Hétfő reggelre virradt. Olyan rossz volt korán kelni, de nem tehettünk semmit. Tizenegykor kezdődött az első órám.

Kimentem a fürdőszobába, megmostam az arcom, kicsit próbáltam jobban felébredni. Hamar lezuhanyoztam, reggelente szerettem felfrissíteni az egész testem langyos vízzel. Megmostam a fogaimat és kisminkeltem magam. Ez a reggeli rutinom, amit minden nap megtettem. Felvettem egy fehér csipkés pólót, ami tökéletesen illeszkedett felső testemhez, egy fekete szűk farmerszoknyával. Kifejezetten hamar sikerült felkelnem, ahhoz képest, hogy milyen fáradt szoktam lenni ilyen korán. Tegnap este már összekészítettem a holmim, amit vinni akartam vissza, erre ma már nem kellett figyelnem.

Jött egy hangüzenet Jesstől.

"Jó reggelt Édes. Azt akarom kérdezni van-e kedved velem jönni vissza a kampuszra? Tudod elmarad az egyik órám, úgyhogy szerintem el tudlak vinni." - hallottam reggeli rekedtes hangját a telefon mikrofonjából.

Nem tudtam jó ötlet-e, hogy ennyit lógunk együtt Jessel, már teljesen úgy kezel, mint egy minden napi kelléket az életében. Ő az első, aki ír reggel és ő is az utolsó. Olyan furcsa érzés, hisz tudom, hogy csak a testem kell neki. Vagy nem voltam biztos már semmiben. Hisz a barátnőim mind azt mondják, hogy szexre jó csak Jess. Lehet csak azért ez a véleményük, mert semmi mást nem kaptak tőle. Ahj kezdek teljesen úgy beszélni róla, mintha ő lenne a legfontosabb az életemben...

Írtam neki egy üzenetet.

"Sok a cuccom, nem hiszem, hogy beférne a tied mellé." 

"Jaj Joy, nekem amúgy sincs semmi, amit vinnék." - válaszolta.

Ezzel be húzott a csőbe, nem tudtam más kifogást mondani neki.

" Mikor indulunk?"

" Tizenegykor kezdődik Mr.Owen előadása nem? "

"De, igen." - tök úgy tűnt, mintha nem is érdekelné az egyetem, nem is értettem minek jár, ha tőlem kérdezi mikor milyen órája lesz.

"Akkor ráérünk kilenckor elindulni."  - írta.

Nem írtam vissza, csak ledobtam az ágyamra a mobilom, leszaladtam a konyhába és készítettem magamnak egy gyümölcstálat, tele banánnal, eperrel és áfonyával. Ütöttem fel kettő tojást rántottának, amíg az készült megettem a gyümölcsöket.

Ránéztem a konyhában az órára, negyed kilenc múlt pár perccel, ezért bele kellett húznom. Úgy terveztem, hogy Jess időben jön. Felmentem a szobámba a maradék fontos dolgot bepakolni. Amíg még volt egy kis időm begöndörítettem a hajam és felcopfoltam a fejem tetejére. Nem annyira szerettem, ha ki volt bontva, mert annyira zavaró tudott lenni.

Ránéztem az órámra, már ide kellett volna érnie Jessnek. Aggódni kezdtem, hogy történhetett-e vele valami.

Megcsörgettem, de nem vette fel a telefont.

Tíz perc múlva csengettek az ajtón. Amilyen gyorsan csak tudtam lerohantam, kinyitottam. Megláttam őt és azzal a lendülettel szorosan magamhoz öleltem.

- Azt hittem valami baj történt. - fúrtam a fejem a vállába.

Magam is furcsálltam ezt a gondoskodást, amit kimutattam felé, de magától jött.

- Nincs semmi baj Édesem nyugodj meg. - nyomott egy puszit a hajamba. - De induljunk, ha nem akarunk elkésni, így is bele kell taposnom a gázba.

- Hozom a cuccom. - indultam el a szobám felé, de visszarántott.

- A bőröndöd majd én lehozom, te csak vedd fel a cipőd. - mondta magabiztosan.

Komolyan mondom nagyon megdöbbentem rajta. Olyan más volt most, törődött velem és kimutatta felém szeretetét. Azt akartam, hogy ilyen maradjon.

Hamar beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Gyorsan mentünk, de nagyon jól vezetett Jess. Én is szeretek vezetni, csak anyáék nem mernek elengedni egyedül autóval meg nem tudnám hova tenni a kollégiumnál.

