A lányokkal ma van az utolsó együtt töltött napunk. Megbeszéktük, hogy nem sírunk, így mindegyikünknek könnyebb lesz az "elszakadás". Reggel a Starbucksban indítottunk kávéval és fánkkal. Éppen az asztalunk felé tartottam, amikor megpillantottam egy idegen arcot.
- Greg, te mi a francot keresel itt? - kérdeztem tőle. - Úgy tudtam, hogy már visszamentél New Yorkba.
- Egy hét múlva csak, húgi - kacsintott rám, éd felállt, hogy meg tudjon ölelni. Most ölelt meg először, ezt eddig nem csináltuk. Olyan fura érzés volt, ahogy megölelt, mintha egy nagy Aaron tartana a kezei közt.
Leültem én is az asztalhoz, és elkezdtünk beszélgetni. Tes mondta, hogy volt már New Yorkban, és hogy mennyire jó. Ennél a pontnál Greg lefagyott és ránézett.
- Te New Yorkba jössz egyetemre? Én most vagyok másodéves - Tes furán méregette, majd elmosolyodott, és elkezdtek beszélgetni, hogy majd össze tudnak futni, éd egyikük sem lesz teljesen egyedül, mivel Tes barátja nem megy vele New Yorkba.
A következő helyszín a mozi volt, ahol megnéztünk egy romantikus filmet. A közepe fele majdnem elaludtam, amikor éreztem, hogy Ally kukoricával dobál, és bököd. Nem tudtam, hogy mi baja van, de akkor megláttam hogy miért van bezsongva. A vásznon éppen kedvenc színésze szerepelt. Ránéztem egy amolyan, Most komolyan ezért kellett felébresztened? nézéssel, és visszahunytam a szemem. A film végén a hangos zenére ébredtem, szerencsére még sötét volt. A kocsik felé sétálva még mindig beszélgettünk, amikor megláttam Aaron az autómnak támaszkodva egy szál vörös rózsával a kezében. Amikor meglátott ellökte magát, és elindult felém. Gyorsitottam a lépteimen. Amikor elém ért, a a nyakába ugrottam, és megcsókoltam. Elhúzódtam tőle, és akkor a kezembe nyomta a rózsát. Könnyes szemmel ránéztem, mivel tudtam, hogy mától kezdetét veszi a távkapcsolatunk, mivel ő nem jön velem San Diegoba. A virágra pillantva észrevettem egy kis cetlit, ami egy rózsaszínű szallaggal volt odakötve. Kinyitottam, és ez állt benne:
Lois Beverly!
Gondolom, amikor megtudtad, hogy nem megyek veled Diegoba pezsgőt nyitottál örömödben. Azonban van egy rossz hírem. Nem tudsz levakarni magadról, bébi. Megyek veled San Diegoba!
Sz: Aaron
Ránéztem, majd megint a papírra. Aztán rácsaptam egyet a mellkasára.
- Hé, ezt most miért kaptam? Nem örülsz? - kérdezte egy kis csillogással a szemében.
- Dehogynem örülök te szerencsétlen! Szeretlek! - mondtam és hosszasan átöleltem.
Elbúcsúztam a lányoktól, persze egyikünk sem tartotta be az ígéretét, mindannyian sírtunk. Ally elém lépett, mire mind ketten még jobban elkezdtünk sírni. A nyakamba borult, és hosszasan öleltük egymást. A legrosszabb érzés, amikor a legjobb barátodat és téged több, mint ezer kilóméter válszt el, nem tudtok összefutni akkor, amikor csak akartok. Könnyes szemekkel beültem az autóba, és Aaronék felé indultam. Leparkoltam az autót a garázs előtt, és az ajtó felé indultunk. Belépve megcsapott a jól ismert Sullivan otthon illat. A konyhában, mint mindig, Mrs. Sullivan sütögetett. Beléptem hozzá, és nekidőltem a konyhapultnak.
- Szervusz drágám! Hogy vagy? - kérdezte mosolyogva. Nagy szerencsém van, hogy Mary nem az a fajta anyuka, aki utálja a fiai barátnőit, éppen ellenkezően.
- Hát...Ma voltunk utoljára együtt egy egész napot a legjobb barátaimmal, úgyhogy egy kicsit azért szomorúan. Tudod, 13 év után nehéz az elszakadás - mondtam ki, és már megint a sírás kerülgetett.
