- Jungkook – (1/2)

1...

2...

3...

4...

5...

6...

7...

8...

.

.

.

Nem panaszkodhatom, a sok nehézség ellenére kijutott a jóból is nekem. Barátok, munkahely és még laknom is van hol. Egyelőre.

Életemből már csak a szerelem hiányzik hogy valaki mellet a békében, szeretetben élhessem le az életem. Ahogy nézem a párokat az utcán miközben kávém szürcsölgetem. Szívembe belemar a fájdalom. Nem azt szeretném hogy szeressenek, azt szeretném ha tudnék szeretni és azt viszonoznák is. Megölelni valakit és kimondani mennyire szeretem és hogy örülök hogy az életem része. A szerelem múló érzés de a szeretet az megmarad, örökké. Szemem megakad egy apán és kisfián. Utóbbi csendben ballag az apja mellett, nagyobb távolságot hagyva kettejük között. Az apa hirtelen megáll a kisfiú összerezzen.  A szívem kihagy egy ütemet, levegőt is elfelejtek venni ahogy figyelme őket. Az apa leguggol a fia elé, mond neki valamit és gyengéden végig simítja az arcát aki elmosolyodik majd kéz a kézben folyatják az útjukat Hangosan távozik tüdőmből a levegő. Az előbbi jelenetben semmi rossz nem volt de mégis magamra emlékeztet. Testemet feszítő idegesség lassan enyhülni kezd ahogy kitérnek látóteremből.

Kifizetvén a kávémat útnak indulok hogy vegyek magamnak egy újságot és otthon átnézhessem. Héten szabadságon vagyok, ugyanis új albérletet kell kerítenem. Megnéztem ugyan pár házat de sajnos a jövedelmem nem teszi lehetővé a munkahelyemhez közeli házakat, összeköltözni idegenekkel pedig nem szeretnék. Amúgy is magányos farkas vagyok, nem szeretem ha valaki a magánéletemben vájkál és az együtt lakás márpedig ez magával hozná.

Gyógyitalomat szürcsölgetve hazafelé egy férfi elém vág az egyik sarkon, láthatóan észre sem vett. Fura egy alak, járása szinte már ugrándozó, biztos valami nagyon jó történhetett vele. Ahogy előttem halad észre veszem hogy az emberek nagyon bámulják, a lányok vigyorogva összesúgnak a háta mögött. Kíváncsivá tett, mi az amit ennyire néznek rajta. Követem. Magas, vékony férfi de mégis izmosnak tűnik. Széles vállai vannak. Az alakja mondhatni tökéletes, minden nő és férfi álma. Kerek feneke van. Elmosolyodom. Zebrához érünk. Körbenézek. Munkahelyem közelében vagyunk. Tovább követem. Döbbenten tapasztalom hogy ahhoz a céghez megy ahol én dolgozok. Megtorpanok messzebb hogy nehogy véletlen valaki meglásson hogy szabadságom idején erre lófrálok. Az idegen megáll az épület előtt és felnéz majd megfordul, egyenesen felém nézve. Mosolyog. Soha, soha nem találkoztam még ilyen helyes sráccal. Tétován felemel a kezem és intek felé, valószínű észrevette hogy követem. Lassan előlépek a rejtek helyemről hogy felfedjem teljes valómat előtte, ám ebbe a pillanatban sarkon fordul és szinte beszökdécsel az épületbe. Leblokkolódva figyelem ahogy becsukódik az ajtó és eltűnik a sziluettje. Kisebb harcot vív az elmém miközben bambán nézek magam elé. Az nem lehet hogy nem rám mosolygott, ugye? Látott, felém nézett és mosolygott. Látott nem? Ha én láttam, ő is látott, na jó én követtem őt és persze hogy kiszúrtam azt a aranyos mosolyát és az a gyönyörű arcot. Egy férfi mégis hogy lehet ennyire helyes? Idegesen sétálgatok le fel azon agyalva látott e, egyre közelebb kerülve az épülethez mígnem azon kapom magam ott állok ahol az a helyes srác. „Hol is álltam?"