- Tudod Joy még sosem voltam ilyen nyitott senkivel. - mondta a még így is titokzatos Jess, akiről még így is alig tudtam semmit. - Te vagy az első. - nézett rám, ahogy ezt kimondta és elmosolyodott.

Megforgattam a szemem. - Biztos nem én vagyok az. Hisz annyi barátod van.

Elkomolyodott. - Joy hidd el, hogy te vagy az első barátom, aki ilyen sok dolgot tud rólam. - nézett a szemembe, vissza-visszapillantva az útra.

Úgy éreztem, hogy igazat mond. Viszont nem értettem velem miért ilyen őszinte, hisz nem vagyok különb másoknál. Vagy számára igen? Ez a kérdés fogalmazódott meg bennem többször is ez után.

- Madson. - ijedtem meg, ahogy az órámra néztem. - El fogunk késni. 

- Tudom, nem baj kimagyarázzuk. - vette élesen a kanyarokat. - Majd azt mondjuk egyszerre ragadtunk a liftbe vagy nem tudom.

- Még sosem késtem el! - idegeskedtem. - Mit fog szólni Mr.Owen? - kaptam a fejemhez.

- Joy nyugi már, én se szoktam késni most még sincs más választásom. - rántotta meg a vállát.

- Te könnyen beszélsz, mert te olyan félvállról veszed a dolgokat. - mondtam mérgesen rá, amin eléggé ki akadt.

- Én miért venném félvállról? Honnan tudnád te, hogy én mikor mivel töltöm az időm, amikor nem veled vagyok. - förmedt rám, most az egyszer jogosan.

- Hát sose láttalak még tanulni, csak azért gondoltam. A könyvtárba sem olvasni jársz, hanem fűzni a csajszit a recepción.

- Ezt kitől hallottad? - kérdezte idegesen. - Nem hiszem el, hogy miért kell ennyi faszságot terjeszteni rólam! - szavai egyre hangosabbá váltak, már meg is ijedtem tőle.

Majdnem a sírás határán voltam, amikor beértünk a parkolóba.

Rám nézett és elszégyellte magát. - Bocsáss meg Joy.. - hajtotta le a fejét. - Én csak utálom, ha olyat hallasz, aminek semmi köze a valósághoz.

- Jobb, ha most megyek. - mondtam, kivettem a kocsijából a bőröndöm és elindultam az előadó terembe.

Nálunk sosem volt jellemző, hogy kiabál valaki a családban, vagy ha igen abból szerettem inkább kimaradni. Ezért hárítottam inkább most is a veszekedést.

- Joy, nem akartalak megbántani, kérlek várj meg! - kiáltott utánam, amire visszafordultam.

Jess  a laptopjával a kezében szaladt utánam.

- Nem szeretném, hogy még egyszer ilyen dührohamod legyen. - mutattam felé rémületem, ami nem akart elmúlni.

- Én sem akarom. - mondta szomorúan.

Bementünk az oktatóterembe, ahol már javában folyt az előadás. Szigorú tekintettem felém nézett a tanár, egyből a többi hallgatónak a szeme is ránk vetült. Most már mindenki tudja, hogy együtt jöttünk az órára, óriási. Leültem a legelső helyre, Jess valahol a terem másik végén talált helyet. Nem is akartam mellé ülni, nem akartam pletykát.

Mikor vége lett, láttam hogy Jess kisiet az ajtón. Nem tudtam hova mehet, de kíváncsi lettem. Annyira sokat voltam vele a hétvégén, hogy furcsa volt ha, távol van tőlem.
De meg kellett szoknom. Nem lehet mindig a nyomomban, hisz valójában senkik nem vagyunk egymásnak. Barátok vagy mik, ha tudná, hogy hogy megszerettem őt lehet nem is beszélne velem, vagy kiderülne, hogy ő lehet hasonlóan érez.. szép is volna.
Végignyomtam a napot, a hétfő volt a legnehezebb órák szempontjából. Analitikai kémia, szerves kémia és egyebek. Nagyon sokat kellett tanulnom, hogy bent maradhassak ha a gyógyszerésztudományi karon akartam maradni.
Már erősen foglalkoztatott, hogy Jess miért van egy ilyen egyetemen. Igaz volt együtt óránk, de nem tűnt úgy mintha nagyon érdekelné.

Már négy óra is elmúlt, amikor visszaértem a kollégiumba, mert még a könyvtárba is be kellett mennem egy prezentációhoz anyaghoz gyűjteni tudnivalókat.

Kaptam egy üzenetet Jesstől.

"Találkozunk?"

