A következő napokban egyedül voltam, megbeszéltük Aaronnal, hogy sokat leszünk együtt csak most el kellett utaznia az apjához. Nem akartam feladni, próbáltam a fontosabb dolgokra koncentrálni, de a gondolataim mindig Jess Madsonre összpontosítottak. Az arcát láttam magam előtt, mikor beharapja ajkát és levetkőztet szemeivel. Nem bírtam elfelejteni... Mardosott a fájdalom, az agyam azt diktálta, nem szabad többet beszélnem vele. Viszont a szívem mást mondott. Őt akarta. Az érintését, az illatát azok után, hogy konkrétan folyamatba öntötte, hogy ne keressek semmit az életébe, nem tartozom bele. Az után a sok együtt töltött nap után.

Ez a szép, amikor tudod, hogy te megkaphatsz akár kit, de neked Ő kell, viszont  ő semmibe vesz téged. Többre becsüli az egyalkalmas kalandokat.

A szüleim nem értették, miért vagyok ilyen letört az utóbbi napokban. Folyton kérdezgettek, de nem mondtam el nekik az igazat, ha Jess szóba került csak annyit mondtam, hogy most nem ér rá, azért nem találkozunk. Öt nap telt el, hogy nem láttam Jess Madsont, nagyon hiányzott ezek ellenére is. Egyszerűen hozzászoktam, hogy mellettem van.

Másnap reggel elutaztam a nagynénémhez Evahoz, el kellett felejtenem Jesst. Nagyon szerettem őt, a lánya annyi idős, mint én. Imádom Maryt. Nem laktak tőlünk olyan messze, autópályán 300 mérföldnyire.
Egész úton próbáltam kiverni a fejemből Jesst, legalább Maryt ne kelljen vele fárasztanom, úgy se tud rá mondani semmit.
Leparkoltam Eva háza előtt, kivettem a cuccaimat az autóból, majd a bejárathoz lépkedtem. Épp csak hozzá értem az ajtóhoz, hogy kopogjak Mary már nyitotta is.

- Szia Jooy! - ölelt át szorosan, amitől ki is ejtettem a kezemből a táskákat.

- Mizu Mary? Miért vagy ilyen boldog? - néztem a lányra, akinek még a szemei is nevettek.

- Hát mert végre találkozunk! - indult vissza a házba egyik bőröndömmel.

Bekísért a vendégszobába, régebben nagyon sokat voltam itt, a nyarak nagy részében itt töltöttem.
Ennek a kisebb városnak csodálatos tengerpartja van, Eva és Mary háza végébe van egy saját partszakaszuk.

- Na és mesélj Joy, mi a helyzet? Olyan rég írtál, azt se tudtam mi van veled. - ültünk le a nappaliba a kanapéra.

Gyönyörű fehér bútorok voltak a magas belmennyezetes szobában.

- Jól vagyok, Daniel is jól van, apáék is. Nem nagyon értem rá az elmúlt hónapokban, bocsáss meg, hogy hanyagoltalak. - jutott eszembe megint Jess...

- Valami baj van Joy? - látta a gondterheltséget a szememben.

- Volt egy srác, akivel azt hittem több lesz, de tévedtem. - rántottam meg a vállam. - Inkább ne beszéljünk róla.

- Persze megértem, majd mesélsz ha jobban leszel. - simogatta meg az arcom Mary.

- Eva merre van?

- Elment bevásárolni, de fel is hívom, hogy készüljön, plusz egy fővel. 

- Nem kell ám miattam fáradni.

- Ezt meg sem hallottam. - mosolygott Mary és odébb ment telefonálni.

Én is belenéztem a mobilomba, hogy van-e valami üzenet vagy valami érdekes.
Jesstől legalább száz üzenetet kaptam, de nem néztem meg.
Teljesen elásta magát a szememben.

- Jooy. - szólítgatott Mary. - Vedd a törölköződ és a fürdőruhád menjünk le a partra, hátha jobb kedved lesz.

