Lementünk a konyhába, ahol anyukám épp süteményt készített. 

- Szia. - szaladtam oda édesanyámhoz egy puszit nyomva az arcára.

- Szia Kincsem, hogy-hogy itthon vagy? Oh Jessy. - mosolyodott el, mikor a mögöttem álló fiúra nézett.

A válaszomat várta.

- Lebetegedett a professzor, ezért elmaradtak az órák. - néztem mondandóm közben Jessre. - De légyszi ne mond apának, tudod milyen. - forgattam meg a szemem.

Apám mindig is nagyon szigorúan bánt velünk a tanulás terén. Daniel és én mindig a maximumra törekedtünk, a védelmem érdekében is ugyan ilyen. Jessel is ezért volt olyan tapintatlan.

- Nem mondom, de nekem azért szólhattál volna. - simította végig ujjait anya a vállamon. - Ma későn jön apád. Egy hosszú operációt bonyolítanak ma.

- Ooh. - hajtottam le a fejem. Mindig szomorú voltam, mikor azokra az emberekre gondoltam, akiknek esélyük sincs választani. Vagy a műtét, vagy a halál. 

Jess csak komoly tekintettel hallgatott bennünket. Még mindig nem tudtam minek tanul, de egyre jobban érdekelt.

- Kértek almás pitét? - váltott témát anya és kezébe vett egy süteménnyel teli tányért.

- Köszönöm. - mosolyodott el halványan Jess, és a derekam köré kulcsolta karjait. - Én kérek.

- Olyan édesek vagytok. Ilyen helyes és becsületes fiút szántam a kislányomnak, tudtam, hogy jól választ. - járt anyám a fellegekben Jesstől, bár most igaza volt.

Mikor először találkoztak még csak Jess tréfát akart űzni velem és anyám előtt játszotta, hogy együtt vagyunk. Most, pedig egy párnak mondhatom magunkat. 

- Köszönjük. - puszilta meg az arcom hátulról. - Jut eszembe, lassan haza kéne mennem. - nézett az órájára.

- Ne menj még Jessy. - monda szomorú arccal anya. - Olyan szívesen látunk.

- Sajnálom, de a szüleim elutaznak, és előtte még találkoznom kéne velük. - sóhajtott. - Nemsokára jövök vissza, ha szabad megkérdeznem, hogy meghívhatom-e Joyt vacsorára?

- Persze, menjetek csak. De aranyos vagy Jessy. - kuncogott anyum.

Magammal húztam Jesst.

- Köszi a sütit anyu. - lépkedtem fel a lépcsőn mögöttem a sráccal, aki egyre jobban elnyerte a szívem.

Hogy lehet most ennyire illedelmes, és értelmes is egyszerre? Mintha egy teljesen más ember lett volna.

- Vacsora után tanulunk együtt Bébi? - harapta be ajkát, ahogy a dekoltázsomra nézett.

- Hát, kell, szóval. - vágott a szavamba.

- Joy, nem kell félned attól, hogy sokat akarok veled lenni. Bízz bennem! - komoly tekintete elárulta, hogy nem akar ezzel viccelődni.

- Tudom, csak még mindig a szemem előtt van, ahogy azon a lányon feküdtél. - jutott eszembe az a buli.

- Én is csak azon tudok agyalni, amit mesélt Dylen. Hogy te és ő. De ki kell vernem a fejemből, mert tudom, hogy sosem hazudnál nekem. Ahogy én sem neked. - szorította meg a kezem.

Igaza volt, de mégis fájt. El akartam felejteni, és magunkra koncentrálni, de még nem ment. Az idő segíteni fog. Szerettem, hogy lehet Jessel beszélni bármiről. Nem úgy áll hozzá, mint egy öt éves és nem akar nagyképűzni már előttem semmivel kapcsolatban.

- Igazad van Jess. - néztem a szemébe és adtam egy puszit az arcára.

- Hogyan menjünk vissza a városba? - kérdezte.

- Nekem nem fog kelleni az autóm, azt hiszem. - gondolkodtam el.

- Akkor az enyémmel megyünk. - döntötte el. - Gyorsan hazaugrom akkor, jó? - nézett az órájára, időben szerettünk volna visszaérni a városba.

- Megvárjalak itt, vagy? - próbáltam utalni arra, hogy szívesen vele mennék. Kíváncsi voltam milyen a családja, sosem mesélt még róluk.

