- De Joy, még csak fél nyolc van. - kapta el a kezem, hogy ne menjek tovább. - Miért sietsz annyira? - biggyesztette le ajkát.

Ideges voltam, hogy a szobatársaim nyomozni fognak utánam, de nem akartam mondani Jessnek.

- Csak gondoltam ha, már úgyis végeztünk a tanulással. - frusztrált lettem. 

- Most azért vagy ilyen, mert rákérdeztem a reggelire? - nem értette, hogy miért lettem zaklatott. Persze, mert nem tudott a szobatársaim állandó zaklatásáról és kérdezősködéséről.

- Nem, csak túl sokat vagyunk együtt. - ültem le mellé, mert láttam rajta, hogy meg akarja ezt beszélni.

- Ez mit jelent nálad? Találkozzunk kevesebbet? - vonta föl a szemöldökét flegmán. - Pedig már azt hittem szeretsz velem lenni.

- Szeretek is. - adtam volna neki egy puszit, de elutasított. - Jess, ne legyél már ilyen. - nem akartam, hogy haragudjon rám, el kellett mondanom neki az igazat.

- Joy, nem kell magyarázkodni. - rántotta meg a vállát.

- Csak Laila és Jennifer miatt vagyok ilyen. - forgattam meg a szemem, nem akartam hosszú beszélgetésbe bonyolódni.

- Miért? - ráncolta össze szemöldökét. - Csináltak veled valami rosszat?

- Folyton faggatnak veled kapcsolatban. - zavarba jöttem, mert olyan arcot vágott rám Jess, ami ezt váltotta ki belőlem. - Nem akartam nekik igazat mondani, mert pletykálnának.

- Jaj Joy, most komolyan csak ennyi? - ölelt át és nyomott egy puszit a fejemre.

- Mit mondjak nekik? - tanakodtam, mert Laila és Jennifer nem könnyű eset.

- Barátnődnél vagy? - jutott az eszébe, amit én már pár napja alkalmaztam.

- Szerinted elég hiteles? - néztem felé kérdően.

- Persze Bébi. - bólintott. - Hisz nem ismerik az összes barátodat. - biztatott.

- És ha meglátnak veled? - aggódtam tovább.

- Engem nem zavarna. - nézett mélyen a szemembe, kisebb csábító mosolyával. - Téged Bébi? - kapcsolta le a lámpát, egyre telítettebbnek éreztem a levegőt körülöttünk.

Már nem csak a gyomromban cikázó pillangóktól voltam izgatott, hanem a levegőhiánytól is. Úgy éreztem, hogy ajka segítene. Meg szerettem volna csókolni, amit hamar a tudtára is adtam.

- Engem sem. - vettem egyre gyorsabban a levegőt, közeledése hatására. Olyan érzés fogott el, mint, mikor még nem történt köztünk semmi. Hihetetlenül izgulni kezdtem, ahogy ajka az enyémhez ért.

A kanapén feküdt, magával rántott, hogy az ölébe kerüljek. Jöttek egymás után a pillanatok, amiket nem bírtam leállítani.

Érzelmei egyre nyilvánvalóbbá váltak, ahogy megéreztem férfiassága keményedését.

- Jess.. - suttogtam.

- Tudom Édes, bocsánat. - próbált uralkodni magán.

- Mennem kéne. - mondtam, pedig szívem szerint vele aludtam volna.

- Joy. - szomorodott el. - Annyira jó lenne átélni a tegnap estét. - biggyesztette le ajkát. - Újra. 

Nem szabadott engednem a kísértésnek.

- Tudod, hogy én nem vagyok olyan. - sóhajtottam, és a kezembe vettem a táskám.

- Tudom Joy, nem is azért szeretném, csak szükségem van rád. - annyira aranyos volt, mindenáron azt akarta, hogy maradjak.

Annyira jól esett, amit mondott. Úgy nézett rám, mint azon a napon, amikor megismertem őt.

Egy átlagos nehéz nap volt és még Jess Madson is. Ő volt rémálmaim netovábbja. Akkor még nem beszéltünk, csak a szóbeszédeket hallgattam róla, hogy neki az egész tanszék megvolt és csak kihasználja a lányokat. Visszagondolva olyan, mintha egy teljesen másik emberről beszélnék. Nem is hasonlított Jess mostani személyisége az akkorihoz. Mindig flegma és nagyképű volt mindenkivel. Nem érdekelte mások érzése, csak magával törődött. 

