Az első dolog, ami az ember eszébe jut, ha ejtik, az a Miért?
Már fél órája, hogy kinyomtam Aaront. Már fél órája, hogy egy helyben ülök, reszkető kezemben a telefonom sötét képrnyőjére záporoznak könnyeim. Már fél órája, hogy elveszetettem a másik felemet. Már fél órája, hogy a fiú, aki mindennél jobban szeretek összetörte a szívemet.
Tárcsáztam Ally számát, de persze foglalt volt. Ezen még jobban elkezdtem sírni, hogy a legjobb barátom miért nincs itt mellettem. Aztán gondolkodás nélkül hívtam azt az embert, aki most segíteni tudott. Telefonomat a fülemhez emeltem, miközben meg nem álló könnyeimet törölegettem az arcomról.
- Szia, húgi - szólt bele Greg vidáman a telefonba. Azonban ez a boldog hang egyből komorra váltott, amikor meghallotta a szipogásomat. - Lois, mi történt?
-  Aaron... El-elmondtam neki, ho-hogy szeretem é-és ő azt mondta, hogy ő nem é-érez úgy - sírtam a telefonba. Innentől fogva nem érzékeltem semmit a beszélgetésből, csak Greg kapkodó hangját tudtam néha-néha beazonosítani. Kb. tíz perc múlva hallottam, hogy valaki ráfeküdt a csengőre, és nem mostanában szándékozik onnan leszállni. Letotyogtam a lépcsőn, és ajtót nyitottam. Ahogy megnyílt az ajtó Greg viharzott be rajta. Rám nézett, és szorosan átölelt. Olyan fura érzés volt... 4 hónapja Aaron tartott így a karjában, amikor Todd megcsalt. Erre a gondolatra még jobban elkezdtem sírni. Egy idő után Greg eltolt magától, és a szemembe nézett.
- Nekem mekkora egy barom az öcsém. Ne haragudj, Lo. Én tényleg azt hittem, hogy szeret téged. Minden apró mozdulatából azt lehetett kivenni, hogy teljesen beléd van esve a srác. Figyelj rám. Nyugodj meg. Nincs semmi baj - próbált nyugtatni. Nem sok sikerrel.
- De ezt te nem érted... Greg ő volt életem szerelme. Éreztem. És most úgy érzem magam, mint egy felmosórongy, amin kétszer átment egy tank, plusz lepisilte egy róka - tépkedtem a zsepimet a kezembe. Lehuppantam a kanapéra és a telefonommal kezdtem babrálni. Greg az ajtófélfának támaszkodva nézett.
-  A rohadt éltebe! Azt mondta az a szerencsétlen, hogy Stevenék esküvőjére téged akar elhívni. Már Nicolenak is elmodnta... Az is elég felháborító, hogy veled ezt tette. De a saját bátyjának a mennyasszonyát így beetette? Mintha nem is az öcsém lenne. Basszameg! - ütött ököllel az ajtófélfába.
- Greg, nyugodj le. Ez van. Nem tudok vele mit kezdeni - egy sóhajtás kíséretében felálltam a kanapéról, és a fagyasztó felé vettem az irányt. Elővettem az extra csokis dugi fagyimat, és visszahuppantam a kanapéra. Youtube-on beindítottam egy Top 100 sírós zenék lejátszási listát. Annyira belemerültem a dolgaimba, hogy el is feledkeztem a középső Sullivan jelenlétéről.
- Nyugodtan menj haza. Rendben leszek - mondtam neki, mire ő bólintott egyet és kisétált az ajtón.
A nap további részében fagyit zabáltam, miközben taknyom nyálam egybefojt úgy sírtam. Egy pasi miatt nem sírtam még ennyit, mint most Aaron Sullivan miatt. A telefonom végig mellettem volt, hátha felhív, és közli, hogy mégis szeret.
Anya este telefonált, hogy Spenc beteg lett és így nem akarnak hazaindulni, úgyhogy ameddig jobban nem lesz, maradnak Detroitban.
Hajnali háromig bírtam könnyekkel és fagyikkal. Azonban, amikor a fagyim elfogyott, a könnyeim is úgy apadtak el. És a szomorúságom helyét átvette az üresség.