- Jaj, drágám. Tudom milyen érzés, amikor a barátaidat hátra kel hagynod az egyetem miatt. Szétszéledtek, ez az élet rendje. Tudod, van az a mondás: Barátok jönnek, mennek. De az igaziak maradnak. Ha tényleg igaz barátok vagytok, akkor ennek egy kis távolság nem vethet véget. Meg amúgy is. Annyi kütyü van ebben a mai modern világban - lóbálta a fakanalát. Egy kicsit arrébb álltam, nehogy véletlenül fejbe találjon. Egy ideig még beszélgettünk, amikor a középső Sullivan félmesztelenül lekocogott a lépcsőn. Láttam már így, de csak most vettem észre bronzbarna bőrét és kockahasát. Tudtam, hogy nem szabadna bámulnom, de valamiért nem tudtam róla levenni a szemem. Komótosan besétált a konyhába, így közelebbről láttam a haján megülő vízcseppeket. Mary éppen akkor emelte ki a sütőből az első adag sütit, így Greg egy szempillantás alatt leemelt kettő aranybarnára sült kockát a tepsiből. Odasétált hozzám, és szorosan mellettem nekidőlt a konyhapultnak. A könyöke súrolta az alkatomat, amitől apró bizsergés futott át az egész testemen. Felém nyújtotta az egyik sütit, de én visszautasítottam, mondván az előbb ettem, ami igaz is volt, ha a popcorn ételnek számít. Megrántotta a vállát és a sütit a szájába dobva már el is tüntette. Elindult kifele a konyhából, gondolom a nappali felé, ahonnan Aaron jött befelé. Ő is elemelt két sütit, ő is megkínált, de tőle is visszautasítottam. Ő is nekidőlt mellettem a pultnak, annyi különbséggel, hogy átkarolta a vállamat, és egy puszit nyomott a fejem búbjára. Miután Mary befejezte a sütik kirakodását egy tálcára bementünk mi is a nappaliba. Leültünk a hosszú kanapéra, és beszélgettünk, miközben a tévéből halkan valami sorozat szólt.
- Lois, mikor indultok? - kérdezte Mr. Sullivan.
- Jövő kedden. A tanítás csak szerdán vagy csütörtöjön kezdődik, azt mondták még a hétvégén kapunk egy értesítő e-mail - válaszoltam, mire Greg halkan felhorkantott. Valamit még motyogott magában, aztán eltűnt az emeleten. Nem tudtam mire vélni a viselkedését, de ahogy körbenéztem, azt láttam, hogy a többiek sem. Körülbelül még egy órát beszélgettünk, aztán mi is felmentünk. Mielőtt beléptem volna Aaron szobájába vetettem egy pillantást Greg ajtajára, ami tárva-nyitva volt. Egy sóhaj kíséretében követtem Aaront a szobájába. Átöltöztünk pizsamába, én egy tőle kapott pólóba és rövidnadrágba, ő pedig csak egy rövidnadrágba. Bedőltünk az ágyába, ő belülre, én kívülre. Nagyon hamar elaludt, engem viszont nem hagyott nyugodni Greg viselkedése. Az éjjeluszekrényen álló órára pillantottam. Fél egyet mutatott. Úgy gondoltam, még fent van, esetleg sorozatot néz, így megkockáztattam, hogy kikelek az ágyból a barátom mellől és elindulok a bátyja szobája felé. Az ajtó még mindig nyitva volt, ezért beléptem. A szobája teljesen más volt mint Aaroné: Greg szobáját egy hatalmas, fekete farnciaágy uralta. Az ággyal szembe a falra volt felszerelve egy TV. Greg az ágyon feküdt fekete laptopjával az ölében, és idegesen nyomkodta a billentyűzetet. Fején fejhallgató volt, így nem hallhatta, hogy bejöttem a szobába. Közelebb sétáltam, mire felkapta a fejét és elkezdett méregetni. Levette a fejhallgatót a fejéről, lecsukta a laptop tetejét. Lábát keresztbe rakva egymáson ragadozó tekintettel kezdett méregetni ismént. Egy ideig csak néztük egymást, aztán egy nagy sóhajjal belevágtam a mondandómba.
- Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, hogy az mi volt lent. Olyan hirtelen eltüntél, senki nem tudta, hogy mi bajod lett - mondtam, amire csak egy horkantással válaszolt. Felállt és közelebb jött hozzám. Csak egy karnyújtásnyira volt tőlem.
- Tényleg tudni akarod? - kérdezte.
- Igen, képzeld tudni akarom. Tudni akarom, hogy mi a fene bajod lett ott lent, amikor az egyetemről besz...- nem tudtam befejezni, mert egy lépéssel előttem termett, és erőszakosan rávetette magát az ajkaimra. Kezeit az arcomra tapasztotta, nyelvével végig simított az ajkaimon bejutást kérve, amit én másodperceken belül megadtam neki. Ez a csók semmiben sem volt nyengédnek vagy lágynak mondható. Erőszakos volt, indulatos és eszméletlen. Beleharapott az alsó ajkamba, mire felnyögtem. Válszul csak mordult egyet, majd elkezdtem érezni a vér fémes ízét keveredni Greg csókjának ízével. Olyan volt a csók mintha már régóta vágyott volna rá. Nem akartam, hogy vége legyen, és ezt szerintem ő is megérezhette, mert a csípőmnél fogva megemelt, és az ágyra tett. Egy pillanatra elhúzódott, és fölém feküdt. Egy gyors mozdulattal fordítottam helyzetünkön, mire ő csak egy kacér mosolyt villantott rám. Újra a szájára hajoltam, és elmélyítetttem a csókot. A kezemmel kerestem a pólójának szegélyét, amikor megtaláltam egy egyszerű mozdulattal lerántottam róla. Picit elhúzódott, majd a szemembe nézve ezt kérdezte:
- Biztosan akarod? - a hangja rekedtes volt, amibe ismét belebizsergett az egész testem. Tudtam, hogy ez lenne az első alkalom, tudtam hogy Greg nem a barátom. De abban a pillanatban csak rá vágytam, senki másra... Így csak bólintottam. Vad tűz ébredt a szemében, és elkezdett megint csókolni. Levette rólam Aaron pólóját, és onnantól... Nem volt megállás.