Eva már a kapuban várt minket.

- Sziasztok. - mondta, elköszöntünk a fiúktól és bementünk a házba.

Finom vacsora várt minket, kint ettünk a teraszon.
Harry, Mary spániel kutyusa is velünk volt. Kb. négy hónapos lehetett, nemrég kapta Evatól.

- Felmegyünk a szobámba anyu. - mondta Mary és magával ragadott.

- Jó. - válaszoltam és utána indultam.

Bezárta maga mögött az ajtót.

- Joy, nehogy elmond Anyának, de leszoktam feküdni Callummal. - nézett mélyen a szemembe.

- Nekem ezt előtte miért nem mondtad? - vontam föl a szemöldököm.

- Mert nem akartam, hogy kiakadj.

- Nem akadtam volna ki, hisz ennyi idősen ez a normális. - mondtam. - De akkor miért nem jöttök össze?

- Mert arra gondolok, hogy Anya mit szólna, pedig szerintem szerelmes vagyok belé. - vallotta meg magának is Mary.

- Én is úgy láttam, de nekem Liam azt mondta, hogy Callum is beléd. - ráncoltam össze a homlokom.

- Mi, komolyan? - lepődött meg. - Én azt hittem, hogy ő csak kavargatni szeret.

- Nem, Liam azt mondta, hogy Callum már rég össze akar veled jönni csak azt hiszi, hogy te nem akarsz komoly kapcsolatot. - kuncogtam, hogy lehetnek ilyen vakok.

- Úr Isten de buta vagyok Joy... - fogta meg a fejét.

- Mond el Liamnek mit érzel Callum iránt és ő segíteni fog hidd el.

- Igazad van. - bólintott, és nézegette a telefonját. - Azt írta Liam, hogy írj vissza neki. - mosolyodott el.

- Jól van, majd írok. - kerestem meg a táskámból a mobilom, feloldottam és átlapoztam a messengerem.

- És akkor veletek mi volt? Szexeltetek? - repesett az örömtől Mary.

- Nem, Nem! - erősítettem meg a szavamat. - Én nem vagyok ilyen Mary.

- Ahj jó, csak érted amit itt csinálsz az itt is marad Joy. - kuncogott. - Én biztos kihasználtam volna az alkalmat.

- Ezért látszik, hogy mások vagyunk. - válaszoltam és kilépkedtem az erkélyre körbe nézni milyen a táj. - De amúgy nagyon megkedveltem őt. - halkultam el. - Aki őt elhagyta az egy hülye volt.

- Hát ja, valami ribanc az a csaj, azóta már azt a csávót is csalja.

- Minek élnek az ilyenek azt se értem. - undorodtam el az élettől is.

- Én se dögöljön meg az összes. Én sose tudnék fájdalmat okozni Callumnak. - merült el érzéseiben Mary.

Látszott rajta, hogy Callum a mindene.

- Viszont én most átmegyek a szobámba, picit egyedül akarok lenni. - mondtam és becsuktam magam mögött az ajtót.

Lehuppantam az ágyra.

Visszaírtam Liamnek.

De mardosott a kíváncsiság, hogy vajon írt-e nekem azóta Jess..
Nem bírtam kiverni a fejemből őt.

Jess üzeneteit a figyelmen kívül hagyott üzenetekbe tettem, hogy ne lássam, ha ír, de meg tudjam nézni mégis az üzeneteit.
Nem bírtam ki. Meg kellett nyitnom és el kellett olvasnom.
"Joy beszéljünk"
"Édes hidd el, hogy meg tudom magyarázni"
"Joy tudom, hogy haragszol rám de vedd fel a telefont"
"Joy.."
olvastam a sorok között, már a könnyeimet hullatva.

Annyira hiányzott az a Jess, akit az utóbbi időben megismerhettem, aki kedves volt velem és vigyázott rám. Nem hittem el, hogy nem voltam neki fontos..
Nagyon agyaltam, hogy válaszolnom kéne neki, de végül nem tettem. Hisz megcsalt, vagyis elárult. Ez a megfelelő szó rá.
Soha többet nem akarok vele beszélni. - gondolkodtam. Nem érdemli meg Jess.
Végig néztem a régi képeinket a régi beszélgetéseinket, utoljára. Úgy voltam vele, hogy tényleg le zárom magamba a vele átélt dolgaimat és nem hallgatok a szívemre.
Csak feküdtem és gondolkodtam, mik történtek velem az elmúlt hónapokban.

