Nagyon ideges lettem Jessre.
Az ajtóra mutattam.
- Húzz el Madson! - förmedtem rá undorral a képemen.
Szó nélkül értetlen ábrázattal hajtotta le a fejét és kisétált az ajtón.
Képes a családom előtt is beadni, hogy együtt vagyunk, amikor csak meg akar dugni.
Utáltam, ahogy viselkedett anyám előtt, nagyszájú volt és azt mutatta, hogy ő bármit megtenne értem. Viccnek is rossz volt az egész.. Túl sok önbizalma volt és tudta, hogy kell anyámnál bevágódni.

Felőlem akármelyik ribancáról, ágytársáról beszélhet így, de én úgy gondolom egyik sem vagyok. Ennyire sosem csalódtam még emberben..
Utálom őt, egyszerűen a szemébe se tudtam nézni ezek után. Ez már gusztustalan hogy, egy lotyónak állított be, amikor tudja, nem vagyok az a fajta. Nem leszek könnyen megbocsájtó, velem nem játszik senki.

Sorra jöttek az üzenetek. Hallottam telefonom rezgését, de nem néztem meg. Ismerhetne már annyira, ha nem vagyok kíváncsi rá, akkor nem nézegetem az üzeneteit.
A kezdőképernyőn lapozgatva megláttam a felülről lehúzódó szövegdobozon amit írt, de nem nyomtam rá, ne lássa hogy megnéztem az üzenetét.
"Bocsáss meg Joy"
"Nem akartam.."
"Buta voltam Joy.. meg tudsz nekem bocsájtani?"
"Látom nem érdekellek.."
"Holnap lesz egy bajnoki meccs a városi arénában, tíz órakor. Remélem eljössz, várni foglak."

Olvastam.
Nem tudtam hogy egyáltalán pazaroljak-e perceket erre a gondolatra az életemből. Jess Madson egy öntelt ember, aki azt hiszi bárkit megkaphat, amit akar, amiben téved. Engem nem fog!
De lehet, hogy megbánta, amit tett. Lehet vannak igazi érzései is a lányok felé, nem csak annyi, hogy meghúzza őket. Vajon, ha elmennék a meccsre is ilyen bunkó maradna? Nem tudtam könnyen dönteni.
Miért én ugráljak neki ezek után?.. eszem ágában sincs, de mégis..
Hatalmas düh tombolt bennem.
Elhatároztam, hogy ott leszek a meccsen, de csak úgy, hogy Daniel visz. Kíváncsi voltam számítok-e annyit Mr. Bunkó Madsonnak, hogy hazahozzon.

