Nem akartam túl messzire menni, de olyan jó volt érezni, hogy végre az enyém Jess. Igaz csak egy éjszakára, de addig az enyém! Nem voltak lányok, nem volt rosszindulat, csak Ő és Én.
Minden makulátlan volt, csak az bántott, hogy nem voltunk együtt.

Még így is imádtam a szája illatát, valahogy nem érdekelt mennyit ivott.

- Joy, nem akartam sokat inni, bocsáss meg. - húzott újabb nyelvjátékba.

Olyan érzékeny volt velem, annyira szükségem volt az érintésére.

- Semmi baj. - mosolyogtam rá. - Szeretnél aludni? - kérdeztem, mert már éjfél is elmúlhatott.

- Nem is tudom. Ki tudja hányszor lesz még ilyen szép estém. - simogatta gyengéden a hajam. - Velem vagy, a saját lakásomban. - mosolyodott el. - Semmi kedvem aludni.

Kuncogtam egyet. - Van benne valami. - forgattam meg huncutul a szemeimet.

- Nézzünk valami filmet? - kapcsolta be a tévét. - Annyira tetszik ilyen kuszán a hajad. - nyomott egy puszit az arcomra.

- Neked is aranyos. - nevettem fel, mert az övé az égnek állt.

Megnyitotta a Netflixet, onnan választott egy sorozatot. - Ez jó lesz. - inkább velem foglalkozott, nem érdekelte mit nézünk, ahogy engem se.

Hozzábújtam, a mellkasára hajtottam a fejem. Körülbelül tíz perc után felkelt az ágyról és kisétált a konyha felé.

- Gyere Bébi, együnk valamit. - várt meg. - Biztos éhes vagy.

- Picit. - húztam halvány mosolyt ajkamra.

- Csinálok neked melegszendvicset. - vette elő az alapanyagokat és nekilátott. Annyira jó volt nézni, ahogy tüsténkedik.

- Köszi. - ültem le a konyhaszigethez és figyeltem, amit csinált.

- Inni? - vett le egy poharat. - Tudok csinálni teát, vagy forró csokit, de van narancslé is.

- Nekem bármelyik jó. - rá bíztam a választást.

- Én narancsot iszom, akkor töltök neked is. - vett elő két poharat.

Betette a közben összedobott szendvicseket a sütőbe és várta, hogy elkészüljenek.

- Elég béna vagyok. - biggyesztette le ajkát édesen. - De remélem, azért ehető lesz.

Odamentem hozzá és adtam neki egy biztató puszit. - Nagyon ügyes vagy Jess. - mosolyodtam el.

Magához húzott.

- Miért vagy ilyen kedves Joy? - felkapott a derekamnál fogva és letett a pultra. - Imádom, ha ilyen vagy velem.

- Mert te is az vagy. - suttogtam.

Kezei egyre feljebb csúsztak az oldalamon, a mellemig felhúzta a pólóm.

- Joy, ugye tudod, hogy nincs rajtad. - nézett le csillogó szemekkel a combom közé.

Bólintottam, olyan forró lett a levegő, nem bírtam megszólalni. A nyakamtól lefele végigcsókolta egész testemet, megállt nőiességemnél, majd felnézett rám.

Olyan volt, mintha engedélyt kért volna, hogy hozzá érhessen.

Még sosem hagytam senkinek, hogy ilyet csináljon, féltem az új érzésektől. Megszeppenve hunytam le a szemem.

Látta rajtam a bizonytalanságot ezért csak egy nyálas puszit adott a tetejére.

- Mi a baj Bébi? - csókolt meg lassan.

- Semmi Jess. - mondtam. - Csak nem szoktam ilyet. - éreztem kínosan magam.

- Tényleg? - mosolyodott el. - Awh, Bébi ezt nem kellett volna mondanod. - harapta be erősen ajkát.

- Miért? - húztam félre a számat.

- Annyira felizgultam. Olyan jó lenne, ha én lennék az első, aki kinyalhatja a puncid. - ahogy kiejtette száján a szavakat egyre nedvesebb lettem. - De ráérünk Édes. - simította végig ujjait a combomon, kitette két tányérra a pirult szendvicseket.

- Jó étvágyat Édesem. - adta a kezembe az egyiket. - Kérsz ketchupot hozzá?

- Inkább majonézt, ha van.

- Aha, keresek. - nézte át a hűtőt. A kezembe nyomta. - Tessék, Bébi.

