Vasárnap korán keltem, mivel túl izgatott voltam ahhoz, hogy ne a duplanramdim gondolkozzal. Aaronnak dobtam egy SMSt, hogy fél tizenkettőre ott vagyok érte. Nem válaszolt, csak nem felejti el. Allyt is felhívtam és megmondtam neki, hogy hányra készüljenek el. Amúgy Kelsey tökre örült a dupla randi ötletnek. 10 órakor hajlandó is voltam kikelni az ágyból, és egyből a fürdőt céloztam meg. Gyorsan letusoltam és hajat mostam. Csak szimplán egy törcsi volt körén tekerve, plusz egy a hajamon, turbánban. A telefonomból üvöltött a zene, mint mindig, ezért halál nyugodtan dúdolgatva léptem ki a fürdőből, és a szobám felé kezdtem el futni. Igazából, nem tudom, hogy miért, mikor egyedül vagyok itthon, mert Anyuék elvitték Spenct valami rendezvényre. Gyorsan becsuktam magam mögött a szobajatót, és amikor megláttam, hogy ki ül az ágyon, azt hittem szívrohamot kapok.
- Te jó Isten már! Mi bajotok van nektek velem? - kérdezem elképedve nézve az ágyamon röhögő Aaron Sullivantől. - Hogy nekem mennyire elegem van a Sullivanekből! - emeltem a szemem a mennyezet felé.
- Még anyával is? - kérdezte kiskutya szemekkel.
- Nem, te barom. Anyukádat szeretem. Viszont, téged nem sokáig foglak ha nem mész ki a szobámból - mutattam enyhén idegesen az ajtó felé. Hogy nekem a sors miért Sullivaneket küldött... Mit ártottam én?
Abban a másodpercben, ahogyan ezt kigondoltam telefonom hangszórójából üvelteni kezdett Cheat Codes Sex című száma.
- Komolyan, miért utál engem az Univerzum? - temettem az arcomat a kezembe és kitört belőlem is a röhögés. Aaron nem bírta, a padlón fetrengett. Odamentem hozzá és kiküldtem. Nem éppen a legszebb szavakkal, de megértette.
Gyorsan felöltöztem, és dobtam fel egy szimpla sminket is. Lefutottam a lépcsőn, és a nappaliba érve Aaronra a könyvespolc előtt találtam rá, és a fotóalbumokat nézegette.
- Ez te vagy? - mutatott rá a képre. Ez akkor készült, amikor Anyáék hazahozták Spencert a kórházból. Akkor voltam 4 éves. A képen egy rózsaszín csillámos varázspálcát szorongatok a kezembe, és azzal böködöm kisöcsémt, miközben olyan fejet vágok, mintha egy béka lenne ott az öcsém helyett.
- Ahham. Az pedig, Spenc.
- Igen rájöttem - emelte rám tekintetét.
- Szerintem induljunk - mondtam az órára pillantba.
- Okés. Csak egy pillanat... Gyere közelebb - egyet előre léptem - Még közelebb. Jajj már, Lo , gyere ide!
Odaléptem elé, mire letámadta ajkaimat. Nekinyomott a szekrénynek, mire levertünk egy pár könyvet. Köztük Anya receptkönyvét is. Csak vicceltem. Anyának nincs receptkönyve.
- Oké... Menjünk... - lihegtem Aaron szájába. Ő csak bólintott és kisétált az ajtón. Követtem az esőbe. Szeretlek, január!