Már egy hete is van a kis kalandunknak Greggel. Elutazott New Yorkba és már mi is pakolunk. Aaronnal azóta kicsit más lett a kapcsolatunk, de szerintem ezt csak én éreztem. Nem akartam neki elmondani a Greges ügyet, mert szeretem. Vele járok, vele megyek egyetemre, ő a jelenem és a jövőm. Nem akartam ezt elcseszni, főleg úgy, hogy Greggel megbeszéltük, hogy soha többet.
Spencer szülinapját ünnepeltük, ami egy napra esik Aaronéval. A konyhánkban ültek a pasik, mi meg Anyuval a konyhában próbáltunk valami ehető süti féleséget összehozni. Egyikünk sem volt egy konyhatündér, ezt a kukából kikandukáló felusmerhetetlenné égetett torta formájú izé is bizonyította. A laptop a pulton pihent, amin meg volt nyitva mindenféle sütögetős oldal. Anya termédzetesen az "egyszerű sütik" szavakat adta meg a Google kis manóinak, akik egyből találtak milliónyi sütit. Kiválasztottuk a legenyszerűbbet: pudinggal töltött muffin. Azt nem lehet elrontani, elvileg. Éppen a pudingot kevergettem, amikor hallottam, hogy valaki beosont "hangtalanul" a konyhába. Egy nagyon picit hátrafordultam, és megláttam kistestvérem kócos fekete haját. Még mindig azt hiszi, hogy ötéves és el tud úgy haladni emberek mellett, hogy észre sem veszik. De mivel ma betöltötte a 14. életévét, és már akkora mint én, ez a taktika nem igazán jött be neki. Odalépett a már kész csokipudinghoz, és amikor már éppen nyomta volna bele az ujját, nemes egyszerűséggel nekidobtam egy fakanalat. A két lapockája közé csapódott az eszköz, pont ahova terveztem. Spenc megfordult és a szemében láttam keveredni meglepettséget és egy pici düht.
- Lois, ezt most miért csináltad?
- Hagytam volna inkább, hogy megedd az összes pudingot? Az a sütibe kell, okoska. Éd ha megbicsájtasz, akkor folytatnám a dolgomat. Menj vissza Apáékhoz - mondtam, miközben az ajtó felé terelgettem. Szófogadóan kiment, lehet hogy félt, hogy ha most nem megy ki, akkor a merítőkanállal dobom meg. Anya visszatértével nyitottam egy dobozos kólát, éd kimentem a nappaliba. Meg sem lepődtem, hogy meccset néznek. A Packers és a Bengals játszott. Ez enyhén húzós, mivel Apának a Packers nekem pedig a Bengals a kedvenc csapatom.  A Packers vitt egy tuchdownt, mire mindketten elkiáltottunk, annyi különbséggel, hogy Apa örömében, én pedig mérgemben. Aaron nagyon bölcsen tette, hogy egész meccs alatt csendben volt. Végül a Packers nyert, 26:20-ra. Apával lepacsiztunk, és mindannyian megindultunk a konyha felé. Anya elénk rakta a muffinolat, amik egészen jól néztek ki. Csak mi már tudjuk, hogy az "egészen jól néz ki" sütik is lehetnek förtelmesek. Például, kb. 3 éve Anya muffint sütött, mert eljöttek hozzánk az öccséék. Gigantikus muffinok lettek, de ezzel még nem is lett volna senkinek sem baja. Az egyetlen probléma az volt, hogy mentolos utóízük volt a jól kinéző muffinoknak. Azóta nem jönnek hozzánk olyan gyakran rokonok. Szépen megünnepeltük a két srác szülinapját, aztán megnéztük a Szörny RT-t. Aaronnal bebújtunk az ágyba, és a sötétben halkan suttogva beszélgettünk.
- Két nap múlva megyünk... Te ezt el tudod hinni? - kérdezte Aaron, miközben az arcomat simogatta.
- Nem. Olyan más lesz minden.
Elsuttogtam egy szeretleket, mire ő válszul megcsókolt. Keze a pólóm alá csusszant, de eltoltam a kezét.
- Fáradt vagyok. Aludjunk - mondtam, azzal fejemet a nyakába fúrva, elsodort az álom megynugtatóan édes sötétsége.