Hibáztattad magad olyanért, ami nem a te hibád volt és az eseményekbe egyébként sem volt befolyásod? Mégis azt gondoltad minden a te hibád és felsorakoztattál egy rakat „ha" kezdetű mondatott mely mind a te igazad bizonyította miszerint igenis a te hibád volt.

Bár meg se születtem volna.

Fájdalom az egész testem átjárja, de leginkább a szívem fáj. Hiába ölelem, magam szorosan nem akar elmúlni a fájdalom, szeretném, ha mindennek vége lenne, ha most rögtön véget érne.

Csodás napra ébredek. Hallom, ahogy kinn madarak csicseregnek, napfény lágyan cirógatja arcomat. Szívem melegséggel telik meg. Jólesően nagyot nyújtózkodok és mosollyal az arcomon csoszogok ki a szobámból. Elkészítem a reggeli éltető kávémat, ami most csak egy finom nedű számomra. Kipihentem magam és érzem, hogy egy csodálatos nap áll előttem. A nagy tükör előtt ami az előszobámba van lenyomok egy röpke táncot. Majd a szekrényem felé veszem az irányt hogy kitaláljam mit húzzak fel. Fél óra múlva már az utcán vagyok. Madarat tudnának velem fogatni. Hogy hová is megyek? Mosolygok magamban. Emberek néha furcsán néznek rám de legtöbb szintén elmosolyodik. „Mosolyogj és a világ vissza mosolyog rád" tarja a mondás. Az utam a munkahelyemre vezet. Nem is akármilyen. Azon felül hogy legkedvesebb barátom is ott dolgozik ez egy álom meló számomra. Főzni fogok. Bizony. Vagyis jobban mondva én találom ki a menüt. Kiskorom óta rabja vagyok az ételeknek, szeretek enni és persze főzni is. Régen picit ducibb voltam, de egy drasztikusabb „soha nem akarom még egyszer" diétának köszönhetően leadtam a felesleges kilóimat. Azóta nem eszek csirkehúst. Most jól érzem magam, így ahogy vagyok. Szóval eme kedves szenvedélyemnek fogok élni. Annyit kóstolhatok amennyit szeretnék aztán persze mehetek edzeni Jiminnel. Igen, Park Jimin az én legkedvesebb barátom. Ő az irodán dolgozik, mindig elfelejtem, hogy mit és ezt alkalom adtán az orrom alá is dörgöli olyan tőle megszokott aranyos módon. Gondolatimból az ő széles mosolya rángat ki ahogy megérkezek a nagy épület elé. Apró pillangók repdesnek a gyomromban, ahogy közeledek.

- Jin-ah. Szia. – köszön azzal a széles vigyorral az arcán. Remélem nem vezet körbe, jobb szeretném ha egyesen a konyhába tudnék menni. Köszönök én is neki. – Mi ez a lehangoltság? –veti át a karját vállamon.

- picit ideges vagyok, tudod ez az első munkanapom

- oda se neki, körbevezetlek. – pont ettől féltem és megint ott az vigyor. Élvezi hogy annak ellenére hogy fiatalabb tőlem most előnyben van és felém kérkedhet.

- Nem kell. Inkább azt mutasd meg hol a konyha és a felettesem.

- Én leszek az. – vigyorog

- Befejeznéd a vigyorgást? Idegesít

- Jinnie, ne légy már ilyen. csak megnézed, mit dolgozik a legjobb barátod nem? Hisz tudod nem könnyű munka ez. Tudod ugye? – hogy tudom e? Persze hogy nem és ezt ő is tudja nagyon jól. Sóhajtok.

- Jimin főnök kérem, mutassa meg mivel tölti ideje nagy részét.

- Jöjjön kérem utánam.

Vigyorog. Megint. Reggel még madarak éneklést élveztem most pedig ennek a törpének a vigyorgást kell néznem. Hol van a reggeli mámoros gondolatim a csodás napomról? Elvitte a cica, vagyis Jimin.

Miután körbe mutogatta nagyon fontos munkahelyét és munkája rejtelmeibe is belevezettet végre levitt a főnökömhöz, aki tőlem fialtabb. Úgy néz ki ez egy fiatalos vállalat fiatal dolgozókkal és vezetőkkel. Ő vezeti az irodát ahol Jimin dolgozik és egyúttal konyha dolgozó köztük én is alá fogok tartozni. Mikor bemutatott neki akár ismerősként is köszönthetem volna hisz Jimin annyit beszélt róla. Ő Kim Namjoon de mindenki csak RM-nek hívja. Furcsa volt eleinte számomra ez a közvetlen légkör de hamar megtudnám ezt szokni. Úgy néz ki mégis csak csodás nap lesz ez.

Nap tovább részében figyeltem konyhán dolgozókat segítettem nekik mint egy kis kukta, tanultam mit hol találok és figyeltem milyen nagy az összhang. Reméltem, hogy én is hasznos tagja lehetek ennek a csapatnak. Délben Jiminnel és RM-el ebédeltem.

