Reggel Jay ébredt előbb, csak a szemét nyitotta, álmosan pislogott Hanára, aki békésen aludt. Percekig nézte, majd felállt és a konyhába sétált. Kávét főzött, visszahívta Kikit, aki már többször kereste. Megígérte neki, hogy visszaviszi időben. Kikit ez nem nyugtatta, nem szerette, ha nem tud Hanáról. Az sem nyugtatta különösebben, hogy Jayel van, ha lehet ez még inkább aggasztotta. Jay reggelit készített, megterített, épp elkészült, mire Hana előjött a hálóból. Mintha minden reggel így történne, Jayhez lépett megcsókolta, majd leült és enni kezdett. Jay mosolygott, töltött kávét és leült ő is az asztalhoz. Nem kérdezte Hanát a hogyan továbbról, világosan elmondta, mi fog történni, nem akarta még egyszer hallani. Csak bízott kicsit abban, hogy nem örökre fog eltűnni. Hogy majd időnként ide jön haza. Visszajár hozzá, az jó volna, azt szerette volna Jay. Talán Hana is, ezt remélte. Mindenesetre ezt a pillanatot most imádta Jay, és addig akarta élvezni, amíg lehet.

Jay visszavitte Hanát a hotelbe, majd átadta sértetlenül Kikinek. Kiki nem szólt, vagy kérdezett semmit, Hana úgy sem válaszolt volna, míg Jay is ott van, így megvárta, míg egyedül maradnak. Hana a bőröndjét kezdte összepakolni, Kiki pedig az ágyon ült és a napi programot olvasgatta, rendezgette, javítgatta. Fel-felpillantott Hanára, aki olyan volt, mint máskor, az estével kapcsolatban kérdezgette, hogy mikor is indul a gép ilyesmiket. Kiki válaszolgatott a kérdésekre, majd hirtelen csettintett egyet, mire Hana felé fordult.

- Na, most mesélj – szólt Kiki, Hana pedig kuncogva hátat fordított neki, pakolt tovább. – Ne kuncogj, beszélj!

- Ugyan, mit?

- Jajj, ne add a hülyét! Jay tegnap délután elvitt és ma reggel hozott vissza. El tudom képzelni, mi történt, de tőled akarom hallani.

- Beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy mit éreztem, hogy milyen rossz volt, végre kicsit beolvashattam neki.

- Gondolom, nem reggelig tetted ezt...

- Nem, peresze, hogy nem – ingatta a fejét, és tovább pakolt. – Nála voltam, nyilván – húzta a vállát, ki nem mondta volna véletlenül sem, hogy szeretkeztek, elég zavarban volt valójában még Kiki előtt is, aki tényleg a legközelebbi barátja volt.

- Szóval, lefeküdtél vele... Hát, te aztán nem vagy semmi – sóhajtotta. – Gondoltam, hogy a nagy utálat mögött más is van. Mi lesz most?

- Mi lenne? A koncert után elrepülünk.

- És mi lesz Jayel?

- Én nem maradhatok itt. Ő nem jöhet velem. Szóval, ennyi. Épp annyi volt ebben a sztoriban, ami egy hétbe belefért. Volt sírás, dráma, szex. Vége.

- Tényleg így gondolod? Épp most?

- Nincs most semmi, Kiki. Találkoztam Jayel újra, hogy... nem is tudom, miért kellett ennek így történnie. Mindegy, végre lezártuk a múltat, tovább mehetünk.

- Szerintem te most indítottad újra a múltad – mondta, közben elnyúlt az ágyon. – Szerinted véletlen, hogy épp ő vigyázott most rád?

- Igen, az.

- Dehogy. Ez a sors, barátom!

- Mióta vagy te ilyen romantikus? – nevette Hana, majd leült mellé.

- Mióta egy dögös testőrről kiderül, hogy a te régi exed, akivel most újra összemelegedtél.

- Nem melegedtem vele össze.

- Akkor mit csináltál vele az éjjel?

- Áh, ne már – szorította az arcára a kezét, és hanyatt dőlt az ágyon.

- Jól érezted magad? – kérdezte Kiki kedvesen, mire Hana lehúzta a kezét az arcáról és lesütötte a tekintetét.

- ...Nagyon.

- A szex miatt?

- Jay miatt. Tudod, hogy miatta. Minden máshogy lenne, ha akkor nem úgy történnek a dolgok. Nem akarok ezen kattogni, tudod, hogy nem szoktam, de tényleg így gondolom. Ha akkor Jayel maradok, ma nem vagyok Never, de nem is vagyok ilyen nyomorult a szerelmi életemet tekintve.

- Nem gondolod, hogy most újra indult?

- Nem. Még mindig nem érzem, hogy mással tudnám csinálni.

- Hát ma reggel én sem érezném ezt – értett egyet Kiki. – Jól vagy?

- Igen, tényleg – bólintotta. – Na, mozogjunk, sok a dolgunk mára – mondta, majd felállt és befejezete a pakolást, Kiki pedig közben a napi programot olvasta fel Hanának. Most ő is lezártnak tekintette a témát, másra kellett koncentrálniuk.