Sosem akartam vele beszélni, vagy összefutni, szóval minden kommunikációt próbáltam mellőzni, amihez köze lehetett. Tudtam, hogy eteti a lányokat.

Mindig csak a tanulásra koncentráltam és arra, hogy jó legyen az átlagom. Nem akartam az időmet vesztegetni semmi másra.

Sokszor éreztem tekintetét magamon, de úgy gondoltam, biztos csak van valami a hajamban, vagy hasonlók. Nem akartam, hogy bejöjjek neki, nem szerettem az ilyen "mindenki kedvence" fajta srácokat. Nem a jó jellemvonásáról volt híres, jobb volt magam távol tartanom tőle.

Egyre jobban idegesített, csak azt hallottam, akárhova mentem, hogy kivel szűrte össze a levet. Nem tudtam igazat mondana-e róla, de azt tudtam, hogy egy ilyen ember semmirevaló lenne az én életemben.

Undorítónak találtam, hogy képesek voltak azok a lányok egy este miatt összefeküdni egy idegennel, aki utána sosem kereste őket.

Egyre többet foglalkoztatott az ügy, miért pont engem nézeget?

Ugyse csinálnék vele semmit soha. Mivel én sosem pasizom.
Az tény, hogy ő volt a legszexibb pasi, akit ismertem, de nem minden a külső. Ilyen belsővel akkor sem megy semmire.

Akkoriban a szobatársaimmal töltöttem a legtöbb időmet. Lailával, Jenniferrel és Avával. Sok közös óránk volt, ezért a szünetekben velük voltam. Így találkoztam Tammyval, Jennifer egyik barátnőjével, ő ötöd éves, ahogy Jess is.

"Joy szerinted engem néz Jessy?" - csavargatta festett piros vörös haját Tammy.
Nem hittem el, mindenkinek csak ez volt az életcélja.. felidegesedtem.
"Nem tudom, nem is érdekel!" - förmedtem rá és elindultam a kijárat felé.
Nem bírtam tovább ezt! Ki akartam szellőztetni az agyam.
Mikor visszamentem megállított Tammy izgatottan.
"Hallod Joy, szerintem téged nézett." - mutatott a számomra rejtélyes Jessre. "Láttam, hogy keres a szemével."
"Nem érdekel." - mérgeskedtem. "Utálom azt a nagyképű bunkót!"  Zártam le a témát, pedig legbelül nagyon is foglalkoztatott a kérdés, miért érdeklődik felőlem Madson. Magamnak sem akartam bevallani.

A teendőim elvégzése után egyedül indultam vissza a kollégiumba. Még csak a parkolóig értem el, amikor valaki megkopogtatta a vállam. Majdnem halálra rémisztett. Lekapcsoltam a zenét.

"Úr Isten!" - rántottam ki a fülesem és kikerekedett szemekkel fordultam hátra.

Jess állt ott tipikus fekete térdnél szakadt farmerében, egy fekete Adidas pólóban, bőrdzsekijében. Furcsa érzés fogott el, miért van már megint a nyomomban?  Haja össze volt kuszálódva, csak rosszra tudtam gondolni, mit csinálhatott..

"Szia." - mondta kicsi mosolyt húzva a szájára. "Bocsi, hogy megijesztettelek." - simogatta meg a hajam.
"Semmi baj." - léptem hátrébb, nem akartam kedvesnek tűnni. "Bocsi, de nem ismerlek."

"Uuh bocsáss meg, a nevem Jess Madson. - mutatkozott be, nem gondoltam hogy valaha mondok ilyet, de normálisnak tűnt első benyomásra.

"És mit szeretnél tőlem Jess Madson?" - álltam meg előtte értetlenül.

Zavarba jött és hirtelen nem tudott semmit se mondani.
Kis agyalás után megszólalt.

"Csak gondoltam megismerhetnénk egymást ." - húzta ki magát magabiztosságot sugallva.

"Bocsi, nem vagyok barátkozós típus." - mondtam, le akartam rázni őt.

"A koliban laksz, ugye? " - kérdezte, zaklatott lettem, miért tud rólam ilyeneket. "Elkísérhetlek?" - nézett a szemembe, de nem tartottam vele a kontaktust.