A lapok hangosan súrolódnak egymáshoz ahogy az újságot böngészem. Miután rádöbbentem hogy egy nagy marha vagyok és még jó hogy senki nem látta mennyire beégtem. Ott állva ahol ő állt rájöttem sok ember járkált arra ahol én álltam és szinte biztos hogy csak magában mosolygott. Dilinyos egy fazon lehet azzal a helyes arcával. Fáradt vagyok, magam sem tudom miben fáradhattam ki. Talán ez az egész mai nap. Egy meleg fürdőre vágyok és egy jó kis bor társaságában, hamar az ágyba kerülni, játszani picit a telefonomon. Telefonom csengése zavar meg, Rm hiv.

„ Szia Jungkook! Ne haragudj hogy zavarlak."

                                                                            „Szia! Nem zavarsz.

„ Tudom hogy szabadságon vagy de lenne kedved eljönni egy kis céges vacsorára, iszogatni. tudod, a szokásos.

                                                                   „ Ne haragudj, de ma biztos hogy nem, hosszú napom volt

„Persze, megértem, nem kötelező. Csak van egy új munkatársunk és szerettelek volna téged is bemutatni de majd jöv---

                                                                        „Megyek!

„Heh? Nem az mon---

„Megyek, ha van egy új munkatársunk, meg kell tisztelnem azzal hogy én is ott leszek. Meg kell nekem is ismernem az a férfit.

„nem is mondtam hogy férfi!

                                                                            „nem az?

„de

                                                                          „megyek!"

„Rendben, fél 8 a szokott helyen.

Felpattanok a kanapéról és összecsapom a kezem. „Biztos hogy Ő az, nem lehet más. RM ha tudnád hogy most mennyire szeretlek téged" Mindben amire vágytam az semmisé lett, gondoltaim a helyes srác körül jártak és azon hogy el kell kápráztatnom. Minden apró részletre adtam, hajamat belőttem és útnak is indultam. Gyomromban kismillió lepke verdeste szárnyait ahogy közeledtem a vendéglő felé, picit késve hogy kellően magamra vonjam figyelmet, leginkább az övét. Ahogy belépek az ajtón akaratlanul is mosoly szökik az arcomra mikor megpillantom Őt. Jimin nevemet mondja és felém int. Tekintetünk találkozik a helyes sráccal. Mintha picit elvörösödne, annyira aranyos hogy legszívesebben szét puszilgatnám. Illedelmesen bemutatkozom és végre megtudom az ő nevét is. Az est folyamán sokszor találkozik tekintetünk szép lassan mellé szegődök és rájövök azon túl mennyire helyes még a személyisége is lehengerlő. Jiminel vannak nagyon jó barátságban és ahogy fél fülel hallottam össze is szeretnének költözni. Jin az este folyamán mindenki figyelmét élvezte. A munkatársaim nem tudják rólam hogy a férfiakhoz vonzódok és manapság nagyon nehéz is megállapítani ki melyik térfélén játszik, így Seokjinról sem tudtam megmondani. Ám, a mai este gyanúsan viselkedett Taehyung és Jimin is. Utóbbi nem feltűnően de mintha jobban kedvelné a férfit mint egy barát de lehet csak beképzelem hisz elég rendesen berúgott.

Mikor elindulnak felajánlom hogy elkísérem őket mivel Jimin nagyon felöntött garatra, hogy elkápráztassam Jint Jimint karomban viszem. Szemlátomást nem nagyon érdekelte eme férfias tettem, mindenesetre nem adom fel. Kedves, ártatlan mosolysomot elővéve mondtam nekik búcsút, Jin gyorsan elköszönt és a részeg Jiminnel foglakozott. Hazafelé szomorúan ballagtam, persze ennyiből még nem állapíthatom meg hogy nem vonzódna a férfiakhoz.