Másnap indultam is haza, még elbúcsúztam Liamtől és Callumtól is. Megbeszéltünk Liammel, hogy minden nap beszélni fogunk és a közeljövőben eljön hozzám, bemutatom a családnak. Annyira megszerettem őt.
Szükségem volt a támogatására.
Hazafele elmentem ahhoz az étteremhez, ahova elvitt meglepetésből Jess. Titkon reméltem, hogy talán ott lesz vagy látni fogom valahol.
Nem akartam bemenni az épületbe, csak a nagy üvegablakokon benézni, hátha épp ott eszik Jess a családjával.
Hiába, nem volt ott.
Gyorsan visszaszaladtam az autómhoz, amikor Jess kocsijára lettem figyelmes, ahogy leparkolt az udvarban.
Nagyon megijedtem most realizálódott bennem, hogy nem vagyok rá felkészülve, hogy lássam őt.
Nem ő szállt ki belőle, hanem egy idősebb férfi, gondolom az apukája.

Nagy kő esett le a szívemről, mérges is voltam magamra, hogy mit kíváncsiskodok és miért futok egy olyan fiú után, aki láthatóan nem érdemelt meg engem.
Komolyan magamra se ismertem, soha sem voltam senki miatt ilyen idétlen, mindig én dirigáltam a fiúimnak, mindig én mondtam meg, hogy mikor hagyjuk, ha már nem volt kedvem a kavargatáshoz, de nála.. még a történtek után is vele akartam lenni. Mintha egy határozatlan kislány lettem volna, aki nem tudja mit tettek vele.
Borzalmasan éreztem magam, igyekeztem minél hamarabb visszaérni a kolihoz. El is telt a hétvégém, olyan gyorsan véget ért, de tanulni kell, ha leakarok diplomázni.

Felhívtam a szüleimet, elmeséltem mi volt Evanal. Szerettem anyámmal beszélgetni, megnyugtatott.

- Anyu, Daniel otthon van? - kérdeztem, hiányzott már a tesóm.

- Igen, nemsokára megy Lillyhez.

- Akkor beszélek vele, köszi. - tettem le anyummal a telefont.

Tárcsáztam Dant.

- Szia. - szóltam bele a telefonba, mert azt hallottam felvette.

- Szia Joy, már annyira hiányzott a hangod. - éreztem a hangjában az örömöt.

Imádtam, hogy ennyire szeret, ő volt a mindenem. A testvért ezért kell megbecsülni, rá mindig lehet számítani. Nem csal meg és nem hagy egyedül.

- Na és mit csináltok Lillynél? - kérdeztem.

- Lesz egy buli. -mondta. - Nem jössz el? Jobban vagy amúgy?

Nem szívesen indultam volna el haza, mert már este fele járt, de elgondolkodtam.

- Ahj, ott lesz Jess is? - szorongtam, mert nem akartam vele találkozni.

- Nem hiszem, de amúgy nem tudom. - mondta semlegesen, hidegvérrel nekiment volna Madsonnek. - Még mindig szarul vagy miatta?

- Nem tudom kiverni a fejemből. - biggyesztettem le ajkam, egy könnycsepp csordult le arcomon.

- Ne sírj Kicsim! - hallotta a hangomon, hogy szipogom. - Te tényleg szerelmes vagy Joy.. utálom az a bunkót, összetörte a szíved. Ezért megfizet! - idegeskedett.

- Nemsokára jobban leszek Daniel nyugodj meg! - suttogtam, mert a sírástól nem jött ki erős hang a számon.

- Gyere el velem a buliba, ha ott lesz akkor a haverokkal szétverem a képét. - hadarta.

- Megyek, de ne, miattam ne verekedj. - szipogtam. - Mikor indulunk?

- Tíz. Addigra hazaérsz?

Még volt egy kis tanulni valóm, de úgy éreztem belefér, hátha ellazulok.

- Jól van, átöltözöm, és indulok. Aaron is jöhet?

- Ő ki is? - nevetett fel Daniel.

- Aki, megmentett attól, hogy halál részegre igyam magam. - bántam még mindig azt az estét.

- Persze jöjjön is. Nem akarom, hogy bajod essen! - mondta.

- Akkor találkozunk otthon. Szeretlek! - tettem le a telefont.

Átmentem a zuhanyzóba, fel akartam frissülni, írtam Aaronnak.