Másnap reggel elindultunk Daniellel.
Nem mondtam neki hova megyek, csak annyit, hogy a városba el kell intéznem pár dolgot.
Kiszálltam az autóból, végig sétáltam a parkon, ami az arénához vezetett. Hatalmas, közel 30 ezer férőhelyes volt a lelátó.
Madson testfelépítésén látszott, hogy sokat edz. Széles vállak, kerek popsi, kigyúrt test. Csak egy keményen sportolónak lehet ilyen kimunkált teste. Nem is értettem, hogy a sok tanulás mellett, hogy marad ennyi ideje, hisz az egyik legtöbb figyelmet és felkészültséget igénylő egyetemre jártunk.
Megláttam az egyik tanszak társam Melaniet, aki gondolom a barátjához jött ki. Leültem mellé, de vigyáznom kellett nehogy elfecsegjem neki, hogy Madson miatt vagyok itt.
- Szia Joy. - mosolygott rám a platina szőke lány, gyönyörű kék szemeivel. Száján csillogó szájfény volt, ami tökéletesen illett a babarózsaszín garbójához és ezüst karika fülbevalójához. Fehér szakadt farmerszoknyát és fehér Adidas cipőt viselt.
- Szia Melanie. - intettem neki és helyet foglaltam.
- Mi járatban itt Joy? - vonta föl szemöldökét. - Csak nem a barátodhoz? - érdeklődött.
Azt tudni kell róla, hogy imád pletykálni és, ha bármit is elmond neki az ember, utána azt már mindenki tudja.
- Nem, nekem nincs barátom Mel. - komolyodtam el és a pálya felé fordítottam a fejem.
Belőlem ugyan nem szed ki semmit Melanie.
- Te neked itt focista a pasid, gondolom. - jegyeztem meg, nem akartam, hogy én legyek a téma.
- Igen, Zachery Mayers a pasim, a leghelyesebb fiú, akit ismerek, már két hónapja együtt vagyunk. -Annyira helyes. - Melaniet nagyon elnyelte a rózsaszín köd, egészen a meccs kezdetéig Zacheryről áradozott. Egy év után már a könyökén fog kijönni Zachery persze, ha együtt lesznek.
Szerencsére utána abbahagyta, mert többen is a közelünkben ültek le.
Elég sokan voltunk nézők, barátnők, hozzátartozók.
Na akkor én hogy is kerülök ide.. botrány, hogy eljöttem. Evett meg belülről a méreg, ami egyre kínosabbá tette a szememben ezt az egészet. Túlságosan szeretem Jesst, pedig egy f*sz! Nem érdemli meg, hogy akár ki is foglalkozzon vele. Én még is itt vagyok..Bolond Joy.

Jess mikor megjelent a pályán egyből keresni kezdett a szemével, amire Melanie fel figyelt, ezért lehajoltam a cipőmhöz, mintha bekötném a fűzőt rajt. Mikor már láttam, hogy kezdenek, megkönnyebbülve visszaültem a helyemre.
- Úr Isten olyan helyes Jess Madson. - kerekedett ki a szeme és a fiú felé kezdett mutogatni. - Szerintem nagyon össze illenétek.
- Melanie, nem miatta vagyok itt. - sóhajtottam egyet. - Hidd már el.
- Jó, jó bocsi Joy. Csak tudod hihetetlen szép lány vagy és nem hiszem el, hogy azért jöttél, mert érdekelnek a focimeccsek. - hadarta.
Szúrós tekintettel forgattam meg hideg tónusú szemeim.
- Nyugi Joy. Nem leszek kíváncsi.
- Tudhatnád amúgy is, hogy én nem jönnék össze ilyen emberrel. - mondtam.
- Miért? - fordult szembe velem, gondolom azt hitte őt akarom megbántani.
- Mert az ilyenek, mint Madson nem tisztelik a lányokat. - utaltam a tapasztalataimra, az ilyen srácok köcsögök, felszínesek, kétszínű idióták.
- Ooh.. akkor bocsánat Joy..

Tetszik Jess.. kár is tagadni. Ilyenkor olyan helyes, hogy az összes rosszindulatom kiszáll belőlem és elítélés nélkül figyelem mozdulatait, olyan gyorsan fut, ahogy én sosem fogok, pedig atlétikáztam régebben. Nagyon jó erőlétben volt.
Mikor az idő a negyedik negyed végéhez röppent, már szinte biztosak lehettek a nyereségben. Mindenki repesett az örömtől, Melanie is ölelgetett.
Az ünneplés után elhagytam a helyem és a kijárat felé igyekeztem. Jess csapata is akkor ment le a pályáról, Melanie barátját is beleértve.
Jess követett a szemével, de megpróbáltam sietni, hogy ne találkozzam össze vele. Kinek kellenek a pletykák.
- Várj Joy! - szólt utánam Madson, jóval előtte jártam.
Többszöri hiába való próbálkozása után abba hagyta a nevem kiáltását.
Kiértem a parkolóig, ami dugig volt autóval, ott vártam tovább rá.
Csörögni kezdett a telefonom.
Madson
Kinyomtam, és írtam neki üzenetet.
"Ha látni akarsz, a parkoló jobb szélén leszek. Öt percet várok."
Figyeltem, hogy mikor ír vagy egyáltalán megnézi-e.
"Sietek Édes."
Válaszolt.