Úgy tűnt minden szabad idejét rám akarja áldozni, érdekes volt egy olyan sráctól, aki sosem pazarolta egy lányra sem sokat a drága idejét.

"Sok a tanulnivalóm, de majd ha végeztem összefuthatunk."

"Na Joy, csak egy picit." - hívogató szavai kezdték megtörni bennem a szabályokat.

"Jól van, de akkor viszem a könyveim. Hol találkozzunk?" - vártam válaszát és gyorsan összedobtam, ami kellhet a táskámba.

"Várlak a lépcső alján."

Nem tudtam mire gondol, ezért el indultam vissza az egyetem épületéhez. A parkon keresztül sétáltam, mikor betapasztotta tenyerével hátulról a szemem.

- Szia Bébi. - mondta és kuncogott egyet. - Milyen volt a napod?

- Nekem egész jó. - vontam föl a szemöldököm. - De miért van ilyen jó kedved?

- Arra gondoltam eljöhetnél hozzám. - tette fel a kérdést.

Amire az automatikus válaszom egy - Nem. - volt.

- De miért hisz már én is voltam nálad. - húzta félre a száját.

- Mert nem vagyunk együtt, azért! És tudd meg Madson, hogy én nem megyek csak úgy fel másnak a lakására! - mondtam feszülten és el akartam indulni a másik irányba. 

Megsértődtem rá, hogy azt hiszi,  engem valami olcsó trükkel rávehet dolgokra. 

- Most mi a bajod Joy? - rántotta vissza a vállam. - Nem megdugni akarlak. - röhögte el magát.

- Miért kell ilyen közönségesen beszélned erről? - néztem rá lekezelően. - Pedig már azt hittem megváltoztál.

- Nem értem mi a bajod. Lehet szépen is válaszolni. Megértettem nem akarsz, mert félsz, hogy csak le akarok veled feküdni. - mondta gúnyosan. - Ha nem lennél ilyen akaratos már az első nap ez lett volna a cél.

Nem hittem a fülemnek, hogy megint olyan volt, mint régen. Megint úgy beszélt rólam, mint egy olcsó ribancról.

- Soha többet nem akarok veled beszélni Madson! - sírtam el magam és rohanni kezdtem vissza a kolesz felé. Nem jött utánam, tudta, hogy nem álltam volna meg neki. Könnyeim szana-szét csorogtak az arcomon, ahogy a szobába értem a párnámba fúrtam a fejem és ott zokogtam tovább. Csalódnom kellett ismét benne, nem is kellett volna engednem, hogy találkozzunk a hétvégén. Hisz nem is olyan ember, mint, amit akkor mutatott.
Undorodtam tőle, annyira közhelyesen viselkedett..

A szobatársaim nem tudták mi van velem. Sosem láttak még sírni. Eddig tudtam titkolni, hogy van gyengébb oldalam is. Ava, Jennifer és Laila a három szobatársam. Mikor meglátták könnyes arcom, egyből odaszaladtak hozzám.

- Jól vagy Joy? - simogatta meg a hátam Ava, ő ismert a legjobban közülük. 

- Ha az anatómia vizsga miatt vagy ilyen szarul, megértem. Nagyon gáz lesz. - mondta Jennifer a saját nagyszájú, de aranyos stílusában.

- Nem azért vagyok ilyen. - mondtam akadozva pár szipogás között. Nem akartam elmondani nekik, hogy Jess Madson az oka mindennek. Ők is sokszor beszéltek róla, azt nem tudom, hogy lefeküdt-e akármelyikük Jessel, mert általában csak azt volta a téma, hogy de jó is lenne.

- Akkor biztos pasi ügy. - mondta Laila. - Láttalak reggel Jess Madson kocsijából kiszállni.

A másik kettő ledermedt arccal fordult felém.

- Mit csináltatok Joy? - kerekedett ki Ava szeme. Ava egy szőkés hajú, fehérebb árnyalatú molettebb lány, de ő a legkedvesebb hármuk közül. Ő mindig őszinte volt velem, sosem hallottam vissza semmit, amit vele megbeszélhettem.

- Semmit, csak ugyan ott lakunk, mint kiderült és elhozott, hogy ne kelljen busszal jönnöm. - pirosodtam el, mert olyan arcokat vágtak rám, amitől teljesen zavarba jöttem.

- Csak ennyi? Hisz vele mindenki le akar feküdni. - húzogatta a szemöldökét Jennifer. - Én is titkosabb vágyaimban arra gondolok, hogy milyen lenne. - kuncogott a szintén szőke lány.