- Köszönj el anyukádtól. Fél óra és jövök. - mondta és kisietett az ajtót.

Valamiért olyan furcsa volt, ha a szüleiről volt szó. Úgy éreztem titkol előlem valamit, de nem tudtam mit. Ki akartam deríteni, de mégsem úgy, hogy áskálódjak a magánéletében. A barátnője lettem, de az nem hatalmaz fel arra, hogy beleszóljak a dolgaiba.

Ahogy kiment a szobából gondolkodni kezdtem, mit vegyek fel a vacsorához. Olyat akartam, amire sok idő után is emlékezni fog, ha visszagondol.

Anyukám lépett be a szobába.

- Joy, kérdezhetek valamit? - tudtam mit akar. Megint Jessel kapcsolatban akar tudni dolgokat. Már kevésbé zavart, nem éreztem olyan kínosnak.

- Mit szeretnél? - követtem a szememmel, ahogy az ágyamra ült.

- Csak kíváncsi vagyok, hogy mostanában ott alszol-e a kollégiumban? - vonta föl a szemöldökét. - Tudod, hogy apád milyen, és felhívott minket egy hatósági személy az iskolából, hogy a ti épületetekben több fiút is láttak a szobák közt mászkálni.

- Volt, hogy Jessnél aludtam. - vallottam be anyámnak, mert tudtam, hogy úgysem problémázik ezen. - De erről amúgy nem tudtam. - csodálkoztam még mindig.

Én senkinek nem árultam el, amikor a szobatársaim pasikat hurcoltak, de úgy látszik nem csak nálunk fordult elő.

- Apád másik kollégiumba akar áthelyeztetni. - sütötte le anyám a szemét. - Igyekszem lebeszélni folyamatosan, de egyszerűen nem engedi.

Kiakadtam, nem akartam másokhoz kerülni.

- Ezt nem teheti apa! Tudja, hogy Jess a pasim, miért félt ennyire. Ő úgyis megvéd. - forrt bennem a düh.

- Arra gondoltam, hogy bérelhetnénk neked egy lakást. - vetette fel ötletét. - Mit szólsz?

- Miattam ne fizessetek annyit. - ellenkeztem. - Tudom milyen húzósak a városban az árak.

- Van jobb ötleted? Vagy másik koli, vagy ez. - tette keresztbe karját. - A pénzzel meg ne foglalkozz, hála Isten nincs ilyen bajunk.

Nem szerettem volna még jobban lehúzni a szüleimet, az egyetem is piszok drága. Ez már nem hiányzott. Abban reménykedtem, hogy megtudja édesanyám győzni apámat a maradásról.

Mikor anyám kiment előkaptam az elegánsabb gönceimet.

Ki akartam öltözni. Hisz ez az első alakalom, hogy a barátnőjeként randira hívott. Tudtam, hogy imádja rajtam a pirosat, ezért egy hosszú felvágott oldalú spagettipántos ruhát választottam. Úgy terveztem, hogy a koliban veszem fel, hogy meglepetés legyen Jess számára.

Nagyon bökte a csőröm Jason.. mit csináljak, ha keresni fog? Ideges lettem, pattogtatni kezdtem a körmöm végét. Reméltem, hogy elfelejtett, vagy nem vette komolyan, hogy csókolóztunk. Hisz csak egy buli volt, de mivel haza is kísért így frusztrált, hogy egyszer csak újra a képbe kerül.

Jess nem engedte elmondani Jasont, de úgy gondoltam a megfelelő időben mindenképp elmondom. Nem tudtam semmit titkolni előle és nem is állt szándékomban. 

Belépett a szobámba Jess.

- Szia Bébi. - adott egy csókot a számra. - Indulhatunk?

- Szia, még a fürdőből kihozom a fésűm.

- Rendben, vigyek valamit? - nézett körül van-e táskám.

- Megoldom. - mondtam és a kezembe kaptam a táskát, amiben a ruhám volt. - Mehetünk.

Lesétáltunk a földszintre, elköszöntünk anyámtól, beszálltunk az autóba és elindultunk.

- Hova mentek a szüleid? - kérdeztem hirtelen, mert olyan nagy volt a csend.

- Sokat utaznak a munkájuk miatt. - rántotta meg a vállát. - Eléggé elhanyagolnak minket.

