meccsen biztosan lesz valami bebaszás, ahol megünnepeljük a nyereséget, de nem szívesen megyek el oda sem.

- Én bízom benned Bébi. - simogattam meg az arcát. - Hupsz kicsit pizzakrémes lettél. - nyaltam meg az ujjam és letöröltem róla a piros szószt.

Tekintete komollyá vált. - Ez, de szexi volt Joy. - harapta be gyöngéden alsó ajkát. - Még egy ilyet csinálsz nem jutunk el sehova.

- Miért? Mit csinálsz velem? - mentem bele az erotikusabb gondolataiba.

- Leszakítom a ruhát rólad, a többit bízd a fantáziádra. - evett meg még egy pizzát.

Őszintén nem bántam volna, ha ezt történik, de mégis csak jó lett volna kimozdulni kicsit.

- Tudod mitől indulnék be nagyon? - vontam föl a szemöldököm. Nem bírtam magammal.

- Mi? - kelt fel a helyéről és nekem nyomta magát.

- Kibaszott szexi vagy a kis köpenyedben és a szexi orvosi szettedben. - kúsztam fel a szájáig és beleharaptam a nyelvébe.

Nagyon beindultam, ahogy rá gondoltam.

- Bejövök úgy? - csókolt meg hirtelen, magához rántott, felkapott az ölébe és levette rólam a bugyimat.

Egy laza egybe ruhában voltam, amit nem is kellett bántania.

Én rájöttem, hogy nagyon szexmániás lettem Jesstől. Sosem kívántam így fiút, nem vágytam senki mellett a szexre, de Jess. Ránéztem és felizgultam.

Bevitt a kanapéra, végigcsókolta a lábaimat, amikor a nőiességemhez ért kicsit játszott a nyelvével, majd az ujjával is rásegített.

Csörgött a telefonja.

Nem akarta felvenni, de már többször is keresték.

- Ah, pillatan Bébi. - bújt ki a szoknyám alól.

Pár perc múlva visszajött a szobába.

- Nem baj Joy, ha a buli után fejezzük be?

- Miért mi a baj? - nem értettem ki kereste. - De persze, jobb lesz az úgy.

- Chris hívott, hogy összekapott kettő srác és jó lenne, ha mennék. - adott egy puszit az arcomra, felsegített.

- Te leszel a békítő, jól van. De még át kell öltöznöm. - kerestem meg a cuccaimat. - Válassz! - kaptam elő egy fehér koktélruhát és egy feketét. Nem akartam mindig pirosban menni, jó a változatosság.

- Legyen a fekete. - mutatott rá.

- Tényleg most jut az eszembe, van egy haverom Aaron, majd vasárnap találkozom vele. - mondtam.

- Aaron? - ráncolta össze a homlokát. - Még nem is meséltél róla.

- Persze, mert nemrég ismertem meg. - vágtam rá.

Az arckifejezése féltékenységről árulkodott.

- Rendben Joy, találkozzatok csak. - nem akarta mondani, hogy nem örül neki, de a képére volt írva.

- Jess, Aaron meleg. - kuncogtam. - Nem kell félned, meg amúgy is bízhatsz bennem.

- Komolyan? - lepődött meg. - Én nem benned nem bízom, csak a fiúkban. - simogatott meg. - Mindegyik nyomulós, főleg ha meglátnak téged. Én is alig bírtam magammal melletted.

- Ja most a buliba is kíváncsi leszek mi lesz. - féltem már előre a kellemetlen találkozásoktól, vagy Jess és más személyek közti nézeteltérésektől.

- Végig veled leszek Bébi, ne aggódj.

Elindultunk, egy órát kellet utaznunk, hogy odaérjük a házhoz, ahol tartották az összejövetelt. Elég sokan voltak, de mégsem annyian, mint egy egyetemi ivászaton.

Bementünk, kisebb ház volt, de tetszett. Nem volt emelet, csak földszint. Jól felosztott volt, inkább az udvaron voltak többen. Kicsit furcsán éreztem magam, pár lány volt rajtam kívül.

