Pár héttel később a bulis éjszaka után úgy tűnik minden rendben. Jobban mondva összekuszálódtak a dolgok. Már nem csak egy 3 személyes lakást keresünk, hanem egy 7 főset. Időközben kiderült pár munkatársunk és barátunk is hasonló problémával küzd mint mi. Örültem, hogy az éltem fenekestől felfordult mert így legalább nem gondoltam arra ami pár héttel ezelőtt történt. Aznap mire odaértem munkahelyemre, annyira kimerültem a sírástól hogy összecsuklottam. Egy kis megfázás is befigyelt így inkább hazaküldtek, volt időm mindenre. Sírásra és minden másra. Döntésem feldolgozásra, habár ehhez még több idő kell mert még mindig kínoz. Aznap felfogtam. Nem hittem benne és nem, még most sem de talán szerelem első látásra vagy valami olyasmi. Jiminék elakartak jönni meglátogatni de arra hivatkoztam hogy elkapják, ne jöjjenek. Persze később nem tudtam elkerülni a találkozást de akkor már kezdett az életem felbolydulni amiért hálás voltam. Az elmúlt hetekben sokat dolgoztam, szabadidőm is alig volt, ha akadt akkor valamivel megtöltöttem. Így telt a elmúlt heteim, és most itthon vagyok. Még egy hét és költözünk, szívem szerint még húznám az időt. Lakás közepén állok és nézem mit kellene elpakolnom a dobozokba amire nem lesz szükségem a következő napokban. Tekintem egy fehér anyag fogja meg, tudom mi az. Jungkook pólója, még mindig nem adtam vissza, mi több ki se mostam. Aznap úgy ahogy volt elraktam. Odasétálok, kezembe fogom. Egy darabig csak meredek a fehér anyagra. Arcomhoz emelem, szemeim elkerekednek, arcom eltorzul. Undorok magamtól. Jungkook az elmúlt hetekben nagyon kedves és barátságos volt velem. Undorító vagyok amiért nem tudok úgy tekinteni rá ahogy ő rám és most meg a 3 hetes pólóját szagolgatom. A felismerés hogy önkéntelenül cselekszem megrémít. Fürdőbe rohanok hogy a mosógépbe rakjam. Rengetek öblítőt és mosószert öntök bele. Lerogyok a mosógép elé. Sóhajtok és a hajamba túrok. Miért Jin, miért pont ő? Miért nem lehet egy kedves lány?

Egy nagyon alapos mosás után magányosan lóg Jungkook pólója a szárítón. Miközben nézem azon gondolkozok vajon mikor is adhatnám vissza. Várjam meg vele míg összeköltöztünk és csak úgy adjam neki oda vagy vigyem magammal a munkába és passzoljam ott át neki? Ahh, nem tudom. Elvonulok pakolni, ez még várhat magára picit. Hosszas pakolás után ismét a póló előtt állok. Mostanra már megszáradt, szépen összehajtogatom. Gondolkozok hová is pakoljam míg el nem juttatom gazdájához valahogy. Összerezzenek mikor megszólal a csengőm. Ajtóhoz sietek. Jungkook áll ott. Meglepetten nézek rá, kezemben a pólójával.

- Szia. Nem zavarlak? - kérdezi tétován

- Szia. Nem. Tessék. - nyomom kezébe a pólóját.

- Hm? - néz rám gombszemeivel, nem értve szituációt. Ez az Jin megint bealakítottál, nyugodj már meg. Nagyot sóhajtok, hogy szívem dobogást lelassítsam, talán túl nagyot is mert ahogy távozik tüdőmből a levegő Jungkook haját megrezegteti.

- Ez a pólód. Itt hagytad. Múltkor. Pár hete. 3 hete. Buli után. Előtte. Tudod. Összevéreztem. - remek, tőmondatokban beszélek, nem csodálkoznék, ha bolondnak nézne, ismét.

- Értem. Buli. 3 hete. Fogtam. - neveti el magát. Halántékomon megborzolom a hajam és vele együtt én is felnevetek.

- Gyere be. Nem zavarsz. Épp pakolok. - váltok kevésbé ideges hangnemre

- Köszi. Mostanában nagyon elfoglalt vagy. Kifogsz így készülni. Mi ez a nagy hajtás?