Másnap még mindig letargikus állapotban voltam, bepróbálkozni nem fogok nála hisz akkor elijeszteném magamtól. Gondolatim össze vissza cikáztak fejemben, hol jó kedvre derítettek hol pedig a mélybe taszítottak. Az épületbe járva néha elhaladtam a konyha felé ahol Jin járhat, bekukkantottam az irodákba hátha meglátom de sehol nem volt. Mérgesen törtettem ki a sokadik irodából ahová bemenetem és a kíváncsi tekintettek vizslatták személyem. Dühösen vágtam ki az ajtót mivel nap vége felé jártam és sehol nincs Jin. Az ajtó visszacsapódott rám, és egy tompa puffanást hallottam. Gyorsan kiléptem az ajtó mögül és megpillantottam Őt, a földön feküdt. Ijedten guggoltam le elé és kezdtem szabadkozni. Ő csak nyöszörgött a földön, cseppet sem hibáztatva engem. Éreztem hogy kifut a fejemből a vér mikor megláttam hogy vérzik az orra. „Te vérzel" Kiállottam fel pár oktávval magasabb hangon, nem épp férfiasan. Reakciója egy egy apró mosoly volt. Még jobban ideges lettem, tuti hogy nagyon beüthette a fejét és még nevetgél is. Most mit csináljak? Egyre idegesebben szemléltem az előttem még mindig a földön ülő Jint. „Nagyon beütötted fejed?" Kérdésemre picit feleszmél és kezeit nézegeti, látom ahogy vér látványától elsápad és elájul. Ijedten kapok utána. Megpaskolom picit az arcát de semmi reakció. Karjaiba veszem hogy keresek valakit aki tud segíteni. Pár métert teszek meg vele mikor mozgolódni kezd karjaimba, lerakom a földre hogy megnézzem hogy van de még mindig tartom. Kórházba kell vinnem. Ismét felemelem, heves ellenkezésbe kezd de aztán megadja magát az erőmnek és nyakamba kapaszkodik. Bárcsak azért kapaszkodna mert megdobbantottam szívét és nem a nyilvánvaló ok miatt. Ahogy haladunk egészen hozzám simul, lélegzetem egyre jobban felgyorsul és közelségétől szívem is hevesebb ütemet vesz fel. Jimin kiabálása riszt meg minket. Jin nevét kiálltja. Idegesen szalad oda. Mikor megtudja mi történt még idegesebb lesz. Sápadtan szalad oda és nézegeti Jint. Kezei remegnek ahogy Jinhez nyúl. Mi tagadás nem festhetünk valami jól. Az én pólóm tiszta vér és Seokjin arca is az de mégis van valami furcsa abban ahogy aggódik a legjobb barátjáért.

Váltunk pár szót aminek Jin nem annyira örül és kivergődik a karomból. Durcásan battyog a mosdó felé hogy rendeb hozza magát, minket észre sem véve hogy követjük. Mint egy kisgyerek toporzékol egyet majd mikor meglát minket mérgesen ránk förmed. Bevágja maga mögött az ajtót. Ahogy eltűnik az ajtó mögött kinn megfagy a hangulat, minden idegszálunkkal bent lévő férfira koncentrálunk. Jin kiáltásra összerezzenünk és egyként mozdulunk a mosdó felé de én gyorsabb voltam. Jin nagy kerek szemekkel figyel minket szinte a mosdón ülve. Feleszmélve hogy halálra rémisztettük szegényt közelebb lépek és kezeim közé simítom arcát. Nagyon gyengéd mozdulatnak sikerült, még én magam is zavarba jöttem tőle. Sokkal jobban fest. Jimin megzavarva ezt pillantott közelebb lép engem hátrálásra késztetve és megöleli.