- Minket? - vontam föl a szemöldököm. - Kiket? - nem értettem mire céloz.

- Van egy bátyám. - mondta, nagyon megdöbbentem. Sosem beszélt róla, azt sem tudtam, hogy van testvére. Rossz volt, hogy ilyen sok idő után tudok meg ilyen alapvető dolgokat.

- Miért nem említetted? - akadt meg a szavam, tudta hogy megbántott.

- Bocs Joy. Tudod, nem vagyok az a nyílt típus. - nézett rám, miközben vezetett. - Sosem beszélek ilyenekről. - sóhajtott.

Éreztem, nem könnyű neki, de egyszer meg kell tudnom a dolgait, ha ilyen komolyan gondolja velem. Úgy tudok benne igazán bízni. 

- Elfogadom, de nekem bármit elmondhatsz. Én segítek akár miről is legyen szó. - tettem a kézfejére a tenyerem.

- Még túl korai. - éreztem a fájdalmat a hangjában, de nem akartam erőltetni. Tudtam, hogy valami nagyon nincs rendben, de hagynom kellett, hogy magától mondja el.

Már közel voltunk a kolihoz. Eszembe jutott, amit anyával beszéltünk, nem akartam, hogy máshova kerüljek.

- Majd elsétálok hozzád. - mondtam, ezzel is csak Jess terhére lettem volna. Ne futkosson miattam annyit. 

- Ne viccelj! Nyolcra itt vagyok érted. - mosolyodott el én nyomott egy csókot ajkamra.

Felmentem a szobába.

Ott voltak mind a hárman.

Ahogy megláttam Avát eszembe jutott Dylen. El kellett mondanom Avának, ami történt. Nem hallgathattam volna el egy ilyen fontos dolgot előle.

- Beszélhetnénk Ava? - utaltam, hogy négyszemközt szeretném megvitatni a dolgot. - Ráérsz?

- Persze, megyek. - jött ki a folyosóra.

Látta rajtam, hogy nyugtalan vagyok.

- Valami baj van? - ráncolta össze homlokát.

- Nem tudom, hogyan mondjam el Ava, de.. - hagytam szünetet. - Dylen nagyon át akar verni téged. - nem bírtam magamban tartani.

- Miről beszélsz? - vonta föl a szemöldökét. - Hiszen jól megvagyunk.

- Nem tudsz róla mindent. - néztem a földet. - Mondta, hogy volt egy házibuliba?

- Mikor? - kerekedtek ki a szemei. - Nem beszélt ilyenről.

- Előző héten. - sóhajtottam. - De ez nem minden, Jess kérdezte tőle, hogy kihez járkál titokban a kolihoz.

- És? - nem értette mi ezzel a bajom.

- Azt mondta, hogy hozzám.

- Hozzád? - lett egyre mérgesebb. - Joy, ha ezt te találtad ki akkor hamar felejtsd el. Én nem fogok szakítani vele, azért akarod, hogy csak neked legyen jó? - akadt ki.

- Mi? Dehogy, csak meg akartam mondani, hogy ő nem az akinek hiszed. Letagad téged Ava, te nem ezt érdemled. - érzékeltettem vele a helyzet súlyát.

- Nem hiszek neked. - makacsolta meg magát. - Nekem azt mondta, hogy idő kell neki. Megváltozott miattam. Ne is álmodj róla, neki az olyan alkatúak jönnek be, mint én. - ment vissza a szobába és magára csapta az ajtót.

Fájt a szívem, hogy nem hisz nekem, de nem tudtam mit tenni. Annyira ismerhetne, hogy nem akarok neki rosszat, de én szóltam előre legalább. 

Visszamentem a szobába, ahogy Avára néztem olyan gyűlölettel pillantott rám. Szomorú voltam, hogy az egyetlen jó barátomat is elvesztettem.

- Jenn? - szólaltam meg. Kihúzta a fülhallgatóját és rám nézett.

- Mondjad Joy. - mosolyodott el.

- Tudnál nekem segíteni? Gyere ki velem a mosdóba. - hívtam ki.

- Megyek. - kuncogott. - Mit szeretnél? - kérdezte, mert látta, hogy készülök valahová.

- Hallottam, hogy összevesztetek Jessel. - próbált együtt érző lenni. - Végre továbbléptél?

- Te miről beszélsz? - húztam fel magam. Mindenki ellenem fordult, de nem értettem miért. - Miért mondasz ilyeneket?

