Szembe fordultam vele a kádban. Ráfújtam a habot, engedett még vizet.

Létezik ilyen srác? Én a 19 évem alatt egyel sem találkoztam, aki tényleg képes egy lány miatt megváltozni. Úgy látszik eddig kellett várnom, hogy végre megismerjek egy ilyen fiút.

- Eljössz jövő hétvégén a meccsemre? - váltott témát. Túl érzelgős volt neki a helyzet.

- Nem is értelek Jess, mikor van neked időd ilyenekre? - sosem tudtam, mikor jár edzésekre, pedig szinte mindig velem volt.

- Megoldom. - puszilta végig a testem. - Akkor?

- Persze, megnézlek. - öleltem át, hozzábújva.

- Már várom a meccset, úgy széttöröm Dylent, hogy ne tudjon játszani.

- Jess.. szerinted ez a megoldás? - néztem a szemébe, nem akartam, hogy hülyeséget csináljon.

- Most te véded őt? - mérgesedett el tekintete.

- Te is tudod, hogy nem érdekel Dylen, csak nem akarom, hogy ebből bajod származzon. Amúgy meg ha eltörted a kulcscsontját, akkor hogyan tud játszani? - furcsálltam, mert az utolsó buli estéjén ezt állította.

- Fontos neki a bajnokság, és addigra rendbe jön annyira, hogy beválogassák. Majd a pályán ledarálom edzés közben, csak úgy véletlen lerúgom a bokáját vagy valami. - gondolkodott a nem túl szabályos tervén.

- Jess, igazad van. Dylen egy hazug ember, hidd el ha nem beszélsz vele soha többet és látja, hogy lemondtál róla, az sokkal jobban fog neki fájni. - próbáltam a helyes útra bírni.

- Tudod mit nem értek Joy? - ráncolta össze homlokát.

- Mit? - simogattam vizes mellkasát.

- Ismer Dylen, tudja, hogy én nem viccelek, ha valakit meg akarok verni. Tudja, hogy szét fogom ütni a pofáját. És ezek után nem fél? Egyszerűen nem értem, hogy ez neki miért jó. - foglalkoztatta még mindig Dylen.

- Lehet, hogy nem gondolt rá, hogy összevesztek e-miatt. - rántottam meg a vállam.

- Hidd el ismer már annyira, hogy én már azt is elpicsáztam volna, aki rád mer nézni, úgy ahogy nekem nem tetszik. Nemhogy, ha azt hazudja, hogy titokban kavar veled. - röhögte el magát szánakozva.

El akartam terelni Jess figyelmét, kellemetlenül éreztem magam. Tetszett, hogy ennyire védeni akar, de kicsit túlzásnak éreztem a féltésem.

- Hmm. - érintettem meg az ajkát és közeledni kezdtem felé. - Adj egy csókot Bébi! - simogattam meg az arcát.

Elmosolyodott és teljesítette, amit szeretnék.

- Annyira szeretek veled lenni Bébi. - suttogtam a fülébe.

- Féltékeny vagyok arra a csávóra, akit megcsókoltál. - duzzogott. - Milyen jó estéje lehetett. - harapta meg a fülem.

- Én is az vagyok arra, akin feküdtél. - idegesítettem fel magam, kicsit olyan volt, mintha azt akarná, hogy szarul érezzem magam tőle. - Visszakaptad.

- Jogos. - tűrte félre a hajam.

Végighúzta ujjait az oldalamon. - Már megint ráz a hideg Joy? - mosolyodott el.

- Picit. - nézegettem a tetoválásait. - Miket jelentenek amúgy? - mutattam a karjára.

- Az elsőt még középsuliban varrattam. -mesélte. - A legtöbb családi vagy a focival kapcsolatos, de van, amit csak azért csináltattam, mert fontos a számomra. Van egy rózsa itt. - mutatott az oldalára. - Ez rád emlékeztet.

- Nekem sose engednék. - ráztam meg a fejem. - Apám kidobna. Azon csodálkozom, hogy rajtad nem zavarta, hogy van.

- Az ing eltakarta szerintem. - nevetett fel, igaza volt. - Viszont Joy, te így is tökéletes vagy. - adott egy csókot a számra, az ujjaitól habos lett az arcom.

- Köszönöm. - kuncogtam, pedig tudtam, hogy komolyan gondolja. - Én el sem tudlak képzelni tetkók nélkül. Nagyon tükrözi a személyiséged.