- Csá tesó. - köszönt Jess egy sötét hajú fekete srácnak. - Gyere, bemutatom a barátnőmet Joyt. - néztek rám mindketten.

- Szia Joy. - mosolygott rám az afro fiú, kedves volt. - Én Chris vagyok.

- Szia, igen. Már mesélt rólad Jess. - viszonoztam a kedvességet.

Most már volt Jess, nem volt nagyképű, mellettem volt. Nem mászkált el és nem itta hülyére magát, ahogy én sem.

Jó kikapcsolódás volt.

Bemutatott a régi barátainak, akiket azóta más-más helyre sodort az élet az egyetemi tanulmány miatt. Hát igen, szerencsénk volt, hogy ilyen közel volt az otthonunktól az egyetem.

- Kimegyek a mosdóba Jess. - adtam egy puszit arcára.

Bementem a házba hamar meg is találtam, amit keresek. És akkor olyan történt velem, amit ezer éve vártam.

Egy lány jött ki a vécéből, akinek minden vonását ismertem.

Szembe néztünk egymással, először csak megszeppenve pislogtunk egymásra, aztán magamhoz szorítottam őt.

- June! Te jó ég! - a rég nem látott barátnőm volt.

Óvodás korom óra ismertem, mindig is ő volt a legjobb barátom, csak feledésbe merült a messzi közeg miatt.

- Joy, annyira jó hogy találkoztunk! - nagyon boldognak látszott, egyből kérdezgetni kezdett. - Mi a helyzet? Hogy-hogy itt vagy?

- Igazából nemrég lett egy barátom, és ő hívott meg. Chris a haverja.

- Komolyan? De jó. - kuncogott. - Chris meg az én barátom.

- Nem mondod! Nem tudtam, ah olyan jó végre látni, nagyon hiányoztál June.

- Te is nekem Joy. Így mégis jobb, mint üzenetben beszélgetni.

Miután elintéztem a dolgom, kértem Junet, hogy jöjjön vissza velem a kertbe, had mutassam be Jessnek.

- Jess, ő itt June ő a kis kori legjobb barátnőm.

- Szia. - üdvözölte Jess. - Te vagy Chris menyasszonya igaz?

Menyasszony? Ezt nekem miért nem mondta senki? Jézusom nem is tudtam, hogy eljegyezte Chris Junet, olyan rossz volt, hogy ennyire le vagyok maradva a dolgokról.

- Igen. - adott egy csókot Chrisnek.

- Mióta vagytok együtt? - kérdeztem, nem bírtam megállni. Annyira izgatott lettem az esküvő miatt.

- Két éve. Tudod Joy, várandós vagyok. - mosolygott June, ahogy Chris és Jess is.

Annyira meglepődtem, nekem még csak most volt első igazi kapcsolatom, erre kiderül, hogy a számomra egyik legfontosabb személyről már szinte semmit sem tudok.

Rámutatott a hasára. - Még csak a 16. hétben vagyok. - kisebb növekedés látszott csak rajta.

- Annyira boldog vagyok, csak olyan váratlanul ért ez az egész. - könnyeztem el magam.

- Megértem, igazából láttad volna Chris arcát, amikor rájöttünk, hogy terhes vagyok. - nevetett fel. - Emlékszel Szerelmem? - nézett a vőlegényére.

- Persze, nagyon meglepődtem, meg féltem a dolgotól, de mára már rájöttem, hogy csupa kaland lesz ezután minden. - mesélte Chris.

Jess végig ölelt engem, az ujjával simogatta a kezeimet, amik jégcsappá fagytak a hűvös este miatt.

- Kiderült, hogy fiú vagy lány lesz a baba? - kérdezte Jess.

- Igen, kislány lesz. - sírta el magát June. - Bocsánat, állandóan hangulatingadozásom van. - vett egy nagy levegőt.

Belegondoltam milyen lenne, ha mi kerülnénk ilyen helyzetbe Jessel, hogy váratlanul becsúszik egy baba. Érdekel, hogyan viszonyulna az apasághoz, vagy hogyan kezelné.

