Sosem hallottam még fiútól ilyet. Főleg nem egy ilyentől, aki csak használta a lányokat.

- Mondj valamit. - várta válaszom.

- Tényleg nem akarsz szexelni velem? - komoly tekintetem arra következtetett, hogy váratlanul ért, amit mondott.

- Bébi, én komolyan szeretném. - csókolt meg. - Csak..

- Csak? - simogattam meg a legédesebb mosolyomra húzva számat. - Köszönöm Bébi. - pusziltam meg az arcát.

- Nekem te tényleg nem erre kellesz. - őszinte volt.

Nem hittem, hogy ezt fogom egyszer kiváltani Jessből. De mindennél fontosabb lett nekem. Nem érdekeltek a haverjai nem érdekeltek a szobatársaim, senki. Csak Ő érdekelt.

Beindította az autót, de annyira jó volt ez a pillanat, el tudnám viselni életem végéig ezt az érzést. Jess és én végre, ahw bele se mertem gondolni, hogy szinte egy pár vagyunk. Nem egy szexbaleset, nem egy futó kaland. Egy igazi pár, akik egymásba szerettek. Akiknek nem volt kínos háttérsztorijuk.

- Indulhatunk Édes? - pillantott rám, a váltón pihentette a kezét, megérintettem puha kézfejét.

- Igen Bébi. - bólintottam.

Még alig hagytuk el az éttermet, amikor egy hosszú köves útra érkeztünk lassan mentünk, hogy a kerekeknek ne legyen bajuk.

- Mit csinálunk itt? - néztem körbe. Nem volt bennem indulat kíváncsi voltam hova hozott.

- Szeretem ezt a helyet. - állt meg az út szélén. A tenger nagyon közel volt.

Lement a nap, már elég sötét volt, félni kezdtem. Nagyon rettegtem a sötéttől.

Kiszálltunk a kocsiból, a szél is feltámadt, azt hittem megfagyok. 

- Adok egy pulcsit Édes. Nem szeretném, hogy megfázz. - fordult egy pillanatra felém. - Voltál már itt?

- Még sosem, de köszönöm, hogy elhoztál. - kulcsoltam össze ujjaim az övével.

Kivett a csomagtartóból egy fekete felsőt és a hátamra terítette.

- Jól áll. - nézett végig, ahogy magamra kaptam. 

- Így jobban bírlak Jess. - néztem a szemébe.

Szerettem volna egy csókot, de nem kezdeményeztem. Csak néztem a telt ajkait várva, hátha megszán egy romantikus pillanattal.

- Édes, annyira meg akarlak csókolni! - jött közelebb hozzám és puszilgatni kezdte az arcom. Egyre közelebb ért a számhoz, de nem bírta tovább először lassú romantikus csókba húzott, majd hirtelen hevesen falni kezdte ajkaim, amit a kocsi motorháztetőjén bonyolítottunk le, vissza-visszalépkedtünk az ajtóig visszaültünk a beltérbe.

A hév elragadott, még többet és többet akartam belőle. Benyúlt a pólóm alá és simogatni kezdte a hátam. Hátra döntötte az ülését, majd az ölébe emelt. Úgy rakosgatott ide-oda, mintha egy tollpihét pakolászna meg se kottyant neki.
Beszélni akartam hozzá, meg kellett volna szakítanom ezt a fellángolást, de egy hang sem jött ki a torkomon.
Elkezdtem kigombolni az ingét, nem tudtam mi történik velem. Nem voltam képes leállni!
Meglepődött, hogy ennyire kívánom őt, de tetszett neki. Kisebb mosollyal az arcán kapta le rólam a pulcsit és a derekamba markolt.

A férfiassága jelzett, hogy kívánja a testem.

- Jess. - nyitottam ki a szemem, eltávolodva tőle. 

- Ööm.. - hajtotta le a fejét. - Joy, tényleg nem akartam, nem tudom irányítani. - puszilta meg lágyan az arcom.

- Tényleg számítanak az érzéseim? - húztam föl a szemöldököm. Még mindig hihetetlen volt ez az egész.

