Nagyon jó volt minden napom. De aztán ez megváltozott. Azt hittem... minden elveszett. Mivel minden beteljesedett!

Éppen haza sétáltam Leohoz az erdőből. A nap sütött, a madarak vidáman csiripeltek. Minden tökéletes volt. Amikor viszont kiléptem a fák közül valami furcsa érzés fogott el. Veszély érzetem volt. Megkértem Hámort, hogy kisérjen el egy kis ideig. Így is tett az én drága barátom. Amikor fél úzon jártunk elkezdett ugatni. Megtorpantam, és körül néztem. Nem láttam semmit. De Hámor kitartóan ugatott. Közelebb akartam menni, hogy megnézzem, hogy egy macska van e ott, de megtorpantam. Belül, nagyon mélyről egy érzést èreztem... furcsa érzés. Azt súgta,menjek vissza. Hámor közelebb jött. Ugatott. Aztán egyszer csak össze esett a földön, és keserves nyüszítésbe kezdett. Legugoltam hozzá. Simogattam őt. Nagyon fájhatott neki. Farkassá akartam változni, hogy beszéljek vele, de valami nem engedte. Gondoltam a falkára, magamra, Shakirára. Mindenkire külön külön. De nem sikerült. Egyszerűen nem tudtam átváltozni. A könnyeim elkezdtek hullani. Hámort öleltem. Nyüszített. Azt akarta, hogy menjek el. De nem mentem. Nem mehettem. Nem hagyhattam itt. Szorosan át öleltem, aztán zokogtam tovább. Hirtelen éles fájdalom hasított a tarkómba. Hátra akartam kapni a kezem, de egy erősebb kéz megakadályozott benne. Meg akartam fordulni, hogy küzdjek, de ekkor még egy ütés, és elsötétült a világ.

》》》

Amikor kinyitottam a szemem, egy tetőn voltam. Meg voltam kötózve. Lenéztem a tetőröl. Lehetett vagy harminc méter. Kirázott a hideg. Nem tudtam mit akarnak tőlem. Megint megpróbálkoztam átváltozással, de nem sikerült. Egy fém ajto jelenthette a szabadságom. De mielött megpróbálhattam volna oda vánszorogni, és kinyitni, az magától is kinyit. Egy maszkos férfi jött be... inkább csak egy fiú mint férfi. A maszk majdnem eltakarta az egész arcát. Kék sszemei voltak. Közelebb jött. Ekkor vettem csak észre, hogy valami van a kezében. Már csak egy méter választotta el őt töllem. Előre tartotta a valamit ami a kezében volt. Egy farkas díszelgett rajta. Még közelebb jött. A férfi szemében láttam, hogy elvigyorodik. Fèlelmet éreztem. Legugolt mellém, majd a combomra tette a farkast. Nem tudtam miért tette. Aztán hirtelen éles fájdalom hasított a combomba. Sikoltottam egyet, de ekkor kétségbeesetten befogta a számat.
- Sss!! A fönök nem engedte, hogy bántsunk! -levette a farkast a combomról. - De muszáj volt kipróbálnom. De ha nem kiabálsz esze veszetten elmondom mi ez. - Sajnos tulságosan is érdekelt, ezért csöndben maradtam.
- Ez egy ősi Jogorharmi. Azaz farkas üző. Nem bírsz tölle át változni, és borzalmas kínt érzel, hogyha hozzád ér. A másik farkas éppen most ébredt fel. Bezártuk őt. - Ekkor megint nyikorgott az ajtó. Belépett még egy maszkos alak.
- Gyere! A főnök haza jött! - kiáltott a mellettem ülőre, aki felpattant, és kirohantak a tetőhelységből. Egy tíz perc múlva oda botladotam az ajtóhot, és megpróbáltam kinyitni. Zárva volt, de össze kötözött kezeimmel nem jártam volna amúgysem sok sikerrel.

Sziasztok! Itt a kövi rész. Tudom, nagyon elmentünk a fantázia világába, de valahogy így tudott jönni. Na... nemsokára hozom a kövi részt! Sziasztok! Puszi!
Neville