Jennifer személyiségét úgy jellemezném, hogy nagyon nagy szájú, de amúgy jó szívű, csak nem tudja magában tartani, amit hall vagy amit akar mondani. Szóval az az igazi pletykás típus. Jennifer vékonyabb magas lány, neki is jóval világosabb bőre van, mint nekem. Én olyan kreolosabb vagyok.

- Én nem akarok hidd el. - mondtam undorral az arcomon. - Madson egy ostoba ember. - mondtam.
- De Joy, azt ne mond nekem, hogy egyszer összefutottatok és megkérdezte tőled, hogy  vissza hozhat-e az egyetemre. - gyanakodott Laila. - Biztos beszéltetek már előtte is. - adott egy zsepit.

- Pár szót váltottunk. - muszáj volt füllentenem, mert Laila és Jennifer hihetetlen kotnyelesek. - Na, mindegy az is biztos, hogy soha többet nem beszélek vele.

- De miért sírtál? - kérdezte Laila, próbált faggatni hátha valamit kikotyogok. - Most is vele voltál?

- Nem, hagyjatok békén! Ava elmegyünk inni egy kávét az automatához? - véget akartam vetni ennek az egésznek, nagyon idegesített, ha mások az én életemmel akartak foglalkozni.

Ezért sem szoktam senkivel jóba lenni, inkább egyedül töltöttem az időm, mint hogy az én magánéletembe belefúrják magukat mások.

- Persze és igaza van Joynak, le lehet róla szállni. - védett meg Ava, jól esett, hogy kiáll mellettem.

A második emelet folyosója végén volt a legközelebbi kávégép.

- És milyen volt a hétvégéd? - kérdeztem Avat, csak hogy tereljük kicsit az eseményeket. - Hazamentél?

- Képzeld el azt hiszem össze fog jönni egy srác. - mondta hihetetlen izgatottan. - Előző héten kedden nagyon későn jöttem vissza a koliba, az azért volt, mert Dylen Evans meghívott vacsorára.

Úgy meglepődtem azon, amit mondott Ava, hogy szó szerint tátva maradt a szám.

- Az a Dylen? Jess Madson haverja Dylen? - nem hittem a fülemnek.

Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen nagyképű focista gyerek Avat fogja kiszemelni. Nem úgy értem, hogy Avaval valami baj lenne, hanem egy ilyen hiú sráchoz inkább egy hozzá hasonló nagyképű cicababát tudnék elképzelni.

- Igen, de nagyon félénk vagyok. - mondta elpirulva. - Sosem volt még barátom. - forgatta meg kínosan a szemét. - Szóval Joy tudod csak, ha tudnál adni nekem valami jó tanácsot. - kezdte rágni a körmét ingerülten.

- Kérdezz bármit. - mosolyodtam el halványan, nehogy azt higgye, hogy ki akarom nevetni őt. Szó sincs erről. - Mikor találkoztok?

- Holnap délutánra hívott meg a Monoloba, azt mondta ehetnénk valamit együtt. - sóhajtott nagyokat az izgalomtól.

- Jól van nyugodj meg Ava, segítek. Tudod már, hogy mit fogsz felvenni? - szürcsöltem az azóta már kihűlt tejeskávémba, ami hozzáteszem nagyon pocsék volt. 

- Nem, épp ez az. - gondterhelt volt, de tudtam hogy tudnék neki segíteni.

- Elmegyünk vásárolni. - simogattam meg a vállát. - Te leszel a leggyönyörűbb lány a bárban.

A bevásárolóközpont messze volt,  kettő buszon kellett átszállnunk, hogy oda érjünk. Megoldottuk. Nem voltak rossz ruhái Avanak, csak akartam neki keresni valami szexibbet, amitől Dylennek is eláll majd a lélegzete.

Ava alkatára kifejezetten jól álltak az egybe ruhák, egy fekete szoknyát választottam neki, amin középen egy kötő volt, gyönyörűen állt neki, hozzá egy átlátszó harisnyával és a kedvenc Puma cipőjével. Nem szerette a magassarkúkat, de nem is tudtam rajta elképzelni.

- Szerinted biztosan jó lesz? - kérdezte és egyszer megfordult a próbafülke ajtajában. - Nem túlzás?

- Ez csak egy sima szoknya Ava, szerintem nagyon jól áll. - biztattam. - A hajad meg majd reggel begöndörítem, ha az jó.

- Annyira köszönöm, hogy ilyen kedves vagy velem. Neked olyan jó Joy , nincs rajtad egy kiló felesleg sem, a hajad is gyönyörű, ahogy az arcod is.. - húzta félre a száját.