Én biztosan kiborulnék, ha ilyen történne, de jobb is nem erre gondolnom. Friss kapcsolatban, nem jó egyből a gyerekvállasáról és a házasságkötésről beszélgetni. A végén még elijesztjük egymást, hiszen az nagyon nagy felelősség.

Junet hamar elvitte Chris, ő nem maradt sokáig. Sokan táncoltak a nappaliban, ezért mi is beálltunk Jessel.

- Szeretlek. - suttogta a fülembe.

- Én is szeretlek. - lassan lépkedtünk egymás előtt.

- Kimegyünk egy cigire?

- Jess. - néztem rá úgy, mint egy rossz gyerekre. - Te nem változol. - kuncogtam fel.

- Na, Bébi. Csak egyre. - biggyesztette le kérlelően a száját.

- Jó! - egyeztem bele. - De lassan menjünk, mert nagyon elfáradtam.

- Persze, én is az vagyok. Hiszen tudod. - húzott magával, kimentünk a parkolóba.

Felvettem a pulcsimat, mert fázni kezdtem. Nekitámaszkodott a kocsijának és rágyújtott. Felém nyújtotta a dobozt.

Kivettem egy szálat és én is begyújtottam. Beszálltunk a kocsiba.

- Annyira gyönyörű vagy édes. - húzott az ölébe, amitől hamar bemelegedtünk mind a ketten. Hosszú nyelvjátékba hívott, annyira jól esett egy ilyen hosszú nap után az érintése.

A fenekembe markolt, végighúzta ujjait a szoknyámon és benyúlt alá.

- Awh Bébi induljunk el. - fogta le álló férfiasságát.

- I-igen. - akadt el a szavam, olyan izgatott lettem a helyzettől, visszaültem az anyósülésre. - Nálam alszol?

- Azt hittem nem akarod. - indította be a motort. - De ha szeretnéd, persze.

Innen már nem volt messze az otthonunk.

- Nekem mindegy Jess. - nem akartam erőltetni, ha most nincs kedve.

- Oksi, de amúgy nem is tudtam, hogy June a barátnőd volt. - hozta föl az előzményeket.

- Pedig de, én sem tudtam, hogy te ismered.

Milyen kicsi is ez a környék összefűznek bennünket a szálak Jessel. Az ismeretségi körünkből is látszik.

- Annyira aranyosak együtt. - mondtam. - Találkozhatnánk velük többször.

- Szerintem is. - látszott Jessen, hogy Chris jó hatással volt rá. Ő nem egy csajozógép típus, ezért is volt szimpatikus első találkozásra.

Mikor hazaértünk gyorsan felmentünk a szobámba, hogy senki se vegyen észre minket. Bezártam magam mögött az ajtót.

- Joy. - nézett rám nagy szemeivel. - Tudom, hogy korai ilyet kérdeznem.

- Mit? - ráncoltam össze a homlokom.

- Szerinted én jó apa lennék? - vakargatta a fejét, mert zavarba jött.

Elgondolkodtam, nem hittem, hogy ennyire megfogja ez a dolog. Hiszen még egy nagy gyerek ő is.

- Persze Bébi. - válaszoltam. - Tudom, hogy mindent megtennél a gyerekedért. - adtam egy puszit a szájára.

- Chris aggódott, hogy rossz szülő lesz. - húzta félre a száját. - De mondtam neki, csak akkor lenne az, ha otthagyná a családját. - kezdett ideges lenni, ahogy a saját apja eszébe jutott.

- Nyugodj meg Szerelmem. - öleltem át. - Nem te tehetsz erről.

- Én sosem tennék ilyet. - szorított magához.

Annyira szorosnak éreztem a köteléket Jess és köztem.

- Tudom Jess. - adtam egy forró csókot az ajkára.

Elmentünk fürdeni, fogat mosni aztán lefeküdtünk. Hiányzott az itthoni légkör.

- Akkor holnap eljössz ebédre? Hogy apámmal tudj beszélni? - kérdeztem. Féltem, hogy mi lesz a költözésből, de reménykednem kellet, hátha tényleg nagyon rokonszenves lett Jess apának.

- Igen, de előtte még haza kell mennem.

- Persze.