- Igazad van az lesz a legjobb, de picit eszem ha nem baj. - nyúltam a hűtőbe. Itt mindig otthon éreztem magam.

- Pizza. - vette ki a sütőből. - Nemrég lett kész csak melegen akartam tartani.

- Köszi, ah te egy angyal vagy Mary. - haraptam bele.

Elindultunk a strandra.
Mary is egyetemre jár ettől az évtől, ezért be akart mutatni az új barátainak.

- Több fiúval lettem jóba, mint lánnyal. Nagy ribancok a nőneműek erre felé.

- Ismerős... - forgattam meg a szemem és elnevettem magam. - De ugye nem nyomulósak a haverjaid?

- Tudom hogy mindenki megpróbál rád mozdulni, de nyugi ott leszek és leteremtem őket, ha zaklatnak. - nézett rám boldog arccal az én unokatesóm.
A röpipályához értünk, nem telt bele egy perc oda is jött kettő srác Maryhez.

-Will, Liam! - ölelte át őket. - Ő itt az unokahúgom, Joy.

- Szia Joy! - mondták egyszerre és átöleltek engem is.

Kicsit szokatlan volt, de kedvesnek látszottak. Nem vagyok az a barátkozós típus, de próbáltam a jobb formámat mutatni. 

- Gyertek röpizni! - húzott magával Liam azt hiszem. - Ismered a szabályokat? - kérdezte tőlem a barna szinte kopasz, sötétebb kreol bőrű fiú. Tetszettek a pigmenti arányok a bőrén. Különleges volt. A szeme világos zöldes színű volt, hideg tekintetétől borsózni kezdtem. Magas izmos srác volt.

Hamar összebarátkoztam velük. Mikor elfáradtunk leültünk a homokba és beszélgetni kezdtünk.

- Joy nincs kedved egy házibulihoz? Mary is jönne. - nevetett Liam, gondolom előtte valami vicceset hallhatott.

- Nem is tudom.. - ráncoltam össze a homlokom. 

Egyből Jess jutott eszembe és az amit láttam az is egy buliba történt.. már ideges voltam a gondolatától is, hogy megint és megint a szemem előtt lássam Jesst, amit csinált.

- Joy hidd el csak jobb lehet ha picit iszogatunk. Legalább addig nem kavarognak majd a gondolataid! - simogatta meg a vállam Mary. - Megyünk Liam. - vándorolt át tekintete a srácra.

- Nagyon jó! Akkor az jó, ha értetek megyünk kilencre?

- Persze. - vágta rá Mary.

Igazából esélyem se lett volna kifogásokat keresni. Nem érdekelte volna.
Haza indultunk, igazából már nem is volt szinte semmi időnk, csak enni, fürödni és átöltözni.
Beértünk a házba.
Megláttam Evat, a kanapén ülve nézte a tévét.

- Szia Joy! Olyan jó, hogy végre látlak! - rohant oda hozzám és puszilgatni kezdett. - Merre voltatok?

- Szia. - öleltem át. - Csak a parton. - mondtam, de Mary belevágott a szavamba.

- Anyu elmegyünk nemsokára buliba. - vigyorgott, mert tudta, hogy Eva nem lesz túl jókedvű. 

- Még kik mennek? - ráncolta össze homlokát.

- Liam, Will, Callum. 

Will egy kicsit husisabb szőkés vöröses srác volt, olyan tipikusan vérvörössé égő a napon.
Callum barna hajú izmos srác, ahogy elnéztem Callumnak eléggé bejött Mary. Egész játék közben őt nézte, amikor Mary ütötte a labdát egyenesen sugárzott a szeme a fiúnak.
Liam pedig hát ő egy érdekes fiú, barátságos. Többször rám mosolygott, de nem olyan nyomulósan inkább szerényen. Kellemesen érintett igazából nem éreztem erőltetettnek amit csinált.

