A suliban ide oda futkozó tinédzserek sokasága fogadott minket. A kilencedikesek megszeppenve sétálgattak a folyosókon, a szekrényüket vagy éppen a termüket keresve. A tizenkettedikesek, mint ahogy mi is, megszokott csoportokba verődve beszélgettek. Az első órám kémia volt Allyvel. Teresanak es Janettnek emelt matekfaktjuk volt. Allyvel bevágodtunk a kettő leghátsó padba és beszélgettünk.
- Mi van veletek Sammel? - kérdeztem. Sam Ally pasija volt.
- Megvagyunk... Vagyis. Figyelj, a legjobb barátom vagy, minek adjam itt neked azt, hogy minden oké? Mert egyáltalán nem oké. Az a helyzet.... - itt Ally megállt egy pillanatra és az ajkába harapott. - Van egy lány.
- HOGY MI VAN? - kiáltottam fel, mire mindenki felénk kapta a fejét, ezért halkabban folytattam. - Most te az előbb tényleg azt mondtad, hogy egy Lány?
- Igen, azt. Kelsey Clarkson. Tavaly végzett. Igazából már egy ideje együtt vagyunk. Csak nem találtam még alkalmat arra, hogy elmondjam neked.
Teljesen lesokkolódtam Ally szavai hallatán. A kábultságból a terem ajtajának csapódása rántott vissza a valóságba. Egy ötvenes éveinek végén járó, magas férfi lépett be a terembe. Sötét haját itt ott már megfogta a fehér.
- Üdvözlök mindenkit. Mr. Sullivan vagyok, az új kémiatanárotok. Az első órát ismerkedéssel fogjuk tölteni. Kezdem én. 58 éves vagyok, a családommal most költöztünk vissza a városba. Három fiam van. A legidősebb, Steven 24 éves. Greg, a középső 22, és a legfiatalabb Aaron 18 éves. Ő jövő héttől osztálytársatok lesz. Borászattal foglalkozik a családom. Ennyit magamról. Remélem élvezni fogjátok a kémia órákat az utolsó himnázuimi évetekben.
A nap további része unalmasan telt. Todd felhívott, hogy neki nem jó a ma, úgyhogy elhalasztottuk a találkozót, így Allyvel és Kelseyvel töltöttem a délutánt és az este egy részét.