A tegnapi este.. életem legjobb pillanatait hordozza magával. Másnap anyám már ezerrel készült a vacsorára, amire meghívta Jesst.
Én meg ezen rettegtem az ébredésemtől számítva.
Rezgett a mobilom.

Jess Madson
- Szia Bébi. - szólt örömteli hangon a telefonba.

- Szia Jess. - mondtam semlegesen. - Mit szeretnél?

- Csak hallani a hangod.

- De Jess, azt tudod, hogy nincs semmi köztünk. Ugye? - próbáltam kicsikarni belőle, hogy mi is a szándéka ezzel a hazudozással.

- Nincs, tudom. - sóhajtotta. - De azért jó kipróbálni milyen lenne együtt.

- Azért kell ez az egész? - lettem feszült, de egyben fájt is amit mondott.

- Nem tudom, csak heccelni akartalak. - mondta. - De Joy neked nem tetszene, ha lenne egy olyan barátod, mint én?

- Ne röhögtess Madson. Ilyen barátot akarnék utoljára.. - mondtam gúnyosan.

- Na, Joy. Nem lehetsz ilyen kőszívű lány. Hisz tudod, hogy oda vagyok érted. Ne fogd fel ilyen drasztikusan. Meg, kezdelek megkedvelni. - mondta egyre halkabban mondandóját.

- Tessék? - kérdeztem vissza. - Mond még egyszer.

- Tudod egyre jobban bírlak Joy. - mondta lágy hangon a telefonba.

- Tényleg?

- Tényleg Bébi.

- Én is bírlak. - mondtam suttogva. - Öm, na jól van akkor, majd gyere. - tereltem a témát.

Nem akartam, hogy az érzéseimről kezdjen el beszélni.

- Oksi, nemsokára indulok Édes.

- Akkor, szia. - tettem le a telefont.

Mikor hat óra lett, készülődni kezdtem. Valami olyat akartam felvenni, amibe tetszhetek Jessnek, de nem túl kihívó. Nem akartam, hogy azt higgye miatta csípem ki magam.

Kopogtattak a szoba ajtómon.

-Szia Bébi. - jött be a szobámba Madson.

Tőle jól megszokott fekete gatyában volt, egy szintén sötét inggel.

Végigmértem, ilyen elegánsnak még sosem láttam őt, nagyon felizgatott a kinézete.
Még nem volt időm átöltözni.
Kutakodni kezdtem a szekrényemben.

- Mit keresel? - érintett meg hátulról, a nyakamra lassú, apró csókokat hintve.

- Valami ruhát a vacsorához. - fordítottam hátra a fejem.

- Segíthetek választani? - nyomta a fülemhez száját, amitől iszonyatosan kirázott a hideg. - Tetszik Bébi? - húzta végig ujjait a karomon.

Lehunytam a szemeimet, elragadott az érzés, de nem szabadott engednem Jessnek semmit.

- Tudod Bébi.. - fordított szembe magával. - Nekem ruha nélkül tetszenél a legjobban. - érintette ajkát a az enyémhez.

- Jess... - sóhajtottam. - Kell egy ruha.

- Nyugi Bébi, két perc alatt választok. - nézte végig szekrényem tartalmát.

Megakadt a szeme egy piros koktélruhán.

- Ezt vedd fel! - adta a kezembe. - Ahw vagy lehet ha ebbe meglátlak, akkor nem jutunk le az étkezőig. - nézett végig először a ruhán, majd rajtam.

Ez volt az egyik kedvenc ruhám, kicsit olyan érzés fogott el, mintha jól ismerne Madson.

- De ez túl kihívó, nem? - bizonytalanodtam el.

- Dehogy Joy, hisz én is kicsíptem magam. - mosolyodott el. - Hidd el jó lesz ez.

- Na, akkor menj ki, hogy átöltözhessek. - mutattam az ajtó felé.

- Még van időnk. - feküdt rá az ágyamra, a könyökével támasztotta meg magát.

- Jess! - ültem le mellé idegesen.

- Igen? - terített le hirtelen, majd fölém hajolt.

Forró bőre égetett, ahogy hozzám simult. - Jess, mit csinálsz? - vettem gyorsan a levegőt a gyomromban cikázó lepkéktől.