Enni kezdtünk.

Nagyon tetszett Jess személyisége, elragadó volt, de miért viselkedett velem ilyen kedvesen? Tudta, hogy nem bírnék ránézni senki másra mellette. Biztos volt benne, hogy ő az egyetlen, akire vágyom. Csak ő tudott olyan dolgokba belevinni, amibe sosem gondoltam, hogy kerülök.

Szégyenlős voltam előtte, ezt érezte is rajtam, de tetszett neki.

- Gyere együk meg a szobában. - vett elő egy tálcát és rátette a maradékot. - Bármit kérsz szólj, jó?

Utána mentem. Letette az éjjeli szekrényre, lefeküdt az ágyra, hívogatott szemével, hogy bújjak hozzá.

- Tudod Jess, azon gondolkodtam milyen gyönyörű ez az erkély. - lépkedtem oda az ajtajához. - Nem szívunk el egy cigit? - haraptam be ajkam.

Összeráncolta a homlokát, de közben elmosolyodott, tetszett neki az ötlet. Kivett a fiókból egy dobozzal és kinyitotta nekem az erkélyajtót.

A számba tett egyet, és meggyújtotta.

Elég hűvös lett az idő, vacogni kezdtem.

- Hozok neked egy pulcsit. - ment vissza a lakásba, de pár másodperc múlva ismét velem volt. - Tessék Édes, nehogy megfázz! - bújtatta bele kezeimet.

- Köszi Jess. Te nem fázol? - öleltem át.

Megrázta a fejét.

- Tudod hol cigiztünk először közösen? - kérdezte, biztos azt hitte nem emlékszem rá.

- Tammy házibuliján. - vettem vissza magabiztos arccal a szálat, mert nem felejtettem el egy közös pillanatunkat sem. - Ugye?

Tammy az egyik másodéves lány volt, igazából ha ő nem szervez akkor bulit, nem nagyon ismerjük meg egymást Jessel. - gyűltek fel gondolataimba a szép emlékek.

- Okos. - nyomta el a csikket. - Azt hittem akkor, sosem fogsz többet beszélni velem. - kapta ki a kezemből és megint beleszívott, közben egymás tekintetét követtük.

- Túl sokat voltál a nyomomban. - kuncogtam, amire ő is nevetni kezdett. - Ha akartam volna se tudtam volna nélküled lenni.

Lehajtotta a fejét.

- De így sokkal jobb. - kulcsoltam nyaka közé karjaimat. - Tudod mit csinálnék legszívesebben Jess? - kíváncsivá tettem.

- Nem tudom, de én legszívesebben megcsókolnálak. - cikázott tekintete a szemem és az ajkam között.

Talált.

Lassú csókba hívott, de hamar gyors, vad nyelvjátékra váltottunk, felkapott az ölébe és nekinyomott a falnak. Nem szabályoztak korlátaim.

Éreztem férfiasságát, ahogy kő keményen állt az alsója alatt. Vad mozdulatokkal túrtam a hajába, bevitt a szobába és ledobott az ágyra.

- Bébi.. - zihált.

Egyre erotikusabb pillanatokba hívott.

- Jess.. - nyögtem egyet, ahogy benyúlt a pólóm alá és belemarkolt a keblembe.

- Joy, ki szeretném nyalni a puncid. - mondta halkan, ahogy kiejtette az utolsó szót, kirázott a hideg.

Egyre több hang jött ki a számon, nem bírtam uralkodni magamon, ahogy egyre lejjebb haladt ajkaival a hasamon.

Kicsi csókokat hintett rá, nem akarta elsietni a dolgot, éreztem, ahogy lassan hozzáért a nyelve a hüvelyemhez. Nagyon izgultam, már a puszta tudat, hogy Jess épp hol és mit csinál velem. Féltem, sosem engedtem senkinek, de valahogy ő annyira más volt, elnyerte a bizalmam. Felizgatott, vágytam ajkaira, hogy a nőiességemhez érjen.

Erősen szorítottam az ágyneműt, ahogy egyre mélyebbre hatolt nyelvével. Felsikítottam, annyira imádtam ezt az új érzést.

Nem bírtam magammal, annyira élveztem, hogy egyre hangosabb nyögésekkel jeleztem nyalását, így egyre többet és többet adott belőle, amikor már az orgazmus határán voltam, lelassított. A szemembe nézett lenyalta középső ujját majd bedugta a hüvelyembe, forgató mozgással gyönyört okozva, nyelvével fokozva felfűtöttségem.

