A lelki társak sokszor nem is tudják, hogy van a másik. Élnek a szürke hétköznapokban, és nem gondolkodnak el azon, hogy: „Vajon kivel leszek egy egész?"

Vannak persze a szerencsésebbek is, akik megtalálják. Aztán a leg szerencsésebbek is, akik együtt halnak meg. Szívem, mi a másodikba tartozunk! Pár hónapunk volt együtt, az is titokban, de mégis ez a pár hónap volt életem legszebb időszaka! Mert te ott voltál... Szerettél, még akkor is, ha nem érdemeltem meg. Amikor először találkoztunk, akkor még nem gondoltam, hogy az életem fenekestül föl fog fordulni, de már akkor éreztem, hogy te más vagy, mint a többi.. Az első pillantásodból levettem, hogy belém szerettél, és én is akármennyire próbáltam titkolni (eleinte még magam előtt is), de végig ott motoszkáltál az agyamban és a szívemben egyaránt. A szívemben angyalszárnyakkal voltál, az agyamban viszont ördögszarvakkal. Nem tudtam melyikre hallgassak... Megpróbáltalak minden este kizárni téged a szívemből, de másnap reggelre, ismét ott voltál. Ha több időnk lett volna együtt, biztosan egész más lett volna minden! De ennek így kellett történnie.. Így nem kell attól félnem, hogy mikor szeretsz ki belőlem, és hasonlók. Ha már így alakult, tudom, hogy te mindvégig engem szerettél! Nem szeretném tovább húzni a szót, hogy ne untassalak, ezért a lényegre térek: Köszönöm, hogy voltál nekem, és feltétel nélkül szerettél engem!

U.I.: A kislányunk unatkozik, és rám vár..

Csókol téged: C.