"Nem szeretném." - nem tetszett, hogy beszélgetni akar velem, csak arra tudtam gondolni, hogy engem is csak ágyba akar vinni.

"Igazad van ez olyan hülye kérdés volt." - nevetett kínosan.

Csörögni kezdett a telefonom.
Felvettem. Azt hittem, mire végzek eltűnik.

"Még mindig itt vagy?" - ráncoltam össze szemöldököm. "Mit tegyek, hogy leszállj rólam?"

"Csak egy szavadba kerül Joy. - mondta és óriási szemeivel végignézett.

"Akkor légy szíves hagyj." - mondtam, valami kibúvót akartam keresni. 

"Örülök, hogy megismerhettelek." - lépett oda hozzám, és hirtelen nyomott egy puszit az arcomra, aztán visszaindult a parkolóhoz.
Lefagytam. Egy vad idegen puszilgat engem. Nagyon meg voltam lepődve, de egyben mérges is voltam. 
A legtöbb lány már élt, halt volna egy ilyen lehetőségért, engem viszont nagyon idegesített még a tudat is, hogy hogy lehet valaki ilyen arrogáns.
Később rájöttem, hogy itt még jófej volt önmagához képest Jess.

Felmentem a szobába, lepakoltam a cuccaimat az ágyamra. Próbáltam elfelejteni, ami történt velem, de csak Jess arcát láttam magam előtt, ahogy rám pillantott azokkal az óriási sötét szemeivel.

"Joy, elmegyünk Jennel Tammy házibulijába." - mondta Laila. Avát sosem akarták magukkal vinni, pedig tudtam, hogy szívesen ment volna. "Jössz?" - kérdezték, de nem akartam egyedül hagyni Avát, meg nem voltam az a nagy bulizós típus.

"Maradok." - mondtam, lelankasztva örömüket.

"Mindig ezt csinálod Joy!" - nyafogott Jenn, de nem érdekelt. "Pedig lesz sok helyes pasi." - vigyorgott  húzogatva a szemöldökét.

"Nem nagyon foglalkoztat." - lapozgattam a jegyzeteimet.

"Mindegy, akkor majd jövünk." - intett Jennifer, becsapva maga mögött az ajtót.

Még az hiányzik, hogy Madson ott is bámuljon, vagy megint megpróbáljon beszélgetni velem. Isten őrizz! Ilyen ember ne akarjon egy magamfajtával szóba elegyedni. Nem vagyok se ribanc se egyéjszakás kaland. - gondolkodtam.  

Elmentem zuhanyozni, annyira sajnáltam Avát, hogy nem hívják sehova, pedig tudtam, hogy mennyire jól esne neki. Beszélgettem vele este. Elmentem aludni, már majdnem álomba szenderedtem, amikor hívott Laila.

Felvettem a telefont, nem tudtam mit akarhat.

"Joy, gyere légyszi, mert Jenn nagyon bebaszott. Egyedül nem fogom tudni visszavinni." - hallottam kétségbeesett hangját. "Ott a kocsikulcsom az asztalon, csak gyere már!

"Hazudsz mi?" - azt hittem át akar verni, már volt rá példa, hogy el akart csalni. "Mondtam, hogy nem rángathatsz el."

"Joy, komolyan beszélek!" - éreztem a hangján, hogy igazat mond. "Kérlek Joy."

"De csak elhozzuk őt. Jó?" - szögeztem le.

"Persze, csak gyere, már!"- mondta el a címet és letettük a telefont.

Elég messze kellett menni, nem is nagyon ismertem a környéket.

"Hova indulsz Joy?" - kérdezte Ava, kicsit álmos hangon. "Jenn hívott?"

"Tammy házibulijába, Laila hívott, hogy Jenn leitta magát, úgyhogy menjek el segíteni hazahozni." - hadartam, miközben felkaptam egy utcai ruhát. "Eljössz velem?"

"Igen, ha nem baj." - öltözött fel ő is.

Beszálltunk az autóba. Elindultunk, ketten mégis jobb volt menni, mint egyedül és én szerettem Ava társaságát.

Mikor odaértünk a házhoz tömve volt piás fiatalokkal. Pánikoltam a nagy tömeg miatt, de segítenem kellett Jenniferen.