- Joy kedvesek voltak veled a srácok? Mert ha, nem akkor nem akarom, hogy elmenjetek. - fordult felém Eva.

- Igen, nagyon aranyosak. - mosolyodtam el.

Igazából egész nap rajtam volt az a nyomás, ami hat nap óta 0-24-ben tart Jess Madson miatt.
Nem tudtam annyira elengedni magam.. túlságosan érzelmes vagyok. Sosem voltam még ilyen sérülékeny lelkileg.

- Akkor viszont készülődjetek nehogy elkéssetek.

Felszaladtunk először Mary szobájába, hogy kiválasszuk neki mit vegyen fel.

- Nekem nincsenek most olyan alkalmi ruháim Mary.

- Nem kell alkalmi, egy rövid gatya és egy szexi felső, igazából rajtad Joy minden irtó jól áll. - nézett végig vonásaimon.

- Köszi. - húztam félre a számat.

Arra gondoltam, ha ennyire tetszek másoknak, akkor miért nem bírt Jess várni. Megbocsájthatatlan, amit tett. Utálom is ezért, de nem tudom elengedni őt.

Mary egy fehér spagetti pántos toppot vett fel, egy magas derekú szaggatott rövid gatyával.
Én végül egy fekete spagetti pántos felsőt egy ugyan olyan röviddel, mint Maryé csak fehérben.
Nagyon jól állt mindkettőnknek.

- Joy, megcsalt? - hajolt közel hozzám Mary.

- Azt hiszem... - mondtam, könnybe lábadt a szemem. 

- Akkor feküdj le valakivel és add neki vissza!

- De én őt szeretem.. nem is értem, hogy tehette ezt velem, hisz már majdnem odaadtam neki magam, nem bírt volna várni. - hullottak végig az arcomon a cseppek.

- Nem tudni miért tette az a lényeg, hogy mással kell foglalkoznod, mert ő nem érdemel meg téged. - mondta. - Ott van Liam, már most feltűnt, hogy oda van érted, pedig nem az az ismerkedős típus.

- Ja én is észre vettem.

- Ő nagyon jó fej srác hidd el. Meg nem kell vele letöltened az életed, csak egy szex semmi más. - legyintett. - Azzal a sráccal nem volt semmi?

- Nem feküdtünk le. - válaszoltam.

- Akkor meg ne aggódj, szerintem ez jó előrelépés lenne, legalább hátrébb kerülnének a vele töltött emlékeid.

Annyira magam alatt voltam, hogy már majdnem igazat adtam Marynek, de egyszerűen olyan bűntudat kerülgetett már a gondolattól is, hogy egyáltalán hozzáérjek már fiúhoz képtelen lettem volna.

- Ő is megtette, amit nem kéne. Senkinek nem ártasz ha neked is végre jó lenne.

- Majd még meglátom. - akartam végre lezárni a témát. 

- Fontold meg.

Csengettek.
Ugyan olyan csengőjük volt, mint nálunk otthon. Jessre gondoltam, amikor mindig  bejött hozzánk. Kár, hogy nem lehet kitörölni az emlékeket.. nagyon furdallt.
Bejöttek a nappaliba Liamék.
Lefutottunk hozzájuk. 

- Sziasztok. - mondtam szégyellősen.

- Szia. - fordult felém Liam, elállt a lélegzete.

A többiek is köszöntek, de ezek után Liam le se vette rólam a szemét. 

- Anya holnap délelőtt megjövünk ígérem. - hitegette Mary Evat. 

- Joy majd vigyázz ám Maryre! - kísért ki minket a nagynéném.

- Szálljatok be! - mondta Will és beült a vezető ülésre. 

- Hogyhogy te vezetsz tesó? - kérdezte Callum az anyós ülésre ülve. 

- Azért vezet ő mert nekem nincs kedvem. - válaszolta Liam és beült mellém.