Elnézve őket féltékeny lettem, a barátságukra, a köztük lévő kapocsra de sajnálatot is éreztem Jimin iránt mert ő minden bizonnyal másként szereti Jint. Azt hiszem egy vetélytársra akadtam, habár még mindig nem kaptam választ arra Jin melyik térfélén játszik vagy mindkettőn.

Van egy ilyen mondás: Tartsd közel a barátaidat, még közelebb az ellenségeidet. Jiminnel jóban vagyunk de ha Jin a tét akkor bármit feladnék.

Így esett hogy rábeszéltem őket had lakja velük, megkockáztatva ezzel mindazt amit mindig is titkoltam.

Egy kis esti buli, iszogatás énekelgetés. Jimin hamar kidől, Jin még picit lézeng és dülöngél. Részegen annyira aranyos és ellenállhatatlan.

- Véres a felsőd. – motyogja miközben ujjával rám bök

- szeretnéd hogy levegyem? – alkoholtól picit bátrabban viselkedek. Nem válaszol csak dülöngél és a szoba felé veszi az irányt.

- Ki kell mosni. –szól vissza ahogy kezét figyelmeztetőn a magasba emeli. Nekem ez egy felhívás keringőre. Ledobom magamról és követni kezdem. Arccal az ágyba fúródva találom meg.

- Jól vagy? –finoman végig simítok a hátán. Megfordul és a könyökére támaszkodik. Szótlanul néz engem. Aprókat pislogok és tekintettem kiszakítva övéből végig tekintek rajta. Kulcscsontja épphogy kilátszik a fehér pólója alól, ajkai duzzadtak amit legszívesebben beszippantanék az én ajkaim közé. Pólója vékony anyaga követi teste formáját, izmos kockás hasára rálapulva. Nagyot nyelek mikor tekintetem Jin alsógatyájára téved, picit elidőzök. Mikor megérzem hogy feszül az alsógatyám ismét felpillantok Jinre aki egész végig állta pásztázó tekintetemet. Ahogy találkozik tekintetünk elmosolyodik. Óvatosan, megfontolva fölé mászok meg ne ijesszem de ő még mindig nem mozdul, és nem is szól. Szemkontaktust egy pillanatra nem szakítjuk meg.

- Seokjin. – ejtem ki nevét lágyan ahogy az ajka felé közelitek. Közelségemtől picit megremeg és az ágyra huppan még mindig tartva szemkontaktust. Egyik kezét felém emeli, arcomat belesimítom a tenyerébe. Olyan melegséget érzek most az egész belsőmben és boldogságot amit ezidáig soha nem tapasztaltam. Közelebb hajolok, milliméterek választanak el minket egymástól. Jimin megmoccan, ijedten kapom fel a fejemet. Jin kezével átkarolja nyakamat és ismét maga felé fordít, majd bezárva köztünk lévő távolságot megcsókol. Szívem boldogságtól szárnyalt. Lágy, érzelmes csók volt mely nem tartott sokáig de eléggé ahhoz hogy a legboldogabb férfijának érezzem magam. Tekintettünk ismét találkozott de most nem tartott sokági mert Jin lassan lehunyta a szemét.

Óvatosan betakargattam és mellé feküdtem. Könyökömre támaszkodva néztem ahogyan alszik, halkan szuszogott, mellkasa egyenletesen emelkedett. Arca nyugodtságot sugárzott. Egy kósza hajtincset kisöpörtem az arcából, után végig simítva arcát és az ajkait. Gyengéd mosoly húzódott ajkamon és egy könnycsepp csordult végig az arcomon.

„ Te nem érdemled meg a szeretet, a gyengédséget, mert te egy senki vagy mások szemében, de én,  ÉN szeretlek téged!"