"Gyere utánam!" - mondtam Avának, bementünk a házba, szememmel keresni kezdtem Jennt és Lailat.

"Váljunk el." - mondta Ava. "Én megyek az udvarra, te keresd őket itt!" - ordított, a lármától még így is nehézkesen hallottam a hangját.

Néhányan olyan furcsán néztek rám, pedig még csak nem is pizsamába mentem oda. Nem tudtam mi bajuk, de próbáltam a feladatomra összpontosítani. Felmentem a lépcsőn hátha ott rátalálok Jenniferre.

"Szia Joy." - jött le velem szemben Tammy a lépcsőn.

"Jaj, de jó, hogy összefutottunk." - látszott rajt, hogy már ő is eléggé rottyon van. "Nem tudod hol van Jenn és Laila?" - tartottam a füléhez a szám, hogy hallja, amit mondok.

"Nem igazán Joy. Sajna. De, ha pasizni jöttél akkor tudok intézni neked." - röhögött kótyagosan.

"Mindegy, köszi." - mondtam, nem akartam magyarázkodni, úgysem érette volna az alkohol hatásától.

Továbbmentem, de már kezdtem úgy érezni, megint becsaptak Lailáék, hogy elcsaljanak ide. Benyitottam az egyik szobába, hárman hancúroztak egymással, de hamar be is csuktam az ajtót. Köszönöm ennyi elég volt ebből. Mi folyik itt, te Jó Isten.. - mi előbb ki akartam menni a házból.

Még gyorsan benéztem a mosdóba és a másik szobába, de nem voltak ott.

Visszamentem a földszintre, hátha már Ava rájuk talált.

"Szia." - botlott belém megint Jess Madson. "Vonzod az aurám." - kuncogott édesen.

"Szia" - forgattam meg idegesen a szemem, már csak ő hiányzott, nem elég, hogy Laila és Jenn a bolondját járatja velem. "Már megint te." - böktem ki bunkón.

"Bocsi, nem láttad Jennifert és Lailát?" - kérdeztem.

"Nem hallom, amit mondasz!" - suttogta. "Kit keresel?" - borsózni kezdtem, mire ő a fülét  a számnak érintette válaszomra várva.

"Jennifert és Lailát." - jöttem zavarba.

Nem szoktam meg, hogy valaki ilyen közvetlen legyen velem, de nem is tetszett. Tudtam, hogy csak el akarja venni az eszem és megfektetni.

"De, tudom hol vannak." - nézett a szemembe. "Gyere megmutatom." - tartotta a kezét, de elutasítottam.

Velem nem csinálhatja ezt.

Kiment a konyha hátsó ajtaján. "Biztos tudod hol vannak?" - ráncoltam össze a szemöldököm.

"Persze, nyugi Joy." - mosolyodott el, de egyáltalán nem volt biztató. Nem bíztam benne, hátha csak átver ő is. "Kérsz egy cigit?" - kapott elő egy dobozzal és felém nyújtotta.

"Messze vannak?" - kezdtem egyre bizonytalanabbá válni Jess útmutatásával kapcsolatban. "Jó." - vettem a számba, majd meggyújtottam.

Régebben párszor cigiztem, csak az orvosi miatt teljesen abba hagytam. Viszont ez egy kivételes alkalom volt. Ő is elszívott egyet.

"Itt vannak." - vitt egyre sötétebb helyre, nem tudta mennyire rettegek a sötétben, de próbáltam megőrizni a hidegvérem.

"Nem lehetne, hogy én megvárlak itt?" - kérdeztem halkan tőle.

"Mi a baj?" - röhögött. "Nem akarod látni őket?"

"De igen, csak.." - halkultam el, mert hallottam valami zörrenést a bozótból.

"Mi csak?" - kérdezett vissza. "Jól vagy Joy?" - látta rajtam az ijedséget.

"Nem! Nem vagyok jól és örülnék, ha végre nem csak viccelődnél velem, hanem tényleg segítenél!" - kiabáltam vele.

Kikerekedett szemekkel bámult. "Fogd meg a kezem!" - nyújtotta karját.

Nem volt más választásom. "De, nehogy azt hidd, hogy ez jelent akármit is!" - förmedtem rá, egyre jobban haragudtam Jess Madsonre, pedig még csak kb. tizenöt perce találkozhattam vele.