Hozzám bújt Jess. - Hol is fejeztük be nálam? - adott apró puszikat a nyakamra.

- Jess.. - halkultam el, amikor megérintette a bugyim.

- Álmos vagy? - kérdezte, mert ásítottam egyet.

- Kicsit. - fordultam szembe vele.

Arra gondoltam, hogy most csak én okozok neki örömet, lementem az alsójáig, kivettem alóla férfiasságát és kényeztetni kezdtem. Kisebb nyögések hagyták el száját, nem akart hangos lenni, nehogy meghallják a szüleim.

- Úr Isten Joy! - mondta, tetszett neki, ahogy csinálom.

Felélénkültem, megjött a kedvem engedtem neki, hogy ő is viszonozza, amit tettem.

- Van nálad? - kérdeztem, mert itthon csak olyan volt, ami szűk volt rá.

- Baszki. - húzta szét a száját. - A kocsiban, lehet hogy van. - gondolkodott.

Nem akartam, hogy le kelljen mennie érte. - Ahj, jó lenne így is, csak félek, hogy baj lesz. - mondtam el, amit érzek.

- És, ha megígérem, hogy nem lesz baj? - próbált rávenni.

- Termények hétben vagyok. - hoztam föl még egy indokot.

- Bébi akkor muszáj lesz lemennem. - vette fel a gatyáját és lábujjhegyen lelépkedett a lépcsőn. Követtem, ha valakivel szembetalálkozna ki tudjuk magyarázni a dolgot.

Daniel szobájából fény szűrődött, kínos volt a szituáció, de legalább nem anyámék keltek fel.

- Szia Joy. - láttam az emeleten a bátyám. - Mit csinálsz te ott? - suttogta.

- Semmit, menj csak. Aludj jól.

- Holnap beszélgessünk! - tudta, hogy Jesst várom. Nem akart beleavatkozni most semmibe, ezért visszament a szobájába. - Jóéjt Joy.

- Oksi. Persze. - Szia. - intettem neki.

Jess pár percen belül vissza is jött.

- Találtam. - mutatta a kezében a gumit.

- Siessünk! - húztam magammal, minél hamarabb fel akartam érni az emeletre.

Még csak félúton voltunk a lépcsőn, amikor valaki felkapcsolta a nappaliban a lámpát.

Lefagytam, lenéztem apám volt az.

Mutattam ujjammal Jessnek, hogy maradjon csöndben.

- Daniel te vagy az? - kérdezte apám.

Nagyon kínos volt. Jess egy szál alsóban, én is melltartóban és bugyiban Jess kezében egy óvszerrel. Apám ezért megölne, nem szabadott, hogy meglásson bennünket.

- Én vagyok apa. - mondtam, közben intettem Jessnek, hogy siessen fel a szobámba.

- Szia Kislányom. - hallottam lágy hangját apámnak. - Milyen volt a heted?

- Nekem tökéletes. - vágtam rá.

Odaért a lépcsőhöz, meglátta, hogy fehérneműben vagyok.

- Miért nincs rajtad ruha Kincsem? - kerekedtek ki mérgesen a szemei. - Ugye egyedül vagy? - vonta föl a szemöldökét.

- Meleg van. - próbáltam hazudni, de ez elég gyenge próbálkozás volt a részemről. - Persze nincs itt senki. - tártam szét a karomat.

- Akkor jól van! - elhitte, amit mondok, nem akartam, hogy balhézzon Jessel. - Aludj jól, Kincsem. - intett.

- Te is Apu. - mosolyogtam rá és lassan fellépkedtem a szobába.

Bezártam magam mögött az ajtót.

- Jess, jobb lenne ha most elmennél. - aggódtam, hogy apa megtudja, hogy itt aludt Jess.

- Rendben. - szomorodott el.

- Nincs baj, csak tudod milyen apám. - ejtettem ki a szavaimat halkan.

- Tudom Bébi. - adott egy puszit a homlokomra.

- Awh Jess, jó fél órát maradhatsz még! - haraptam be az ajkam. - De utána nyomás haza. - döntöttem le az ágyra és rámásztam.