Én ültem hátul középen.
Feszültnek látszott Liam, olyan volt, mintha izgulna a közelemben.
Pár utcát kellett csak mennünk, oda is értünk a házhoz, ahogy már jó páran voltak.

- Mary nem is tudom, nem szeretem a tömeget. - ijedtem meg a nagy zaj hallatán.

- Ne aggódj már annyit Joy. Majd Liam segít ellazulni. - röhögcsélt a harmadik korty után, amit a kocsiban ivott a whiskyből.
Tudtam, hogy Mary hamar elveszti a fejét, kiszálltunk az autóból. Mary előre ment Callummal.
Nem akartam vele hagyni, ott akartam lenni mellette, nehogy valami baja essen. 

- Nyugodj meg Joy, minden héten ez van. - tette Lim a vállamra kezét. 

- Igen? - stresszeltem picit. - Akkor ne menjek utánuk?

- Ne, az elején én is próbáltam mellettük maradni, de ilyenkor bemennek egy szobába és legalább két órát ott vannak. - forgatta meg kínosan a szemeit.

Zavarba jött, hogy elmondta nekem.

- Együtt vannak? - vontam fel a szemöldököm.

- Nem csak ilyenkor mindig szexelnek.

- Huh nem gondoltam, hogy Mary ilyen lett. De végül is jó ez csak a gyerek ne használja ki.

- Nem fogja, ő nagyon odavan Maryért csak Mary nem akar kapcsolatot. Callum már szerintem feleségül is vette volna.

- Komolyan? Akkor nem aggódok. De aranyos. - mosolyodtam el, jó volt hallani, hogy vannak még édes fiúk a világon.

Magamba azon gondolkodtam, hogy ismerős Mary gondolkodásmódja. Olyan mint én, sose akartam senkivel együtt lenni.. kivéve Jessel az utóbbi időben.
Elszomorodtam. El akartam terelni Jessről a figyelmem.
Bementünk Liammel  a konyhába.

- Ne igyunk valamit? - kérdezte Liam. - Will már megint eltűnt valahol. - nézett körbe,  nem volt a látókörünkben.

- De nagyon jól esne valami erős. - ültem fel a konyhasziget tetejére. 

- Gin? - vette ki a hűtőből.

- Jó lesz köszi. - mosolyodtam el.

Liam oda jött mellém, elővett két nagyobb poharat, töltött egy kis Gint és felöntötte Tonikkal.
A kezembe adott egyet.
Olyan magas volt, jó közel került az arcomhoz az övé.

- És te amúgy hol laksz Liam? - érzékeltem közelségét és a szemébe néztem. Annyira érdekes volt a tekintete, nagyon hideg tónusú, tetszett. Olyan lassított volt az egész jelenet, érzékenynek tűnt és kedvesnek.

- Ebbe a házba. - húzta kisebb mosolyra száját.

- Tényleg? - lepődtem meg. - Nagyon szép házatok van. - néztem körbe, aztán beleittam az italomba.

Egyre több pia után olyan gondolatok szaladtak végig az agyamon, hogy milyen lenne, ha lefeküdnék Liammel.
Beszélt és beszélt, de csak a szájára és a szemére tudtam koncentrálni.
Kisebb terpeszbe tettem a lábam, és odahúztam Liamet, hogy még közelebb legyen hozzám. 

- Jól vagy Joy? Nem csiccsentettél be? - ráncolta össze homlokát.

- Semmi bajon Jess. - húztam magamhoz. 

- Liam vagyok. - lépett hátrébb tőlem.

- Ahj bocsáss meg. - szégyelltem el magam. - Jess az előző barátom, akit rajta kaptam egy másik csajjal.. pedig nagyon szerettem őt. - kezdtek könnyezni.

- Képes volt téged megcsalni? Akkor egy kurva buta ember, már bocsi.

- Hát látod. - szipogtam. - Próbálom őt elfelejteni, de sehogy se megy. - ugrottam le a földre és szorosan átöleltem Liamet.