- Amióta megismertelek számítanak. 

- Tényleg? - vettem elő a legelragadóbb mosolyom. - Nekem is.

- Nem hittem volna az elején, hogy szóba fogsz velem állni. - simította végig a kezét a karomon. - Most meg itt ül a leggyönyörűbb lány az ölemben, akit valaha ismertem.

- Hát ez ilyen Jess. - rántottam meg a vállam. - Ha még mindig bunkó lennél, hidd el nem beszéltem volna veled többet. Jó ötlet volt az étterem, így nem a rossz gondolatok jutnak eszembe rólad, hanem ez.

- Köszönöm. - fújta ki a levegőt. - Anyámtól kértem tanácsot mit tegyek, hogy szóba állj velem újból.

- Komolyan? - kuncogtam. - Most mit fog hinni rólam? - szégyelltem el magam.

- Inkább engem tart hülyének, hogy egy ilyen lányt majdnem elveszítettem.

- Kellemeset csalódtam benned Madson. - biccentettem felé csillogó szemeimet villantva. - Azt hittem nem fog működni.

- Én boldog vagyok, hogy így alakult.

- Már annyira hiányzott, hogy megcsókolhassalak. - hunyta le szemét. - Olyan rossz volt nélküled.

Nem mondtam semmit csak megsimogattam ujjaimmal fürtjeit, amit látványosan élvezett.

- Úgy vágytam már rád. - bújt oda hozzám szorosan. - Huh, de melegem van Joy. - vette le magáról az ingét, amit nemrég kigomboltam. 

A szavam is elakadt, közelségétől és persze attól, hogy félmeztelen volt.

- Ha gondolod indulhatunk. - nézte izgatóan ajkam. - Jó Édes?

Hirtelen nem tudtam megszólalni csak félretűrtem a hajam és bólintottam egyet. - De itt is aludhatnánk ezen a szép helyen? - puszilta meg gyöngéden puha arcomat.

- Hol aludnánk Jess? - ráncoltam össze a homlokom. - A kocsiban? 

- Van egy szuper hely, ahova el akartalak hozni, csak még nem tudtam mikor. - adott egy nyálas puszit a számra, amitől megint lázba hozott, olyan szenvedélyes volt.

- Ah de mit mondok anyáméknak? - kezdtem el kattogni. - Apám nem engedi, hogy csak úgy máshol aludjak, már a kollégiumot is ellenezte. - gondolkodtam mit tehetnék. Valahogy nagyon azt éreztem, hogy ma éjjel Jessre kell hallgatnom.

- Tudtak arról, hogy nálam aludtál, amikor hazavittél? - kérdezte jogosan, mert nem mondtam a szüleimnek. Nem engedték volna azt sem, nemhogy ezt.

- Nem. - sütöttem le a szemem.

- Felhívom anyukádat és lebeszélem vele, az jó? - kérdezte Jess és megpuszilta a homlokom. 

- Meg tudnád szerinted? - féltem, hogy anyám nemet mond.

- Persze hidd el meg fogja engedni. - vette elő a telefonját. - Mond a számot Édes.

Tárcsázta is anyumat, hosszasan beszélgetett vele, bevetett mindent elég ügyesen bűvölte őt, és úgy tűnt külső szemléletből, hogy sikeresen is. 

Letette a telefont.

- Na végül is mi van? - kérdeztem érdeklődve, de aggódtam is, nehogy anyum megemlítse ezt apámnak. Akkor Jess biztos nem teheti be a házunkba a lábát.

- Hát.. - hajtotta le a fejét. 

- Baszki tudtam, hogy felesleges.. nem engedi. - szomorodtam el és megöleltem Jesst. - Sajnálom Bébi.. - sóhajtottam.

- Joy. - mosolyodott el.

- Igen?

- Megengedte amúgy.

- Komolyan? - nem hittem a fülemnek. - És hova megyünk?

- Nehéz volt meggyőzni, de apádnak nem mond semmit, csak hogy ma nem tudtok beszélni telefonon, mert rengeteg a tanulni valód.