- Ez vagyok én. - nevetett fel a közhelyes kifejezéstől. - Elvagyok így, nem bántam meg egyet sem.

Felálltam a kádból, gondoltam már eleget áztunk és még hátra volt a tanulás is.

Habos testemen végig futott Jess szeme.

- Uuh Bébi. - harapott az ajkába. - Kibaszott szexi vagy! - emelte fel a kezét és belemarkolt a fenekembe.

Felállt ő is és közelebb jött hozzám.

A levegőt egyre forróbbak éreztem. - Még el kéne olvasnunk az anyagot. - suttogtam.

Komoly tekintettel végigmérte arcom, hozzáért ajka az enyémhez. Nagyon izgultam, ahogy minden pillanatban, amikor vele voltam. Azóta sem múlt el a bizsergés a gyomromban.

Hozzám szorította kemény férfiasságát. - Nem hiszem, hogy eljutunk a könyvekig. - csókolt meg, kicsit harapva a nyelvembe.

Őszintén már nem is agyaltam a holnapi órákon, csak azon, hogy pár percen belül mi következik. Jess lágyan a csípőjére tekerte törölközőjét, testén végigfolyt a víz. Nagy sóhajokat vettem, ahogy a fenekét bámultam, mindig azt nézem meg egy fiún először. Valahogy izgat, ha jó segge van egy srácnak, szeretem szex közben fogni.

- Mit csinálsz Joy? - fordult hátra. - Mit nézel? - vette észre tekintetem, nem szerette, ha stírölik a popsiját.

- Semmit. - forgattam meg huncutul a szemem. - Csak elbambultam.

- Nem hazudsz jól. - rázta meg a fejét. - Rossz kislány vagy. - komolyodott el tekintete, felkapott az ölébe és végigvitt a szobán.

Ledobott az ágyra fölöttem tartotta magát, így csókolt meg. - Jess.. - próbáltam hárítani a folyamatot, de nem hagyta.

Nagyon nedves lettem, a mellemet kényeztette ajkával, de le kellett mondanom erről, még mielőtt elragadt az élvezet.

- Jess, bármit megteszek neked, csak most tanuljunk. Kérlek. - suttogtam.

Belemelegedett már, de tudta, hogy igazam van.

- Bármit megteszel? - vonta föl a szemöldökét. - Hmm, megfontolandó. - mosolyodott el halványan.

- Igen. - álltam fel az ágyról, és fel akartam öltözni. Kivettem a táskámból a pizsamám.

Egy fekete csipkés ujjatlant, egy hozzá tartozó fényes anyagú rövidgatyával. Ő is magára kapott egy térdig érő laza adidas nadrágot és egy fekete pólót. Mindkettőnknek megvolt a tipikus stílusa.

- Tudod Joy neked melltartó nélkül kéne lenned mindig. - mért végig.

- Ja, aztán le se tudnám vakarni magamról a fiúkat. - hajoltam le a táskámhoz újra a könyvekért, amikor hátulról magához ölelt Jess.

- Igaz, azt nem hagyhatom. - nyomott puszikat felfelé a hátamon.

Leültünk a kanapéra, átnéztük a holnapi anyagot.

- Holnap is együtt kéne készülnünk, így könnyebb. - ásítottam egyet és kényelembe helyezkedtem.

- Baszki Bébi, holnap nem megy. - húzta félre a száját.

- Miért? - nem nyitottam ki a szemem csak összeráncoltam a homlokom.

- A kórházban leszek, be vagyok osztva gyakornoknak. - gondolkodott el. - Utána meg, ha marad időm elmegyek edzésre.

- Ooh, tényleg neked olyan is van.

Jess öt éve járt az egyetemre, fontos volt neki ez az év, jövőre már diplomája lesz. Nem is értettem, hogy maradhat a tanuláson kívül másra ideje.

Nekem ez volt az első évem, bár én már most kikészültem a rengeteg magolástól.

- Amúgy hogy lehet, hogy van közös óránk? Ezen már sokszor gondolkodtam. - jutott eszembe egy fontos kérdés.

- Hát, ismételni akartam. - mosolyodott el. - De lehet, hogy miattad volt csak szükségem rá. - vallotta be, a furfangosságát.

- Jess, képes voltál miattam újrajárni egy tantárgyat? - nevettem el magam.

- Így többször találkoztunk. - simogatta meg a karomat.

Már nagyon késő volt, lecsukódtak a szemeim az álmosságtól. Jess olvasott, tudta, hogy úgy hamarabb megjegyzem és jobban fog menni a vizsgán. Teljesen úgy beszélt, mintha már ezer éve ezzel foglalkozna, nagyon okos volt.