Este a koncert előtt Jay és Hana még az öltözőben kettesben töltöttek némi időt, Hana az utolsó találkozásnak gondolta, így igazán engedékeny volt Jayel, aki viszont teljesen másként értékelte ezt a dolgot. Félreértették egymást, ennyi történt. Jay fülig érő vigyorral az arcán foglalta el a helyét, míg Hana hasonló lelkesen lépett a színpadra. Igazán nagyot alakított ezen az estén, még a legnagyobb rajongói is ritkán láttak tőle ilyen műsort. Olyan messzire ment, hogy pedzegette, a maszk levételét, bár ténylegesen nem akarta, de meg-megvillantott részleteket az arcából. Az egész aréna őrjöngött, imádták az estét, Nevert. A végére kissé lassult a tempó, ahogy tervezve is volt, az utolsó dal után, még szólt néhány szót, de nem eresztette szélnek a közönségét. Lekapcsoltak a fények, egy széket húzott a színpad közepére és leült, lilás fényű reflektor irányult rá, majd énekelni kezdett. Csak ő maga, semmi és senki nem kísérte. A terem szinte néma volt, hallgatták, ahogy Never kiengedi a hangját. Jay háttal állt a színpadnak, az első néhány sor után megfordult és felnézett Hanára, aki innentől már csak őt látta. Neki énekelt, Jay pedig megértette, mit akar mondani. Nem ismerte ezt a dalt, nem tudta, hogy Hana írta-e, vagy valaki másé, de tökéletesen rá illett a helyzetükre. Jay azt is megértette, hogy Hana tényleg el akarja felejteni, ami köztük volt, és így akarja megértetni. Nem volt vitás, hogy hatásosabb volt, mintha csak úgy elmondta volna újra. Jay néhány másodpercig nézte még Hanát, miután az befejezte a dalt, majd gunyorosan felé mosolygott, végül otthagyta a posztját. Újra fény árasztotta el a színpadot, Never pedig elbúcsúzott, a tömeg oszlani kezdett. Hana lement a színpadról, Kiki már várta a színfalak mögött, de nem tudtak beszélni, mert Hana a kezeit maga elé tartva az öltözőjébe sietett. Kiki sóhajtva tördelte a kezeit, nem örült a helyzetnek. Hana elszámolta magát, vagy inkább szándékosan áltatta azzal, hogy nem érez semmit Jay iránt. Legalább Jay elment és feladta – gondolta Kiki, majd megrázta magát és igyekezett még a kötelezőket letudni.

Kora hajnal volt, mikor Hana gépe felszállt, ő maga hamar elaludt, kimerült a koncert alatt. Kiki figyelte és gondolkozott. Gondolkozott azon, hogy mi lesz ezután? Hamar túl lesz rajta, vagy megint vergődik egy darabig? Kölyökként nem volt gond tulajdonképpen nem volt tétje a dolognak, most viszont folyamatosan Neverként kell léteznie, aminek már nem tesz jót, ha Hana befordul. Kiki a számítógépén dolgozott, miközben felvillant egy üzenet a képernyőn. Jay írt neki. Halkan morgott maga elé, majd megnyitotta az üzenetet. Jay arról faggatta, hogy hová mennek, vagy hol lakik Hana, vagy bármilyen információt elfogadott, ami közelebb viszi hozzá. Ezúttal nem akarta elveszíteni újra. Kiki a körmét rágva hezitált, számtalanszor mozdult, hogy leírja, amire Jay kíváncsi volt, vagy hogy beolvasson neki, de mégis megállította magát. Igazából sem egyikhez, sem másikhoz nem volt joga, de Hana a barátja volt és mindenképp a legjobbat akarta neki. Jay volna a legjobb? Erre nem tudta a választ, csak abban volt biztos, hogy Hana számára elég fontos ahhoz, hogy a fiókba tegye a múlt sérelmeit és újra megadja magát neki. Kiki halkan káromkodott, aztán végül írt Jaynek, közben az égiekhez fohászkodott, hogy ne legyen ebből botrány. Vagy legalábbis túl nagy ne.

Hana egy kis pihenőre küldte magát a történtek után, át kellett gondolnia, hogyan tovább. Sokat gondolt arra, hogy ostobaság volt az egész, mert csak a saját életét bonyolította vele. Újra ott találta magát egy értelmetlen érzésben, egy felesleges sóvárgásban, amit magának köszönhetett. Nehezen hitte, hogy ennyi év után újra ismétli magát a történelem, ugyanabban a posványban találta magát, mint korábban. Egy kicsivel komfortosabb volt, mert csak ő tudott a dologról, nem a fél világ. Ez is valami.

Hana egy pohár bort forgatott a kezében, közben a zenei élet pletykáktól terhes híreit olvasta, amin hol nevetett, hol szörnyülködött. Számos hírről tudta, hogy kacsa, másokról viszont azt, hogy nagyon is igaz, de senki sem ad már hitelt a sztorinak. Amíg nem róla írtak ilyesmit, nem érdekelte. Újabban róla is írtak, Jay is gyakran felbukkant, ha már nem tudtak mit előhúzni a kalapból, olyankor egyik hülyeséget írták a másik után. Hana nem cáfolta mind, egy közleményt adott, amiben leírta a véleményét, innen ő lezártnak tekintette a dolgot. Épp egy ilyen cikket pörgetett végig, mikor felvillant a telefonja. Jay írt neki, amire egy ideje nem volt példa. Kezdte azt hinni, hogy megkönnyíti a dolgát és nem keresi ezután. Tévedett. Az üzenetben ennyi állt: megvagy. Mellé egy fotót tűzött, ami történetesen Hana házának bejárati ajtaját mutatta. Hana felpattant ültéből és nyomban kimelegedett. Jay itt van. Épp a háza előtt. Nem akarta elhinni, a telefonját tartva sietett az ajtóhoz, ahol megtorpant. A keze is remegett, ahogy az ajtót nyitotta, a küszöbön pedig Jay állt egy bőrönddel. Jay előre nyújtotta a kezét, és Hana álla alá simítva mozdított rajta, hogy becsukja a száját, a következő pillanatban pedig oda hajolva megcsókolta, majd a füléhez hajolt és belesuttogta: szeress egy kicsikét!

Vége