- Okés, de jó már. De hova megyünk elmondanád? - titkolta.

- Meglepetés Édes. - puszilt meg. - Megint az enyém vagy, csak most légyszi ne lépj le reggel. - kuncogott. - Innen nehéz lenne visszamennem a kampuszra.

Felnevettem, annyira imádtam, hogy végre ilyen nyitott volt velem. Azt éreztem bármit megkérdezhetek tőle.

- Nyugi nem fogok, azt hiszem. - borzoltam meg haját.

- Annyira imádom, ha Bébinek hívsz... - követte tekintetével ajkam.

- Miért? - nem értettem annyira.

- Mert olyan izgató a szádból. - markolt a derekamba.

Látszott rajta, hogy nagyon is szeretett volna megkapni, de mégsem nyomult egyfolytában. Lágyan érzékeltette, de nem durvult és nem kényszerített semmit.

- Visszaülök a helyemre jó? - húzódtam az anyós ülésre.

- Jól van akkor el is indulhatunk. Nem fázol? Kicsit feljebb veszem a fűtést ha gondolod. - indította el az ülésfűtést.

Felvettem újra a pulcsiját, ő visszavette az ingét, de nem gombolta be.
Hamar egy lakatlan részre keveredtünk, a tengertől alig ötven méterre, ahol egy gyönyörű modern építésű ház állt. Körülötte bokrokkal, nagy ablakokkal.

- Itt vagyunk Édes. - nyitotta ki telefonja segítségével a garázst, ahova hamar be is gurultunk.

Nem tudtam hol vagyunk, de nagyon tetszett a hely nem gondoltam, hogy így meg tud lepni. Titokzatos volt, de egyben hihetetlen jó is. Körbe akartam nézni, kiszálltam az autóból, Madson is így tett.

- Hol vagyunk? Kié ez a ház? - néztem körbe a garázsban, sok bicikli és sífelszerelés sorakozott az autó mellett.
- Ez a szüleim hétvégi háza. - forgatta a szemét és mosolygott egyet. - De nyugodj meg már rég nem jöttek le ide. - karolta át a vállam.

- Nem is tudtam, hogy van ilyenetek. - illetődtem meg még jobban. - De nem baj, ha itt alszunk? - indultunk el a lépcsőn felfelé az alaksorból.

- Dehogy baj, meséltem már rólad anyukámnak, ő javasolta, hogy majd jöjjünk el egyszer.

Gyönyörű volt a konyha az előtér a nappali, nyitott stílusú helyiségek voltak magas belmennyezettel és praktikus lámpákkal.
Kissé elbámészkodtam, nézelődtem egyet, amikor megláttam egy mediterrán kertet, ahová egy üvegajtón kellett kimenni. Csodálatos volt, körbe szimatoltam a növényeket. Minden része fával, bokorral és virággal volt teli. Elképesztett.

- Joy? Merre vagy? - hallottam kintről Jess hangját, de nem szólaltam meg. 

Ha ismer, tudja hol kell keresnie. Gondoltam.

Nem telt bele pár másodpercbe, mikor bejött és halkan mögém állt. Átkarolt hátulról. 

- Szia Édesem. - tette a vállamra az állát. - Remélem tetszik.
- Jess. - fordultam meg, hogy szembe nézzünk egymással. - Sosem láttam még ilyen szépet. - ugrottam a nyakába.

Sosem gondoltam volna róla, hogy ilyen. Elhoz a nyaralójukba? Rá se ismertem.

- Tudod azért gondoltam hogy jöjjünk el, hogy megmutathassam honnan viszem neked a rózsákat. - húzott magával egy kisebb részbe a kertbe, ahol rózsák százai burjánzottak.

Elkerekedett a szemem. Komolyan ilyen romantikus lenne Jess? Szinte az ellentéte volt, mint akit megismertem benne.

- Egyből a rózsákra gondoltam, mikor először megláttalak. - metszett le nekem egyet és a kezembe nyomta.