- Csak azt hittem vége van köztetek. - mondta semlegesen. - De amúgy miért hívtál ki?

- Azt hittem segítesz nekem, de köszi megoldom egyedül. - nem értettem mi van velük, kezdtem besokallni.

Nagyon nem tetszett nekik, hogy Jessel vagyok, legalábbis Jennifernek biztosan nem. Sajnos kerülnöm kellett a szobatársaimat, mert nem kívánták a társaságom, az egyik féltékeny volt, a másik meg hazugnak nevezett. A harmadikat már nem is akarom tudni. Ha ennyire átnéznek rajtam és engem meg sem hallgatnak úgy gondoltam, nincs köztük a helyem. 

Felvettem a ruhám, hozzá a kedvenc tűsarkúmat. Kibontottam a hajam és a vállamra dobtam. Piros rúzst kentem ajkamra. Tudtam, hogy így elnyerem Jess tetszését.

Kilopakodtam az épületből, mások ne lássák mennyire ki vagyok öltözve, utána arról ment volna a duma. Tudom, hogy sokat gondolok mások véleményére. Ez igazából nem volt így, amíg nem ismerkedtem össze Jessel. Viszont őt mindenki ismeri, sokan irigyek is rám, ezért frusztrál annyira.

- Szia Joy. - nézett végig. - Azta! - tátotta el a száját, mást már ki sem tudott ejteni.

Kuncogtam egyet, mert lefagyott Jess. - Jól van Édes? - adtam egy puszit az arcára, amitől észhez tért.

- Ja, igen. Gyönyörű vagy Joy! - mosolyodott el és beindította a motort. 

Nekem is tetszett, hogy öltönyben volt. Olyanok voltunk, mintha valami magas színvonalú rendezvényre mentünk volna. De engem nem zavart, legalább jól megadtuk a módját.

Megálltunk, Jess kiszállt az autóból és kinyitotta nekem a kocsi ajtót. - Gyere Édesem. Csukd be a szemed. - mondta magabiztosan. - És ne less!

Így tettem. Imádtam, ha meg akar lepni, annyira jó érzés volt.

Mikor a lift felért, hallottam a kulcs fordulását a zárban. - Kinyithatod. - suttogta a fülembe.

A szoba tele volt rózsával, szó szerint az egész nappaliban lépni nem lehetett tőlük. Csodálatos volt, már ettől könnyezni kezdtem, de nem akartam gyengének mutatni magam még ebben a helyzetben sem.

- Wow! - nem jött ki más szó a számon.

- Gyere beljebb. - adott egy puszit az ajkamra. - Éhes vagy?

- Igen, farkas éhes. - nevettem el magam, amire ő elmosolyodott. - Csodálatosak a rózsák, köszönöm Jess.

- Olyanok ezek a rózsák, mint te. Elbűvölő, és önzetlen. Ezért szeretlek annyira. Te mindig másnak akarsz jót, nem magadnak. Mindig segítesz mindenkinek, még annak is, aki bántani próbál. - komolyodott el.

Nem szoktam magamnak ilyeneket bevallani, de igaza volt. Senkinek sem akartam rosszat, mert bűntudatom volt tőle.

- Szeretlek Jess. - csordult le egy könnycsepp az arcomra, miközben lassú csókba hívtam őt.

Kis rés keletkezett köztünk. - Én is szeretlek Joy. - szorított magához és megemelt a derekamnál fogva.

Megfordultunk, ő hátulról vezette a csípőm az erkély felé. Még nem volt teljesen sötét, fehér abrosszal volt leterítve egy kör alakú asztalka, amin sok rózsaszirom díszelgett. Középen egy gyertya, amit azonnal meg is gyújtott.

Kihúzta nekem a széket. - Ülj le Bébi. - nyomott egy puszit a hajamba. - Mindjárt jövök. - ment vissza a lakásba.

Kettő tálat hozott magával az evőeszközök már az asztalon voltak.

Spagettit csinált paradicsomos szósszal rántott sertésbordával és sok sajttal.

- Ez te főzted? - lepődtem meg rajtra.

- Igen. - mondta szerényen. - Valami újat akartam kitalálni, mert spagettit mostanában sokat ettünk.

Annyira aranyos volt, látszott rajta, hogy zavarba jön, mert nem csinált még ilyet. Nagyon finom illata volt, alig vártam, hogy megkóstoljuk.