Megláttam Madsont, fekete Adidas melegítő volt lazán a csípőjén, hozzá tartozó fehér Adidas pólóval, ami kiemelte tökéletes mellkasát. Jess mindig egyszerű ruhákba járt, de minden jól állt neki mindegy volt mit vett fel.
Mögötte jöttek a csapattársai is, ezért nem tudtam mit tenni meg kellett tudniuk, hogy Jess miatt vagyok itt. Melanie és Zachery is közöttük voltak. Kínos volt, hogy Melanie rájött, a hazugságomra.
- Srácok had mutassam be Joyt, ha valaki nem ismerné. - mutatott felém.
- Hogy ne ismernénk, - kacsintott az egyik. - Joyt mindenki ismeri, ha nem másról akkor a kerek popsijáról! - röhögött, azt hitte majd vele tart Jess.
- Jól van Dylen le lehet állni! - ráncolta össze mérgesen a homlokát Jess.
- Most mi van Mad? - rövidítette Madsont, a Dylen névvel illetett fiút.
- Hagyd békén Joyt, ha nem akarod, hogy kiverjem a fogaid a helyéről! - fújtatott az engem védelmező Jess.
Nem láttam még ilyennek. Féltett, nem akarta, hogy csúnyán beszéljenek rólam. Ez tetszett tőle.
- Bocs Haver.. - mondta Dylen. - Nem tudtam, hogy jártok. - féltette az irháját Jess elől.
Gyorsan közbe akartam szólni, hogy nem igaz, de megelőztek, izgatottak lettek Jess csapattársai, hogy tényleg sikerült-e Jessnek befűznie.
- Ne szivass már Mad hogy a legjobb csajjal kavarsz az egyetemen! - irigykedett egy másik.

- Na, de egy csókot azért nyomjatok már. - szólt egy vörös hajú testesebb gyerek.

- Igaza van Marknak. - húzott magához Madson.

Tudta, hogy mindenhogy szar helyzetbe hoz ezzel. Ha azt mondom, hogy nem járunk akkor nem értik miért vagyok itt, ha meg adok neki csókot akkor arról fog beszélni mindenki.
Szorosan magához húzott, mintha nem is a fél tanszék bámult volna minket, nagyon kínosan éreztem magam, én nem vagyok ilyen tömeghez hozzászokva, ahhoz meg végképp nem, hogy előttünk smárolgassak Jessel.
Azért az eszem még nem ment el.
Közel hajoltam Jesshez és belesuttogtam a fülébe.
- Jessy én nagyon lámpalázas lettem...- nyöszörögtem halkan.
- Baby nem muszáj megcsókolnod, de akkor otthon kapok egyet amikor kettesbe leszünk. Mit szólsz? - tette fel ajánlatát.
- Különben? - vontam fel szemöldököm.
- Azt mondom, hogy rám vagy akaszkodva, nem bírsz nekem ellenállni és még ide is eljöttél csak, hogy láthass! - tűrte félte a fülemre hajló hajszálam.
Kiakadtam, hogy megint kutyaszorítóba kerültem a tervétől.
- Jól van otthon adok. - morogtam.
Mosolygott egyet, és kimagyarázta a dolgot.
- Hagyjatok minket srácok! - ugrott az egyik fiú hátára és röhögve másztak egymásra. Mindannyian bunyóba bonyolódtak, persze csak barátilag.. én meg csak álltam és néztem őket, mint egy idióta és vártam, hogy a düh szétáradjon az egész testemben.
Így felültet folyamatosan Jess... nem tudok túljárni az eszén. Van benne izgalom, mert még sosem csókolt meg, pedig szívesen engedtem volna, de azért látszik rajt, hogy neki is türtőztetnie kellett magát.