A középső ujja mellé betette gyűrűs ujját is, aminek, pár másodperc múlva meg is lett a hatása.
Kisebb sikításom jelezte orgazmusom, beharapva ajkam próbáltam tompítani erőteljes hangomon. A combom rángott az élvezéstől. Jess nem hagyta abba sőt, egyre gyorsabb, és gyorsabb lett. Túl léptem a túl jó határt, ez már isteni volt.

- Uuuh...- téptem Jess hajába, és nyomni kezdtem a fejét.
Másodszor is sikerült elmennem. 

Lassú lágy csókot kért ajkamtól, amit viszonoztam is. - Tudtam, hogy ez életem legszebb estéje. - ölelt át szorosan, mikor visszafeküdt mellém. 

Én még mindig a sokk hatása alatt voltam, sikerült kétszer elmennem. Egész életemben nem volt ilyen jó orgazmuson. Belegondoltam mi lett volna, ha lefekszünk egymással. Talán másodpercenként ezt éreztem volna? Beleborzongtam. Beleszerettem Jessbe, már teljesen biztos voltam benne.

- Nem volt jó? - nézett rám gondterhelt arccal. 

- Dehogynem. - csókoltam meg hirtelen.

Amilyen gyors fellángolás volt, olyan gyorsan szenderedtünk álomba. 

Mikor reggel felébredtem Jess karjával ölelt át engem, magához szorított. Végignéztem édes arcát, dús szája össze volt nyomódva a pozíciójától, haja a szemébe lógott. Az oldalán feküdt felém fordulva.

Órákig tudtam volna nézni őt, de sietnem kellett. Még vissza kellett mennem a koliba átöltözni, meg a táskám is ott volt. Lassan felemeltem kezét, és kibújtam alóla, nem akartam felkelteni, neki nem volt korai órája.

Egyre kínosabban éreztem magam az éjjel történtek miatt. Mit csináltunk? Most azt fogja hinni rólam, hogy ezt bármikor megteheti velem... nem vagyunk együtt, miért engedtem neki? Nem cselekedtem helyesen. Ez volt életem eddigi legjobb éjszakája, de gondolnom kellett arra is, hogy ő milyen váltakozó személyiségű, vagy csak azért volt eddig olyan, mert féltékeny volt?

Sietni kezdtem. Felkaptam gyorsan a gatyám és elindultam. Lefutottam a lépcsőn, nem annyira tudtam merre vagyok éjszaka teljesen másként láttam a helyet, de a telefonom segítségével visszakeveredtem a főútra. Onnan már hamar az egyetem udvarán voltam.

Bementem a szobába, Jennifer már készült, Ava és Laila még aludtak.

- Szia Joy. - suttogta Jenn. - Mizu? Hol aludtál? - húzogatta a szemöldökét.

- Szia, az egyik barátnőmnél. - vágtam rá reflexből, nem mertem elárulni neki az igazat, tudjuk milyen Jenn. 

- Megyünk együtt? - várta, hogy összepakoljam a cuccaimat. - Beszélgethetnénk közben.

- Persze. - egyeztem bele, hogy ne gyanakodjon. - Öt perc. - vettem át Jess szürke pólóját. Rajtam maradt, reménykedtem, hogy Jenn nem vette észre.

- Fiú pólóban vagy? - kerekedtek ki kíváncsian a szemei.

- Mondom, hogy a barátnőmnél voltam, csak egy nagyobb méretű felső. - mutattam  a ruhára és ledobtam az ágyra.

- Jó, jó Joy. Pedig olyan romi lett volna. - kuncogott halkan, hogy a többiek ne ébredjenek fel tőle.

Felvettem egy fekete melltartót, hozzá passzos bugyival, fekete térdnél szakadt farmert, fekete passzos pólóval. Nem volt nagy színválaszték az öltözékemben, de nem is akartam mutatni, boldogságomat.

- Mehetünk. - húztam fel a fehér Puma cipőm.

Leértünk a lépcsőn. - Ilyen szétszórtnak még sose láttalak Joy. - röhögött Jenn. - Mintha a titkos szeretődtől jöttél volna.

Miért hoz Jennifer mindig ilyen kínos helyzetbe engem?