- Ava, te így vagy csodálatos! - néztem mélyen a szemébe. - Hidd el csak az érdemel meg téged, aki meglátja benned, hogy milyen édes vagy! - mosolyodtam el.

Annyira rossz volt hallgatni, hogy ennyire önbizalom hiányos Ava, hisz ő a legkedvesebb lány, akit ismertem az egyetemen. Elhatároztam, hogy többet fogok vele beszélgetni és segíteni fogok neki mindenben, amiben csak tudok.

Visszamentünk a kollégiumba, kilenc óra is elmúlt, amire a szobába értünk. Eszembe jutott Jess... olyan rosszkedv fogott el. Nagy hiba volt bedőlnöm neki és elhinni, hogy miattam meg tudna változni. Beleszerettem... kínzott a tudat is, hogy pont egy ilyen ember lett számomra a legfontosabb, akinek semmit sem jelentek. Hogy lehet valaki ennyire aljas, mint ő?

Csak a csókjainkra tudtam gondolni . Az a szenvedély, ami akkor bennünk volt.. hogy tud úgy rám nézni, mintha szeretne? Hogy tud olyan dolgokat mondani nekem, amiket az ember csak annak mond, akibe szerelmes?  

Rezgett a telefonom.

Jess Madson

Csak a nevét láttam, mert nem akartam megnyitni a beszélgetést. Mardosott a tudat, hogy vajon mit írhatott, azok után is, hogy hogyan bánik velem. Sosem voltam még ilyen, mindig tudtam értelmesen gondolkodni, de amióta ilyen fontos lett nekem, csak rá tudok gondolni és ez megőrjít.

Nem bírtam ki, meg kellett néznem üzenetét.

"Joy, meg tudsz nekem bocsájtani?"

"Nem bírom ki, hogy ne beszéljünk Édes.."

Nem írtam neki vissza. Ha nem akarna megbántani nem viselkedne velem így. 

Másnap reggel hamar ébredtünk Avaval, hogy minden a terv szerint menjen. Kimentünk a mosdóba megcsináltam a haját, addig ő tökéletesen kisminkelte magát. Úgy beszéltük meg, hogy a rucit, majd csak a randira veszi fel.

- Még át kell néznem pár dolgot, mielőtt megkezdődik az első előadás. - hadartam.

- Persze, és mindent köszi Joy. - ölelt át Ava. - Majd mesélek mi volt.

- Oksi, na puszi. - intettem, visszarohantam a szobába összekapkodtam a táskámba a kellő könyveket és ennivalót.

A hátamra vettem a zsákom, és lerohantam a lépcsőn. A telefonomba leírt teendőimet böngésztem, amikor a figyelmetlenségemnek hála neki futottam valakinek és az egész táskám tartalma az aszfalton landolt.

- Oh szia Joy. - hajolt le segíteni felszedni a holmim Dylen. - Hova ilyen sietősen? - kuncogott.

- Tanulni. - mosolyodtam el kedvességén.

Ava jutott eszembe, amitől elmosolyodtam. Már kora reggel megy elé, ez tényleg jelent valamit. Kíváncsi leszek elmondja-e az igazat Dylen nekem.

- Te viszont mit keresel a lány kolesz közelében? - vontam föl a szemöldököm.

- Ö, semmit. Csak futni voltam. - nem volt valami jó a hazudásban, ez mindenki levágta volna, hogy nem igaz.

- Már azt hittem valami lányhoz igyekszel. - kacsintottam és tovább haladtam.

Összeráncolt szemöldökkel fordult hátra, szerintem rájött, hogy sejthetek valamit a dologgal kapcsolatban.

- Akkor majd látlak. - intett.

- Majd később, na szia. - kuncogtam.

Az ilyen kedves pillanatok előidézték bennem Jesst. Leültem az udvar lépcsőjére, már kezdtek gyülekezni többen is. Nem akartam össze futni Madsonnal. Ő az egyetlen, akit ma nem akartam látni.

Az első három órám után észrevettem valami szokatlant. Jess nem jött be a közös óráinkra.. aggódni kezdtem.

Csak emlegetni kellett.

- Bocs a késésért. - jött be az előadóterembe, magára irányítva a figyelmet.

A tanár csak intett neki, hogy leülhet. Rám pillantott, amire én nem reagáltam.

Fekete hosszú ujjú felsőben volt egy szakadt fekete farmerral meg egy egyszerű Vans cipővel. Gyorsabban kezdett verni a szívem, közelsége ezt hozta ki belőlem, de már megszoktam. Görcsbe rándult a gyomrom, éreztem tekintetét, ahogy engem bámul.