- Komolyan? Mind ez miattam? – lepődök meg RM előző mondatán

- fogjuk rá – neveti el magát. – szeretünk mindent megünnepelni. Ha nincs estére fontos programod jó lenne ha eljönnél a céges vacsorára

- Nincs más dolga. – csap hátba Jimin. Ezzel el is dőlt hogy menni fogok. Igaza volt nincs más dolgom, ha lenne is ő biztos tudna róla vagy szereplője lenne.

Miután véget ért a nap, rögtön egy közeli étterem felé vettük az irányt. Egy nagy asztalnál foglaltunk helyet. Mivel sok embert nem ismertem még ezért bemutatkoztam majd mindenki hasonlóképp tett. Habár ennek ellenére sem tudom csak pár ember nevét akikkel ma többször beszélgettem. Épp a mikor véget ért a kör a bemutatkozásokkal koccintani szerettünk volna az új dolgozóra vagyis rá de ekkor Jimin az ajtó felé integetett és hangosan egy nevet mondott amit nem értettem mivel inkább azzal voltam elfoglalva aki belépett azon. Magas, fiatal izmos férfi. Eszméletlenül jóképű és csintalan mosolyú, akiért minden nő oda lenne vagy valószínű oda is van. Sötétbarna haja tökélete bevolt állítva és gyönyörűen kertezte az arcát.

- Sziasztok. Bocsánat a késésért és köszönöm a meghívást. – hajolt meg illedelmesen

- ugyan már te is a csaptunk tagja vagy, az hogy szabadságon vagy nem gátolhat meg egy kis ivászatban – mondta RM. A fiatal fiú elmosolyodott majd tekintette összetalálkozott az enyémmel

- ah, bocsánat. be se mutatkoztam. Jeon Jungkook vagyok és a fejlesztő csapattal dolgozok. velem ma azért nem találkoztál, mert ahogy halhattad szabadságon vagyok. – válaszolt minden kérdésemre anélkül, hogy feltettem volna. majd ismét meghajolt én is gyors követtem példáját és bemutatkoztam.

Taehyung nevezetű srác mellett foglalt helyett akit szintén a fejlesztő csapat tagja. Picit elbambulhattam, mert Jungkok egy kedves mosolyt eresztett felém. Felfigyeltem, hogy itt mindenki azon túl milyen fiatal olyan helyesek is. Taehyung olyan idős mint Jimin és persze magasabb de karakteres, férfias szép arca van. Széles vállai, kidomborodó mellkasa. Ahogy Jungkooknak is és ezen gondolatom közepette jött az mosoly persze hogy elvörösödtem. Az est további részében jót nevetgéltünk beszélgetünk megalapozva egy jó munkahelyi kapcsolatot és talán barátságot is. Jungkook mellém szegődött, és mint kiderült jó pár évvel fiatalabb mint én vagy akár Jimin is de mégis megtaláltuk a közös hangszínt. Kedves, intelligens és tiszteltudó. Valamint nagyon helyes, ez a gondolta már kezd egy picit zavarni.

Jiminnel távoztunk elsőnek mivel rendesen felöntött a garatra. Mindenkivel innia kellette egyet hisz ő ilyen, kedves. Senkit nem képes visszautasítani aki picit is úgy szól hozzá. Taxihoz Jungkook is kikísért minket ő támogatta Jimin. Támogatta? Szinte a karjában vitte. Meg se kottyan neki. Láttam ahogy pólója alatt kidudoritok az izom. Hogy lehet egy ilyen fiatal srác ennyire férfias? Óvatosan berakta taxiba. Megköszöntem és ő kedves mosollyal az ajkai jó utat kívánt. Jimin a taxiban nyöszörgött, attól féltem a sofőr kirak minket de szerencsésen megúsztuk a dolgot. nem hányt be a Jimin jobban mondva nem a taxiba. ahogy beértük az ajtón az aznapi vacsoráját kiterítette a szőnyegemre. Hozzám mentünk mivel nem akartam hogy egyedül maradjon nehogy félre nyeljen és valami baja essen. Jimin egy nagyon kedves ember, mindig számíthattam rá és ez természetesen visszafelé is érvényes. Néha az idegeimre tud menni de ahogy ma is észrevétlenül elűzi idegességemet. egyik pillanatban pillangók vannak gyomomban másikban pedig az ő letörölhetetlen vigyora van csak a szemem előtt.

- vizet. –nyöszörgi. Gyorsan odaszaladok hozzá és megitatom.

- Jobban vagy? –nem válaszol csak nyöszörög. Picit oldalra fordítom hogy ha véletlen visszajönne még valami akár a víz ne nyelje félre.

- Jungkook – nyöszörgi. Felfigyelek névre, hallgatok, hátha mond még valamit, de értelmetlenül nyöszög. Ideges leszek.

- Mi van vele??

- junh..kookh...

- Jimin! – rázom meg majd lefagyok saját tettemtől. Mért lettem ideges és miért érdekel, hogy Jungkook nevét nyöszörgi részegen?