- Csak késésben voltam. - rántottam meg a vállam. - Nem kell egyből rosszra gondolni.

- Biztos nem Jessy áll a háttérben? - kérdezősködött tovább.

- Nem, de hagyjuk már ezt. - éreztem zavartan magam. - Madson és köztem nincs semmi. - komolyodtam el, nem akartam, hogy nyomozzon utánam.

- Akkor jó, mert tegnap meghívott magához. - harapta be ajkát Jenn. - Fel is mentem hozzá. - forgatta meg bután szemeit, azt hitte hülyének nézhet. Hogy lett volna vele Jess, hisz egész este velem volt.

- Örülök neki Jennifer. - nevettem el magam gúnyosan.

- Jó igazából nem, csak le akartalak tesztelni, hogy hazudsz-e. Bár jó lenne. - csavargatta a hajtincseit.

Jennifer meg Jess? Szörnyű lett volna mással látnom Jesst.

Hamar elbúcsúztam Jenntől. Nem akartam, hogy tovább kínozzon a hülye kérdéseivel. Teljesen beletalált a közepébe. Mintha tudta volna, mi történt Jess és köztem. Ilyen nyilvánvalónak tűnt?

Több vizsgám is volt ma, nem szabadott volna olyan sokáig fent maradnom, lassabb volt a reakcióidőm, nem tudtam olyan gyorsan gondolkodni.

De Jessel lehettem és számomra ez mindennél többet ért.

- Szia Joy. - köszönt Ava. - Beszélünk? - látszott rajta, hogy nagyon izgul.

- Szia, persze. - mosolyodtam el, boldoggá tett Ava öröme.

- Tegnap este kerestelek, nem a koliban aludtál? - kérdezte, de nem tudtam elmondjam-e neki az igazat.

- Nem. - próbáltam titkolni, ami történt.

- Fiúval voltál? - vigyorodott el.

- Ha nem mondod el senkinek, bízok benned Ava. - néztem a szemébe. - Elmondom.

- Bízhatsz bennem Joy. - bólintott.

- Jessnél aludtam. - súgtam a fülébe. - De mesélj már milyen volt a randi!

- Ne szívass Joy! - hallottam a hangján, hogy nagyon meglepte a dolog. - Úr Isten de romantikus. Ő egyedül lakik nem?

- Igen, de nem beszéljünk erről. - forgattam a szemem.

- Na, képzeld el ugye elmentünk vacsorázni, ő fizetett, tökéletes volt minden. Vissza kísért a koliig, aztán megcsókolt. - mesélte Ava. Az a vidámság, ami akkor az arcán volt, sosem felejtem el.

- Annyira örülök Ava! - öleltem át.

- Csak azt mondta, sosem volt még igazi kapcsolata, úgyhogy ne siessünk vele. - kuncogott. - De pár nap kérdése szerintem.

- Nem félsz, hogy olyan lesz, mint a többi hozzá hasonló srác?

- Nem, hiszek benne, hogy miattam meg tud változni. - érintette meg Ava a kezem. - Te se félj Joy! Jess is képes változtatni.

Sokat jelentett nekem ez a beszélgetés, magabiztosságot adott Jessel szemben, és az érzelmeimet előtérbe tudtam helyezni.

- Tegnap verekedtek. - hoztam fel egy érzékenyebb témát. - Jess és Dylen.

- Komolyan? - állt meg Ava lélegzete. Megijedt. - Mikor? Miért?

- Jessre este a koli lépcsőházában találtam rá. - hadartam. - Neki ment Dylennek, mert azt hitte hozzám jár reggelente a koli elé.

Ava kuncogott egyet. - Ilyen féltékeny Jess? Nem gondoltam volna.

- Mondtam neki, hogy nem én, de nem árultalak el.

- Köszi, bár hamar meg fogja szerintem tudni. - utalt arra, hogy össze fognak jönni Dylennel.

Elváltak útjaink, Avának találkája volt hódolójával.

Elmentem a suli kávézóba, vennem kellett valamit enni, mert már az éhhalál fenyegetett. Amikor beléptem az ajtón láttam, hogy Laila és pár barátnője csoportosulnak az egyik asztalnál.

- Gyere Joy, ülj közénk! - mutatta kezével Laila. Semmi kedvem nem volt ehhez, tudtam milyen barátnői vannak. A lehető legnagyszájúbb lányok, akik valószínű Jessről akartak kérdezni. - Na, ne legyél undok Joy! - hallottam a lekezelő hangsúlyt Laila szájából.