Nem akartam alkalmat adni neki, hogy összetalálkozhasson velem, ezért ahogy vége lett az előadásnak olyan gyorsan próbáltam kimenni az épületből, amilyen gyorsan csak tudtam. Már csak tanulni valóm maradt, gondoltam vissza megyek a szobába, oda biztos nem jön utánam.

- Szia Joy. - láttam meg Jennifert, az ágyában feküdt és laptopozott. - Mizu, jobban vagy?

- Szia. - intettem. - Igen, köszi. - mosolyodtam el halványan.

- Jess hogy van? Hallottam, hogy rólad beszélt valakivel a telefonba. - jött oda hozzám izgatottan.

Felkaptam a fejem. - Mit csinált? Kivel beszélt? - ráncoltam össze homlokom, nem értettem, hisz meg mondtam neki, hogy hagyjon békén.

- Nem tudom, de szomorúnak tűnt a hangja. - biggyesztette le ajkát Jennifer. - Szegény Jessy.. - forgatta meg szemeit.

- Dehogy az. - zavart lettem. - Utálom őt..

Akár hányszor kimondtam, hogy utálom, annál jobban éreztem belülről, hogy ő lett a legfontosabb ember az életemben.

- Melanie mesélte, hogy együtt vagytok Joy, kár tagadnod. - rázta meg értetlenül a fejét. - Látott titeket smárolni.

- Melanie hazudik Jennifer. De engem nem érdekel, terjesszen,amit csak akar rólam. - dühödtem fel.

- Hiszek neked Joy. - fogta meg a kezem és komolyan rám nézett. - Melanie nagypofájú. - sóhajtott. - Ezért nem barátkozom már vele.

- Kösz Jenn. - elment az egész élettől a kedvem.

A mai napon több lány is rosszalló arckifejezéssel illetett. Most már tudjuk, hogy ezért volt. Azt hiszik lefeküdtem Jess Madsonnel.

- Joy, hív Jess. - mutatott a telefonomra Jennifer.

Kinyomtam.

Nem akartam beszélgetni.

Este tízig tanultam, de még mindig olyan feszültség volt bennem, hogy el kellett mennem futni. Le kellett vezetnem az indulataimat.

Kicsit aggódtam Ava miatt, hol lehet ilyen sokáig. Írtam neki üzenetet, de zaklatni sem akartam, hátha még tart a randi.

Bekapcsoltam a fülhallgatómba a zenét és futni kezdtem. Úgy éreztem nem lesz elég egy kör, legalább kettőt kell mennem. Már lassan fél órája futottam, jól kifárasztottam magam, ezért visszaigyekeztem.

Bementem az ajtón, indultam volna fel a lépcsőn.

- Joy! - hallottam meg Jesst. - Várj, kérlek! - a hangján éreztem, hogy valami baj van.

Odafutottam hozzá, a lépcső mellett ült a földön. - Jézusom Jess! - guggoltam le hozzá.

- Bébi. - biggyesztette le ajkát. - Veled akarok lenni. - nézett a szemembe.

- Jess, mond el, mi történt. - kicsit úgy tűnt, mintha ivott is volna.

- Nem akarlak elveszíteni. - nyöszörgött.

- Nézz a szemebe Jess. - mutattam ujjaimmal. - Mit csináltál Jess?

Meg akart csókolni, de elhúzódtam tőle. - Verekedtem. - forgatta meg a szemét, és sóhajtott egy nagyot.

- Miattam? - simogattam meg az arcát.

- Ittam kicsit, aztán találkoztam Dylennel. - ahogy kimondta a fiú nevét, látszott, hogy nagyon feszült lett.

- És vele verekedtél? - komolyodtam el. - De akkor hol van Ava?

- Ki az az Ava? - kérdezett vissza, de közben lehunyta a szemét. - Nem ismerek olyat.

Nem értettem mi történhetett.

- Kérdeztem kivel volt. - kezdett fújtatni. - Azt mondta a koliból egy csajjal. Aztán mondta, hogy Jennifer szobatársával.

Az a harag, amit akkor sugallt, félelmetes volt.

- Te vagy Jenn szobatársa. - kapta el egy idegroham, beleütött a mellette levő ajtóba.

- Jess! Ne bántsd magad! - le akartam állitani. - Honnan ismered Jennifert?

- Ő Dylen mostohahúga. - rántotta meg a vállát. - Veled akarok lenni Joy, nem lehetsz másé. - sírta el magát.