- Olyan gyönyörű vagy. - szemlélte végig szemeivel az arcomat. - Annyira meg szeretnélek csókolni! - jött egyre közelebb és közelebb hozzám, várt egy picit. Úgy izgultam, mint még soha. Nem az első ilyen pillanatunk volt, de valahogy mindig ilyen hatást gyakorolt rám.

Nem akartam, de mire ráeszméltem már csak pár milliméter választott el minket, majdnem megcsókoltam őt.

- Meg akarlak csókolni Bébi.. - suttogta újra, meleg leheletétől ismét borsózni kezdtem.

- Jess én kibírom nélküle.

- De Joy, te kezdted el, és én, én nagyon élvezném, ha megcsókolhatnálak. - hallottam gyors levegővételét.

Nem látszott rajta semmi hátsó szándék, de tudtam, hogy Jess nem állt volna le egy csóknál, sőt talán egy dugásnál sem. Nagyon kívántam, ami biztos látható is volt rajtam.

- Annyira édes vagy Joy. - kezdte simogatni a hátam. - Olyan finom illatú a bőröd. - szimatolgatta a nyakam és kicsi puszit nyomott rá, akartam még belőle. Sosem éreztem még ilyet Jess előtt.  Az ő érintése mindig kikészítette az érzékszerveimet.

- Joy, nekem te hihetetlen fontos vagy. - bújt, a nyakamhoz nyomva fejét és a derekamba markolt. Nem volt benne indulat, csak gyengéden pihentette kezét rajt.

- Én rád bármennyit várnék Joy. - vette fel velem újra a szemkontaktust, de nem szabadott  hogy elvakítson. Mindig keresni kellett Jessben a vágyat, amit elrejtve próbált indítani.
De nem bírtam ellenállni, így olyan más volt. Gyengéd és elragadó, megbolondított. Végig simította testemen az ujjait, majd az arcomat centralizálta be, nem tudta hogy az a gyenge pontom. Attól tudat alatt is kikészülök.
Van egy pont miután én személy szerint, nem tudom irányítani, amit teszek. Na ez volt az a pillanat. Beleszippantottam a levegőbe és megéreztem nyála narancs illatát, a szája és a szeme közt cikázott a szemem, amit észlelt. Mikor realizáltam a történteket ébredtem rá, hogy megcsókoltam Jesst. Nem viszonozta.

- Mit csinálsz Joy? - röhögött. - Így tudsz olyan híresen ellen állni nekem? Ahhoz képest most is te akartál megcsókolni. - gúnyolódott. - Nem rossz indulatból mondom Joy, csak ha más lenne itt a helyemben akkor is így le tudnának venni a lábadról?

Úgy lesokkolt, hogy megszólalni sem tudtam. Jess elutasította a csókom? Úgy égett a pofámról a bőr, legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben, de mikor átgondoltam, hogy mi is történt rájöttem, hogy ez egy fajta féltékenység, felém irányuló védelem is Jess részéről. Mintha arra akarna tanítani, hogy ne dőljek be senkinek.

De azért nehogy azt gondolja most Jess, hogy én ezt nem fogom neki vissza adni.

- Ahj bocsi Jess menned kéne, nem akarok most találkozni egy ideig. A vacsorán sem kell itt lenned. - néztem felé lekezelően. - Ah, pedig most olyan kanos vagyok lehet áthívok valakit, aki meg is csókol.
Ijedten kikerekedett szemmel bámult.

- Van valaki akivel szívesen lennél most?

- Persze, hogy van. - nem tudta hogy kire gondolok. - Olyan helyes, csak néha kihoz a sodromból.

- Joooy ezt nem teheted velem. Én teljes erőmből vigyázok rád, hogy még véletlenül se bántsanak...- biggyesztette le száját.

- Hisz te csak meg akarsz dugni úgy tudom. - fintorogtam felé.

- De Édes... ne csináld ezt velem. Te nem lehetsz más fiúkkal. Vagyis lehetsz, de nekem az annyira fájna. - hajtotta le a fejét.

- Menj már Jess. Annyi lány van, aki egyet fütyülsz és már röpül is az ágyadba. - komolyodtam el csak, hogy hiteles legyen.

- De nekem nem kell más lány Jooy. - nyújtotta el mondandóját, lenézett rám óriási szemeivel, mert közben felült az ágyamon egy párnát a hátának támasztva. - Sosem szerettem még lányt, mindegyikkel elvoltam csak, de veled tényleg át kell gondolnom a dolgokat, nem akarlak soha megbántani. - húzott magához, nem ellenkeztem.