Csak gyorsan odafutok, nem lesz baj. Próbáltam leplezni az idegességemet.

- Sziasztok! - mondtam és leültem közéjük.

- Szia, Joy. Igaz? - mondta egy szőke csaj, nem volt szimpatikus.

- Igen. - bólintottam, féltem ettől a beszélgetéstől.

- Mary vagyok. - mosolyodott el. - Hallom bejön Jess Madson. - nevetett a többi lánnyal. - Jaj, szegény pára. - mondta gúnyosan.

- Nem, és nem akarok fölösleges dolgokról beszélni. - igyekeztem rideg maradni, tudja, hogy velem nem szórakozhat.

Az ajtóhoz nézett az összes izgatottan.

- Héj Jessy! - kiáltott oda Mary.

Hátra fordultam, Jess állt ott,  Maryre pillantott, amitől nagyon idegessé vált. Nem értettem mi baja lehet, inkább próbáltam semleges maradni.

- Joy. - jött oda hozzám Jess. - Gyere, menjünk innen. - zaklatott volt. - Mit akarsz Mary?

- Semmit, csak tudni akartam, hogy tényleg együtt vagy-e vele. - mutatott rám. - Ő azt mondta utál téged. - rántotta meg a vállát.

Jó, hogy a csillagokat nem hazudta le az égről az okoskodásával az a nagyképű szőke picsa.

Jess összeráncolt szemöldökkel nézett rám, majd vissza a lányra. - Szerintem neked ehhez semmi közöd Mary. - förmedt rá Jess.

- Jaj, miért vagy ilyen Jessy, csak képbe akartunk lenni a csajokkal. - kuncogott rosszindulatúan.

- Hagyd békén Joyt! - emelte fel a hangját, engem védve. - Gyere. - fogta meg a karom és magával húzott.

Kellemetlen volt ez az egész. Ki ez és mi köze Jesshez? Nagyon aggódtam, reméltem ő nem egy olyan lány, aki lefeküdt Jessel.

Messzebb sétáltunk az udvaron, hogy ne hallja más a beszélgetésünket, addig kicsit lehiggadt. 

- Mi volt ez az egész? - vontam kérdőre. - Mond meg Jess! - gyűltek a könnycseppek a szememben.

- Semmi Joy, csak nem akarom, hogy ilyen mihaszna emberekkel beszélgess. Gondolom mennyi hazugságot mondott rólam az a ribanc! - hangja egyre hangosabbá vált.

- Velem ne ordibálj! - mérgeskedtem.

- Bocsáss meg.. - biggyesztette le száját. - Csak haragszom rá.

- Ugye nem feküdtél le vele? - sóhajtottam egy nagyot, miután megkérdeztem tőle. - Jess, őszintén válaszolj.

- Dehogy Bébi, nem. Nem tudom mit mondott neked, de ő Dylen volt nője. - hihetetlen düh tombolt benne. - Azt mondta mi? Be akart mindent beszélni rólam neked, hogy megundorodj tőlem.

- Nyugodj meg Jess, én hiszek neked. - simogattam meg az arcát. - Csak azt nem értem, miért ilyenek velem az emberek, azért mert beszélsz velem? - próbáltam lerajzolni magam előtt a másokról alkotott véleményem. 

- Mindenbe bele akarnak keverni engem. Most már rád is rádszálltak.- nem nézett a szemembe, szégyellte magát. - Nem akarom, hogy mások miatt azt hidd, hogy én ilyen vagyok. - simogatott meg, de elhúzódtam tőle.

- Jess, annyi pletykát hallottam rólad. - bizonytalanodtam el. - Hogy veled a fél tanszék lefeküdt. Miért higgyem el, hogy Mary nem?

- Mert sosem hazudnék neked. Sosem volt senki olyan fontos nekem, mint te Joy. - állt meg velem szembe és összekulcsolta ujjait az enyémmel.

Tudtam, mikor megismertem Jesst mire vállalkozok, most viselnem kell a terheket. Úgy éreztem megéri kockáztatnom, mert szeretem őt.

- Kérlek szépen Joy, higgy nekem. - várta válaszom. Annyira félt, hogy nem akarok vele ezek után beszélni.

Adtam neki egy puszit az ajkára. - Nyugodj meg Jess. - simítottam végig ujjaim az arcán.