Erősen szorítani kezdtem őt, amikor észre vettem, hogy valami tényleg van a bozótosban.

"Mi van ott?" - mutattam a zöldes felé.

"Nem tudom, nézzük meg!" - mosolyodott el, de nekem nagyon nem volt tréfás a hangulatom.

"Madson!" - szorítottam meg a kezét, hogy térjen már észhez.

"Jaj Joy, ne legyél már olyan beszari." - nevetett egyet gúnyosan.

"Ne szórakozz Madson!" - egyre hangosabb szavak hagyták el a számat. "Áááá!" - ordítottam, mikor kifutott valami a bokorból.

Jess egyből az ölébe kapott, nem akarta, hogy bajom essen, de egyre jobban utáltam őt. Nem elég, hogy viccelődik még az életemet is kockára teszi.

"Jaj, hisz ez csak egy mosómedve." - mutatott a nyamvadt dögre. "Mihaszna egy állat." - jegyezte meg, de nagyon nem higgadtam le tőle.

Belenézett a szemembe, de egyre feszélyezettebben éreztem magam.

"Te jól vagy Joy?"

"Tegyél le." - mondtam ridegen, nagyon haragudtam rá a történtek miatt. "Nincsenek is itt Jennék igaz?" - vártam válaszát.

"Joy, meg tudom magyarázni." - tehát hazudott nekem.

"Te szemét!" - kezdtem el ütögetni a mellkasát.

"De aranyos vagy." - kuncogott, pedig halál komolyan gondoltam.

"Nem vagyok a haverod, se a csajod, hogy az erdőbe csalj!" - mondtam mogorván.

"Jöttél magadtól is." - röhögött. 

"Hagyj békén Madson." - tudtam milyen ő, de én sokkal rosszabbnak láttam, mint, ahogy másoktól hallottam.

Rosszindulatú és öntelt. Nem is akart segíteni nekem, csak kihasználta, hogy  nem ismerem a helyet.

"De Joy, ha békén hagylak." - jött közelebb hozzám és félretűrte a a szemembe lógó hajtincset. "Akkor, hogyan találsz vissza?" - mutatott vissza a vak sötét erdőben.

Ezért csinálta. Rájöttem, hogy az egész miattam történt, így akarta elérni, hogy velem legyen.

"Félsz a sötétben Joy?" - mosolyodott el, mert tudta a válaszomat.

"Utállak!" - förmedtem rá.

Hirtelen eltűnt, néztem körbe-körbe, de semmit nem láttam, korom sötét volt. "Nem vicces Madson!" - vettem egyre hangosabban a levegőt, pánikrohamot kaptam.

"Gyere elő Madson!" - könnyeztem el magam, sosem éreztem olyan félelmet, mint akkor. Azt hittem el fogok ájulni. A telefonom vakuját akartam használni fény gyanánt, de az is lemerült. Ennyi erővel meg is ölhetett volna. 

"Mit kapok cserébe?" - suttogott, hogy ne tudjam hol rejtőzik. "Egy csókot?"

Az eszem még nem ment el, az lett volna az utolsó, hogy ezek után még én csókolgassam.

"Ne nézz már hülyének!" - röhejesnek tartottam.

"Akkor sajnos egyedül kell visszamenned a házhoz." - hallottam lépteit a másik irány felé.

"Ne, jó, jó. Várj.Egy puszi. - olyan kínosan éreztem magam, de legalább nem látta elpirult arcom. 

"A számra?"

"Nem!" - ráztam automatikusan meg a fejem.

"Akkor.." - mondta, de félbeszakítottam.

"Jó, rendben. A szád mellé." - nem hagytam magam.

"Az ajkamra Bébi." - hangja izzott a vágytól, el kellett gondolkodnom rajta, de úgy látszott nem tágított.

"Jó, csak gyere már ide!" - sürgettem őt, már megint hangokat hallottam a félelemtől.

Pár pillanat múlva ott termett előttem.

Nem beszélt, síri csönd volt közöttünk, feszültség annál több. Nem bírtam az ilyen bunkó seggfejeket. Tényleg azt képzelte magáról, hogy akármit megtehet. Túl járt az eszemen.