Elszenderedtem egy idő után.

Mikor felébredtem már az ágyban voltunk, Jess is aludt, ezért vissza is bóbiskoltam, amilyen gyorsan csak tudtam. Ki kellett használni a maradék órákat.

- Jó reggelt Szerelmem. - puszilt a hajamba Jess. - Fel kell kelni!

- Szia. - mosolyodtam el, de még kicsit csukva tartottam a szemem. - Még egy picit alcsizzunk. - nyöszörögtem, mert épp valami nagyon jót álmodtam.

- Joy. - kuncogott. - Nem szabad, mert elkésünk. - imádtam a nevetését, annyira édes volt.

Erőt vettem magamon.

- Éhes vagy? - kérdezte, és felém nyújtotta a tálcát, amin tojás, avokádó és pirítós volt.

- Kérhetek egy tejeskávét? - a hangom még rekedtes volt, ahogy Jessnek is.

Nem szerettünk korán kelni, de szerintem ezzel nagyon sokan így vannak. Belevilágított a fény a szemembe, ezért előtte pihentettem a tenyerem.

- Tessék Kicsim. - adta a kezembe a bögrét. - Bocsi, hogy felkeltettelek, de fél óránk van.

- Szomorú. - biggyesztettem le az ajkam.

Semmi kedvem nem volt órákra menni. Igazából egész nap képes lettem volna aludni, vagy lustálkodni.

Ő nem evett pirítóst csak rántottát sok baconnel és paradicsommal. Gondolom a foci miatt formában kell lennie. Vagy nem tudom.

- Kérsz még valamit? - ivott egy kortyot a kávéjából.

- Aa. - ráztam meg a fejem.

Összekészülődtünk, és el is indultunk a kapszura, nem akartunk megint elkésni. Külön volt óránk, ezért elváltak útjaink.

- Holnap találkozunk Bébi. - adott egy hosszú csókot az ajkamra.

- Igen. - viszonoztam.

Még a kocsiban ültünk, így nem éreztem olyan nyilvánosnak a helyzetet.

- Este hívlak. - szálltunk ki mind a ketten.

Mikor beértem a terembe Jennifer odajött hozzám.

- Szia Joy. - motyogta. - Bocsáss meg, hogy bunkó voltam. - szégyellte el magát.

- Szia. - mondtam halkan. Nem akartam beszélgetni vele, mert megbántott. Nem vagyok haragtartó, de amit mostanában a szobatársaim művelnek az számomra elviselhetetlen. - Semmi baj. - válaszoltam semlegesen és tovább akartam indulni, de nem engedte.

- Kérlek Joy beszéljük meg. - sóhajtott. - Nem akarom, hogy összevesszetek Jessel. - ült le mellém, mert közben elkezdődött az óra.

- Akkor mit akarsz? - néztem a szemébe, hogy ne merjen hazudni nekem.

- Nagyon megszerettelek Joy, te vagy az egyetlen barátnőm, akivel tényleg őszintén tudok beszélni. - biggyesztette le a száját.

- Köszi. - rántottam meg a vállam.

- Akkor nem haragszol? - mosolyodott el.

- Nem, dehogy haragszom, de figyeljünk most. - mutattam a professzorra, nem akartam lemaradni semmiről.

- Persze, oksi. - boldoggá vált.

Tényleg bírtam Jennt csak túl nagyszájú volt. Szomorú voltam Ava miatt is, tudtam, hogy Dylen pofára fogja ejteni, nem is értem eddig miért nem vette ezt észre.

Azt se tudtam, hogy Jenn tud-e Dylen és Ava kapcsolatáról, de gondolom nem, mert Jenn már mindenkinek továbbadta volna a hírt.

- Joy el kell mondanom valamit. - jött oda hozzám órák után Jennifer.

- Ugye nem pletyka? - gondoltam egyből a legrosszabbra.

- Nem, csak annyit akartam, hogy Jess tényleg nem feküdt le Tiffanyval. - utalt a csajra, akivel azt hittem, hogy megcsalt Jess.

- Tudom. - bólintottam. - Köszi, hogy őszinte vagy Jenn. - mosolyodtam el kedvességén. Nem tudtam mi a célja ezzel, de jól esett, hogy gondol az érzéseimre.

- Jess szeret téged Joy. - hangja lágy volt, nem olyan, mint szokott. Tényleg segíteni akart nekem és azt akarta, hogy jól alakuljon Jessel.