"Persze ott leszek!" - válaszolta egyből.

Már rossz nem lehet, mert legalább lesz társaságom. A koliban nem találtam megfelelő ruhát, ezért úgy terveztem, otthon öltözöm át.

Visszatipegtem vizes papucsomban a szobába és nagy meglepetésemre Jennifer volt ott egy sráccal.

- Ooh, bocs! Nem akartam zavarni. - takartam el szemeimet, már amennyire tudtam, mert közben tartottam az engem takaró törölközőt is.

- Joy, nem tudtam, hogy ma jössz. - húzódott el a fiútól. - Laila és Ava ma nem alszanak itt.

- Nyugi én sem. - mentem oda az ágyamhoz. - Viszont légyszi te. - mutattam a srácra. - Menj ki amíg felveszek valamit, jó?

Jennre nézett, majd vissza rám. Zavarban volt, ha megtudták volna, hogy Jenn felhozta őt a szobába, akkor ki is rúgták volna.

Féltek, hogy beköpöm őket, de nem vagyok ilyen bunkó.

- Sajnálom, már megyek is. - vette fel a pulcsiját és kilopakodott a folyosóra.

Magamra kaptam egy pólót és egy gatyát.

- Ez mi volt Jenn? - voltam föl a szemöldököm. - Nem az van a szabályzatban, hogy a csoportos szobákba nem lehet fiút hozni?

- De. - forgatta a szemét. - Kérlek Joy, ne mond senkinek.

- Nem fogom. - sóhajtottam. - De ne legyen ilyen többet légyszi. - érzékeltettem, hogy nem tolerálom még egyszer.

- Jó, persze nem lesz ilyen. Ígérem. - mondta.

Összepakoltam a táskám.

- Hova mész amúgy? - nézte ahogy sietek. - Jesshez?

- Haza. Madson meg egy undorító ember. Bánom, hogy szóba álltam vele. - ült undor az arcomra.

- Miért mit csinált? - lett kíváncsi Jennifer. - Történt valami?

- Nem lényeg, nem akarok róla beszélni. - rántottam meg a vállam. - Na, megyek is. Aludj jól Jenn! - intettem neki.

- Te is Joy. - mosolyodott el.

Becsuktam magam mögött az ajtót. Elindultam, fel kellett vennem Aaront félúton. Közel lakott hozzánk, még nem voltam nála, ezért navigátorral kerestem meg a házukat.

Kiszálltam a kocsiból és csengettem. Hamar ki is jött, nagy mosollyal az arcán.

- Szia Joy! - ölelt át. - Na, milyen volt a hétvége? Jessel azóta sem beszéltél?

- Találkoztam egy nagyon jó fej sráccal. Liam a neve, őt is megcsalta a barátnője. Valamikor meglátogat, majd bemutatlak neki. - mosolyodtam el, ahogy Liamről kezdtem beszélni. - Ami Jesst illeti, nem írtam neki, pedig sokszor agyaltam rajta, de egyszerűen nem bocsájtom meg neki, amit tett.

- Joy baba, szerelmes vagy belé. Hidd el nagyon jól tudom milyen. Nem tudod őt olyan könnyen kiverni a fejedből, mint hiszed. - már megint igaza volt Aaronnak.

- Ahj tudom, nagyon rossz nélküle. - nyafogtam. - De akkor sem beszélek vele.

- Persze nem is azt mondtam. Szexelj valaki mással. - rántotta meg a vállát, ahogy beszálltunk a kocsiba és tovább mentünk.

- Ugyan ezzel jött Mary az unokatesóm is. - ráztam meg a fejem, nem hittem el, hogy ez lenne a megoldás. - Komolyan segítene szerinted?

- Magamból indulok ki, én már rég levezettem volna egy felejtőszexet. Gondolj bele, ha úgysem beszélsz vele többet akkor már úgyis mindegy. - tárta szét karjait.

- Igazad lehet, de akkor is bűntudatom van, már ha beszélünk róla akkor is. - szomorodtam el. - Nekem nem megy ez ilyen könnyen.

- Majd szépen berúgsz, de csak annyira, hogy azért tudd mi, merre meddig. El fogsz lazulni hidd el.

- De vigyázz majd rám! - utaltam az előző esetre.

- Nem lesz baj nyugi. Nem lenne szép látvány a múltkori újra. - kuncogott.

