San Diego. Álmaim városa. A nap szikrázott a fejünk felett, ameddig a szem ellátott csak hatalmas toronyházakat lehetett látni. Mögöttünk egy költöztető teherautó jött, az összes bútorunkkal. A ruháink és a kisebb dolgaink a csomagtartóban és a hátsó ülésen voltak elhelyezve. Fekete lencsés napszemüvegem mögül bámultam a mellettünk elhaladó embersokaságot. Messzebb lehetett látni a tenger zafírkék vízét. Alig negyed óra autózás után, Aaron leparkolt egy világossárgára meszelt ház garázsa előtt. A pázsit valami eszméletlen szép volt, csakúgy, mint a ház. Ameddig a szem elátott csak fákat lehetett látni, bicikliző gyerekeket az utcán és beszélgető anyukákat a fák alatt. Ahogy körbenéztem elfogott az az ismerős otthon érzés. Aaron felé fordultam, de addigra ő már kiszállt az autóból, és a költöztetővel egyeztetett. A kezeslábasba öltözött férfi kinyitotta dobozos kocsijának a hátulját, és Aaronnal elkezdték bepakolni a házba a bútorokat. Kiszálltam én is az autóból, és a kulccsal a zsebemben megindultam az ajtó felé. Belehelyeztem a kulcsot a zárba, és elfordítottam a kulcsot. Átléptem a küszöböt, éd körülnéztem. Amit egyből észrevettem, az a hatalmas nappali volt. Anyáék mondták, hogy az előző tulaj hagyott bent pár cuccot, de arra a hatalmas bézs kanapéra nem számítottam. Közelebb mentem, és végighúztam rajta a kezemet. Nagyon jó anyagból készült, legszívesebben már mos lehuppantam volna rá, és csak élveztem volna, hogy ez a saját kanapém. Jobbra megnéztem a konyhát, ami közepén volt egy hatalmas konyhasziget, tele fiókokkal éd polcokkal. A fekete konyhaszekrény is eszméletlen szép volt. A lépcsőn felfele, úgy középtájban volt egy hatalmas ablak, ami a kertre nyílt. Tovább mentem felfelé, és egy hosszú folyosónál lyukadtam ki. Bal oldalon kettő, jobb oldalon, pedig három ajtó volt. Mindegyikbe benyitogattak egyesével. A bal oldalon volt a WC és a fürdő szoba, egy hatalmas káddal és zuhanyzó kabinnal. A jobb oldalon három szoba volt elhelyezve: kéz vendégszoba, és egy hálószoba, egy hatalmas bőr franciaággyal. Az ágy fölé egy polcot szereltek, amin képkeretek álltak arra várva, hogy képeket rakjunk beléjük. A szemközti falon egy padlótól plafonig tartó erkélyajtó állt. Közelebb mentem, és elfordítva a kilincset kiléptem rajta. A kilátás... Eszméletlen volt! Közelebb olyan stílusú házak sorakoztak, mint a miénk, ha az ember messzebb nézett ki lehetett venni a toronyházak halvány körvonalát. Visszalétem a szobába, és visszaindultam az alsó szintre. Aaron az ajtóban állt és engem nézett. Odasiettem hozzá, éd megcsókoltam. Minden annyira tökéletes volt. Egészen estig. Onnantól, mint egy dominó sor: birult az egéez életem, magával rántva mindent és mindenkit. Bárcsak ne javasoltam volna azt a bulit.