Olyan nyálas volt ez az egész, sosem szerettem az ilyen érzelgősséget, de ez a pillanat más volt. Értékesnek éreztem magam, amit még sosem kaptam fiútól.

- Köszönöm szépen..- halkultam el és viszonoztam szeretetét egy hosszú szívből szóló csókkal, amit a szájára nyomtam.

Nyögése elárulta, hogy tetszik neki, de nem akarta abba hagyni, ami azt illeti én sem. Imádtam ezt a pillanatot, nem akartam, hogy véget érjen. 

Hirtelen arra lettünk figyelmesek, hogy elindult az üvegház öntöző rendszere.
Nevetve szaladtunk ki a nappaliba.

- Vedd le a vizes ruhádat Joy, nem akarom, hogy megfázz! - bújtatta ki kezeimet a felsőmből, majd levette az elázott ingét és a nadrágját. Fázni kezdtem.

- Gyere keresünk neked valami ruhát, jó? - indultunk fel az emeletre, ahol egy tágas előtér volt, három ajtóval. Az első balra volt Jessé.

Beléptünk az ajtón, parfümje illata árasztotta el a légteret.
Mélyet szippantottam a levegőbe.

- Szeretnél fürdeni Bébi? - adott a kezembe egy törölközőt.

- Igen, köszönöm. - mosolyodtam el kedvességén.

- Kerekes valamit, amit felvehetsz.

Vacogtam, de hamar átjárta testem a meleg víz, ahogy a kádba feküdtem. Jess tett egy fürdőbombát a vizembe, amitől kék árnyalatra váltott az addig átlátszó folyadék.
Hátra döntöttem a fejem és pihentetve lehunytam szemeimet.
Nem hallottam mozgást, valahova elmehetett Jess, de nem zavart. Biztonságban éreztem magam. 

Kicsit elszenderedtem.

Arra ébredtem, hogy simogatja a hajam Jess és mosolyogva nézi az arcom. 

- Felkeltél Kicsim? Akkor gyere, készítettem neked egy kis ennivalót. Hátha éhes vagy.

- Köszi Jess. Kedves tőled.

- Gyere be a szobába. - ment ki az ajtón.

Áttöröltem nedves testem, beleléptem Jess papucsába, ami kb. kétszer akkora volt, mint az én kis méretű lábam.

Átcsoszogtam a szobájába.

- Nem tudtam melyiket vennéd fel, nincs nőiesebb cuccom Édes, remélem megfelel. - húzta félre száját.
Az ágyára terített pólókat meg nadrágokat. 

Egy fekete Adidas pólót választottam.

- Akkor felveszem. - húztam magamra, majdnem a combom közepéig ért, egy fekete alsógatyát is felkaptam, szégyelltem előtte magam, meg amúgy sem akartam mutogatni a testem előtte. 

- Awh de cuki vagy a pólómban Bébi. - harapta be ajkát és a derekam köré fonta karjait.

Ahogy hozzám ért mellbimbóim kikeményedtek, amit mellkasa meg is érzett.

- Bébi úgy kívánlak. - suttogta fülembe és magához szorított. Férfiassága kő keményen állt leszorítva a nadrágjában. - Bocsáss meg, de nem tudom irányítani.

Én is nagyon beindultam Jessre, de nem akartam, hogy a helyzet komolyabbá váljon.

- Semmi baj Jessy. - mosolyodtam el.

- Huh de melegem lett. - vette le felsőjét. - Valahogy melletted mindig az van.

Kezdtem én is elveszíteni az uralmam az érzéseim felett.

- Jessy...- húztam végig vékony ujjaimat a mellkasán, majd a szemébe néztem.

- Igen, Bébi? - nyújtotta el szavát, ahogy tekintetembe meredt. Megbolondítottam.

Lassan egymás felé indultak el fejeink, amíg szenvedélyes csókba nem hívott, amit el is fogadtam gondolkodás nélkül. Bemelegedtünk mind a ketten, hevesen falni kezdtünk egymás ajkát, amitől borsózott végig a hátam, simogatta pofimat a hüvelyk ujjával, egyszerűen imádtam.

