Másnap reggel hihetetlen fejfájásra ébredtem, ezért miután bevettem egy gyógyszert vissza is dőltem aludni. Vagyis ez volt a terv, de éppen amikor visszaaludtam volna, valaki kopogtatott az ajtómon. Kiszóltam, hogy szabad, mire Teresa tejföl szőke feje jelent meg az ajtóban.
- Szia, Lo. Nem zavarlak? - kérdezte félénken.
- Nem, dehogy, gyere csak - felhúztam a lábaimat, hogy Tes is elférjen az ágyon. - Miről van szó?
Tes sóhajtva ledobta magát mellém és belekezdett.
- Van egy srác.... - kezdett bele a mondandójába. Látszott rajta, hogy nehezére esik kinyögni. - Ne akadj ki, oké?
- Jó, nem akadok ki, de Tes mondd már! - kérleltem és megdobtam egy kispárnával, mire ő nevetve visszadobta.
- Doug Cammeron - hadarta el a nevet az orra alatt.
- Öhm... És ezen miért kéne kiakadnom? - kicsit furcsálltam ezt az egészet. Doug általános óta osztálytársam. Magas, fekete rövid haja van és barnás kék szeme. Nagyon okos és kedves. Aztán hirtelen beugrott, hogy miért akadjak ki.
- TE ÖSSZEÁLLTÁL CHARLOTTE PARKERS TESÓJÁVAL? - igazából csak féltesója. Ezért nem egyezett a vezetéknevük.
- Kértelek, hogy ne akadj ki... Igen, de... tudod, hogy Doug tökre más, mint Charlotte. És nem is találkozok vele, és Doug is tudja, hogy nem bírjuk a csajt, és tiszteletben tartja, és....
- Oké, értem. Teljesen mindegy, az a lényeg, hogy boldog vagy - mosolyogtam rá és megöleltem.
Még egy órát beszélgettünk, aztán Tes elment Douggal megnézni a városban a karácsonyi vásárt. Mivel már dél is elmúlt, és a fejem sem fájt már lementem a nappaliba, ahol a családom a Toy Storyt nézte a kanapén. Sóhajtva befurakodtam Spenc és Apu kézé, és így, egymás hegyén hátán néztük a rajzfilmet.