"Csak egy csók Bébi." - súgta a fülembe. Borsóztam, nem akartam egy idegennel smárolgatni. Tiltotta a becsületem.

"Ez nem csók." - mondtam, nehogy megint kelepcébe csaljon. "Csak egy puszi."

Magához húzott.

"Mi lesz Édes." - adott kisebb puszikat az arcomra, amíg meg nem szólaltam és le nem állítottam.

"Mi a faszt csinálsz?" - löktem el magamtól. "Te nem vagy normális!"

"Csak segítek ellazulni." - mondta. "Túl feszült vagy."

"Essünk túl azon a puszin, aztán visszafele hagyj békén." - mondtam semlegesen.

"Ahw Bébi, de így nem jó." - mondta durcásan. "Miért vagy velem ilyen ellenséges?"

"Talán, mert kis híján elraboltál?" - akadtam ki megint. "Még az ismerősöd sem vagyok, hogy ilyet tegyél."

"Dehogynem."

"Egyszer beszéltünk, akkor se volt értelme." - mondtam hektikusan.

"Tényleg, miért ráztál le?" - kérdezte, nem hittem el, hogy komolyan ilyen féleszű.

"Azt akarod, hogy elmagyarázzam?" 

"Igen."  - mondta sértődötten.

"Mert semmi közünk nincs egymáshoz, és ha lenne se akarnék egy olyan emberrel beszélni, mint te!" - veszekedtem.

"Miért, olyan rossz ember lennék?" - kapta fel a vizet. "Nem is ismersz engem!" - ingerült hangja elárulta, hogy zavarja a róla alkotott véleményem.

"Nem is akarlak!" - vágtam vissza.

"De engem minden lány akar. Te miért nem?" - értetlenkedett.

"Mert én nem vagyok olyan naiv, mint a hülye picsák, akik bedőlnek neked." - rántottam meg a vállam.

Erre nem válaszolt. Vagy meglepődhetett, vagy véget akart vetni a vitának.

"Pedig én szívesen megismernélek." - azt hittem végre leakad rólam, de úgy látszott nem hatotta meg a dolog.

"Induljunk vissza jó?" - jutott eszembe a buli, ahol Laila Jenn és Ava biztos engem keresnek.

"Jól van." - éreztem meg közelségét. Megfogta az arcom a kezeivel és megpuszilta az ajkam, pár másodperc után elváltam tőle.

Végigsimította egyik kezét az oldalamon.

"Ne fogdoss Madson!" - húzódtam el tőle.

"Bocsi." - harapott az ajkába. "Menjünk."

"Rendben." - indultam el az ösvényen, de féltem elől menni. "Hátul vagy elől veszélyesebb?" - kérdeztem pár lépés után.

"Nem tudom Bébi, fogd meg a kezem, úgy biztonságban leszel." - mondta és hozzáért a tenyeremhez.

Most az egyszer hallgattam rá, nem miatta, hanem magam miatt.

Nem tudom hány órát lehettünk el, de mikor visszaértünk a buliba már nem is voltak olyan sokan.

"Megvártak a barátnőid?" - kérdezte, mikor az emberekre pillantott.

"Persze, nem hiszem, hogy itt hagynának." - kezdtem keresni őket.

Utánam jött, mikor már a fél házat tűvé tettem, nagyon aggódni kezdtem.

"Képesek voltak itt hagyni?" - idegeskedtem, ez az este maga volt a rémálom.

"Látod Bébi." - mosolyodott el halványan, tudta, hogy miatta van ez az egész, de még gúnyolódik is rajtam.

"Te mekkora egy pöcs vagy Madson! - szegeztem felé mutatóujjam.

"Hazaviszlek, ha szeretnéd." - rántotta meg a vállát.

"Nem kell a segítséged." - hagytam ott, keresni akartam valakit, akivel jóba vagyok.

Tammy a sárgaföldig itta magát, nem nagyon ismertem Madsonon kívül senkit. De benne se bíztam, viszont vissza kellett jutnom a kollégiumba. A telefonom is lemerült, nem tehettem semmit. Holnap korán vizsgát írtam volna. Ezek nem józanodnak ki addigra.

Megláttam Jesst a konyhában.

"Várj!" - mentem utána.

"Mondjad?" - flegmázott.