Jess még elköszönt néhányuktól, aztán szembe fordult velem.
- Mi a helyzet Édes? - simította meg a hajam. - Gyere itt a kocsim!
Bepattantam az anyósülésre. Jess parfümjének illata betelítette a levegőt, kívántam mint mindig.
- Sajnálom Édees. - biggyesztette le a száját, de nem éreztem azt az igazi megbánást a hangját illetően.
- Madson csoda, hogy eljöttem. A helyedben hálát adnék a Mindenhatónak, hogy még szóba állok veled! Nem bocsájtok meg újra. Ez volt az utolsó. - forgattam a szemem.

- Tudom, és tényleg sajnálom.

Megállt a házunk előtt.

- Itthon vannak a szüleid Joy? - kérdezte. - Tudod van még egy kis időm.
- Azt hiszem igen, de miért kérdezed? - forgattam meg a szemem.
- Tudod tartozol még egy csókkal, gondoltam most megfelelő lenne rá az alkalom. - érintette meg az arcom és közelebb jött fejével hozzám.
- Olyan bunkó vagy Madson.. - sóhajtottam. - Miért kényszerítesz, ha nem akarom? - néztem a szemébe.
- Jaj Joy, egy csókba nem halsz bele. Csak gondolkodj, olyan csókolózni, mint levegőt venni. Csak egy csók...- suttogta mondandója végén és egyre közeledett ajkával az enyémhez.

Elgondolkodtam, ha tényleg csak ennyit szeretne végül is betartom az ígéretem. Nagyon is szerettem volna, de féltem, hogy túlzásokba esünk és nem bírunk leállni. Ő viszont biztos nem állított volna le, ha beindultam volna. De úgy éreztem tudok magamon uralkodni.

- De tényleg csak egy. - érintette meg szám az övét.

Soha sem éreztem még ilyen jónak semmit, ajkaink lassú táncot jártak egymással, amitől egyből nedves lettem alulról. Észnél kellett maradnom, nem szabadott hagynom, hogy elragadjon a pillanat.

Beletúrt a hajamba, végighúzta az oldalamon az ujjait, de nem erőszakosan. Mindent gyengéden csinált. Nem akartam abba hagyni.

- Jess, - mondtam halkan, de újabb csókba hívott. Nem ellenkeztem, mert annyira érveztem, hogy az nekem is rossz lett volna.

Pár perc múlva valaki bekopogott az ablaküvegen. Nagyon megrémültem ki lehet az. Hátrafordultam, anyám integetett. Nagyon zavarba jöttem. Lehúztam az ablakot.

- Szia, anya. - habogtam. - Mi a helyzet?

- Sziasztok! Szia Jessy. - integetett anyám a fiúnak. - Csak gondoltam megkérdezem nem jöttök-e be. Apád mindjárt hazaér Kislányom. - utalt arra, hogy apám kiakad, ha meglátja, hogy a házunk előtt smárolok egy kocsiba, számára vadidegen fiúval.

- Megyek anya. - mondtam, integettem Jessnek, aki velem egy időben kiszállt az autóból. - Jess már úgyis indul.

- Jaj, de kár. Pedig finomat sütöttem. Legalább kínáld meg őt Joy! - küldött be anyám a konyhába egy doboz nutellás kekszért.

Mikor visszaértem, a kapu előtt beszélgettek anyámék. Annyira különös érzés fogott el, mintha Jess tényleg a barátom lenne. Mindig velem volt, anyámat teljesen megvette a személyiségével.

- Hölgyem, nekem a holnap megfelel. - mondta Jess anyámnak.

- Akkor holnap várunk vacsorára. Mi a kedvenc ételed, mert akkor úgy készülök?

- Nem kell miattam mást csinálni, én mindent megeszek, köszönöm. - mosolyodott el Jess.

Annyira imádtam a mosolyát.