A boldogság mulandó, a boldog pillanatokat elmossa a régi emlékek melyek elhomályosítják az elmémet, Jin mellé huppanok. Nem érdemlem meg őt. Részeg, nem tudja mit csinál, nem is fog emlékzeni rá. Patakokban kezdtek hullani könnyeim és elvesztenek éreztem magam. Kezemet szememre helyeztem és hagytam hogy hulljanak könnyeim. Az ágy mellettem picit besüppedt. Jin kezei óvatosan lehúzták szememről a kezemet és megcsókolta szemeimet. Nem szól semmit csak magához húzott, gyengéden simogattam a hátamat. Álomba sírtam magam.

Másnap reggel Jin kótyagosan kelt ki az ágyból, magamra húztam takarót ahogy eszembe jutott a tegnapi este. Sokáig vissza se tér hozzám én pedig visszagunnyasztok. Egyszer csak érzem ahogy takaró húzódik le rólam. Szívem heves vágtába kezd. Talán egy reggeli csók? A gondolatba teljese belepirulok. Alvást tettek ám egy hirtelen mozdulattal lerántja rólam takarót. Ijedten kapom fel a fejemet. Ő földön csücsül és mered rám. Darabig csak nézem, nem tudom mit is mondhatnék neki. „ Jó reggelt szerelmem?" ahh, nem, nem ez azért túlzás. Egyszerűen csak nyomjak egy puszit az arcára? Közelebb húzódok a láthatóan még mindig rémült Jinhez, hirtelen elfog a félelem hogy talán azért viselkedik így mert semmire nem emlékszik. „Te nem emlékszel mi történt az este?" Szalad ki a számon. Vöröslő arcára ráhúzza takarót, annyira aranyos hogy szeretném megcsókolni emlékeztetni mi történt de mikor hozzáérek undorodva elszalad. Utána kiáltottam de ügyet se vettet rám. Könnyeim próbáltam visszanyelni. Utána mentem és hazudtam. Hazudtam hogy semmi nem történt. Mégis miért? Elmondhatnám neki de nem, tudhattam volna hogy nem érdemlek meg egy ilyen férfit mint ő. Egy szép álom volt hogy vonzódna hozzám. De az a röpke csók és megnyugtató ölelése, simogatása olyan boldogságot adott amiben soha nem, volt részem.

Azután az este után nappal megszokottól is többet bolondoztam, az otthon „melegében" pedig antidepresszánsokon éltem. Fájt az elutasítás, fájt hogy számomra nem adatik meg a boldogság. Jin viselkedése néha reményt add és ez annál inkább mélybe taszított. Szívemben a féltékenység is felütötte magát mivel nem bíztam eléggé magamban és Jimint vetélytársamnak tartottam. Habár szemernyi esélyt sem láttam hogy Jin vonzódna hozzám, mégis a tiszta pillanataimban adtam esélyt magamnak.

Mikor elmentem hozzá úgy éreztem közelebb kerültünk aztán megjelent Jimin és minden elromlott. Azon napon együtt távoztuk Jintől. A feszültség érezhető volt kettőnk között.

- Buzi vagy? – kérdeztem meg Jimint a lehető legdurvább formában

- Csak annyira mint te. –ügyet sem vetett a gyerekes sértegetésemre de mégis megadta a választ.

- És...- hallgatok el picit

- Jin? – kérdez rá helyettem, nem válaszolok. Mélyet sóhajt. – Nem tudom. Volt barátnője de férfiak felé soha nem mutatott semmiféle reakciót egészen mostanáig. –megtorpanok kijelentésén

- Ezt hogy érted? – fogom meg Jimin karját aki inkább elfelejtette volna az előző kijelentését és ment volna tovább. – hogy érted? – rántom magam felé

- Van benned erőd- jegyzi meg. – Sehogy. Felejtsd el.

- Jimin!- ordítok rá. – Taehyung az? Ő érdekli Jint? –Jimin némán figyelt engem pár másodpercig majd kirántja karját.

