A következő napon, ahogy Hana mondta, már nem volt olyan zsúfolt a program, néhány beállítás miatt kellett még a koncert helyszínére menni. Miközben Hana a színpadon tette a dolgát, Jay a biztonsági emberekkel egyeztetett. Hanának volt saját személyzete erre, de Jay volt az, aki a helyi viszonyokat ismerte, ezért is volt rá szükség. Mikor Jay befejezettnek tekintette az eligazítást, leült a színpad előtti sorok egyik székébe, és hátra dőlve figyelte Hanát. Amikor arról beszélt neki, hogy a tehetségével kezdenie kéne valamit, akkor nem gondolta, hogy ilyen magasságokba is juthat vele. Komolyan gondolta akkor is, amit mondott, de kölyökként ezt nem látta maga előtt. Most itt volt Hana egy óriási csarnokban, ahol a következő napon teltházas koncertet ad majd. Jay mosolyogva nézte tovább Hanát, ahogy dolgozik. Munka volt ez, amit élvezett. Sosem látta Hanát lányok közelében, most pedig az volt a helyzet, hogy dögös nők csokrában páváskodik, tekereg köztük, rajtuk, miközben azok simogatják, fogdossák. Ha csak fele ilyen engedékeny lenne vele, mint ezekkel a lányokkal, biztosan nem unatkoznának együtt, erre gondolt Jay, miközben maga elé nevetett. Néhány számot meghallgatott, majd felállt és hátra ment az öltözőbe. Nem várt soká, míg Hana is megérkezett. Jay ép a haját igazgatta a tükörhöz közel hajolva, a tükörből látta, ahogy Hana besétál egy törölközővel a nyakában. Fénylett a bőre a verejtéktől, a ruhája tapadt rá, a smink kicsit meg folyt rajta, Jay nagyon szexinek találta. Jay igazított a szemüvegén, majd Hana felé fordult, a pultnak támaszkodott, zsebre tette a kezeit, pofátlanul méregette Hanát. aki törölt az arcán, majd félre dobta a törölközőt, az átizzadt pólót áthúzta a fején, a törölközőre dobta azt is, majd a melegítőjétől is megszabadult. Felnézett Jayre, aki az ajkát nyalogatva élvezte a műsort. Hana legyintett felé, majd az öltözőhöz tartozó kis fürdőbe ment zuhanyozni. Jay ezúttal nem ment utána, inkább megvárta, míg az aranytorkú madárkája végez. Hana szándékosan nem sietett, Jay pedig tudta ezt. Nem bánta. Várt már rá eleget tulajdonképpen, ez néhány perc már igazán nem számított. Mikor Hana előkerült, már fel volt öltözve, amit Jay egy elégedetlen szájhúzással kommentált, de hamar túl tette magát a csalódottságán.

- Elviszlek randizni – mondta Jay, mire Hana megakadt a mozdulataiban és lassan felnézett rá. – Mi van? Komolyan mondtam.

- Hülye vagy – jelentette ki Hana.

- Mert randizni akarok veled?

- És, mit akarsz csinálni?

- Éhes vagyok, gondolom ennyi mozgás után te is. Aztán majd kitalálom. Menjünk le mondjuk a partra. a kedvenc szakaszomat a kutya se látogatja, ezért szeretem. Ott nem zavar majd senki.

- Mit tervezel? Romantikusan a homokos parton a naplementében kefélni?

- Nem rossz ötlet, de miért kell ezt ilyen undorodva mondani? Úgy csinálsz, mintha mindent rád erőltetnék.

- Önvédelem – mondta gondolkozás nélkül.

- Ne légy ilyen tüskés, kérlek – szólt szelíden, Hana pedig a zsebeibe pakolta a holmiját.

- Holnapután elmegyek innen, remélem ezt felfogtad.

- Egy okkal több, hogy ne legyél ilyen mogorva. Miért nem hagyod, hogy kedves legyek veled?

- Amikor te kedves voltál velem, másnap mindig belém is rúgtál általában. Szóval, ne lepődj meg, ha óvatos vagyok.

- Megváltoztam.

- Hát én is – nézett fel Jayre halvány mosollyal a szája sarkában. – Sokkal kevésbé vagyok naiv.

- Inkább azt mondanám, hogy bizonyos szempontból sokkal zárkózottabb lettél. Ha engednél valakinek, aki nem én vagyok, épp olyan könnyen kapna meg, mint én. És nem azért, mert naiv vagy, hanem, mert nem ismered a férfiakat, akik akarnak téged. Nem ismered a praktikákat, amivel csábítanak.

- Most magad ellen beszélsz?

- Dehogy. Csak beszélgetek. ...Hagyjuk. Inkább csak gyere velem enni. Ne is tekints rá randiként, csak együnk, éhes vagyok – mondta Jay és elindult az ajtó felé, Hana pedig kicsit lemaradva, de követte.

Hana nem tudta, hogy mit akar Jay, illetve persze, hogy tudta, de azt nem, hogy mi lesz azután, hogy elérte a célját. Ő elmegy két nap múlva, akkor pedig mi értelme az egésznek? Megint ő legyen a hülye? Azt már nem. Hana eldöntötte, hogy nem fog annál többet engedni, mint ami eddig is történt. Néhány csók az semmi, ezt még ő is így gondolta.

Jay lerázta magáról az öltözőben támadt sértettségét, amiért Hana olyan csúnyán beszélet arról, ami kettejük közt van. Kefélni... utálta ezt a szót amúgy is, Hana szájából pedig különösen visszataszító volt. Ő Szeretkezni akart Hanával, mindig ezt a szót használta, ha róla volt szó, más nem is jött a szájára vele kapcsolatban. Hana nem értette ezt, a különbséget sem, így gondolta Jay. Hogy is érhette volna, ha akkor egyszer csinálta épp vele.