- Akkor meglepetés lesz. - intett anyám a kocsi mellett álló fiúnak és bement a házba. Kettesbe hagyott minket.

Odasétált mellém Jess, rám nézett. Félretűrte a szemembe lógó tincsem és elmosolyodott.

- Légy jó Bébi. - mondta és adott egy puszit az arcomra. - Írok ha haza értem.
- Jaj Madson.. - forgattam meg a szemem. - Akkor holnap. Tessék itt a süti. - nyújtottam át neki a dobozt.
- Köszönöm, útközben meg is eszem.

Beszállt az autójába, megvártam amíg elhajtott. Olyan titokzatos volt, ahogy viselkedett egyszerűen képtelen voltam kiigazodni rajta. Reméltem, hogy nem derül ki, hogy becsaptuk anyámat, mert ha igen akkor biztos eljátszom anyám bizalmát.

Bementem a konyhába és leültem az asztalhoz. Ettem egy kisebb sütit én is. Nagyon szerettem az édességet.

- Annyira édes ez a fiú Joy. - hallottam meg anyám hangját a nappaliból.
- Az. - fújtam ki a levegőt feszülten.
- Nincs tanulnivalód a hétvégére Kislányom? - kérdezte anyám, ahogy beléptem a nappali küszöbén.
- De van, megyek is átnézem mit kell. - szaladtam fel a lépcsőn, hogy anyám ne kérdezősködjön Jessről.

Kettő záróvizsgára is kellett volna tanulnom, de nem tudtam koncentrálni. Csak arra tudtam gondolni, hogy mi lesz holnap a vacsorán, hogy apám mit fog szólni Jesshez. Belegondolni is szörnyű volt. Apám mindig is nagyon féltett engem, ezért sem hoztam soha fiút haza, nehogy apám elriassza.

Kaptam egy értesítést a telefonomra.

Jess Madson írt..
"Haza értem. És te mit csinálsz Bébi?"
"Tanulnom kéne, de izgulok a holnap miatt." - válaszoltam.
"Van egy kis dolgom, de ha akarod átmegyek segíteni." - írta kisebb szünettel az üzenetemre.

Érzelmeim arra vezéreltek, hogy azt írjam vissza, hogy Akarom, de nem tehettem meg. Nem akartam, hogy azt higgye, hogy most már bármit megengedek neki. Nem tudtam, hogy bízzak-e benne, hisz valószínűleg minden lánnyal ezt csinálta.

"Nem kell segíteni." - mondtam. Félretettem a telefonom, hogy még véletlenül se zavarjon be semmi a tanulásba.

Sok ideig csak azon kavarogtak a gondolataim, hogy soha életemben nem csókolóztam még ilyen jót senkivel. Egyszerűen még senkivel sem élveztem úgy a csókolózást, mint vele. Gondoltam, hogy jó lesz, de nem számítottam arra, hogy ennyire felizgat pár másodperc alatt.

Egészen estig tanultam. Mielőtt megismertem Jesst az egész napom abból állt, hogy készültem a következő napi anyagokra, ki akartam magamból hozni mindig is a maximumot. Sosem voltam az a nagy társaság kedvelő, inkább egyedül szerettem lenni. Nem azért, mert nem voltak barátnőim. Volt sok, csak az összes Jess Madsonról beszélt, arról, hogy le akarnak vele feküdni. Ava volt a szobatársam az egyedüli, aki leszarta Jesst.
Egészen addig utáltam Madsont, amíg el nem kezdtünk beszélgetni. Akkor éreztem benne valamit, amit másban még soha, azóta egyre jobban kötődöm hozzá.

Este kilenc fele járt már az idő, amikor Daniel jött be a szobámba.

- Szia Joy, csak azt akartam mondani, hogy holnap nem leszek itthon, mert Lillyt elviszem wellnessezni. Csak légyszi fedezz. Jó? - csukta be maga mögött az ajtót mondandója közben.

