Aaron észrevehette, hogy mennyire lesokkolódtam, a dühtől és a könnyektől elhomályosult szemekkel pattantam ki az autóból és ráordibáltam a 'párocskára'.
- HOGY TEHETTED EZT? - kérdeztem, miközben a könnyek a szememből patakokban kezdtek folyni lefele az arcomon.
A hangomra Todd felém kapta a fejét és láttam a meglepettséget az arcán. - Hogyan? És pont vele? Todd, mégis hogy tehetted ezt? - bömböltem még jobban, amikor megláttam, hogy ki volt a lány. Charlotte Parker, a suli legnagyobb ribanca és nem mellékesen utál.
- Figyelj Lo, ez nem az aminek látszik - kezével meg akarta érinteni a vállam, de erőteljesen ellöktem a kezét.
- Akkor mégis mi a franc? - kiabáltam. Undorodtam tőle. Hogy volt képes ezt tenni velem?
Egy kéz ragadta meg a kezemet. A kéz Aaronhoz tartozott, magához húzott és szorosan átölelt, nem törődve azzal, hogy tiszta könny lesz a pólója.
- Jobb ha most elmentek - mondta halkan Toddnak, mire az a kettő elindult a sötét utcán.
- Én...én...én ezt nem értem... Miért tette ezt? - hüppögtem bele Aaron vállába, mire ő megnyugtatóan elkezdte simogatni a hajam.
- Gyere, hazaviszlek - mondta és már húzott is a kocsi felé.
- Ne haza. Allyhez.
Aaronnal beültünk az autóba. Egész úton nem beszélgettünk, mind a ketten el voltunk merülve a gondolatainkban. Amikor Allyék házához értünk megcsörgettem, hogy vigye haza Aaront.
- Nem kell, nem lakok messze. Jót fog tenni egy kis séta - ellenkezett kapásból.
- Bi-biztos? - kerdeztem tőle még mindig hüppögve,mire ő bólintott és bontottam a vonalat.
- Köszönöm hogy elhoztál - öleltem meg.
- Szívesen.
Ezzel elindult a sötét utcán. Egy ideig néztem távolódó alakját, amikor kivágódott a bejárati ajtó. Ally rohant ki rajta és lendületből a nyakamba ugrott, mire megint elfogott a sírás.
- Miért? Miért csinálta ezt? - kérdeztem leginkább magamtól. Hogy tehette ezt velem?