- Köszönöm Joy, hogy vagy nekem. - ölelt át. - Mutatok valamit. - mosolyodott el, nem sejtettem mit akar, de imádtam boldognak látni őt.

A kocsijához értünk.

- Szállj be Bébi. - nagyon titokzatos volt, tetszett mikor így viselkedett. - Csukd be a szemed!

- Hová megyünk?

- Mindjárt oda érünk.

Leparkolt, de még mindig nem nyitottam ki a szemem. Kiszállt az autóból, majd segített nekem is. A kezét a szemem elé rakta.

- Még ne less! - követett hátulról.

Bementünk egy ajtón. Nem értettem mi történik, de hagytam, hogy vezessen.

- Kinyithatod Bébi. - puszilta meg oldalról az arcom.

Egy lépcsőházban álltunk.

- Hol vagyunk? - kérdeztem.

Kinyitotta a lakás ajtaját. - Szia mami. - köszönt.

- Szia drága Jessym. - hallottam egy idősebb néni hangját. 

- A nagymamádnál vagyunk? - kerekedett ki a szemem. - Hisz, nem is vagyok szépen felöltözve. - kezdtem aggódni, de hamar lecsitított.

- Bébi, tökéletesen nézel ki! - mért végig a szemével.

Izgultam, bemutat egy családtagjának, ez olyan imponáló volt számomra, teljesen úgy kezelt, mintha a barátnője lennék.

A lakás felépítése egyszerű volt, szemben a konyha, jobbról egy nappali és egy háló a másik oldalon a mosdó.

- Mama, szeretnék mutatni neked valakit. - mentem be utána a konyhába, ahol a mamája épp almás pitét sütött. - Ő itt Joy. - mosolyodott el Jess, miközben kimondta a nevem.

- De örülök, hogy megismertelek Joy! - adott két puszit a mamija. - Már sokat mesélt rólad, az én Kisunokám.

Nem tudtam hova tenni ezt az eseményt. Elhozott a nagymamájához? Jess tényleg komolyan gondolja velem, nem hiszem, hogy minden jöttmentet felhoz ide.

- Én is örülök. - húztam a legelbűvölőbb mosolyomra a szám.

- Elvihetjük? - kérdezte Jess, nem tudtam mire vagy kire gondol, de a nappali felé mutogatott.

- Persze Kicsim, nálad is maradhat ma. - adott egy puszit a mamája Jessnek és csomagolt almás pitét.

- Gyere Joy. - nyitotta ki a nappali ajtaját.

Amikor kijött onnan, nagyon meglepődtem. - Jézusom, de aranyos. - futottam oda Jesshez, amint megláttam a kezében egy törpe tacskót.

- Imádom a kutyusokat, honnan tudtad? - simogattam meg a kiskutyát, annyira aranyos volt, nem bírtam betelni vele. - Megfoghatom?

- Persze. - adta a kezembe. - Ő itt Zserbó. - mondta.

- Indulunk mami, jó? - adott kettő puszit a mamája arcára.

- Rendben Szívem, csak az almás pitét itt ne felejtsétek! - vigyorgott a mamája, ahogy kettőnkre nézett, hasonlított Jessre.

Letettem Zserbót a földre, Jess rákapcsolta a nyakörvére a pórázt. - Mehetünk is. - adta a kezembe, hogy nyugodtan sétáltassam csak.

- Én is mindig szerettem volna egy kutyust. - meséltem neki. - Csak a szüleim nem engedték. - vezettem le a lépcsőn a kis tökmagot. - Jess, többször is megsétáltatjuk ugye? Annyira aranyos!

- Persze Bébi, tudtam, hogy oda leszel érte. - adott egy puszit az arcomra. - Ma egész este nálam lesz.

- Tanulnom kell. - sóhajtottam.

- Nekem is. - rántotta meg a vállát. - Együtt is tudunk. - mosolygott a szeme sarkából.

- Komolyan?

- Szoktam én is, nehogy azt hidd, hogy nem. - fogta meg a kutyust, ahogy leértünk a parkolóhoz, megvárta amíg beszállok a kocsiba és a kezembe nyomta. - Tudod fogni út közben?

- Igen. - simogattam végig fekete kis szőrét a kutyusának.

- Nálad van minden könyved Bébi? - nézett rám, miközben vezetett, majd vissza az útra. - Vagy elmenjünk a kolihoz?