- Persze, jobb is, hogy nem leszel itthon. - sóhajtottam.

- Miért? - ráncolta a homlokát. - Lemaradtam valamiről?

- Hát, Madson nálunk vacsorázik.. anya hívta meg, mert te elkotyogtad, hogy fiú volt nálam. - néztem rá mérgesen.

- Uh, hupsz, - vigyorgott. - De ha nem is vagytok együtt akkor nem értem, - vakarta meg a fejét és leült az ágyamra.

- Anya azt hiszi, de nem akarom elmondani neki az igazat. Te se mond neki, kérlek. Nem akarom megbántani. - hadartam.

- Nyugi nem fogom. De látom tanulsz hagylak akkor. - indult volna, de megállítottam.

- Maradj csak. - mondtam. - Addig sem kell visszaírnom Madsonnak. - mutattam a telefonomra.

- Jaj Joy, te aztán tényleg ráfüggtél erre a Madson gyerekre. - rázta meg a fejét mosolyogva. - És tényleg nem volt még semmi köztetek?

- Nem, dehogy. - tiltakoztam. - Már mondtam, hogy nem.

- Tudom, de olyan nehéz elhinni, érted. - röhögött. - Hisz látszik, hogy oda vagy érte.

- Nem is vagyok, na jó egy picit. - mutattam az ujjammal. - De hagyjuk ezt jó?

- Rendben, tudom hogy érzékeny téma. - mondta.

A bátyám előtt semmit sem szerettem titkolni, mert a végén úgyis kihúzta belőlem. Mikor abba hagytuk a beszélgetést gondoltam elmegyek fürdeni. Megnyitottam a csapot, a melegvíz átjárta az egész testem, mikor belefeküdtem a vízbe. Jó sok habosítót tettem bele. Lehunytam a szemem és visszagondoltam a tegnap estére, amikor Jess itt volt. Mi lett volna, ha a tesóm nem zavar meg minket? Már a tudat, hogy Jess a kádamban fürdött, már attól úgy kirázott a hideg, hogy a meleg víz sem segített.

Tegnap tényleg azt hittem, hogy megtörténik, aminek nem szabadna. Belegondolva jobb, hogy nem volt semmi, hisz nem vagyunk együtt. Mi csak barátok vagyunk, akik smároltak egyszer.. De csak kényszerből, próbáltam magam nyugtatni.

Kiszálltam a kádból, megtörölköztem, felvettem a fekete rövid pizsamagatyám, egy fekete laza pólóval. Fogat mostam és már feküdtem volna be az ágyamba, amikor hallottam, hogy csörgött a telefonom.

Jess.
- Szia. - szóltam bele.
- Itt vagyok az erkélyed alatt. - suttogta a telefonba.
- Mi? - szaladtam ki az erkélyajtón. Lenéztem, ott állt Jess fekete kapucnival a fején. - Miért jöttél?
- Lejössz hozzám? - kérdezte, de közben tartotta velem a szemkontaktust. - Mondani szeretnék valamit.
- Jó, de csak leszaladok. - ráztam meg a fejem, hogy milyen bolond, tízkor itt áll az ablakom alatt, mint Rómeó, Shakespeare remek művében.

Beleléptem a papucsomba és halkan letipegtem a lépcsőn, hogy a szüleim ne vegyék észre, hogy ilyen sötétben az utcára mászkálok. Amire kiértem a házból, már ott állt a kapu előtt.

- Szia. - mondtam végignézve a rejtélyes fiún. - Mit akartál? - kérdeztem és közelebb léptem hozzá.

Megsimogatta az arcom. - Elmegyünk sétálni? - nézett a szemembe halvány mosollyal az arcán.

- Komolyan ezért jöttél? - kerekedett ki a szemem.

- Nincs kedved? - fogta meg a kezem és összekulcsolta az övével.

- Hát már pizsamában vagyok. - forgattam meg a szemem.

