Először megszeppentem. Nem tudtam mit válaszoljak! Ha nemet mondok akkor illetlennek fog tartani, ha meg igent akkor pedig könnyűvérűnek. Inkább gondoljon az utóbbinak!-

-Ezer örömmel! -mondtam, majd fölemelte a jobb kezemet és a táncparkettre kísért. Egymással szembe álltunk, majd egyik kezét a derekamra vezette, a másikkal pedig megfogta a szabad kezemet. Táncolni kezdtünk. A zene nem is érdekelt igazán, a táncpartneremmel ellentétben.. Alig észrevehetően, csupán a szemem sarkából rá néztem. De ezt egyszer észre vette, én pedig zavartan elkaptam a fejem. Ezt észre vette, amit szóvá is tett-

-Valami gond van, Miss McDaniel? -kérdezte egy bujkáló mosoly kíséretében-

-Nem! -vágtam rá- Már megbocsásson, mi lenne? -kérdeztem vissza-

-Mert olyan nagyon nézett engem, ezért gondoltam! -védte ki magát, majd elrántott egy vészesen hozzám közel keringőző pártól-

-Maga gazember, Mr. Lincoln! -mondtam mosolyogva- 

-Miért kisasszony? -kérdezett vissza-

-Agh, tudja azt maga nagyon jól. -zártam le ennyivel.  Pár perccel később ismét megszólalt-

-Maga botrányosan jól keringőzik, Miss McDaniel! -dicsért-, én pedig csak vigyorogni tudtam. Amint végeztünk megkerestem Harriet-et. Már integettem volna oda neki, amikor megláttam, hogy Mr. Lincoln fiával társalog. Sóhajtottam egyet, majd kimentem az erkélyre levegőzni egy kicsit. Lekönyököltem a párkányra, miközben néztem az eget. Csillagos volt. És megláttam egy hulló csillagot, majd gyorsan kívántam. Már éppen kezdtem megszokni az egyedüllétet amikor a Lincoln házaspár kilépett az ajtón-

-Melyiket válasszam? -kérdezte a felesége-

-Nem tudom Mary, amelyik neked tetszik. -felelte-

-Te minden döntést rám bízol! -hisztizett be a nő, majd gőgösen, felszegett állal beviharzott. Az elnök csak sóhajtott egyet, majd közelebb jött hozzám-

-Történt valami? -kérdeztem-

-Lényegtelen! -legyintett, majd ő is felkönyökölt a párkányra-

-Kellemes az idő! -jegyeztem meg, megtörve a feszült csendet-

-Valóban az! -helyeselt. Kicsit később témát váltottunk és az elnökségéről kezdtünk beszélgetni-

-Nem lehet valami nyugodt hely a Fehér Ház.. -csóváltam meg a fejem-

-Valóban nem az, de van pár olyan szeglete, ahol senki nem találja meg az embert! -tette hozzá-

-Igazán? -kérdeztem vissza-

-Nem hisz nekem Miss McDaniel? -kezdett nevetni- Tudja mit? Egyszer látogasson el oda, és majd megmutatom önnek! -mondta-

-Úgy érti.. Menjek el... A Fehér Házba? -realizáltam-

-Pontosan! -bólogatott- Számítok a jelenlétére! 

-Ne aggódjon, nem fog csalódni! -nyugtattam meg, miközben a vállára tettem a kezem-

-Holnap tizenegyre jöjjön! -"utasított"-

-Rendben! -egyeztem bele- És a felesége? -komorodtam el-

-Ő nem lesz ott! -legyintett- Elutazik pár napra.. -tette hozzá. Beharaptam az alsó ajkamat és bólintottam egyet. Még húsz percen keresztül beszélgettünk, majd véletlenül leejtettem a legyezőmet. Egyszerre hajoltunk le érte, de Mr. Lincoln gyorsabb volt és a kezembe nyomta a tárgyat-

-Köszönöm. -mondtam elpirulva-

-Elpirult a kisasszony.. -mondta egy huncut mosollyal, én pedig rá néztem. Miért hozza szóba? Ez bosszantott egy kicsit-

-Miért? Talán ez zavarja magát? -kérdeztem vissza-

-Engem? A legkevésbé sem! -emelte föl a kezeit védekezően. Már beszédre nyitottam a számat, amikor Harriet vihogva lépett ki az erkélyre egy férfi társaságában- Fiam! -szólította meg Mr. Lincoln a fiát-

-Apa.. -jött zavarba a fiú. Az elnök csak elmosolyodott és megszólalt-

-Sok sikert fiam! -mondta, majd elindult befelé. Már kezdett legörbülni a szám, majd Harriet megszólalt-

-Vezesd körbe! -mondta, nekem pedig fölcsillantak a szemeim és a férfi után rohantam-

-Mr. Lincoln! Elnök úr! -szólítgattam, majd megfordult- Jöjjön, körbe vezetem! -mondtam, majd átkaroltam. Először megmutattam neki az emeletet-

-És ön hol alszik?-kérdezte-

-Elnézést, hogyan? -kérdeztem vissza-

-Hol van a szobája? -ismételte, én pedig nyeltem egyet és bevezettem őt a szobámba. Bementünk. Becsuktam magunk mögött az ajtót, és kulcsra zártam- Mire készül, Miss McDaniel? -kérdezte, nekem pedig elkerekedtek a szemeim-

-Semmire! Miért, mire gondolt? -kérdeztem de szinte ki se' mondtam már meg is volt a válasz- Ó, maga kötöznivaló gazember, mit képzel? -csattantam föl-

-Miss McDaniel nyugodjon meg.. -mondta, miközben elkezdett közelíteni felém. Már éppen elküldtem volna melegebb éghajlatra, amikor az államnál fogva megemelte az arcom. Mélyen a tekintetembe fúrta az övét, majd gyengéden megsimította két ujjával az arcomat- Gyönyörű, bogár szemei vannak, Miss McDaniel.. -mondta gyengéden. Nem szóltam semmit, mert csak hápogni tudtam... Tekintete elidőzött az ajkaimon. Közelebb hajolt. Ajkaink alig értek össze. Pont annyira, hogy mind a ketten felkorbácsoljuk a fantáziánkat. Miután elengedett, megnézte a zsebóráját és elkerekedett szemekkel megszólalt- Mennem kell Miss McDaniel! -mondta, majd kezet csókolt. Kinyitottam az ajtót, majd néztem, ahogy siet. Hosszú lábaival nagyobbakat lépett, hogy hamarabb leérjen. A folyosó végén vissza fordult, majd halványan elmosolyodott én intett egyet, ami viszonoztam. Miután elment, magamra csuktam az ajtót és leültem az ágyam szélére. Elkezdtem legyezni magam a kezemmel, majd kicsit kinyitottam az ablakot. Egy kicsit kinéztem az ajtón és már az utolsó vendégek is köszöntek el. Gyorsan átvettem a hálóingem, majd bebújtam az ágyba. Egyszer csak kopogni kezdtek-

-Szabad! -kiáltottam ki, majd Harriet dugta be a fejét- Na? -ültem föl-

-Szerintem jó vagyok nála! -kezdte- Na és? Veletek mi van? -kérdezett vissza, én pedig elpirultam és a takarómat kezdtem k