Imádtam, ha így beszélt rólam. Ilyenkor éreztem a bunkó stílusa ellenére, hogy fontos vagyok neki, csak egy kicsit furcsábban mutatja ki, mint az átlag ember. De ez nem azt jelenti, hogy most én is kedves leszek vele, a végén még elbízza magát és megint előveszi a flegma énjét.

- Bújj ide Édes. - nyöszörgött cukiskodó arcvonásokkal, meg tudtam volna zabálni, sosem volt velem ilyen. Olyan volt, mintha egy teljesen más ember lenne. - Awh megőrjít az illatod Bébi..- hallottam a tüzet szavaiban, megfogta a lábaimat és átfűzte a derekán.

- Köszönöm Jess. Ah Jess.. - éreztem a nadrágjában a keménységet. - Már megint. - forgattam meg a szemem és elhúzódtam tőle.

- Ahj tudooom sajnáloom Édes, de ezt nem lehet bírni. Bocsi, de mindig megkívánlak nem tehetek róla. - tetette, hogy szontyoli. - Na jó Édes megpróbálok uralkodni magamon rendben? Csak belegondoltam, milyen leszel abba a ruhába és.. - harapott az ajkába.

- Úgysem fog menni Jess. - kuncogtam. - De azért próbálkozni lehet.

- Most miért mondod ezt Jooy. - forgatta meg szemét.

- Mert tudom, hogy nem fog menni.

- Nem ismersz még igazán. - kacsintott, és csikizni kezdett, amitől össze vissza gyűrtük az ágyneműt.
Anyám kopogott és azzal a lendülettel nyitotta is az ajtót.
Mind a ketten rá néztünk, majd egymásra, aztán felváltva. Nagyon kínosan éreztem magam, de láttam Jessen is, hogy ez még neki is kellemetlen.
- Mit csináltok Joy? - látta, ahogy rémülten, mint két kis kutya aki rosszat csinált eresztettük el egymást. - Öö na, mindegy csak szólni akartam, hogy elkészült a vacsi. Gyertek! - mosolygott meredt tekintettel ránk.

Tudtam mi ez a nézés. Ez a majd később mondjam el neki, hogy lefeküdtünk-e már és minden egyes részletet eddig hol állunk a "kapcsolatban". Ha tudná hogy átvágjuk nem lenne ilyen izgatott.

- Anya mi csak.. mindegy. Megyünk rögtön. - húztam fel magam anyámon is, hogy mindenbe bele akarja ütni az orrát.
- Oksi. - csukta be sebesen az ajtót.

Jess még mindig azzal a rémült fejjel fordult felém, amit anyám bejötte óta felvett.
- Jess nyugi, anyám ilyen. Kíváncsi nagyon. - legyintettem. - Ne foglalkozz vele!

- De Édes, most azt fogja hinni, hogy ilyen rámászós vagyok és azt fogja gondolni, hogy én nem tisztellek, ami persze nem így van. - hadarta, olyan aranyos volt, ahogy aggódott.

- Semmi ilyen nem lesz, majd a vacsorán bebizonyítod, hogy nem vagy. - biztattam mosolyommal.

Nálunk a vacsora egy szigorú tevékenység, szabályokhoz kötve. Minden nap tiszta ruhába az asztalhoz ülünk, apám képes a munkahelyéről is hazajönni e-miatt. Nem voltam benne biztos, hogy Jess ezt tudja. Mindegy meglátom, hogy improvizál a kis adonisz, ha már jól belekevert a szarba.

- Át kell öltöznöm Jess, jó? - fogtam a kezembe a ruhát, amit ő választott nekem. - Jess menj ki légyszi, amíg átveszem ezt. - mutattam a holmira.

- Jól van Édesem már röpülök is. - indult meg felém és a falhoz szorított, nem tudtam mozdulni, úgy vette le rólam, ami eddig rajtam volt felsőt. - Awh így tetszel a legjobban Joy. - szívott be egy nagy levegőt.

- Mit csinálsz Jess? - kérdeztem, de betapasztotta tenyerével a számat.

Ez az egész szituáció megőrjített. Ki ez a gyerek? Soha nem volt erre senki képes, nem hagytam soha magam, de nála, egyszerűen nem akart a testem ellen állni.

Erotikus volt minden pillanat.