Végig nézett rajtam közel húzva magához. Éreztem szíve gyors dobogását, ahogy magához szorított.

- Nincs hideg Édes, de ha akarod odaadom a pulcsim. - ajánlotta fel a fekete kapucnis felsőjét, ami egyébként nagyon jól áll neki.

- Nem fázom, csak nem akarok találkozni ismerőssel. - tettem keresztbe a kezem utalva arra, hogy szégyenlős vagyok.

- Ilyenkor már nem nagyon járnak ezen a környéken. - mondta és húzni kezdett magával.

Imádtam, hogy ilyen titokzatosan viselkedett Jess. Annyira izgató volt a személyisége, mindig meglepett valamivel. Nem gondoltam volna, hogy szabadidejében sétálni fog hívni engem.

- Nagyon tetszik ez a póló. - harapta be ajkát és a mellemre pillantott. Rázott a hideg, ezért a mellbimbóm megkeményedett, jól látszottak vonásaim. - Tudod Joy, nem gondoltam volna, hogy egyszer itt fogunk sétálni. Együtt. - követte tekintetem Jess, miközben lépkedtünk előre.

- Én sem sejtettem, hogy lesz ilyen. - mondtam. Nem vette le a számról a tekintetét.

Nagyon felizgatott már a kettőnk közti szikra is. Annyira forrt köztünk a levegő, hogy imádtam minden pillanatot vele, amikor nem volt bunkó. Furcsa is, hogy nem flegmázott, de szerettem.

- Te mit gondolsz a csillagokról? - kérdezte és az égre pillantott. - Olyan jó, hogy itt tiszta az ég, a városban csak nagyon magasból látni párat.

Meglepett ezzel Jess. Mindig volt valami újdonság, amiről kiderült, hogy érdekli őt. Amikor még nem beszéltünk nem gondoltam, hogy van akár egy értelmes dolog is, ami érdekelheti őt. Erre kiderül, hogy szinte csak az van. Úgy éreztem, mintha rejtegetné mások elől az igazi énjét. Az egyetemen mindig olyan nagy szája volt és mást se lehetett hallani róla, hogy már megint milyen hülyeséget csinált a haverjaival vagy kit dugott meg. Olyan jó volt, hogy az egyetemen kívül is találkoztunk, mert sokkal másabb volt így. Lett összehasonlítási alapom.

- Mindig meg tudsz lepni. - mondtam.

- Sok mindent nem tudsz rólam Joy. - mosolygott rám és megölelt. - Azért szeretek itthon lenni, mert itt sokkal több érdekes dolog van a tanuláson és a vizsgákon kívül.

- Olyan más vagy, mint a hétköznapokban. De tetszik. - karolta át derekam.

- Megcsókolhatlak? - érintette meg az arcom, és hüvelyujjával simogatni kezdte azt.

Végigfutott a hideg a hátamon. Én is meg akartam őt csókolni, de nem szabadott, mert akkor azt hitte volna, hogy bármikor engedem neki.

Hatalmasat sóhajtottam, hátha több akaraterőm lesz azt mondani, hogy nem szeretnék.

- Nem szabad Jess. - mondtam, és lehunytam a szemem. - Hisz mi nem is vagyunk együtt. - halkultam el, mert szája az enyémhez ért.

Az az érzés, egyszerűen egyre többet és többet akartam belőle.

- Mit nem szabad Bébi? - suttogta, mikor kisebb rés lett kettőnk között. - Ezt? - csókolt meg újra.

Ha most nem a szabad ég alatt lettünk volna valószínűleg rávetettem volna magam. Az a baj, az első csókunk óta, másra sem tudtam gondolni, csak hogy újra és újra kapjak belőle. Annyira létszükségletnek éreztem, mintha nélküle megfulladtam volna.

- Igen. - suttogtam, de mikor újra és újra megcsókolt nem is tudtam arra gondolni, hogy félbehagyjuk.