- Te nagyon hülye vagy és vak. – sétál tovább hanyag léptekkel

- Jimin! – szaladok utána

Hiába követtem és faggattam nem mondott semmit inkább mérgesebb lett. Nem tudom min húzta fel magát ennyire.

Este buli lesz RM nyaralójában. Néha úgy érzem van remény és azt gondolom érdeklődik irántam, habár tudom ez csak a fejemben létezik. Egy esélyt azért csak megadhatok magamnak? Boldogan készülődtem az estére. Magamat nézegetve tükörbe eszembe jutott Taehyung és máris oda lett önbizalma, Jin biztos szebbnek látja.

Mikor megérkeztem buliba Jinnék már ott voltak. Hozzájuk szegődtem. Jin barátságosan fogadott hisz szerinte barátok vagyunk. Eldöntöttem bárhogy is de közelében szeretnék maradni még ha a barát szerepét is osztja rám. Megérkezett Taehyung is. Az est folyamán nagyobb figyelmet szenteltem neki mint Jinnek de csak mert folyton körülötte volt. Mitagadás Jiimin is figyelte az eseményeket. Próbáltam közelebb kerülni Jinhez de egy csaj teljesen rám volt kattanva. Próbáltam lerázni de sehogy nem ment. Egyik ilyen pillanatomban bunkobb voltam és könnyek jelentek meg a szemében.

- Ne haragudj, nem akartalak megbántani csak tudod--- - készen álltam hogy bevalljam neki a féligazságot hogy van valaki aki érdekel de azt nem hogy az egy férfi de közbevágott. Profi a csaj.

- Nem, nem te csak tudod olyan nehéz most nekem. Beszélhetnénk kinn? – kérdezte. Sóhajtottam egyet és kimentünk az udvarra.

- Szóval? – idegesen kérdeztem, szinte sürgetve mert kikerült Jin a látóteremből.

Hosszasan ecsetelte mennyire bejövök neki és hogy jó lenne ha elmennénk valahová enni valamit. Próbáltam óvatosan jelezni neki hogy ez nekem nem pálya de ő csak mondta meg se hallva amit mondok. Ha az arcába ordítanám hogy meleg vagyok szerintem azt se hallaná meg. Így ment ez hosszasan mikor Jimin jött ki. Felém pillantott. Tekintetével pásztázta a helyet aztán befelé indult.

- Kit keresel?- szóltam utána

- Jint! Sehol nem találom. Azt hittem hogy....mindegy. – nem fejezte be mondatát, idegesen tördelte a kezét

- Taehyunggal láttam. – Jelent meg Suga semmiből ahogy kimondta ezt Jimin tekintetével összeakadt az enyém. Nem kellett kimondanom mire gondolok. Jimin nagyot sóhajtott. Nem tudtam hová tenni a reakcióját de nem is érdekelt, hátra hagyva Sugával a nyomulós csajt elrohantam a döbbent Jimin mellett orrom alatt dunnyogva hogy tuti Taehyunggal van.

Jimin követet és keresgéltük merre lehetnek, míg ő úgy kérdezgette az emberek hol van Jin, addig én nem látták Taehyungot és Jint? Mígnem az egyik srác rámutatott az egyik szobára. Lépteimet megszaporáztam, gyomrom liftezni kezdett és remegő kézzel nyúltam kilincs után de nem volt erőm hogy bemenjek a szobába.

- Benn vannak, érzem! – alig hallhatóan mondtam ki a szavakat. Jimin megcsóválta fejét, ellökve engem belépett. Rögtön utána én is.

Az ajtó becsapódott mögöttünk. Mindketten lefagytunk a látottaktól. Jin ijedten kapta fejét felénk. Jimin lélegezte vétele egyre szaporább lett majd kiviharzott a szobából. Jin utána szaladt, halványan érzékeltem ahogy egy pillanatra megállt mellettem de a lelkem valahol messze járt.  Taehyung zökkentett ki a gondoltaimból mikor elém állt.

