Mikor kinyitottam a szemem, Leo ágyában voltam. Tele raktapaszokkal, meg mindenféle más kötszerekkel. Minden pontom fájt. Lenéztem fájó lábamra, amire nem is igazán le nézni kellett, mivel fellett kötve valamien vas cuccra, ami az ágyhoz tartozott. Nyugtalan voltam. Magam sem tudtam miért. Aztán bepattant. A farkasok! Leszakitottam a lábamról a kötést, és felpatantam. Sok végtagomba fájdalom nyilalt, de ez most nem érdekelt. Kisurrantam az ajtókon. Amikor végre leérem, majdnem megcsúsztam, de kuvédtem, egy nagyobb ugrással. Persze a fájdalomtol majd összeestem, de futottam tovább. És amikor kirohantam az ajtón, egy erős kéz kapott a levegőbe. Leo magáhozvont.
-Mit csinálsz hercegnőm? Csak nem akarsz megint vissza menni az erdőbe? Megigértem apunak, hogy vigyázok, hogy távoltartsalak az erdőtől. Nem akarom, hogy megsebesülj, vagy hogy elvessz. - Suttogta a szavakat a fülembe. Engem kirázott a hideg. Hogy tud ilyen nyugodtan beszélni mindig?
- De nekem is megigérted,hogy találkozhatok a farkasaimmal, amint ellátott Mr. Dicaprio! Vissza kell mennem!- nyögtem, és elkezdtem kapálózni az ölében. Stabilan tartott, és tudtam, hogy nem fog elengedni. Vettem egy nagy lendúletet, és kigurultam az öléből. Leestem a hideg betonra, de nem várhattam. Felpatantam, és rohantam az erdő irányába. Futottam, ahogy a lábam bírta, de persze Leo gyorsabb volt nálam. Ennyit arrol a mondásról, hogy "a hazug embert hamarabb utolérik mint a sánta kutyát". Én voltam a sánta kutya,Leo meg hazudott nekem, mert nem enged vissza az erdőbe. És ekkor meghallottam a vonyítást. Lehunytam a szemeim. Magam elék képzeltem azt a gyönyörű farkast. És ekkor mintha megremegett volna a föld. A fájdalmaim hirtelen elmúltak. Minden fájdalmam köddé vált. Felpattantam... de nem sikerült teljesen mégis úgy éreztem állok. Négykézláb álltam. Elkezdtem kúszni, de mintha száguldoztam volna. A látásom kiélesült. Jobban hallottam mindent. Nagyon meglepett. Vissza néztem Leora, aki úgy nézett rám mintha nem ember lennék. Nem érezzem magam embernek. Hirtelen sikolyok törtek ki, és rám mutogattak. Lenéztem a kezemre... de nem volt. A testemet fürkésztem. Hosszú bronz szálak nöttek ki a testemből. Elhaladtam egy üzlet kirakat mellett, ami tükröt mutatott. Lefékeztem. Egy farkas voltam. Egy gyönyörű hosszúszőrü bronz farkas. Nem hittem el a látványt. De az emberek féltek töllem. Megint neki iramodtam az erdőnek. Aztán már láttam. Berohantam az erdőbe társaim közé. Oda léptem a vezérhez. Behunytam a szemem. Hirtelen kipattant a fejemből egy név. Shakira. Ez a farkasnak a neve! Minden világossá vált. Ők mind nőstény farkasok, és engem azért nem bántottak, mert érezték, hogy valami különleges van bennem.

Ezennel a falka tagja is voltam. Shakira megmutatta,hogy hogyan tudom használni az erőmet. A szemünkel beszéltünk. Meg az agyunkkal. Én nekem még könnybb volt, hogyja becsukom a szemem, és elképzelem Shakirát. Megláttam a mondatokat. Shakira azt mondta,bennem még sokminden rejlik, de még nem jött el az ideje,hogy előtörjön. Aztán kezdett beesteledni. Elköszöntem a társaimtól. Shakira még egyszer elmagyarázta mit kell tennem,hogy vissza változzak. Mivel délután sokat csináltuk könnyen ment. Behunytam a szemem, és magamelé képzeltem emberi énem. Az megjelent elöttem, és én ismét csupa seb a földön ültem. Shakirátol is elbúcsúztam, és indultam Leoékhoz. Amikor bekopogtattam, Leo ki sem nézett,hogy ki az, hanem rögtön a nyakamba borult.
- Utálom, hogy folyton ezt csinálod, de kezdem megszokni... farkaslány. - Mondta. Mindenről beszámoltam neki. Hallgatta. Minden szép volt. Aztán szép lassan elnyomott az állom.