- Én is őt. - vallottam be a lánynak, aki kikerekedett szemekkel bámult utána.

- Annyira jók vagytok együtt Joy. Azért voltam olyan flegma, mert Dylen azt mondta, hogy Jess mellett van más pasid is. - szegte le a szemét. - És nem akartam, hogy átbaszd Jesst, mert bírom őt.

- Nekem? - nevettem el magam. - Csoda, ha egy fiúval szóba állok, nemhogy kettővel.

- Rájöttem, hogy hazudott Dylen. Valahogy éreztem, hogy nem mond igazat, mert nem így ismertelek meg, de átgondoltam és azon a bulin Dylen azt akarta, hogy összevesszetek Jessel. Ő kért meg, hogy Tiffany másszon rá Jessre, akarata ellenére is. - mesélte, amin egyre jobban meglepődtem.

Nem hittem, hogy ekkora szemét ez a Dylen. Egyre jobban undorodtam tőle, pedig nem is ismerem.

- Dylen a mostohatesód igaz? - sétáltunk miközben beszélgettünk.

- Igen, ezért bíztam benne. - látszott, hogy nem büszke magára, de örültem, hogy ezt elmondta. - De már tudom, hogy egy vérszívó dög. Szerintem ő csak téged akart, képes lett volna a legjobb barátja elől elszeretni téged.

- Nem is értem, hogy gondolta. - kuncogtam. - Én nem vagyok ilyen ostoba.

- Meg kéne őt is viccelni. - húzta gúnyos mosolyra száját. - Nem hagyom, hogy így viselkedjen másokkal.

- Mire gondolsz? - én nem akartam semmi hülyeségbe belemenni.

- Megérdemelné Dylen is, hogy kibasszanak vele. De úgy igazán. - hadarta. - És tudom is, hogy mivel lehetne.

- Én nem akarok belefolyni. - forgattam meg a szemem, végre kibékültünk Jessel, szörnyű lett volna ismét elveszíteni őt.

- Nem, dehogy. Én sem erre gondoltam. Dylen azt hazudta rólad Jessnek, hogy hozzád jár reggelente. Le kéne buktatni igazából kivel találkozik. - vetette föl az öltelet Jenn.

Megszeppentem, én tudtam, hogy Ava áll a háttérben, de neki sem akartam rosszat. Tudom, hogy nem hitt nekem, de csak Dylen hazugságai bolondították őt meg ennyire. Ő nem tud igazából semmit a pasijáról, mert mindig csak kamuzik neki. Még azt sem tudta, hogy Dlyen ott volt abban a buliban, ahol összevesztünk Jessel.

Ki tudja, hogy ott nem volt más csajjal a csodálatos pasija?

Mindegy, nem akartam, hogy ebből Avának baja származzon, ezért nem szívesen mentem bele ilyesmikbe.

- Biztos jó lenne? - kérdeztem bizonytalanul. - Lehet, hogy a lány nem akarná, hogy megtudják.

- Joy, aki nem veszi észre ezt a sok rizsát, amit Dylen mond, az vessen magára. - rántotta meg a vállát. - Jobb, ha tőlünk tudja meg, minthogy még több dologgal etesse Dylen.

- Igazad van. - bólintottam végül rá az ügyre.

Dylen nem érdemelt meg egy lányt sem, nehogy Avát. Ava egy jó és szerethető csajszi, féltettem őt. Tudtam, hogy ezek után már biztos nem fog velem szóba állni, de egyszer rá fog jönni, hogy igazam volt és én csak jót akartam neki.

- Jenn, igazából én már láttam Dylen valakivel. - szegtem le a szemem.

- Komolyan? És ki volt az? - lett egyre kíváncsibb.

- Avával. - ejtettem ki lassan a lány nevét a számon.

- Uuh, ki gondolta volna, hogy egy ilyen nagyképű hülye focista pont Avára bukna. - nevette el magát. - Hiszen Ava nem épp a fiúk álma. Én egy vékony szőke picsát tudtam volna inkább elképzelni neki.

- Ne szóld le Avát, ő nem tehet semmiről. - szomorodtam el.

- Tudom ő aranyos, de gondolj őt is átveri Dylen. Meg kell tudnia az igazat. - nekem is ugyan ez volt a véleményem.

Eszembe jutott, amit anyámmal beszéltünk.

- Jenn te hallottad, hogy minden szülőt felhívtak a koliban a fiúk bemászkálása miatt?