Nedvességem megnövekedett és tudtam, hogy most képtelen lennék abba hagyni amit elkezdtünk.

A falnak nyomott, benyúlt a laza póló alá, ami rajtam volt és végighúzta hátamon az ujjait, egészen a fenekemig. Ott kicsit pihentette tenyerét, aztán hirtelen belemarkolt.
Jess nagyon értett ahhoz, hogy mivel tud teljesen levenni a lábamról. Vagy csak szimplán azért ment neki, mert eddig csak ő tetszett úgy igazán. Belsőre is megkedveltem őt.
Gyöngéden masszírozva kényeztette fenekemet.
Lejjebb haladt a számtól a nyakamon. Hosszan megszívta rajt a vékony bőrt, majd nyálas csókokkal fedte be területét.

Egy kosaras nadrág volt rajt, ami lazán takarta alsóját.

- Jess, nagyon áll a.. - néztem le férfiasságára, majd rátettem a kezem, de csak felszínesen.

- Awh Bébi ne csodálkozz! - nézett rá a kezemre, majd vissza a szemeimbe.

Felkapott az ölébe, majd elindult a lépcső fele, ahonnan a konyhába vitt. 

- Remélem éhes vagy Édes. - motyogta két csók közt.

- Ehetünk ha szeretnél. - engedtem el őt és próbáltam kicsit lehiggadni.

- Igazából készítettem neked egy kis muffint. - vette ki a sütőből a nemrég készült süteményt.
Hirtelen annyira, de annyira boldog lettem!

- Úr Isten Jessy! - öleltem át és magamhoz szorítottam. - Honnan tudtad, hogy ezt nagyon szeretem? - puszilgattam meg a mellkasát. - Egész nap etetsz, biztos fel akarsz hizlalni. - kuncogtam. 

Tetszett neki, amit csinálok. Örült a boldogságomnak látszott rajta.

- Csak szeretem látni, ha mosolyogsz. - húzta ő is arra száját.

- Tudod Joy... - érintette meg a kezem. - Azt hiszem beléd szerettem. - várta reakciómat.

De úgy megilletődtem, hogy nem bírtam mondani semmit, pedig ugyan ezt éreztem.

- Ne, te nem ezt érzed. - aggódott. - Nem hiszem el, de buta voltam.

Nem mondtam semmit, csak hirtelen csókba hívtam. Válaszként.

- Akkor miért vagy néha olyan flegma velem? - biggyesztettem le számat. - Hisz nem csináltam semmi rosszat.

- Nagyon hangulat ember vagyok. - sóhajtott. - Sosem voltam még senkivel ilyen szoros kapcsolatban, mint veled Joy. - nézett csüggedten a szemembe.

Felállt az asztaltól, az ablakhoz sétált, ami a tenger felé nézett, a tájat fürkészte szemével. Nem tudtam, mi nyomja a lelkét, éreztem, hogy magában tart valami fontos dolgot, amit ha elmond talán segíteni is tudtam volna neki.

Hátulról átkaroltam izmos hátát és neki döntöttem a fejem. - Mi a baj? - suttogtam.

Nem válaszolt, de éreztem, ahogy szíve egyre gyorsabban dobogott. - Tudom, hogy van valami Jess. - szorítottam kezem a mellkasához.

- Csak úgy érzem nem vagyok elég jó hozzád. - hajtotta le a fejét. - Meg..

- Meg? Meg mi, Jess? - ráncoltam össze a homlokom. - Kérlek Jess, nekem mindent elmondhatsz.

- Féltékeny vagyok. Nagyon. - fordult szembe velem.

- Kire? Megint Dylenre? - nem értettem mit akar ebből kihozni, hiszen egy fiúval sem beszéltem rajta kívül. Dylennel sem.

Végigsimította az arcomon hüvelyujját. - Igen.. - sóhajtott.

El kellett mondanom neki az igazat, hogy Dylen kihez jár minden reggel, mert így nem lehetett tiszta a lelkiismeretem. Nem akartam, hogy ezért szomorkodjon Jess. 