- Köszönöm Jess, nem kellett volna ennyit fáradnod. - néztem a szemébe. 

- Ne is mondj ilyet. Nem fáradság. - érintette meg a kezem. - Na, de együnk, mert farkas éhes vagyok.

Ugyan olyan ízletes volt, mint aminek látszott. Azt mondta nem tud jól főzni, ahhoz képest ez volt életem legjobb spagettije. Van hozzá ügyessége, csak nem vallja be magának. Vörösbor kíséretében ettük, pont passzolt az ízvilághoz.

Nem szavakkal akartam neki elmondani, amit érzek.

Mikor befejeztük addigra úgy megkívántam Jesst, hogy nehezen lehetett volna leállítani. Nyakkendője meg volt lazítva, észre vette, hogy nézem.

- Mi az Édes? - mosolygott rágás közben.

- Semmi. - nevettem fel. - Csak olyan szívesen letépném rólad azt az inget.

Meglepődött, biztos nem gondolta, hogy ilyet mondok.

- Megteheted. - harapta be ajkát, egyre gyorsabban vette a levegőt.

Már a szemével levetkőztetett.

Felálltam az asztaltól, odamentem hozzá ő még mindig ült. Figyelte mit fogok csinálni. A nyakkendőjébe kapaszkodva húztam magammal. Szerette, ha én irányítok, szerintem ez még jobban felizgatta őt.

Leültettem az ágyára. Megcsókoltam, végighúztam ujjaimat a hasán. Levettem a nyakkendőjét, elkezdtem kigombolni az ingét, de pár pillanat múlva inkább a nadrágjához tértem le.

Kikészült teljesen, látszott rajta, hogy alig bírja tovább.

Miközben kibontottam a gatyáját megszólaltam. - Annyira finom volt a vacsi. - néztem fel rá nagy szemeimmel.

Hátrahajtva fejét fújt egyet, szíve úgy dobogott, mint még soha. - Örülök, hogy tetszett. - mondta két levegővétel közt.

Égnek álló férfiasságát kivettem az alsója alól és végignyaltam. Hangja egyből elárulta, hogy mennyire kikészíti ez az előjáték, ahogy engem is. Fel-lemozgott fejem, már kezdtem hozzászokni minden intim részéhez a testén.

Tudtam, hogy ha nem hagyom abba elfog menni, ezért lelassítottam. Rámásztam a testére és megcsókoltam őt. Megfogta a fenekemet, ez a szoknya még jobban kiemelte vonásaimat. Belemarkolt és végighúzta ujjait a hátamon.

- Awh Bébi. - hunyta le a szemét nyögve egyet.

Kivette a melleimet a ruha alól és apró puszikat hintett rá. Egyre vadabbá vált, de ez nekem is tetszett. Imádtam, ha megharapta a mellbimbómat. Izgató volt.

Rávezetett, hogy álljak fel az ágy mellé, ő ülve maradt. Kibújtatta ujjaimat a ruhából. Lehúzta rólam, közben forró csókokat nyomva oldalamra. - Hogy lehet ilyen szexi barátnőm? - látta meg fehérneműmet.

A mellem már kilátszott alóla viszont a piros bugyim még a helyén volt. Megfogta nőiességemet és masszírozni kezdte azt. - Nagyon nedves vagy Bébi. - húzta félte a csipkés alsóneműm.

Magára rántott, vissza az előző pozícióba.

A cipőm még mindig rajtam volt, de nem igazán zavarta Jesst. 

- Ezt vegyük le. - bújtattam ki teljesen nadrágjából.

- Gyere. - fogta meg a popsim és a fejéhez irányította nőiességemet. Halk nyögés hagyta el a számat, amikor nyelve hozzáért.

Nem tudom hogyan csinálta, de mindig az orgazmusig vitt nyalásával és ujjaival egyszerre. 

Nagyon felizgultam. 

- Van nálad? - kérdeztem, az óvszerre gondolva. 

- Gumi? - kezdett kutatni az éjjeliszekrényében. - Van, de Bébi olyan jó volt tegnap nélküle. - mosolyodott el édesen. - Muszáj? 

- Jess. - nem akartam megbántani, de nem hittem, hogy szokássá kéne, hogy váljon a védekezés nélküli szex. 

- Csak egy kérdés volt. - húzta magára a passzos anyagot. 