- Psszt Kicsi, segítek átöltözni. - mondta komoly csábító arckifejezésével és a számat elengedve egyik kezével a tarkómon levő hajba tűrte ujjait. - Biztos vagyok benne, hogy nem találsz olyan embert, akit nálam jobban kívánsz Joy. - húzta végig tenyerét a hátamon a fenekemig, majd ott megállt és kicsiket simított rajta.

- Nem kell segítség Jess, köszönöm. - próbáltam megmondani neki, hogy menjen ki. - Jó lenne ha végre átöltözhetnék.

Közelebb jött arcával, a gyomrom egyből 360°-os fordulatot vett.

- Jess..- halkultam el, mert szája majdnem az enyémhez ért.

Miért hoz mindig ilyen helyzetbe? A szívem majdnem kiesett a helyéről az izgalomtól.

- Édes tudom, hogy szívesen megcsókolnál. - nyomott egy kisebb puszit a szám mellé.
Mintha a gondolataimba járt volna, bár elég könnyű leszűrni, hogy ebben a pillanatban mindenki csak egy csókra tud gondolni.

- Jess én nem. - akadt meg a szavam, amikor a melltartóm alá nyúlt. - Jess ne nyúlkálj! - löktem el kezeit.
Jó reakcióidővel sikerült leszerelnem időben.

- Ah Édes jól van öltözz át, már itt sem vagyok! - durcázott be, mert tudta, előtte nem leszek hajlandó semmit levenni.

Az ajtó záródása után gyorsan felkaptam a ruhát, és kirúzsoztam a számat egy ugyan olyan árnyalatú piros rúzzsal.
Visszahívtam Jesst a szobába, ahogy meglátott eltátotta a száját.

- Te Úr Isten. - csillantak meg a szemei. - Joy, nem fogom kibírni, hogy ne tépjem le rólad. - húzta végig a derekamon ujjait. - Legalább a vacsora után had én vegyem le, kérlek.

- Nem Jess! Miért engednék neked ilyesmit? - ráncoltam össze homlokom.

- Majd meglátjuk. - komolyodott el tekintete. - Próbálj majd megállítani.

Eszembe jutott a vacsora, ideges lettem.

- Az a baj Jess, hogy apám eléggé félt engem és durván fogod kapni tőle ma este az alázást.

- Hogyan? Az eddigi barátaiddal mit csinált? - halmozott el kérdésekkel és megigazította a tükör előtt a haját.

Nem akartam elmondani neki, hogy ő az első férfi nemű, akit egyáltalán beengedtem a házba, nehogy megijedjen.

- Hagyjuk inkább Jess. Az a lényeg te vigyázz mit válaszolsz apámnak. - hívtam fel a figyelmét.

- Igyekezni fogok Édes.

- Induljunk, gyere. - mentem az ajtó felé, de elkapta csuklóm és magához rántott. A fülemhez nyomta ajkát és suttogni kezdett.

- Remélem most megismersz Joy. - nyomott egy csókot az arcom oldalára és elengedett.

Nem tudtam hogy értette ezt, de kíváncsivá tett. Reméltem jó tulajdonságára célzott ezekkel a szavakkal.
Lebaktattunk a lépcsőn, ő mögöttem jött. Próbálta erősnek mutatni magát, de az a helyzet megismertem már annyira hogy tudjam e mögött nagyon tart a találkozástól édesapámmal.

- Joy ne fogjuk meg egymás kezét? - nézett rám gondterhelt arccal.

Nem akartam...mondjuk ha már átvertük őket akkor már mindegy volt.

- Jól van add ide a kezed Jess. - szorítottam meg ujjait, tenyere puha és nagy volt az enyémhez képest.

Úgy éreztem szaladnak az események, amíg le nem értünk az étkezőbe és meg nem pillantottam apám arcán azt a gyűlöletet, amivel ránézett Jess Madsonre.
Szegény Jess, kicsit sajnáltam őt, meg persze magamat, mert mindenről kérdezgetni fognak minket.

- Jó estét! - mondta előre Jess.

- Apa, anya bemutatom Jesst. - mutattam rá magabiztosnak tűnő mellettem álló srácra.

- Jó estét Uram! - fogta meg erőteljesen apám a kezét.

- Te lennél az a híres fiú, aki el tudta csavarni a lányom fejét? - hallottam egy kis gúnyt apám szavaiban.

Minden elhalkult, a kínos csendet anyám törte meg szavaival.

