Amikor felébrettem Leo már nem volt mellettem. Mostanában olyan furcsán viselkedik. De most nem érdekelt. Kisántikáltam a nappaliba. Leo ott sem volt. A konyhában sem. A másodikon sem találtam.
-LEO! - kiáltottam el magam.
-Itt vagyok a teraszon! - Kiáltotta szobából. Kisántikáltam arra az oriási teraszra. Leo fél úton segített. Szerettem bezippantani az illatát. De most más miatt kerestem.
- El tudsz vinni az erdőhöz? - Kérdeztem halkan.
- Biztos? Nem akarsz még egy kicsit pihenni?
-Nem! Amikor velük vagyok jól vagyok! Akkor nem fáj semmi. - álltam ki magamért.
- Rendben. De megmutatod hogy működik ez? - Egyezett bele. Lelkesen bólogattam. Ennél jobb nem is lehetne. Leoval egy egész nap, plusz a farkasokkal... ennél jobbat nem is nagyon kívánhatnék. Elindultunk az erdőbe. Amikor oda értünk rögtön a farkas énemre gondoltam, és sikerült is átváltoznom. Leo kinyújtotta felém a kezét. Közelebb léptem, és megnyaltam. Shakira, meg a többiek morogtam még egy kicsit, de aztán megértették, hogy nem bántja őket. Beljebb futottam Shakirával az erdőbe. Beszélni akart velem. Lehunytam a szemem, és öszpontosítottam.

Shakira
Nem nyerte el a bizalmamat. Nekem nem tetszik ez a fiú. Úgy érzem valami roszra készül.

Össze szorult a gyomrom.

Én
Leo sosem bántana engem. És ezek után meg tudom védeni magam. Nem lasz semmi baj! Bizz bennem, meg benne.

Shakira bólintott. Szerettem a farkasokat. Így teltek a további napjaim. Leo mindennap kihozott, és a farkasokkal is összebarátkozott. Shakira viszont még mindig bajt sejtett. Nem értettem miért. Ismerem Leot. Soha nem bántan senkit,főleg nem engem. És akkor eszembe jutott az a kép amikor ott fekszik a halott ember akinek folyik a vér a fejéből. Egy fa alatt ültem, és simogattam a falkát (ember voltam). Valahogy nem akartak kitisztulni a gondolataim. Valami tényleg nem stimmelt Leoval. A lábam márt majdnem teljesen meggyógyult, így egyedül kijöhettem. Valami tényleg nem stimmelt, és nekem is megvolt ez az érzésem. Én megpróbáltam magamban is csak a véletrenre fogni, de nem nagyon sikerült. Shakirával azért nem beszéltem vele, mert tudtam, hogy biztos első tippe Leo lenne. De én tudom, hogy Leonak semmi köze ehez! Legalábbis mindenképp el akarom magammal hitetni. Beszélnem kell Leoval. Határoztam el. Elmondom neki,higy mit álmodtam, és hogy milyen érzéseim vannak. -Határoztam el magamban. Már épp fel akartam állni, hogy haza menjek hozzá, amikor rájöttem, hogy nem lehet, mert tuti hülyének nézne. Szerencsére az utcákon nyugott járkálhattam. Anyuékat nem igazán érdekelte, hogy eltüntem. Persze nem álltam oda eléjük, hogy itt vagyok, de már szemet szurtak nekem egyszer egyszer. Éppen költözésben voltak. Leo apukájával közölték,hogyha látnak engem, akkor mondják meg nekem,hogy enyim lehet a ház. Persze én Leoval akartam maradni, de voltak vele tippeim. Mivel közvetlen az erdő mellett van, ezért sokkal közelebb lehetnék a farkasokhoz. Felketem a fa tövéből, és elindultam a piacra. A farkasok az erdő széléig kisértek, aztán vissza fordultak. A piacon vettem - abbol a pénzböl, amit Leo adott nekem - egy fánkot. Elkezdtem enni, és közben elindultam a régi házam velé. Anyuék persze még ott voltak. Annyit azért mégis szerettem volna a szüleimtől,hogy elköszönjünk. Bekopogtattam. Anyu nyitotta ki az ajtót. Amikor meglátott könnyes szemmel átölelt. Belepuszilt a hajamba. Anyut még egészen bírtam, de aput nem szerettem. Nagyon sokat vert, mert részeg volt. Ő sem szeretett engem. Megigértem anyunak, hogy telefonon tartani fogom vele a kapcsolatot. Apuval kelletlenül, de kezet fogtam. A bátyómat is megszorongattam. Aztán indultam el Leohoz.

Sziasztoook!!
Na itt a kövi rész. Végül úgy döntöttem, hogy még több rész lesz, de viszonylag lassan. Na. Remélem tetszet! Ha igen tudjátok a dolgotokat! Puszi
Neville!