- Jó lenne, ha beugranánk. - gondolkodtam.

Kiszálltam az épület előtt, felszaladtam a lépcsőn, majd be a szobába. Jennifer és Laila volt ott.

Intettem nekik. - Sietek. - mondtam összeszedtem a könyveimet, de raktam be pár ruhát is a táskámba, hátha megint olyan helyzet áll fent, mint tegnap.

- Hova mész Joy? - vonta föl a szemöldökét Jenn. - Megint a barátnődnél alszol? - nevetett, Laila is csatlakozott hozzá.

- Nem, csak a mosodába megyek, meg a könyvtárba. - zártam le egyszerűen a témát. - Majd jövök.

- Jó, szia. - kiáltottak utánam, ahogy becsaptam magam mögött az ajtót.

Tudtam, hogy gyanakodnak, de úgy gondolom azzal töltöm a szabadidőm, akivel csak akarom.

Beszálltam a kocsiba. - Indulhatunk. - vettem a kezembe a kisállatot.

- Minden megvan? - láttam a szemébe, hogy nagyon vidám, ahogy engem nézett.

- Igen.

Odaértünk a házhoz, beírta a kódot és felmentünk a lakásába.

Kinyitotta előttem az ajtót. - Menj csak. - mondta. Levettem a cipőmet.

Letette Zserbót, a kis aranyos egyből futkorászni kezdett. Lehajoltam hozzá, hogy játszhassak vele.

- Tudtam, hogy imádni fogod őt. - elégedett volt magával. Nagyon különlegesnek éreztem magam, hogy bemutatta a mamáját és Zserbót.

- Tudod mindig meglepsz. - álltam fel, és a nyaka köré kulcsoltam karjaimat. - Tetszik. - néztem a szemébe.

- Te is engem. - komolyodott el tekintete, nagyon szexi volt közelsége. - Akárhányszor veled vagyok rájövök, hogy mennyire beléd estem. - csókolt meg, viszonoztam. Annyira éheztem ajka ízére, imádtam, hogy vele lehetek.

Kihozta a szobájából a könyveit, leültünk a kanapéra.

- Mivel kezdjünk? - kérdeztem.

- Nem is tudom, mondjuk egy csókkal. - húzott magához.

- Jess, nem szabad. - eresztettem el kis idő után.

- Jó, jó tudom. - kuncogott. - Kérsz almás pitét? - tartotta felém a dobozt, amibe a mamija eltette a süteményt.

- Mondjuk azt elfogadom. - vettem belőle egyet.

Zserbó már ágaskodott, hogy adjak neki belőle. - Zserbó! Nem szabad! - mondta neki Jess. - Te ilyet nem ehetsz, hozok neked mást. - állt fel.

Nem tudtam a tanulásra összpontosítani, olyan szokatlan volt a környezet, hisz még csak egyszer voltam nála. Meg persze a tudat, hogy egy srác lakásában vagyok, bármikor bármit csinálhat velem.

- Ül! - mondta neki, amint megtette, a szájába dobott egy jutalomfalatot. - Ügyes vagy Zserbó! - mondta és visszaült a kanapéra. - Hol is tartottunk Joy? - kérdezte és belelapozott a könyvébe.

- Itt. - mutattam a tananyagra, ami nagy fejtörést okozott, főleg, mert fejben egyáltalán nem ott jártam.

Elmagyarázta, hogy mit kell az adott témáról tudnom. Annyira meglepődtem, ismét Jessen. Mindennel tisztában volt, mindent értett. Olyan volt, mintha betéve tudná mi van leírva a könyvben.

- Mikor lettél te ilyen okos? - ráncoltam össze a szemöldököm, kisebb mosollyal.

- Érdekel a fejlődéstan, azért járok egyetemre. - kuncogott. - Te, nem?

- De igen, csak belőled nem néztem ki.

Pár órát tanultunk Jessel, de besötétedett.

- Amúgy, miért tűntél el reggel olyan korán? - kérdezte furcsálló arckifejezéssel. - Azt hittem együtt megyünk.

- Volt még dolgom a koliban. - zavart a téma, nem aludhattam volna nála, hisz nem vagyunk együtt,meg nem akartam, hogy rólunk beszéljen mindenki.

- Elkísértelek volna. - rántotta meg a vállát. - Amúgy nem vagy éhes?

- Nem, köszi. Megyek is, nem akarok zavarni. - szedtem össze a holmim.