"Most miért vagy ilyen?" - nem értettem kiakadását.

"Semmi." - rántotta meg semlegesen a vállát. "Mit akarsz?" - látszott rajta, hogy nincs kedve a társaságomhoz.

"Nem szívunk el egy cigit?" - kérdeztem, hátha úgy több kedve lesz visszadobni a koleszba.

"Te és én?" - vonta föl a szemöldökét. "Azt hittem nem vagyunk jóba."

"Bocsi, hogy goromba voltam." - próbáltam kedves lenni vele, hogy végre indulhassunk.

Azt hitte komolyan mondom, elmosolyodott.

"Jó, egy cigi." - indultunk ki. "Akkor hazavihetlek?" -  kérdezte lágy hangon.

"Köszi." - húztam ki egy szálat a dobozból. "Nem lenne baj?"

"Dehogyis Bébi." - rázta meg a fejét. 

Kedves volt tőle, tudtam, hogy aljas dolog, hogy kihasználom őt, de nem tehettem mást. Meg amúgy is megérdemelte, azok alapján, amiket hallottam róla. 

Beszállva a kocsijába megcsapott az erős parfüm illat. Nagyon jó ízlése volt, jól állt neki ez a fűszeresség.

Bekötöttem magam, majd elindultunk.

"Ugye nem ittál?" - kérdeztem, nehogy valami bajom essen."

"De, fél üveg vodkát, meg." - gondolkodott. "Dehogy ittam! Szerinted elvinnélek, ha piáltam volna?" - komolyodott el arca. 

Valahogy tetszett, ahogy beszélt velem, olyan volt, mintha már ezer éve ismerném őt, de mégis olyan titokzatos volt.

"Jó, bocs."

"Nem gondoltam, hogy ilyen jó lesz ez a buli." - mondta rám pillantva, majd vissza az útra.

"Miért?" - kedves akartam maradni, ha már elhozott.

"Mert eljöttél." - halvány mosolya elárulta érzelmeit. "Azt hallottam sosem jársz ilyen helyekre."

Kérdezősködött utánam? Egyre több meglepetést okozott számomra Jess.

"Mert nem is járok." - zsörtölődtem. "Csak Laila azt mondta Jennek baja van." - forgattam a szemem. "Azért jöttem."

"Becsülendő." - kuncogott. "De jobban alakult az este, mint egy vészmentés. Tudod Joy, sok közös óránk van." - azt hitte nem figyelek rá, pedig mostanában egyre többet tanakodtam vajon miért figyel engem.

"Tudom." - mondtam.

Mikor odaértünk a kollégium parkolójára megkönnyebbültem. Végre nem kell hallgatnom a dumáját, amit biztos csak azért mondott nekem, hogy megdugjon.

"Köszi, hogy elhoztál." - villantottam egy bájmosolyt, a hatás kedvéért.

"Nincs mit Joy." - érintette meg az arcomat, de gyorsan kiszálltam az autóból. Meg akart csókolni, ezt a kibúvót tudtam kitalálni.

"Jóéjt!" - intettem neki, visszapillantva rá.

"Aludj jól Édes." - zavarta a hátrálásom.

Felszaladtam a lépcsőn be a szobába.

"Miért hagytatok ott?" - kértem számon a három lányt.

"Dylen azt mondta, hogy jól mulatsz és ne aggódjunk érted." - húzta szét a száját Ava. Jenn és Laila még eléggé illuminált állapotban voltak, nem nagyon tudtak válaszolni.

"Hazudott! Amúgy meg ki az a Dylen?" - ráncoltam össze idegesen a szemöldököm.

"Jess Madson haverja." - vigyorodott el bágyadtan.

"Tudhattam volna." - jöttem rá.

Ez a kettő, az egészet kitervelték ellenem. Dylen tudta, hogy Jess velem van, ezért beszélt Avával, hogy hagyjanak ott engem.

Így ismerkedtem meg Jess Madsonnel. Visszagondolva erre nem is volt olyan borzalmas az első közös esténk.

De nem bántam meg, nélküle még mindig az az unalmas lány lennék, akinek nincsenek normális barátai, se kapcsolatai.

Beleszerettem, azon az éjszakán előbb kívántam volna őt a pokolba, minthogy másnap újra szóba álljak vele, de ennek így kellett megtörténnie.

.