Amikor felkeltem, csak szépen lassan tudtam vissza emlékezni a tegnap történtekre. Leo átkarolt, és esélyem sem volt szabadulásra. Felébreszteni meg nem szerettem volna, hisz olyan édesen alszik. Gondoltam én is vissza alszom, de nem jött álom a szememre. Feküdtem az ágyon és gondolkoztam.

Egy igzán tökéletes ember mellett fekszek. És úgy érzem... szeretem.

NEM! Nem szerethetem! Gondolj csak bele az életébe! Olyan... olyan gyönyörű, de az élete egy ... szörnyűség! Te nem akarsz ebben élni!

De talán ha csak megpróbálnám...

Vissza utasítana! Hagyd abba Hanna! Hagyd abba de azonnal!

Elegem lett. Kitisztítottam a fejemet, és lelöktem magamrol a kezét. Persze felébredt szegény.

- Bocs! - Suttogtam. Hogy miért suttogtam azt nem tudom. A paradicsom megirigyelte volna a fejem színét. Leo hirtelen felugrott az ágyrol, aztán felkapott menyasszony pózban. Sikantottam egyet.

- Mi a francot csinálsz?!?! Tegyél le! - ordítottam.

- Bocsi hercegnőm! Pihenned kell. Ja és most szabályt szegünk! Nem szabadna suliba menned, de kell jönnöd. A miért az nem lényeg! Na mindegy! Ja és én viszlek suliba, mert apu azt mondta, hogy az én felelőségem vagy a héten. És csak kedd van, úgyhogy milyenk az egész hét szivi! - Csomó kérdésem volt. De most a legfontosabbak:

- Egy: nem vagyok, és nem is leheszek soha a te felelőséged!  Kettő: Mik ezek a becézgetések?!? Kérlek hanyagold. Három: Nekem otthon van egy családom! Haza kell mennem! Nègy: Ha meg nem szabad...

- De szabad! A többire majd megkapod a válaszodat cicus! Mindenesetre most ne nyafogj! - vitt át a házon. Nem tudtam körül nézni, mert nagyon gyors volt. Leértünk egy kocsihoz mégjozzá egy csillogó szürke Audihoz. A számat nyitva felejtettem az elém táruló látvány miatt.

Amikor Leo odavitt, az utasüléshez nem hittem el. Letett kinyitotta az ajtót, és intett, hogy száljak be. Beültem a kocsiba, ami belül is luxus volt. A volánmögé bepattant a "herceg" és inditotta a motort. Amikor oda értünk a sulihoz (késéssel mert beugrottunk megkávézni) berohantunk az osztályba, és elfoglaltuk a helyünket.

⚫🔵⚫

A menzán egyasztalhoz ültem Leoval. Nagyon jókat beszélgettünk. A másik sztalnál voltak akik majd szét robbantak a dühtől, mert Leo velem ebédel.
Aztán amikor a sulinak vége lett,rádöbbentem, hogy ez volt az eddigi legjobb nap. Talán Leo miatt. Nem! Dehigyis! Én hülye! Gondolataimat Leo szakította félbe.

- Cica! Az van...

- Áljunk meg egy pillanatra! Mi ez a Cicázás? - szakítottam félbe megdöbenten.

- Hát cicázlak, mert a cicám vagy. - Suttogta,majd közelebb hajolt. Megfogta kezemet. A kocsia felé mentünk éppen. El akartam lökni magamtól, de nem volt rá erőm. Magához ölelt. Beszipantottam illatát. Legszívesebben rögtön a szájáért nyúltam volna.

- Miért pont én? Annyi lány van, aki csak azt szeretné, hogy a nevükön szólítsd, vagy hogy megérintsd őket. Miért pont engem választasz? Annyi jó és szép nő él a világon. Miért pont egy összetört csúf lányt választasz? - leheltem.

- Egy: ne nevezd magad csúnyának. Kettő: nekem te kellesz, mert más lányok nem érdekelnek. Tetszik ahogy megpróbáltál ellenálni nekem, tetszik, hogy bármit megtehetsz következmények nélkül, és tetszik, hogy ezt tudod is. Nekem benned minden tetszik Hanna! - a válasza meglepett. Dermedten áltam, tőle pár centire. Szembe fordított magával, és orrát az enyémhez érintette.

Lehunytam a szemeim, és vártam, hogy megcsókoljon. Nem habozott. Rögtön nekem nyomta ajkait, és már bele merültünk. Éreztem ahogy mindenki minket néz, de nem érdekelt. Nagyon finom volt a csókja. Beletúrtam eleve kócos hajába. Aztán abbahagytuk. A szemem még mindig behunyva. Eltávolodtunk egymástól. Kinyitottam a szemem, és mérges, vagy csodálkozó szempárokat láttam.

Lehajtottam a fejem, és elindultam Leo kicsija felé. Már félúton jártam, mikor valaki megragadta a hajamat, és visszarántott. Leo megperdült a tengelye körül, és utánam akart nyúlni, de már messze voltam. Szembe fordultam, a "gonosszal". Nagy megdöbenésemre Mia állt elöttem.

-Baszod! Hogy merészeled megcsókolni? Te egy nulla vagy! Nem vagy te senki! - fröcsögte az arcomba,  majd levágott egy pofont. A kezemet, az égő pontra kaptam. Vissza pofoztam, de akkor megfogott, és lenyomott a földre. Ott elkezdett rudosni. Rugott ahol ért. Fejem, arcom, hasam, lábam. A könnyeim záporban hullottak. Ekkor abbamaradt a fájdalom. Mindenki csöndben volt. Ekkor vettem észre, hogy én vérben úszok. A beton tisza vér volt körülöttem. Az orromból is folyott a vér,meg még sok más helyről. Akkor a hajamnál fogva felhúztak, és lekevertek mégegy pofont. Le akartam hunyni a szemem,hogy engedjek a sötétségnek, de ekkor érdekes dolog történt. Leo egy fegyvert húzott elő zsebéből, és Miára szegte.

- Hagyd abba de azonnal te rohadt ribanc!- ordította. Mia elengedett, mire én a földre hullottam. Leo felsegített, majd a kocsija felé kezdett vonszolni. Kaján vigyor jelent meg az arcán. Hirtelen meghúzta a ravaszt, és Mia sminkét lemosta a víz ami kifröcsent a piszolyból. Mindenki hahotázni kezdett. Mia dühtöl remegve állt csurom vizesen,minket bávulva. Leo besegített a kocsiba, és inditotta a gázt. A kocsiban engem elnyomott a sötétség.
-------------------------------------------------------------

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Bocsi,hogy ennyit késett, de cserébe tovább tartott. Mostanság kevés időm van, de igyekszem.

Na puszpusz!