- Bébi. - néztem felé nevető szemeimmel. - Dylen Avához megy. Ő az a szőke csajszi, akivel együtt járunk Biokémiára. - reméltem, hogy beugrik neki.

- Akit egyszer említettél? - ráncolta össze a szemöldökét, nem hittem, hogy megjegyzi aznap este a szavaimat.

- Igen, csak nem akarták, hogy kiderüljön. - mondtam. - De én nem szeretnék köztünk több titkot.

- Én sem Joy. - könnyebbült meg. - De te mindenkinek bejössz, mást se hallgatok. - zaklatta a dolog újra.

Olyan volt, mintha azt érezte volna, amit én vele kapcsolatban. Kivéve, hogy rólam nem terjedtek olyanok, hogy mindenkivel összefekszem.

- De engem senki sem érdekel. - mondtam és adtam egy puszit a szájára. - Nem vagyok olyan, akinek egyszerre száz pasi. - érzékeltettem vele jellemem fontosságát.

Nagy kő eshetett le a szívéről. - Akkor is beverném megint a képét, mert nem volt hajlandó elmondani ki miatt járkál folyton a lány kolihoz. Persze, hogy egyből rád gondoltam.             

- Jess.. - húztam közelebb magamhoz, hogy elfelejtse ezeket a gondolatokat. - Nekem nem kell Dylen. - tartottam dús ajkán tekintetem és egyre közelebb hajoltam hozzá.

- Nem? - ért ajkunk majdnem össze.

- Nem. - haraptam be kissé a számat. - Nekem te kellesz. - húztam érzékeny csókba, ami lassú és romantikus volt. Ez volt az első csók, amit teljes őszinteséggel adtam neki.

Gyorsan kapkodta a levegőt, szerintem még ő sem hitte el, hogy mi is történt most velünk.

Felkapott az ölébe, végigvitt a házon fel az emeletre, ahol ledobott az ágyára és fölém támaszkodott. Olyan gyöngéd volt és érzékeny, ahogy hozzám ért, mint azon az estén. Kibújtatta kezeimet a pólómból. Apró puszikat hintett végig a testemen. A nadrágomat is lassan lehúzta rólam, már csak az alsóneműm maradt rajtam.

Láttam, hogy férfiassága az égnek áll nadrágja alól, de nem szóltam neki, úgy éreztem már nem zavarna, ha akár mi olyan történne köztünk. Bíztam benne annyira, hogy tudjam nem akar nekem rosszat.

A hasamra fektetett végigcsókolva hátam minden szegletét.

- Csukd be a szemed. - hallottam hangját, ahogy egyre távolodott tőlem. Úgy tettem, ahogy kért.

Visszasétált az ágyhoz, ahol feküdtem, de nem tudtam mit fog csinálni. - Lehet picit hideg lesz. - simította végig kezét a hátamon és masszírozni kezdett. Kicsatolta a melltartómat és valami folyékonyat kelt a hátamra.

- Most már kinyithatod, de ne nézz hátra. - suttogta a fülembe.

- Mi ez? - kérdeztem, amikor a folyós dolog a bőrömhöz ért.

- Testolaj. - ment végig gyöngéden ujjaival egészen a fenekemig. - Huh. - vett egy mély levegőt, ahogy a popsimra pillantott.

Kuncogni kezdtem. - Megfoghatod, ha szeretnéd. - mondtam a fejem alá rakva egy párnát.

- Biztos? - érintette meg az alsóneműm, aminek egyik végét kicsit arrébb húzta.

Bólintottam egyet kisebb mosolyt húzva arcomra. Sosem kényeztetett még így senki. Mivel háttal feküdtem Jessnek így még jobban izgultam, a bugyim már olyan nedves volt, hogy le se tagadhattam volna mennyire élveztem, amit csinált.

- Nem baj, ha olyan lesz a bugyid? - éreztem forró ajkait, ahogy a fenekemhez ért és kicsit beleharapott. Nyögtem egyet.

