Reggel már Apu is az asztalnál ült. Nagyon hiányzott, ezért hatalmas puszikkal halmoztam el. Hiába, nagyon közel állunk egymáshoz, két dolog miatt is: az első az hogy, lány vagyok
a másik pedig az, hogy imádom a focit. Spennel ellentétben. Eddig egy meccset sikerült vele végignezetnünk. 8 hónaposan.
10-re Allyért mentem, mivel a vasárnapokat már ősidők óta együtt töltjük. Elgurultam érte és célba vettük a legközelebbi McDonlad's éttermet, hogy műanyag étellel mérgezzük magunkat.
Rendelés után kiültünk a fűre. Mindenféle hülyeségről beszelgettünk. Miután elegendő műanyagot és zsírt vittünk a szervezetünkbe visszaindultunk hozzánk. Útközben az autó kihangosítóján megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt, de azért felvettem.
- Igen?
- Szia. Aaron Sullivan vagyok. Toddtól kaptam meg a számodat. Gondoltam, valamikor összefuthatnánk.
- Öhm... Oké - igazából nem is tudtam mit mondjak. Eléggé megkepett.
- Rendben, akkor még egyeztetünk leány. Szia!
- Szia!
Miután bontottam a vonalat Ally könyökével az oldalamba vágott. Eléggé erősen.
- Hé! Ez most miért? - kérdeztem az oldalamat dörzsölgetve. Tutira be fog lilulni.
- Ugye tisztában vagy vele, hogy van pasid?
- Jajj már, Al. Persze. Szeretem Toddot. Aaron meg csak haver. Vagy valami olyasmi - hadováltom össze-vissza. Idegesen a kormányon doboltam.
- Hagyd ezt abba.
- Miért? - kérdeztem, mire Ally rácsapott a kezemre, olyan erővel, hogy egy másodpercre elengedtem a kormányt.
- Ezt most megint mi a fészkes fenéért kaptam? - kerdeztem a zsibbadt kezemet dörzsölegetve.
- Lo. Ne nekem akars bemesélni, hogy Aaron csak haver. Ismerlek.
- Toddot szeretem.
- Tudom. Én ezzel tisztában vagyok. Csak ne csapd be magad.
- Bízz bennem egy kicsit. Kérlek. - néztem rá kiskutya szemekkel. Ally megadóan sóhajtott.
- Okés... Viszont haza tudsz dobni? Kelseyvel talizok. - az arca teljese feldobódott a lány neve hallatára.
- Persze.
A házuknál egy öleléssel elköszöntem tőle és hazafeleé vettem az irányt.