Lovagló pozícióba mentem vissza az ágyékára, megfogtam férfiasságát és a nőiességembe illesztettem.

A tágulástól nyögtem egyet. Egyre gyorsabban mozogtam rajta, közben megcsókolt, még így is gyengéd maradt. Éreztem, hogy el akarja fojtani vadabb indulatait.

Kibújtatta lábam a cipőmből, az oldalamra fordított és úgy folytattuk.

Lassú, szenvedélyes volt, nem durvult. Szerettem, ha ilyen gyöngéd.

- Jess. - jutott eszembe egy jó pozíció. - Tudom mitől fogsz két másodpercen belül elmenni. - haraptam be a számat. 

- Mutasd. - keltettem fel az érdeklődését. 

Visszaültem az ágyékára, de most megfordultam, ő a fenekemet nézte, ahogy csattog a combján. Biztos voltam benne, ha meglátja mit tudok a popsimmal, akkor hamar lemegy. Izmommal rázni kezdtem a fenekem, kihúztam magam, hogy még izgatóbb legyen az alakom is. 

- Úr Isten! - erősödött a hangja. - Baszki, mi a fasz. - nyögött egy erőteljeset, próbálta visszatartani orgazmusát, de hamar feladta. 

Szerettem a zenéket, amit ilyenkor hallgattunk. Mindig illett a hangulathoz. 

- Mondtam én. - pusziltam meg a hasa alját, miközben levettem róla a megtelt gumit. 

Miközben gondolkodtam, hogy milyen furcsa is, a mi kis történetünk Jessel észre vettem, hogy szemével minden részemet végigtanulmányozza. 

- Hihetetlen gyönyörű vagy Joy, de tudod nem is ezért olyan érdekes a tested. 

Zavarba jöttem, de rejtegettem. Kuncogtam egyet és a szemébe néztem. - Akkor miért? - vontam föl a szemöldököm.

- Olyan szép a bőröd és finom az illata. - puszilta végig a kezem. - Uuh Bébi el is felejtettük a tanulást. - tette a tenyerét a szemei elé. Semmi kedve nem volt, ahogy nekem sem. 

- Baszki. - kerekedtek ki a szemeim. - Még gyorsan álljunk neki. 

- Bébi nem lesz baj. - próbált megnyugtatni, mert feszült lettem. - Gyorsan fürdünk egyet, aztán nekilátunk. 

- De nekem nagyon fontosak a vizsgák Jess! - hordtam le, nem volt jogos. - Nem olyan vagyok, mint te. 

- Azt hiszed nekem nem azok? - förmedt rám. - Tudod jól, hogy sokat tanulok, e-mellett még focizom is. Mit akarsz mit csináljak még? Kitűnő tanuló vagyok. - kapta fel a vizet, kicsit váratlanul ért, hogy ennyire magára vette. 

- Nem így értettem. - magyarázkodtam.

- Akkor hogyan? Ne hidd, hogy nekem olyan könnyű lenne. - fújta ki a levegőt. - Azért járok az orvosira, mert az igazi apám kiskoromban itt hagyott bennünket. Európába költözött a munkája miatt. Híres idegsebész volt, szinte sosem járt haza, nem volt fontos neki a családja. Azóta nem is láttam. Nem is akarom. Viszont, ha én is orvos leszek biztos tudni fog rólam. Meglátja, hogy nélküle is képes voltam elérni valamit az életben. - düh sugárzott a szeméből. 

Ledermedtem. Sosem beszélt a családjáról ilyen téren. Olyan rossz volt ezt egy veszekedés közben megtudni. Ez nehéz téma számára, ahogy mindenkinek az lenne. Szomorú voltam, hogy ilyen szörnyűségeket kellett átélnie. Fel sem merült bennem, hogy náluk ez történt haragudtam magamra, hogy megbélyegeztem. 

- Annyira sajnálom Jess. - motyogtam. - Nem akartalak megbántani, de ezt sosem tudtam rólad. 

- Mert ezt eddig csak neked mondtam el. - vetette rám mérges tekintetét. - Mikor apám elment, anyám hozzáment Ryanhez. Sosem tiszteltem őt, mindig azt éreztem nem elég jó anyámhoz. Van pénze, de ez olyan, mintha megvette volna a családomat. Utálom az anyagias embereket, ez is egy oka, amiért megtetszettél. Neked sosem számított milyen autóval vagyok, vagy mi van rajtam.  - nézett rám. - Bocsi, nem akartalak untatni. - indult el a fürdő felé. 