- Jess és amúgy sportolsz valamit? - mentette anyám a helyzetet.

Én csak figyeltem a jelenetet örültem amíg nem kellett megszólalnom. Főleg, hogy ilyen helyzetben, még sosem voltam.

- Igen, focizom. - szedte édesanyám Jess tányérjára az előételt. - Az egyetemi csapat bejutott a régiós bajnokságba.

- Tényleg? De jó, Joyt is betették az egyetemi szurkolócsapatba . - nézett rám az anyám.

Kiakasztott anyám okoskodása, miért kell leégetni Jess előtt, de inkább nem szóltam semmit.
Kis késéssel válaszoltam.

- Igen, de még egy meccsen sem voltam. - pirosodtam el kínomban.

Nem akartam elárulni, de igazából Jess Madson volt az oka, amiért nem akartam segíteni a csapatnak. Az elején még jártam edzésre, de mikor már csak azt hallgattam, hogy melyik csapattársammal szűrte össze a levet, meguntam, hogy a csajok folyton arról az emberről beszéltek, akitől akkor már a gyomrom is fölfordult.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen izomagy lesz a lányom első barátja, akit bemutat nekünk. - járatott le most apám.

Kikerekedett Jess szeme, de láttam a hirtelen örömöt is benne, nem tudta, hogy ő az első, aki először a szüleim szeme elé került.

- Sokat edzem Uram ennyi az egész. - válaszolt diplomatikusan Jess.

- És ha ennyit edzel akkor tanulni valód már nincs is? - ráncolta össze apám a homlokát. - Fiam csak ez számít ma már.

- Higgye el Uram marad elég arra is. - bólintott Jess.

Ezzel apám engem is megfogott, ahogy anyám is kérdezte már, hogy mit tanul Jess, de nem tudtam rá válaszolni. Ki akartam deríteni, mert csak a szerves kémia és az anatómia óránk volt közös.

- Biztos olyan vagy, mint a többi nagyképű focista csak arra mész, hogy a lányok egyből az ágyadba menjenek. Csak elmondok valamit Fiam, a lányomhoz hozzá ne merj érni, amíg nem adok rá engedélyt, mert van egy puskám a garázsba és nem kell kétszer mondani, hogy elővegyem. - nézett apám végig a szemébe.

- Bryan! - förmedt apámra anya. - Azonnal hagyd abba ezt! Jess ne válaszolj.

- Semmi baj. Uram én nem olyan vagyok. - sugallt Jess magabiztosságot az egész asztalnál.

Hogy tud még ezek után is ilyen nyugodt maradni, én már belül tiszta ideg voltam.

- Apa hagyd már szegényt, jó?

- Joy, csak el mondom neki mire számítson. - mosolygott rám apám.

- Uram, ha nem szeretném a lányát, nem lennék itt. - szólalt meg újra Jess.

Boldogság töltötte el a szívem, úgy beszélt rólam Jess, minta tényleg a szerelmének tartana, megtetszett ez a kis hazugság, amivel a szüleimet becsaptuk. Szinte elhittem, hogy nem csak a látszat kedvéért teszi.
Megfogta a kezem Jess, és anyámék előtt adott a kézfejemre egy kisebb puszit.
Erre automatikusan mosollyal reagáltam.

- Annyira összeilletek. - vigyorodott el anyám. - Én örülök neked Jessy.

- Engem is örömmel tölt el, hogy megismerkedhettem önökkel.

- Engem tegezz csak Jessy. - simogatta meg anyám Jess arcát.

- Amúgy hol van Daniel? - ráncolta össze apám a homlokát. Terelni akarta nagyon a témát, ahogy elnéztem.

- Lillynél vacsorázik azt mondta. - szóltam közbe. Tartottam a számat, ahogy megígértem a bátyámnak.

- Ők is olyan édesek, ti is olyanok vagytok kincsem. - nézett ránk anyám. - Tudtam, hogy jól választasz Joy.

- Köszönjük! - puszilta meg az arcom a mellettem ülő fiú.

- Kérsz egy pohár bort Jess? - tartotta felé apám a kedvenc borjának palackját.

- Vezetek. - biccentett. - De azért köszönöm.