- Semmi. Kérsz valamit?

- Köszönöm. Egy hideg üdítő jól esne.

- Rendben mindjárt hozom, foglalj helyett. Egyébként mi járatban? - kiabálok még vissza a konyhából.

- Ööö, egy hét és költözünk. Megakartam kérdezni hogy van e valami limit amit magammal vihetek? - kiabál, de picit zavartnak tűnik mondandója. Jungkook ilyen, mindig kedves velem és előzékeny. Ezért eldöntöttem én is barátként fogom őt kezelni még ha szívem néha másképp is gondolja, főleg ha ilyen mint most. Visszaérve üdítőjével látom hogy idegesen járatja a lábát. Biztos nem akar kellemetlen helyzetbe hozni vagy Jimin mondott neki valamit.

- Amit szeretnél nyugodtan hozd. - mosolygok rá ahogy átadom az italt.

- Ümm. - hmmög egyet majd kortyol egyet. - Köszönöm, jó hideg, ez most jól esik. Ohh, és a pólót is már el is felejtettem. - neveti el magát zavartan. Milyen kedves, biztos nem felejtette el csak miattam mondja. - Jó illata van. - szagol bele egy nagyot.

- Sok öblítőt kapott. -nevetek fel, ő persze nem érti mi ebben annyira vicces.

- Ami a te pólódat illeti.... - jön picit zavarba

- Azt el is felejtetem. - mondom ki hirtelen. Teljesen kiment a fejemből hogy az én pólóm van nála az övéért cserébe.

- Nos, ha gondolod visszahozhatom még a héten.

- Nem sürgős majd ha beköltöztünk a házba

- Ümm.

Hirtelen csend áll be kettőnk közé. Gondolkozok, hogy valami rosszat mondtam volna vagy tettem?

- Milyen mértékegységgel mérik a malac hosszát?

- Heh? - néz rám Jungkook értetlenül, meglepte a hirtelen kérdésem.

- Röfben! - röhögök a saját hülye viccemen. Darabig némán figyel majd elneveti magát.

- Milyen buli van az intenzív osztályon?

- Nem tudom. -nevet

- Eszméletlen.

Mindketten hangosan nevetünk, majd mikor ismét levegőhöz jutunk tekintetünk összekapcsolódik.

- Aranyos és egyben vicces ahogy nevetsz. -mosolyog rám. Szívem ismét heves futamba kezd.

- Nem szokták szeretni a vicceim, lehet a nevetésem az ami viccesebb?

- Nekem mindkettő tetszik. - elakadt a lélegzetem. Felpattanok. Jungkook követi a mozdulatomat. - Azt hiszem pakolnom kellene.

- Segíthetek? - ne légy ilyen velem Jungkook mert nem érdemlem meg barátságodat, kérlek hagyd hogy felérhessek hozzád.

- Nem kell fáradnod. Biztos van más dolgod.

- Igazából nincs. - kínosan elneveti magát

- Hmm, értem. - Most mit csináljak? Igazából alig van mit pakolni. Elküldeni se szeretném mert az bunkóság lenne. - Tudod mit? Eleget pakoltam mostanában, nem akarlak téged is belerángatni.

- Ümmm...akkor elmegyek. - Ne, mi ez a szomorúság, félreért.

- Nem! - kapom el karját. - Ha ráérsz akkor mélyítsük el barátságunkat. - kikerekednek szemei. - Kaja, film, egy kis sör? De tényleg, nem olyan mint múltkor. Csak mi.

- Benne vagyok. - széles mosolyra húzza ajkait.

Hűtőből kihalászott pár kolbászt és husit sütögetem míg Jungkook rizst rakta oda és kimcshit pakolta ki egy tányérra valamit vizet melegített a ramennak. Érzem hogy mögém lopakodik. Ki fog készíteni ez a fiú engem, nem bírja ezt a szívem.

- Igen, mit szeretnél? - fordulok meg, nem számítva arra hogy túl közel lesz hozzám. Picit hátralépek, neki esve a tűzhelynek.