Olyan édes volt, sosem láttam könnyezni őt. Szegényt úgy sajnáltam, olyan ártatlan volt. 

- Jess, haza kísérlek. - próbáltam felsegíteni.  - Jess, Jess, nézz rám. - fordítottam a fejét az enyém felé. - Induljunk el hozzád.

- Hozzám? - mosolyodott el. - Velem leszel még is? Azt hittem fontosabb neked más.. - hallottam szipogását, úgy viselkedett, mint egy kisgyerek. Aranyos volt.

- Nem Bébi, nekem te vagy a legfontosabb. - mondtam el neki az igazat, gondoltam, ha részeg úgysem fog emlékezni szóról szóra.

Kiértünk az udvarra.

- Megölöm Dylent! - ordította el magát. - Tudta, hogy mi van köztünk. - ült le a legközelebbi padra.

- Mit tudott? - mosolyodtam el. - Hmm?

- Hogy mennyire fontos vagy nekem. - dünnyögött. - Erre hátba támad.

- Jess, én sosem találkoztam Dylennel kettesben. - kulcsoltam össze ujjaimat az övével. - Hazaviszlek, jó?

Nem válaszolt. Lehunyta a szemét, látszott, hogy nagyon megborította az ital.

- Gyalog vagy Jess? - aggódtam érte, nehogy megint kárt tegyen magában, vagy másokban.

- Kocsival. - nyöszörögte.

Nem is értettem, hogy jutott eszébe, hogy ő majd ilyen állapotban hazavezet.
Elrángattam a parkolóig, közben meg-megálltunk. Tapogatni kezdtem a nadrágja zsebét, hátha megtalálom benne a kocsikulcsot.

- Annyira hiányoztál Joy. - támaszkodott rám.

- Jess, kérlek ülj be az autóba, és mond az utat. - idegeskedtem.

Sikerült mindkettőnknek beülni. Elindítottam a motort.

- Joy, olyan gyönyörű vagy. - nézett rám, még mindig a pia beszélt belőle. - Itt lakok a közelben. - hunyorított. - Elszívok egy cigit. - vette ki a kesztyűtartóból a dobozt.

Rágyújtott.

Lehúztam neki az ablakot, hogy ne a beltérbe hamuzzon. Mutatta az utat. Fél óra alatt oda is értünk.

- Tudod a kódot? - álltunk meg az ajtó előtt. - Hányadikon laksz?

- Legfelül. - írta be a számokat és beengedett az ajtón.

Beértünk a lakásba, gyönyörű volt a helyiség. Letisztult stílusú bútorok és egy óriási terasz.

Lefeküdt a kanapéra. 

- Akkor kihez megy Dylen minden reggel? - hallottam a fájdalmat a hangjában. Valószínűleg még mindig nem hitte el a dolgot.

- Azt nem mondhatom el Jess, de ígérem nekem semmi közöm ehhez. - simogattam meg az arcát. - Kérsz egy pohár vizet?

- Igen. - mondta rekedt hangjával. - De miért nem mondod meg? - durcázott.

- Te se mondasz magadról semmit. - indultam el a csaphoz.

- De Joy, ez létfontosságú dolog. - nézett rám nagy fekete szemeivel. Ki akarta belőlem csikarni.

- Nem mondom meg Jess. - ráztam a fejem. - De higgy nekem, ennyit kérek.

A konyha és a nappali egybe volt nyitva, könnyen megtaláltam mindent. - Nagyon szép a lakásod. - nézelődtem.

- Nekem nem tetszik. - éreztem a hangján, még mindig kótyagos volt.

- Miért nem tetszik Bébi? - nyomtam a kezébe a vízzel teli poharat.

- Bébinek hívtál. - húzott a szájára egy elégedett mosolyt. - Azért, mert egyedül vagyok. Néha feljönnek a haverok, de így túl komor.

- Biztos a csajokat is ide hozod. - forgattam meg kínomban a szemem. Még gondolatban is rossz volt, mással látnom Jesst.

- Sosem hoztam ide lányt. - szürcsölt a vizébe. - Csak téged akartalak. Azt hittem Dylen miatt utasítasz el, azért voltam olyan veled..

Érdekes volt, én is így gondolkodtam. A saját területem tiltott zóna. Egyre több közöset éreztem kettőnk között. Már nem is haragudtam rá, mindennek van oka, mit miért csinált.

- Ugye itt maradsz velem Joy? - nézett rám aggódó arckifejezéssel.

- Nem hagylak ilyen állapotban egyedül. - ültem le mellé. - Merre van a mosdó?