- Hallottam, de anyámat nem igazán érdekelte. Azt mondta, legalább van egy kis izgalom az egyetemen. - nevette el magát, de hirtelen abba hagyta. - Miért neked mit mondtak? - ült gondterheltség a tekintetére.

- Átfogok kerülni máshova. - sóhajtottam. - Amikor apám megtudta kiakadt. Vagy másik kollégiumba küld, vagy bérelünk el lakást. Csak nem akarom, hogy a szüleim ennyit költsenek rám.

- Miért nem költözöl Jesshez? - próbált segíteni.

- Nem, én nem terhelem senkit ilyenekkel. - ráztam meg automatikusan a fejem.

Még csak most jöttünk össze, aztán már ezzel bombázzam, hogy had költözzek hozzá. Még belegondolni is kínos volt.

- És mi lenne, ha vennénk ki közösen egy albérletet? - csattant ki majdnem az örömtől. - Jézusom, de jó lenne Joy! - kezdett el ugrálni.

- Komolyan gondolod? - nekem ez nagy segítség lett volna, át kellett gondolnom, amit Jennifer mondott.

- Persze, közösen fizetnénk. - rántotta meg a vállát. - Szerintem király lenne. - tette a vállamra a kezét.

- Megkérdezem a szüleimet. - bólintottam rá a dologra.

- Szuper! Nekem meg úgyis megengedik. - kuncogott. - Ez olyan izgi Joy!

Nagyon szimpatikus lett Jennifer. Imádtam benne ezt a spontaneitást.

Mikor visszaértünk tanulás után a koliba már csak fürdésre és lustálkodásra volt energiám. Jenn befeküdt mellém az ágyamba és a fülemhez érintette a száját.

- De Lailának és Avának nem szólunk erről. - nézett rám.

- Szerintem se. - helyeseltem. Semmi kedvem sem volt Laila beszólásaihoz és Ava gyűlölködő mondanivalójából.

Elhatároztam, hogy felhívom anyámat és megkérdezem mit gondol erről. Ránéztem az órámra, már tizenegy óra is elmúlt, ezért holnapra csúsztattam a beszélgetést.

Kis idő múlva csörgött a telefonom.

Jess volt.

"Szia Édesem." - szólt bele fáradt rekedt hangján a telefonba.

"Szia." - suttogtam. "Milyen volt a napod?"

"Nehéz, legszívesebben veled lettem volna." - ásított egyet, szegény nagyon kimerülhetett. "A kórház után elmentem edzésre, ott voltam két-három órát, aztán vissza az ügyeletre." - mesélte.

"Én is veled." - mosolyodtam el, miközben válaszoltam neki, olyan szívesen lettem volna mellette egy ilyen hosszú nap után. Nem a koliban akartam lopni a napot.

"Bébi kérdezhetek valami fontosat?" - lassult le a beszéde, szerintem már az alvás határán volt.

"Mondjad csak."

"Nagyon álmos vagy?" - motyogott, már alig hallottam őt.

"Szerintem inkább te vagy az álmos." - nevettem fel.

"Igaz én az vagyok, de az illatod nélkül nem bírok elaludni." nyújtotta el szavait. "Gyere át Bébi."

Ahogy ezt kimondta olyan izgatott lettem, hogy megszólalni sem tudtam. Miért szeretett belém? Miért tetszettem pont én neki? Awh annyira jó érzés volt, hogy fontos vagyok neki, de ez kölcsönössé vált köztünk.

"De Jess, nincs túl késő?"

"Nyitva hagyom az ajtót, ha lesz kedved gyere át. Puszi Bébi." - tette le a telefont.

Igaza volt Jessnek, vele akartam lenni. Hozzábújni és elaludni a karjai közt, de ma már nem volt lelkierőm átsétálni hozzá. Kitaláltam, hogy reggel meglepem őt.

Hat órakor keltem, rendbe szedtem magam, lezuhanyoztam és el is indultam Jesshez. A szobatársaim még aludtak, nem volt kínos reggelem szerencsére.

Odaértem a házhoz, beírtam a kódot, ami kinyitotta a bejáratot és felszaladtam a lépcsőn. Ahogy mondta Jess nyitva volt az ajtaja. Halkan besettenkedtem a nappaliba, a rózsák addigra már nem voltak ott. Nem tudtam hova tehette az a tömérdek virágot, de az asztalon a vázában azért hagyott egy csokorral belőle.

Végigmentem a lakáson, egyesen a szobájába. Még szunyókált, nem akartam felébreszteni még volt időnk a kelésig.