Hazaértünk. Átvettem a ruhám arra, a piros koktélruhámra, ami azon az estén volt rajtam, amikor Jess nálunk vacsorázott.

- Gyönyörű vagy Joy! - pörgetett meg Aaron. - Szexi ez a ruci.

- Köszi. - mondtam szerényen. - Induljunk.

Daniel vitt minket, de nem volt beszédes kedve, valamin összekaptak Lillyvel.

Felvettem a fekete bőrdzsekim.

- Madson ugye nem lesz ott Joy? - vonta föl a szemöldökét Aaron. - Daniel?

- Elvileg nem, de ha igen szétverem fejét. - egyre dühösebb lett Dan.

- Reméljük nem. - vakargattam a fejem. - Nem akarom, hogy verekedjetek.

- Én sem. - szólalt meg Aaron, mikor odaértünk Lilly házához.

Kiszálltunk az autóból és bementünk.

Nem lett volna rossz a buli, ha Aaron már az első fél órában nem pasizik be és nem hagy ott egyedül. Igen Aaron meleg, nagyon szeretem őt. Nem is tudnám elképzelni heteroként, ő így a lelki társam.

Már azon gondolkodtam haza megyek, de előtte inni akartam. Jessre gondoltam és elfogott az az érzés, hogy ma k*rvára be fogok b*szni. Szorongtam a tudattól, hogy soha többet nem beszélhetek vele.

Nézelődtem vajon van-e ismerős, amikor megláttam egy srácot, aki hátulról hasonlított Jessre. Pánikrohamot kaptam, mi lesz, ha ő az? Nem akarok soha többet találkozni vele. Épp a bárpulton kevert valami piát.
Közelebb mentem, hála Isten nem ő volt, viszont meglátott és utána folyamatosan a tekintete rám szegeződött.

Tetszett neki a piros ruhám.

Nem volt rossz, de mégsem volt olyan izgalmas arckaraktere.
Elindult felém, az érzéseim viszont semmit nem jeleztek. Jess, ha közeledett hozzám olyan telítettnek éreztem a levegőt, forrni kezdett a bőröm és a szívem négyszer olyan gyorsan dobogott, mint alapból.

- Szia. - nyalta meg alsó ajkát és kis mosoly kíséretében nézett a szemembe.

- Szia. - mondtam halkan.

- Nem ismerlek.., Hogy hívnak? - kérdezte.

- Joy vagyok, neked mi a neved?

A szemében a barna minden árnyalata kirajzolódott, szűk pupillája nevem hallatán kitágult. - Joy Wellington?

- Ööm igen. - ráncoltam össze homlokom.

- Miért neked mi a neved?

- Jason vagyok.

- Viszont te akkor Daniel nővére vagy, igaz? - mosolygott rám, de megállítottam.

- Nem, én Daniel húga vagyok.

- Miért hány év van köztetek?

- Én két évvel fiatalabb vagyok.

- Alig tűnsz idősebbnek. - vette elő rejtett humorát.

Kellemes csalódás fogott el, hogy milyen jó beszélgető partnert találtam, vagy ő talált engem? Mindegy.

- Na és suliba jársz még? - folytatta.

- Egyetemre. Miért te?

- Én dolgozom, a Recordsban, ismered a helyet?

- Nem voltam még ott, de tudom merre van. - bólintottam.

- Akkor te nem vagy az az éjszakai bagoly típus. - kuncogott.

- Miért is? - vontam föl a szemöldököm. - Nem tűnök annak?

- Csak tudod, aki még nem járt a Recordsban az soha nem megy semmilyen rendezvényre. - magyarázta.

Meglepődtem, mert amúgy ilyenekről fogalmam sem volt.

A beszélgetésünk addig bonyolódott, hogy mikor ránéztem az órámra feltűnt, hogy egy órája csevegünk és ez idő alatt még egyszer sem mozdult rám Jason. Roppant furcsa volt, tetszett, hogy ilyen közvetlen, de mégsem a testemre pályázik, hanem meg akar ismerni.
Ritka az ilyen fiú, legalább is csekély azok száma, akik hozzá hasonlók.

- Haza kell mennem. - sóhajtottam egyet,  és lebiggyesztettem ajkam.

Szívesen átbeszéltem volna az egész éjszakát, de elég álmos lettem. Ásítottam egyet.

- Haza vihetlek, Joy?