- A bal ajtó. - mutatott oda az ujjával. - Tudod Joy, nagyon tetszik a ruhád. - nézett az edzőgatyámra és a sport melltartómra.

- Köszi. - pirosodtam el. - Gyere segítek átöltözni jó?

Talpra állt. Levettem róla a bőrdzsekiét, majd kibújtattam lábát a cipőből. Nem hagyhattam, hogy ruhástól feküdjön be az ágyba. Meg bevallom jól esett, hogy gondoskodhatok róla.

- Annyira kedves vagy velem Joy. - ölelt át.

- Te mennyit ittál Jess? - nem értettem ennyi idő alatt, hogy nem ment ki belőle az alkohol.

- Csak egy üveg Whiskyt. - kuncogott egyet.

- Jaj, na jól van gyere szépen, hol a szobád? - mosolyogtam rá, annyira aranyos volt.

- Az. - mutatott a mosdó melletti ajtóra. - Velem alszol ugye Bébi? - csoszogott be a szobájába a segítségemmel.

Tele volt az ágy könyvekkel és tanulnivalóval. Ki gondolná Jessről, hogy hazajön és ezzel tölti az idejét? Én nem, de jó volt látni, amit titkolt előlem. Arrébb tettem az ágy mellé, hogy le tudjon feküdni.

- Szeretnéd? - fordultam szembe vele és adtam az arcára egy puszit.

- Semmit sem jobban. - simította végig ujjait a derekamon.

- Akkor igen. - ültettem le az ágyra. - Levesszük a gatyát meg a pólót jó?

- Awh.. - nézett le rám, ahogy vettem le a nadrágját. - Ilyet többször is csinálhatnál. - csukta le a szemét.

Most az egyszer nem zavartak az ilyen megszólalásai.

Nekem is tetszett a szituáció, még így is hihetetlenül szexi volt. Meg persze az a tudat, hogy holnap nem fog rá emlékezni több bátorságot adott.

- Az alsógatyád maradhat. - mondtam. - Majd holnap átcseréled. - simogattam meg a haját. - Tudnál adni kölcsön egy pólót? - kutattam a szekrényében.

- Igen. - mondta lágy hangon.

Egy sima szürke pólót választottam.

- Elmehetek zuhanyozni? Nagyon leizzadtam, futni voltam mielőtt rád találtam. - kérdeztem meg.

- Persze Édes. - fordult az oldalára. - Érezd otthon magad!

Bementem a fürdőbe, levettem a ruháimat és beléptem a zuhanyzóba. Annyira kínzott a vágy, valami olyat akartam csinálni, ami tetszene neki, de nem érezné azt, hogy az övé vagyok.

Megtörölköztem,  felvettem a szürke pólót. Alulról nem volt rajtam semmi, de úgy gondoltam nem is kell, ha úgysem fogja látni.

Visszalépkedtem a szobába lábujjhegyen, mert azt hittem, már el is aludt.

- Elmegyek fogat mosni. - állt fel az ágyról, nyomott egy puszit az arcomra. - Csak megvártam, amíg kijössz.

Tetszett, minden pillanat. Tudtam, hogy csak részeg és azért van ez, de annyira imádtam így őt. Olyanok voltunk, mint egy pár.

Pár perc múlva vissza is jött, átkarolt hátulról. - Engem vártál Bébi? - nyomta a fülemhez száját. - De édes vagy. - éreztem, ahogy megfeszül az alsónadrágja.

- Igen. - suttogtam. Engedtem neki, amit csinált.

- Nincs rajtad bugyi? - simította ujjaival nőiességemen. - Jézusom Joy,  kínzol. - hallottam szavaiban, hogy felizgult.

- Gondoltam, ha úgyis alszunk, akkor.. - haraptam be ajkam, ahogy egyre többször húzta végig rajta ujjait. - Akkor nem kell.

Sóhajtottam, de nem mondtam neki, hogy hagyja abba.

- Igazad van Joy. - vezetett oda az ágyához.

Egyre nedvesebb lettem, ettől még jobban feltüzelt.

- Joy, mit szeretnél, mit csináljak? - fektetett le az ágyra. - Aludhatunk is, ha nem akarod. - puszilta végig a nyakamat, onnan egyre lejjebb haladva.

- Awh, Bébi. - téptem a hajába és heves csókba hívtam. Nem bírtam a bennem felgyülemlett érzelmekkel. Képtelen voltam uralkodni magamon.

Éreztem, ahogy ujja egyre beljebb csusszan a nőiességemen.