- Semmi baj Joy. Hidd el hamar menni fog, és ha bármiben tudok segíteni akkor szólj. - simogatta meg az arcom, amitől automatikusan lehunytam a szemem.

- Valójában tudnál. - mondtam lassítva, megfogtam a kezét és irányítottam, hogy a derekamra tegye. 

- Joy lehet, hogy ezt most nem kéne. - halkult el, mikor a szám közeledni kezdett az övéhez.

Bejött egy full részeg csávó a helyiségbe és üvöltözni kezdett.

- Buli vaaan! Gyerteeek Liam! - kiáltozott torka szakadtából. 

Ahogy bejött elhúzódtunk egymástól.
Kezdtem kijózanodni.

- Sajnálom Liam, hogy ilyen voltam. - kaptam a homlokomhoz.

- Tudom milyen érzés, az exem két évig a volt legjobb barátommal csalt. Azóta nekem sincs senkim. - rántotta meg a vállát.

- Jézusom. - kerekedtek ki a szemeim. - Hogy tudta addig eltitkolni?

- A csaj báttyának is jó haverja volt a volt legjobb barátom és mindig azt mondta, hogy csak a bátyjához ment. És amilyen naiv voltam el is hittem..

- Undorító mire nem képesek baszki. - forrtam a dühtől. - Mi a fasznak van az ilyennek pasija?Legyen szingli és mindenki megdughatja, aki csak akarja más megbántása nélkül.

- Én is így vagyok ezzel. - nézett semlegesen Liam. - Az ilyen emberek annyit se érdemelnek, hogy beszéljünk róluk. - komolyodott el.

Fel akartam valahogy vidítani.

- Neked is összetörték a szíved nekem is. - rántottam meg a vállam. - Ugyan olyan a fájdalmunk. - léptem oda hozzá és adtam egy puszit az arcára.

- Köszönöm Joy, hogy megismerhettelek. - húzott halvány mosolyt ajkára. - Nálad aranyosabb lánnyal még nem találkoztam.

- Én is örülök neki. - vigyorogtam. - Gyere menjünk táncolni.

- Benne vagyok. - jött utánam, mikor elindultam az ajtó felé.

Az eddigiekhez képest szokatlanul egy lassú zene szólt. Callum és Mary egymásra borulva lassúztak, mi is követtük a példájukat.
Testünk súrolódott, ő átölelte derekam én pedig a vállán pihentettem karjaimat.

- Nagyon szeretem az illatodat. - suttogta a fülembe és félretűrte a hajam. 

- Köszönöm. - szóltam vissza halkan. - Liam ugye miután haza kell mennem is fogunk beszélgetni?

- Persze engem akár mikor kereshetsz Joy. Nagyon megkedveltelek.

- De boldog vagyok. - mosolyogtam.

Rájöttem miért volt nekem olyan szimpatikus Liam, mert a hangja hasonlított Jesséhez. Nyugtató, finom hangzása volt.
Nem fogja fej Jess, hogy mit vesztett velem. Egyszerűen nem értékelt engem, pedig tudta, hogy nekem egyre fontosabb volt.
Még mindig nagyon fájt, és egyre jobban gyötört a bűntudat Liam miatt, ahogy józanodtam.
Nem tudom elmagyarázni milyen érzés volt.. mintha én is megcsaltam volna Jesst.
Hajnalig iszogattunk és táncoltunk. Felmentünk Liam szobájába.

- Szeretnél fürdeni? - kérdezte.

- Igen, ha nem baj. - mondtam, de eléggé nyűgnek éreztem magam.

- Dehogy baj, én se tudok a nélkül elaludni. - adott a kezembe egy törölközőt.

Olyan volt mintha a tesóm lenne Liam.

- Akkor sietek jó? - szaladtam a fürdőajtóhoz, mutatta hogy azaz.