Aranyos volt. Át akartam gondolni, de teljesen úgy éreztem megbízhatok Jasonban, csillogó szemeivel az enyémbe meredt.

- Igen, köszi. - vettem elő legelbűvölőbb mosolyom. - Kedves vagy.

Néha azt képzeltem, hogy Jess az és olyan érzések fogtak el, hogy vonzónak találtam Jasont, furcsa volt, hisz csak hasonló volt Jesséhez a haja az állkapcsa.

- Csak bírlak. - kuncogott és megfogta a kezem.

Húzni kezdett, át a tömegen.

- Hova mész Joy? - hallottam bátyám hangját.

- Haza Dan, puszi. 

Nem hallottam mit mondott már, elhagytuk a házat.
Jason  egy fekete Range Roverrel jött, újabb évjáratú kocsi volt, tetszett és illett hozzá. Kinyitotta az ajtót, hogy beülhessek. A sötét bőrülés illata árasztotta el a belső teret. Szerettem ezt az illatot.

Kicsit összezavarodtam.
Jason nem tetszett, csak annyira Jesst láttam benne, hogy sikerült mindent elfelejtenem a külvilágról, mikor vele beszéltem.
Belsőleg megfogott.
Elindultunk. Jasonnek még az illata is szinte megegyezett Jessével, ami olyan szinten felizgatott, hogy már alig bírtam magammal. Hamar haza akartam érni, hogy ne vessen rá magam. Szívesen megöleltem volna megszimatolva a mellkasát.

Végig beszéltük az utat. Ahhoz képes hogy, sokat voltam vele, még is olyan érdekes témákat hozott fel, hogy nem unatkoztam. Megállt a házunk előtt, leállította a motort és rám nézett.

- Örülök, hogy megismertelek Joy. - mosolygott.

- Én is örülök Jason. - viszonoztam, és adtam egy puszit az arcára.

A bőre forró volt, mikor hideg ajkam hozzáért. Úgy éreztem meg kell csókolnom, sose szoktam ilyen hamar megkedvelni valakit vagy megbízni bárkiben, most viszont teljesen határtalannak éreztem magam.
De, nem. Bűntudat fogott el, Jess eszembe jutott és arra gondoltam, hogy ha most Jasont megcsókolom, akkor elárulom őt. De miért is? Hirtelen harag gyűlt a szívembe. Jess sose érdemelt meg engem, úgy kezelt mint egy semmit érő rongyot, akit csak meg akart dugni, de még arra se tudott eleget várni, inkább félre lépett. Jason kedves és aranyos, igaz még nem ismerem, de első benyomásra ezerszer intelligensebb, mint Jess.
Nem gondolkodtam tovább.

- Akkor, jó éjt Jason. - közeledtem ismét felé az ajkára pillantva.

Dús nedves szája az enyémhez tapadt, majd nyelveink is táncot kezdtek járni egymással. Csókunk hosszú volt, és szenvedélyes, de egyre többet akartam belőle.
A szájából ugyan az a narancs illat áradt, ami Jesséből szokott, megőrjitett.

Nem akartam abba hagyni, csókolni akartam őt, szeretetet és biztonságot éreztem ahogy hozzám ért. Az arcomhoz tapadt keze, még mélyebb érzelmekbe húzva engem. Erre volt szükségem. Szeretetre.

Mikor eltávolodtunk, kisebb mosolyt húztam számra és megsimogattam a pofiját. Viszonozta, látszott rajt a meglepődés, biztos nem gondolta, hogy ma ebből csók lesz. Szerintem már annak is örült, hogy nem utasítottam el, hogy hazahozzon.

Testbeszéddel érzékeltettem, hogy mennem kell.

Tudta mit akarok.
Kiszállt az autóból és az ajtómhoz sietett, kinyitotta nekem.

- Aludj jól Joy. - tűrte félre a szemembe lógó hajtincsemet.

- Te is Jason. - indultam el a bejárat felé.

Visszanéztem, Jason akkor szállt be a kocsiba, de megvárta amíg beérek a lakásba.
Elmagyarázhatatlan, amit akkor éreztem.

Nem tudtam eldönteni, hogy Jason tetszik, vagy csak Jessre vágytam és benne találtam meg leginkább őt.

Felmentem a szobámba, levettem a ruhám és átsétáltam a kádamhoz. Jól esett a fürdés. Belefeküdtem a meleg, vízzel teli kádba és lehunytam szemeimet.