Nem mondtam semmit csak utána szaladtam és hátulról átöleltem. - Szeretlek Jess! - szorítottam magamhoz. 

- Szeretem a családodat Joy. Látszik apádon, hogy szereti az édesanyádat. - mosolyodott el valótlanul. 

- Ők is szeretnek téged. Biztos apád sem akart rosszat. - sóhajtottam. 

- Csak azt akart. Különben miért ment volna el? 

- Mondjuk nem tudhatom, de nem volt szép tőle. 

- Régebben hitegetett, hogy milyen jó lesz, ha többet jöhet haza. Ha nem kell annyit dolgoznia. 

- Jess, nyugi. - fogtam le karjait, mert zihálni kezdett az indulataitól. 

- Ja itt van, most is. - röhögte el magát gúnyosan. - Utolsó senki, aki ilyet csinál.  

Magával szembe fordított. - Annyira örülök, hogy neked nincs semmilyen titkod előttem. Köszönöm, hogy őszinte vagy mindig velem. - simogatta meg az arcomat. 

Mély fájdalom hasított a szívembe szavai után. Eszembe jutott Jason és Liam... tudom, hogy nem csináltam velük különösebben semmit, de Jasonnel az a csók, nagyon bántott. Bűntudatom volt miatta, el kellett mondanom az igazat Jessnek. 

- Már rég el akartam mondani, hogy Lilly házibulija után hazavitt egy srác és megcsókoltam őt. Nagyon haragudtam rád. Aztán leszólított az a fiú, eléggé hasonlított rád. Gondoltam olyan lesz vele, mint veled, azt hittem pótolhatlak vele. - vallottam be, nagyon bántott a dolog és kellemetlenül is éreztem, hogy ezek után kitálalok neki, de tudnia kellett az igazat. 

Ledöbbent. 

- Tényleg? - szontyolodott el. - Nem az zavar, hogy ez történt. Megértem. De te komolyan azt hitted le tudnék feküdni mással? 

- Tudom, hogy ezer csajjal voltál, egy már meg se kottyan azok után. 

- Nem tudom ki mit mond rólam, de nem voltam sok csajjal. Bevallom egy időben gyakran váltogattam őket, de nem dugtam meg a fél tanszéket. - engedett vizet a kádba. - Nagyon bejöttél a kezdetek óta. 

- Miért milyen voltam, amikor először láttál? - érdekelt. 

- Fekete póló volt rajtad egy fekete adidas melegítővel. Bírtam, hogy nem zavar, ha lazán öltözöl és nem csíped ki magam a suli miatt, mint a többi csaj. Tudtam, hogy nem érdekel, ki mit gondol a kinézetedről. Az a csaj vagy, aki kibaszott jól néz ki, de nincs elszállva magától és nem akar a fiúknak imponálni ezzel. - mosolyodott el halványan. - Nagyon megfogott benned valami. 

- Mi? - forgattam meg a szemem. - A seggem? Vagy a mellem? Mindenki csak ezt veszi észre. 

- Akkor nem lennél itt, ha az érdekelt volna. - vágott vissza. - A személyiséged egyedi. Nem vagy társasági ember, de szereted, ha valaki törődik veled. Tudom, hogy eleinte azt hittem, hogy csak szexelni akarok veled, de már akkor sem az volt a célom. Megszoktam ezt a stílust, mindenki előtt játszottam magam, de előtted nem tudtam.

- Szóba se álltam volna veled. - nevettem el magam. 

- Tudom jól. - kapott fel és a kádhoz vitt. 

- Nem kell ám mindig emelgetni. - kapaszkodtam mellkasába. - Én egy bunkó pöcsnek tartottalak, amikor meghallottam milyen vagy. Még az ismerkedésünk elején is meg voltam győződve róla, hogy tényleg csak be akarod írni a nevem a megvoltak listájára. De már tudom, hogy nem. - miközben beszéltem beült mögém a forró vízbe. 

- Le se tagadhattad volna, hogy ki nem állhatsz. - kuncogott. 

- Akkor miért kellett ennyi idő, hogy megváltozz? - játszottam a habokkal. 

- Elnyerted a bizalmam, ezért változtam meg. - csorgatta végig karomon a vizet.