- Nyugodtan. Én addig elmegyek a másikba aztán itt találkozunk. - nézett rám, majd kiment az ajtón.
Magamra zártam és beléptem a zuhanyzóba. Nagyon jól esett a forró víz. Hamar megmosakodtam, áttöröltem a testem és visszamentem a szobába, ahol már ott volt Liam.

- Adjak egy pólót? - kérdezte.

Nagyon szégyellős voltam.

- Megköszönném. - pirosodtam el kínosan.

- Vedd fel, elfordulok. - nyújtotta oda a fekete nagyobb méretű felsőt.

Hamar felkaptam magamra.
Hirtelen olyan álmosság fogott el, befeküdtem az ágyba és szinte egyből elaludtam.
Reggel arra keltem, hogy Liam simogatja az arcomat.

- Jaj - pattantak ki szemeim, meglepődtem tőle.

- Nyugi Joy. - mosolyodott el.

- Ahj Liam, úgy fáj a fejem el se hiszed mennyire. - ráncoltam össze homlokom a homlokomhoz nyúlva.

- Hozok neked egy kis vizet. - kelt fel mellőlem, de hamar vissza is jött.

Kezembe adta a poharat. Lassan kezdtem inni, nehogy még hányingerem is legyen a hirtelen mennyiségtől.

- Jobban vagy? - várta a válaszom.

Bólintottam.

- Mary? - jutott eszembe, hogy meg is felejtkeztem róla. 

- Másik szobába szerintem. - gondolkodott.

Kis erőt vettem magamon, felültem, fel akartam kelni és meg akartam keresni Maryt.
Így is Eva aggódni fog, meg már kellemetlenül éreztem magam, hogy Liam nyakán lógunk.

- Várj, segítek Joy. - karolt át és felhúzott.

- Jössz? - mutattam az ajtóhoz.

- Persze, tudom hol vannak. - nyitotta ki előttem.

Lementünk a lépcsőn és az alsó fürdőszoba melletti szobára mutatott Liam.

- Szerintem itt lesznek. - mondta és kopogott. 

Nem hallottunk választ, ezért bementünk.
Mary meztelenül feküdt Callumon, aki szintén az volt.
Jól kiüthették magukat.
Kínosnak éreztem a szituációt, kicsit zavarba is jöttem, mikor Liam vigyorogva rám pillantott.

- Felkeltsük őket? - bizonytalanodtam el.

- Hívd fel Evat, szerintem meg tudod vele beszélni, hogy később mentek. - rántotta meg a vállát Liam.

- Igazad van.

Kimagyaráztam Maryt. Szerencséje, hogy itt voltam vele, az anyja már biztosan halálra aggódta volna magát, ha nem telefonálok neki időben.

- Meddig maradhattok?

- Este elég hazaérnünk. - mondtam és a hasamhoz értem. - Éhes vagyok.

- Gyere együnk valamit. - vette a konyha felé az irányt. - Mit szoktál enni?

- Most valami sósat kívánok. - válaszoltam és felültem a konyhaszigetre, ahogy tegnap is tettem.

- Rántotta?

Nagyon gondoskodónak tűnt Liam. Nem értettem miért csalta az exe, hisz mindent megadott neki az is biztos. Bár az ilyen ribancok nem tudják értékelni, ami a szemük előtt van.

- Köszönöm.

Azt akartam, hogy picit boldogabb legyen, ezért odabújtam hozzá és szorosan megöleltem hátulról, a fejemet ráhajtottam a hátára és úgy követtem lépéseit. Olyan érzés fogott el, mint Jessel, amikor együtt főztünk. 

- De aranyos vagy Joy. - vette gyorsabban a levegőt.

A kezemet átkulcsoltam a mellkasán, éreztem, hogy szíve jó gyorsan ver a normálishoz képest. Izgult, ahogy a közelébe voltam.
Olyan jó illata volt Liamnek, ismét Jess és Jess.. csak ő járt a fejembe akár hányszor megérintettem Liamet.
Tudta rajtam Liam, hogy nagyon fáj nekem ami történt Jessel, ezért is volt velem ilyen közvetlen. 