- Vigyázz - fogja meg a derekam és előrébb húz ami egyenértékű azzal hogy magához közelebb.

- jó, jó...ne sertepertélj itt mögöttem. zavaró. -hessegetem arrébb miután kikászálódok ölel karjából. Ami egyébként nagyon jó érzés volt de egy barát ezt nem élvezheti pedig maradtam volna még úgy.

- Ne már. csak egy kis kóstolót szerettem volna. -biggyeszti le az ajkait

- heh - sóhajok fél mosollyal az ajkamon - tessék - nyújtok felé egy darab kolbászt - vigyázz meleg.

- Nem fújod meg? - néz rám ártatlanul

- Jk! Ezt az oldalad nem ismertem. Tényleg te vagy a legfiatalabb köztünk. - fújom meg a kolbász darabkát és ő boldogan bekapja.

- Finom. - boldogan elszökdécsel a ramenért.

- Olyan vagy mint egy nyuszi.

- Azt mondod? - fordul felém és pici kidugja metsző fogait. - hangosan felnevetek

Ezek után még egyszer odajött kérni falatot de nem kapott, kicsit morci lett de hiába cukisodott nem hatott meg, jól lakik mielőtt filmeznénk. Szerintem kezdek belejönni ebbe a barát dologba.

Lepakoltam asztalra az ételt Jungkook még konyhában tett vett, addig én leültem és a filmet keresgéltem. Aztán úgy döntöttem inkább együnk és beszélgessünk.

- Mit szólnál, ha csak dumálnánk egyelőre azt majd keresünk valami filmet?

- Benne vagyok. - huppant le mellé Jungkook egy tálca sörrel és egy üveg sojuval.

- Nah ez hol találtad?

- Hűtődben volt. Nem is tudtad hogy van?

- Nem. -nevetek.

- Nem baj?

- Dehogy igyuk meg. Igyunk is egyet a barátságunkra. - töltök is gyorsan. Jungkook felé fordulok, picit arrébb húzódok mert túl közel ül. - Barátságunkra!

- Ümmm, barátságunkra. - lehajtjuk gyors mindketten. - áhh a kimchi. -szalad ki. Visszaérve ismét túl közel ül hozzám. Normál estben nem zavarna de jelenleg a szívem nehezen viseli az ádáz harcot amit az agyammal vív.

Egy pillanatra elbambulok ahogy gondolataimba veszem. Röpke pillanatig átsuhan az agyamon hogy bevallom neki az érzéseimet de gyors elhessegetem ezt az örült gondolatomat. Fejem is megrázom.

- Baj van? - néz rám az érintett

- Dehogy, mi baj lenne? Nézzünk egy filmet? - kihasználva az alkalmat felkelek távirányítóért és visszaülve már kanapé egyik sarkába ülök megjátszva ez így nagyon kényelmes. Nagyon kényelmetlen. Az egész helyzet. Sajnálom őt amiért nem tudja hogy aki mellette van érthetetlen módon és észrevétlenül menthetetlenül beleszeretett.

Az est további részében jól elvoltunk, néha röpke pillantást vetettem rá, távolságot se tartottam már. Majd az alkohol és az étel hatásra valamint a nem épp izgalmas film hatására elnyomott minket az álom a kanapén. Reggel halk csengés zavarja meg dobhártyámat míg orromat egy édes illat cirógatja. Szememet résnyire nyitom, annyira élvezem ezt a pillantatott hogy így maradnék idők végezetéig. Álmodnék? Ahogy ébredezek a csengő hangja is egyre jobban bekúszik dobhártyámhoz. Pilláim alól megpillantom Jungkook arcát, engem figyel. Az édes illat a kényelem mind neki köszönhető. Álom? Elmosolyodok majd ölelésébe bújok még jobban. HEH? Tekintek fel újra. Meglepődöttségtől a földre esek, ő ijedten tekint utánam. Nem szól, semmit csak elmosolyodik. Földön ülök és nem tudok megszólalni. Jungkook felkel és az ajtó felé veszi az irányt. Nem tudom milyen gondolat vezérelt engem ebben a pillanatban, lehet az az idegesen csengető egyén miatt vagy a helyzet zavartsága okozhatta de felpattantam és Jungkook után vetettem magam. Ennek következtében mindketten a földön találtuk magunkat. Ő alattam feküdt én pedig rajta farkasszemet nézve és ebben a pillanatban nyitódott az ajtó. Ekkor már tudtam hogy csakis Jimin lehet az. Elszakítva tekintetem Jungkookiétól aki valószínűleg meglehetősen furcsállta eme érdekes tettemet felpillantottam Jiminre.