- szerinted van valami köztük? – kérdezgetett idegesen

Valami sötét átfutott az agyamon és elborította az elmém. Egy pillanat alatt megfordítottam Taehyungot és az ajtónak feszítettem. Pólója anyagát megmarkoltam és mélyen a szemébe néztem. Döbbenet és félelemmel vegyítve  volt Taehyung tekintett válaszul az enyémre. Oldalra löktem és ő a földre esett, kiviharoztam szobából ahol rögtön az az idegsítő picsa jött velem szembe.

- Jung----

- Hagyj! – ordítottam rá, majd tovább haladtam. Tekintettem körbe pásztáztam termet sehol nem láttam őket így kimentem az udvarra. Beszélgetésre lettem figyelmes fejem felől jött az erkélyről, behúzódtam alá és füleltem. Jimin és Jin volt az. Beszélgetésükből kiderült Jin nem gondolja komolyan dolgot Taehyunggal ami apó reményt adott szívemnek de mégis a szívem fájdalommal telt el. Hallgatva beszélgetésüket kezdtem sajnálni Jimint ő sokkal közelebb van a tűzhöz és jobban megégetheti mint engem. Ijedten ugrottam meg mikor hallottam Jin leakar ugrani, habár nem voltak olyan magason de megsérülhet. Következő pillanatban egy nagy puffanással meg is érkezett elém. Utána akartam nyúlni, megnézni jól van e de nem akartam megijeszteni. Jimin elnevette magát de az én gyomrom összeszorult Jin arcát látván ahogy könnyek csordulnak rajta végig. Magamhoz akartam ölelni és elmondani minden rendben lesz, nem foglalkozva azzal mit gondolna rólam de hirtelen megfordult és futásnak eredt. Jimin a nevét kiabálta majd hallottam ahogy csapódik az erkély ajtó. Én Jin után futottam. Nagyon gyorsan szaladt de bennem is rendesen dolgozott az adrenalin. Megállta tónál ahogy levegőért kapkodott, elbújta egy fa mögé, magam sem tudom miért. Jimin jelent meg és vetette magát Jinre aki nagyon megijedt. Szívembe fájdalom hasított ahogy hallgattam őket, hiába szorítottam, nyomtam a mellkasom a fájdalom nem akart csillapodni. Könnyeim utat törtek maguknak és lassan áztatták el az arcomat. Magukra hagytam a két barátot és lassan visszasétáltam a házhoz. Nem akartam látni embereket, beszélgetni sem volt kedvem, jobb lett volna ha eltemetnek ott rögtön hogy véget érjen végre az összes fájdalmam és nyugalomra leljek.

Néha az ember reményt táplál hogy akit szeret viszont szereti, aztán darabokra törik és nem tudja hogyan folytassa. Olyan nagy reményeket ölünk egy egy gondolatba, egy egy reménybe „ha együtt leszünk minden más lesz, vele végre boldog lehetek, elfelejthetek mindent". Aztán még mélyebbre kerülsz mint voltál. Hol igazságos ez? Az élet nem az.  Azt mondják a remény a gyilkos. Meggyilkol bennünk mindent ha elveszik. Hogyan szerezzem vissza? És mégis milyen játékot űz velem ez a remény? Egyszer felcsillan máskor eltűnik? Egyszer boldoggá tesz máskor meggyilkol?

A padon üldögélve már nem érdekelt semmi. A múltam emlékei újra és újra fejemben zakatoltak. Szavak és a tettek amelyek örökre megbélyegezték az éltemet és a boldogtalanságba taszítottak. Seokjin volt az én reményem.

/Hosszabb lett volna de nincs kedvem most tovább javítgatni mert akkor ma lehet nem kerül fel. Héten érkezem a második felével.

Mindenkinek szép napot és ne felejtsétek otthon az esernyőtöket, itt bizony esik. :D /