- Úgy szeretem ezt a pólót. - mutattam arra, amit még este kaptam tőle.

- Nagyon édes is vagy benne. - jött közel hozzám és megsimogatta az arcom. 

- Jess mindig Édesnek hívott. - sírtam el magam hirtelen.

- Ahj Joy nyugodj meg. Sajnálom. - ölelt át.

Annyira kellemes volt Liam közelsége, meg akartam őt csókolni.. nem tudom hogy jött ez nekem. Belülről ölt a bűntudat, amióta beszélek vele, de mégis ez az érzés költözött belém.

- Sziasztok. - jött be a konyhába Mary meztelenül kócos hajjal másnapos arckifejezéssel.

- Szia. - kerekedtek ki a szemeim, mikor ránéztem.

- Mary nem akarsz felvenni valamit? - kérdezte tőle Liam, megtöltötte Mary a poharát és visszafordult a nappali irányába. 

- Nem bocs, csak inni jöttem megyek is vissza aludni. - csapta be az ajtót maga mögött.

- Ez érdekes volt. - néztünk egymásra Liammel és nevetni kezdtünk. 

- Mit csináljunk? Már kezdek unatkozni. - gondolkodott Liam.

- Lemenjünk a partra?

- Uh tudok egy nagyon jó helyet, van nálad fürdőruha?

- Van a táskámba a kocsidban. - érdekelt, hogy hova akar menni, nem mondta el.

- Akkor induljunk, nekem is van.

Kimentünk az autóhoz, beszálltunk, kicsit messzebb mentünk a megszokott tengerparti helyünktől.

- Itt is vagyunk. - mondta és kinyitotta nekem a kocsiajtót.

- Mi ez a hely? - ráncoltam meg a homlokom.

Sosem jártam még itt. Elindultunk az ösvényen, egy hatalmas sziklás öbölbe értünk le, ami tele volt gyönyörű kagylókkal és kristályos kövekkel, amik csillogtak, mikor megvilágította a nap.

- Jézusom. - még mindig nem hittem a szememnek, ennél szebb helyen még soha életemben nem voltam.

Lebattyogtunk a víz mellé.

- Hogy-hogy nincs itt senki más? - kérdeztem Liamet.

- Nem ismeri sok ember ezt a helyet, csak aki itt nőtt fel és nagy volt a kalandvágya. - kuncogott. - Ide jövök, ha el akarom kerülni a tömeget.

Levette a felsőjét, háta szálkás volt, meg tette a sok úszás és surf a hatását.

- Jól nézel ki Liam. - néztem végig rajta.

Van hogy nyíltan közlök ilyeneket, valószínűleg azért, mert nem tartom kínosnak olyan előtt kinyilatkoztatni tetszésem, akiért nem vagyok oda.
Jessnek sose mertem volna ilyet mondani, de ő rá máshogy is nézek vagy néztem..

- Öm köszi. - vigyorgott kínosan. - Nem szoktak ilyet mondani nekem csajok.

- Mert nem őszinték veled. - kuncogtam.

- Gyere vedd le azt a nadrágot Joy. - kapott fel és egy mozdulattal lerántotta rólam a rövid farmerom.

- Na így állunk! - röhögtem és mikor letett a válláról, belöktem a vízbe, de nem sikerült, mert engem is magával húzott.
A víz alatt kinyitottam a szemem, ő addigra már engem bámult mert idő közben elhagytam a pólómat.
Rákattant a mellemre nagyon.
- Liam. - forgattam meg a szemeimet, mikor felmentem a felszínre. - Ne nézz ennyire!

- Jó bocs, de ez eszméletlen. - folyt még mindig a nyála. - Sajnálom Joy, de akinek erre nem áll fel, az meleg.