- Jiminnie? - az érintett nagy szemekkel nézett bennünket, majd egyszerűen megfogta karomat és felrántott

- Mégis meddig szándékoztál még így maradni és mi ez az egész? Mit kerestek a földön és egyáltalán mit keres itt kora reggeli órákban Jungkook? - hadarta el a kérdéseit

Nem értettem Jimin haragját, kevés alkalommal láttam ennyire kikelni magából. Ledöbbentett az egész helyzet nem tudtam megszólalni. Úgy éreztem minden elromlik körülöttem. Nem volt beleszólásom a dolgok menetelébe. A sor nagyon rossz játékot űz velem.

- Szia Jimin. Este átjöttem Jinhez megkérdezni a költözéssel kapcsolatban és úgy alakult hogy filmeztünk majd elnyomott minket az álom. Gondod van? - hangja komoly volt. Néztem a fiatalabbakat ahogy egymással szemben állnak érezhető volta feszültség kettejük közt. Történt valami, amiről én nem tudok? Idősebbként most mit kellene csinálnom? Nemrég örültem, hogy fejem felett összecsaptak a hullámok és nem kellett a valósággal foglalkoznom de ez egy olyan helyzet volt amivel kellett.

- Jimin. - érintem meg óvatosan a karját - Mi baj van, miért jöttél?

- Már át sem jöhetek csak úgy? - idegesen felelt miközben kezemet lerázta övéről

- Tudod hogy bármikor szívesen látlak

- Nah persze, pár hete alig találkozunk erre mikor átjövök. - néz dühösen Jungkookra

Most mégis mi történik? Kezdem elveszteni nyugalmam. Zavar a helyzet komolysága.

- Elég legyen! Szívesen látlak téged ahogyan őt is. Mindketten barátaim vagytok és pont! - fakadtam ki. - Igen itt aludt. Na és? Te hányszor tetted ezt és ha összeköltözünk? - mérgelődtem. - Te most féltékeny vagy Jungkookra? - mondtam ki az utolsó mondatot is, amit igazából nem tudom elmém melyik része szülte.

- N-nem! - hökkent meg Jimin - Én csak...mindegy. - puffogot

- Az vagy. Féltékeny vagy Jungkookra! - vigyorgok. - Ne csináljátok már ezt. - nevetek a saját kis agyszüleményemen. Miattam veszekednek, hogy ki a barátom? Tisztára, mint az oviban. Röhögök, és ők csak néznek értetlenül rám. - Nem az oviban vagyunk fiúk. Barátom vagy és az is maradsz. Egy régi kedves barátom és ő egy új barát akit szintén kedvelek ahogy téged. -mosolygok rá és Jungkookra. - Összefogunk költözni, szóval több ilyet nem szeretnék. Nem kell barátságomért harcolnotok. Barátok vagyunk mind. - büszkén kihúzom magam a mondat végén.

- Barátok... - ismétli Jimin

- Azok - vigyorgok. Ugye? - nézek Jk-re

- Barátok... - ismétli Jiminhez hasonlóan

Kínos szituációt sikeresen megoldva Jimin elmondta hogy estére szerveztek egy vacsorát, iszogatással ahol költözés előtt átbeszélhetnénk pár dolgot és jobban összeismerkedhetnénk. Látásból mindenki ismer mindenkit de jó ötletnek tartottam mindannyian összeülni. Jimin és Jungkook együtt távoztak. Valahol azért meglegyezgette hiúságomat ez a két srác. Kis durcás pofijukat látva ahogy a barátságomért harcolnak. Vigyorgok, mint egy nő a pizzájára aki hosszú diéta után végre ehet.

(igen, költözés előtt állok és igen, diétázok...sorry :D )