A hasán feküdt, szuszogott, olyan jó volt nézni, ahogy alszik. Egyszerűen nem tudtam betelni vele. Már világos volt, nem is értem, hogy tudott sötétítő nélkül aludni, a függönyt sem húzta el.

Lassan odafeküdtem mellé és megöleltem, amitől mocorogni kezdett. - Jooy. - nyújtotta el a nevemet és elmosolyodott.

- Szia Jess. - pusziltam meg az arcát. - Aludj csak. - mentem le a szájáig, ahova hosszú csókot nyomtam.

- Mennyi az idő? - kérdezte rekedt hangjával.

- Még csak hat óra van. - feleltem.

Elég volt nyolckor kelnünk, nem siettünk. Beállítottam az ébresztőm és lehunytam a szemem. Én is álomba szenderedtem hamar, de ez a két óra persze gyorsan eltelt.

Csörgött az ébresztőm.

Jess nem kelt fel rá, ezért be kellett vetnem magam.

- Jó reggelt Bébike! - simogattam meg a haját.

Nyöszörgött egyet. - Jó reggelt Édes.

Szemben feküdt mellettem, nem tudtam levenni róla a tekintetem. Közelebb bújtam hozzá, amikor hirtelen elkapott a kezével és magára rántott.

- Olyan álmos vagyok Joy. - biggyesztette le az ajkát.

- Kár, pedig azt hittem még reggel lesz valami. - futottam végig ujjaimmal a mellkasán, amitől egyből felizgult. Gyorsabban dobogott a szíve és élénkebb lett a tekintete.

- Mire gondolsz? - harapta be száját és közelebb húzott magához, amíg meg nem csókoltuk egymást.

Nem kellettek a szavak, értette a testbeszédemből, amit szeretnék. Levette rólam a pólóm és végigpuszilta a dekoltázsom minden szegletét, majd kivette kebleimet a melltartó alól és azokat kényeztette tovább.

Közben én is megfosztottam az alsójától, így rajta már nem volt semmi.

- Awh minden reggelt így akarok indítani. - húzott ismét nyelvjátékba.

A nedvességem egyre gyarapodott, mozogni kezdtem Jessen, amit imádott. Szerette, ha én vagyok felül.

A popsimat lazán dobáltam, amit kezével vezetett. Annyira elragadott a hév, olyan volt, mintha először szexeltünk volna. Mindig úgy izgultam, eltudtam lazulni, de mégis a gyomrom bizsergett Jess közelségétől.

- Én is. - lihegtem.

- Alig bírtam ki egy napot nélküled. Folyton rád gondoltam Joy. - adott egy puszit a hajamba.

- De cuki vagy. - mosolyodtam el.

Ez egy gyors menet volt, de nem is akartunk hosszút. Indulnunk kellett lassan. Elmentünk megmosakodni a fürdőbe, Jess fogat is mosott.

- Képzeld el, hogy Jenniferrel össze akarunk költözni. - hoztam fel a dolgot, amit még eddig nem mondtam neki.

- Micsoda? Hogy-hogy? - ráncolta össze a homlokát. - A szüleid mit szóltak?

- Még nem tudnak róla. - vigyorogtam. - De ma felhívom anyát.

- De miért nem jó a koli? - nem értette mi ez a hirtelen váltás.

- Apát felhívták, hogy sok fiú mászkál a kollégium területén, amin felhúzta magát és nem engedi, hogy maradjak. Vagy másik koli, vagy albérlet. - magyaráztam Jessnek.

- De miért nem költözöl ide? - mutatott körbe. - Én nagyon szeretném. - mosolyodott el.

- Nem akarlak kihasználni Jess. - senkinek sem szerettem volna a terhére lenni. - Meg apámnak se tudnék mit mondani, még azt sem engedné, hogy együtt aludjunk, nemhogy lakjunk.

- Kihasználni? - lepődött meg. - Hiszen a barátnőm vagy Joy. - simogatta meg a pofimat. - Én csak örülnék, hogy mindig láthatlak. - próbált rávenni. - Apud meg megértené szerintem. Szimpatikus vagyok neki, és nem vagy már öt éves.

- Igazad van, de nem is tudom. - forgattam meg a szemeimet.

- Hétvégén megbeszélitek, de én is megpróbálhatom, ha szeretnéd. - ajánlotta fel segítségét.

- Jól van, még nem hozom fel a témát inkább. - akartam a végsőkig halogatni a költözésem idejét.