- Baszki Liam hagyd már abba! - nevettem el magam és adtam egy gyönge ütést a fejére.

- Amúgy hol van a pólód? - kereste a vízben.

- Uh nem tudom. - néztem körbe. Lebuktam a víz alá hátha ott van, de nem láttam.

- Nagy baj? - éreztem bunkónak magam, hogy egy dolgot ad kölcsönbe, de azt is elveszítem.

- Dehogy. - legyintett. - Csak azt nem tudom te mibe fogsz hazajönni. - vakargatta a fejét vigyorogva.

- Úgy is vizes lett minden ruhánk. - mondtam. - Majd kicsit megszárad a fürdőruhánk aztán megyünk abba.

Helyeselt egy bólintással, lement a víz alá, a derekamba kapaszkodott és húzni kezdett magával. 

- Nem ugrálunk a szilkáról a vízbe? - jutott eszembe, hogy a tesómmal reggeltől estig ezt csináltuk kiskorunkba.

- De csak nem akartam rákérdezni, mert mondom úgyse mered. - röhögött Liam.

Nagyon emlékeztetett a modora Jessre, pimasz és azt akarta, hogy ideges legyek rá. Külsőleg nem hasonlítottak, de belülről őt láttam benne.

- Szerintem jobbakat ugrok, mint te. - másztam fel egy kiálló sziklára, ami kb. 5 méterre volt a víztől.
Először csak egy sima fejesre gondoltam.
Mindig is gyönyörűen érkeztem a vízbe, folyton ezt gyakoroltuk, amikor tenger közelben voltunk.

- Na ide figyelj! - kiáltottam és elrúgtam magam a sziklától. 

- Nem volt rossz. - rántotta meg lekicsinylően a vállát és kissé gúnyos mosolyt húzott ajkára. 

Nem tudtam miben mesterkedik de mérges lettem Liamre.

- Akkor csináld te, ha annyira ügyes vagy. - öltöttem ki a nyelvem. 

- Oké. - mondta hamar fenn is volt a szikla legmagasabb fokán.
Konkrétan Liam lenyomott nekem egy dupla hátra szaltót.
Eltátott szájjal úsztam oda hozzá.

- Jézusom. - mondtam még mindig meglepetten. - Te ilyeneket honnan tudsz?

- Baszki Joy egész életemben ugráltam, hidd el nekem is lett volna időd ha tengerpartnál nősz fel. - nevetett.

- De azért a tied se volt rossz. - kacsintott egyet.

- Olyan vagy mint Jess.. - mondtam. 

- Az a srác? Komolyan?

- Nagyon hasonlítasz rá. - bólintottam.

- Egy dologban mégsem, én sose csalnálak meg. Ha te lennél a barátnőm csak azt nézném neked mi lenne jó. - komolyodott el.

Olyan boldogság került belém, Liam olyan érzelemmel teli ember, annyira jó lelkű nagyon megkedveltem őt.

- Imádlak Liam! - kulcsoltam át derekán a lábam.

- Én is kicsi Joy. - bújt oda hozzám. - Viszont most már haza kéne mennünk.

Visszamentünk Liam házához. Mary és Callum már készülődtek haza.

- Bocsáss meg Joy, hogy nem voltam veled. - húzta félre a száját Mary és átölelt. - De ugye Liam normális volt veled? - kacsintott.

- Igen. - néztem Liamre és átöleltem.

- Köszi, hogy találkoztunk. - mondtam a fiúnak.

- Én köszönöm.. - simogatta meg a buksim. - Hazaviszlek titeket. - csörgette meg a kocsi kulcsát Liam.

Visszaültünk az autóba.
Liam vezetett, Mary és Callum hátul nyalakodtak.
Kissé kínosan éreztem magam, hogy ilyen tüzes az unokatesóm. Én sosem voltam ilyen.. legalább is nem mutattam ki.