- Én kérek. - tartottam a poharam.
Nagyon megkívántam az alkoholt biztos az izgalomtól.
Anya persze agyon akarta etetni már az első pillanattól a "barátomat". Jesst nem nagyon zavarta a dolog, amúgy is szeretett enni legalábbis ha velem volt, amúgy nem tudom.
Mikor már a vacsora végéhez közeledtünk apám kedvet kapott megismerni Jesst én nem tudom, hogy jutott el idáig, sose gondoltam, hogy akár kedves is lesz vele, de valahogy szimpatikusnak találta őt.
Vacsora után segítettünk elpakolni anyának, és felmentünk a szobába.

- Csodálatos családod van Joy. - simogatta meg a karomat.

- Köszi, bár apum kicsit túlizgulja szerintem. - vakargattam a fejemet.

- Ha nekem ilyen lányom lenne, mint te még keményebben bánnék a fiúival. - komolyodott el.
Furcsa volt, nem gondoltam, hogy ilyen féltős típus.

- Lassan haza kell mennem Joy. - szedte össze a cuccait. - Anyám már hisztizik, hogy siessek már.

Valamiért nagyon nem akartam, hogy most itt hagyjon. Vele akartam lenni, és átölelni őt.

- Jess tudod gondolkodtam.. - halkultam el és közeledni kezdtem felé.

Vett egy mély levegőt és a szemembe nézett, majd a pirosra festett ajkamra.

- Min gondolkodtál? - suttogta és megérintett, testünk súrolta egymást, hamar egymás aurájába kerültünk.

- Madson nekem olyan melegem van. - fújtam ki hangosan a levegőt. Lebiggyesztettem a számat, amit tudtam, hogy imád.

- Segítsek rajtad Édes? - tolta le a vállamon a ruhát, a melltartóm pántjával együtt.
Tudtam, mi izgathatja fel még jobban őt.
Melleimre pillantott, amitől kikerekedtek szemei, nagy belátást nyert dekoltázsomba.
Elég is volt neki ennyi.
Felkapott a derekamnál fogva és nekitolt az ágynak.

- Te direkt csinálod ezt velem bébi! - pihentette arcomon az övét.

Lehelete már megint kínzó vágyat indított bennem a narancs hatás miatt. Éreztem férfiasságát, ahogy hozzám simult, lüktetett.

- Rossz kislány vagy! - fektetett a lábára hason és megpaskolta a fenekemet. - Joy azt szeretnéd hogy maradjak? Mond meg nyugodtan. - csillogtak a sötétben szemei.

- Csak gondoltam elmehetnénk sétálni, mint tegnap. - rántottam meg a vállam.

- Joy holnap elmegyünk jó? Most el kell mennem. - intett egyet hirtelen felkapta a cuccait és elindult az ajtó felé.

- De Jess, miért olyan fontos most hazamenned? - próbáltam visszatartani. Furcsálltam, hogy eddig nem foglalkoztatta az ügy, hogy időben otthon legyen.

- Mondtam, csak anyám miatt. - komolyodott el. - Meg tudod, ha itt maradnék nem hiszem, hogy öt percnél tovább lenne rajtad ruha. - figyelte tekintetem. - Egy perc alatt tépném le rólad. - jött vissza hozzám, lassan az arcomhoz hajolt és picit az alsó ajkamba harapott.

Leforgott előttem a kép, amit a tudtomra adott. Nem sok választott el attól, hogy rábólintsak, adtam neki egy csókot, amit viszonzott.

- Szeretnéd? - markolt a derekamba. Csókokat nyomott a nyakamtól lefelé, majd megállt a mellemnél, pár pillanatig nézte, majd arra is nyálas csókokat hintett.

- Jess, Jess.. - próbáltam leállítani. - Nem szabad. - suttogtam, de annyira élveztem, amit csinál, hogy közben lehunytam a szemem és kihasználtam minden pillanatát.

- Tudom Bébi... - harapott vadan a keblem kilátszó részébe. - Úgy kívánlak. - éreztem újra férfiasságát.

Rezgett a telefonja.

Ideges lett, kinyomta.

- Ahj, tényleg mennem kell Édes.. - sóhajtott, nem akarta félbehagyni, amit elkezdett. Én sem akartam, de muszáj volt. - Bocsáss meg. - adott egy puszit a homlokomra.

- Jóéjt Jess. - mosolyogtam rá halványan.

- Álmodj Szépeket Bébi. - intett és becsukta maga mögött az ajtót.

Hallottam, ahogy leszalad a lépcsőn és becsukja maga mögött a bejárati ajtót. Beindította a kocsit és elhajtott.