- Ahw, dehogy baj. - csukódtak le szemeim, ahogy egyre jobban elragadott a pillanat. Egyre több hang hagyta el a számat, nem bírtam magamban tartani.

- Tetszik? - nyomott a hajamba egy puszit. - Annyira szexi vagy így. - hallottam zihálását, amit az elmúlt pillanatok váltottak ki belőle.

A hátamra fordultam, hogy szembe nézzek Jessel. - Mit csinálnánk? - haraptam be ajkam, amitől megint szaporán vette a levegőt.

- Amit csak szeretnél Édes. - tartotta tekintetét a számon. - Mihez van kedved?

- Nem is tudom Bébi. - mondtam és magamhoz húztam, az olaj befényesítette a testét, csúszóssá váltunk mind a ketten.

Egy könnyebb mozdulattal levette rólam az akkor már kicsatolt melltartót, nagy szemeivel végignézte kerek vonásaimat és leolajozta azt is. - Ah Bébi menjünk el fürödni. - fogta le álló férfiasságát. - Nem hiszem, hogy ki fogom bírni. - nézett végig olajos testemen.

- Mit Édi? - kérdeztem. - Tudom, hogy mit szeretnél, de én nem akarom elsietni. - mondtam, de nem akartam megbántani.

- Tudom, én sem. - puszilta meg az ajkam. - Ezért szólok időbe, így csúszósan még jobban kívánlak. - markolt a mellembe.

- Awh tudom Bébi, gyere menjünk, mossuk le magunkról. - szakítottam meg a folyamatot.

- Együtt? - csillogtak a szemei. - Még sosem fürödtél velem. - lett egyre boldogabb.

- Nem szeretnéd?

- De, nagyon. - bólintott, megfogta a derekam és felhúzott az ágyról.

Megnyitotta a vizet a zuhanyzóban, megvárta amíg megfelelő lesz a hőfok. Levette magáról az alsógatyát, elképedtem. Szó szerint nem tudtam másra koncentrálni csak arra. Sosem láttam még a férfiasságát, de nem számítottam ilyen méretre. Már értettem miért akart minden ribanc lefeküdni vele, ha nem másért ezért.  Még mindig állt neki, gondolom a testem hatására.

- Zavar? - kérdezte, mert nem vettem le a szemem szervéről.

- Nem, csak.. - vettem le én is a bugyimat. - Nagyon nagy. - csoszogtam be mellé a zuhanyzóba, rám folyatta a vizet.

- Baszki nem számítottam arra, hogy ez ennyire zavar téged. - takarta el magát. - Bár most biztos nem fog lelankadni. - sóhajtott és végig mért.

- Kezdem megszokni. - tartottam magamban a lelket, ezek után még jobban izgultam mindentől. Belegondoltam milyen lesz vele a szex, már nagyon rég nem voltam senkivel, kirázott a hideg a tudattól is, mennyire fog fájni.

- Megijedtél? - ment végig a testemen tusfürdővel. - Awh de kívánlak, te jó Isten, ez még jobban izgat, mint az olajozás. - harapta meg erősen alsó ajkát.

Én is behaboztam őt, mikor a férfiasságához értem végighúztam rajta kezem, annyira szokatlan volt. - Úr Isten! - néztem le rá megfogtam az is beszappanoztam.

Végighúzta ujjait a nőiességemen, ami számomra is nagyon feltüzelő volt, de nem mehettem túl messzire. Nem akartam még lefeküdni vele. Belegondoltam milyen lenne, de nem készültem még fel rá.

Felnyögtem, nem bírtam a hangom magamban tartani.

- Én is kívánlak. - suttogtam a füléhez nyomva számat.

Lemosta a habot rólam, ugyan ezt tettem én is. Fel-le kezdtem húzni a férfiasságán a vékony bőrt, amitől mély hangot hallatott a szájából. 

- Awh Bébi.. - markolt a fenekembe. Annyira hihetetlen volt ez az egész, de még sem bírtam ellenállni neki.