Jay végül nem vitte Hanát a partra, már csak azért sem, mivel Hana egész délután ezzel cukkolta, még nevetett is. Jay különben oda volt ezért, ennyit sosem látta nevetni a másikat, és igazán tetszett neki. Egyre inkább azt érezte, hogy nem akarja megint elveszíteni. Nem mintha bármikor az övé lett volna, ha most az övé lenne, de mégis úgy gondolta, hogy vele kell maradnia.

- Rég nem jártam itt – mondta Hana, miközben egy pad támláján ült és jeges kávét iszogatott, a várost figyelte, ami egykor az otthona volt.

- Hiányzik?

- Nem. Utálom ezt a helyet.

- Ahogy engem? – kérdezte Jay, mire Hana mosolyogva bólintott.

- Pont úgy.

- Akkor annyira nem is – állapította meg Jay és leült Hana lába mellé a padra. A térdének döntötte a fejét és rágyújtott.

- ...Nagyon megrémisztettél régen – kezdte Hana. – Amikor először láttalak, már akkor is ezt gondoltam. Akkor még nem ismertél, elmentél mellettem minden áldott nap – nevette maga elé. – A szekrényem a tiéd előtt volt nagyjából öttel, sosem láttál, mintha nem is lettem volna ott. Az egyik hülye haverod vett észre és szúrt ki magának. Eleinte csak néha szekált, nem volt vészes, aztán beszálltatok és az már nem volt vicces. Amikor először rám néztél, a szemeidtől megfagyott az ereimben a vér. Ijesztő voltál.

- Ez volt a célom. Akkoriban jó heccnek tűnt valaki olyat, mint te bántani – ismerte el Jay. – Sajnálom. Elég szemét voltam akkoriban.

- Most más vagy?

- Bízom benne.

- ...Aztán, mikor elkezdtél hízelegni már más miatt voltál ijesztő. Nem értettem, mi történik, kellett idő, hogy felismerjem, tetszel nekem. Komolyan ijesztő volt minden, amit megéltem veled. Derült égből villámcsapásként jött minden. A csók, a szex... Semmi felvezetés, semmi átmenet. Nem így kellett volna – mondta halkan. – Aztán, ami az iskolában történt... Meg akartam halni. Komolyan így gondoltam. Egy rokonunkhoz mentem külföldre. Senki nem tudta, hogy hová mentem, a barátaimnak sem mondtam meg. Iszonyatos volt, tudod? 17 évesen egy idegen országban egy olyan srácnak, aki a szomszéd utcában is kényelmetlenül érezte magát, egy más világba cseppenni pokoli volt. Az sem segített, ami történt. Szégyelltem magam. Ha Kiki nincs, azt hiszem, tényleg megölöm magam. Lehet, hogy más nem élte volna ezt meg ilyen tragikusan, de én ilyen vagyok. Ezután próbáltam összeszedni magam, egyszer-kétszer randiztam, de sosem voltam képes csókolózni sem. Eléggé elcseszett vagyok tulajdonképpen. Elcsesztél.

Jay hallgatta, amit Hana mondott, nem szólalt meg, nem is tudott mit hozzáfűzni. Nem szívesen hallotta, amint Hana azt meséli, milyen csúnyán elbánt vele, de annak örült, hogy Hana nyitott felé. Jay fordított a fején, így épp Hana vádlijára tudott nyomni egy puszit. Ezt érte el, ide szórta el ezt a gesztust. Hana beleszántott Jay hajába, rámarkolt és meghúzta, közben Jay becsukta a szemeit és kissé hátra ejtette a fejét. Hana tisztán látta, ahogy Jay ádámcsutkája mozog, miközben nagyot nyelt, tetszett neki, amit csinált. Hana elhúzta a kezét, levette Jay szemüvegét és feltette. Nem volt túl erős, nem nagyon bántotta a szemét, de már elszokott az ilyen holmitól, sok évvel ezelőtt megműtötték a szemét, már nem hordott szemüveget.

- Vigyél haza – mondta Hana. – Reggelig játsszuk azt, hogy a tiéd vagyok. Holnap a koncert után pedig felszállok a gépre és elfelejtjük, hogy ismerjük egymást.

- Képes leszel tényleg csak úgy hátra hagyni?

- Rutinos vagyok – nyögte, miközben felállt és ellépett a padtól, majd megfordult és visszaadta a szemüveget. – E nélkül nem tudsz vezetni. Nem tudom, hol laksz. Gondolom, már elköltöztél.

Jay bólintott, elvette a szemüveget, kicsit hezitált, végül elindult, közben megfogta Hana kezét és húzta maga után. Ha Hana ilyen ajánlatot tett, akkor élt vele. Hana az autóban az utat figyelte, a sötétedő várost, a fényeket, az embereket. Nem is tudta pontosan, hogy mit érez. Azon gondolkozott, egész eddig azon volt, hogy Jayt elfelejtse, most pedig arra készült, hogy ágyba bújik vele. Kívánta, épp úgy, mint régen és nagyon ideges is volt, mint régen, és pont annyira kezdett újra bele esni, mint régen. Minden tiltakozása ellenére. Mikor ezt magának is bevallotta kihúzta magát, mintha valami nagy felismerést tett volna. Jayre nézett, majd vissza a szélvédőn keresztül az útra és a nyirkosodó tenyerét a nadrágjába törölte. Jay a szeme sarkából figyelte, egy pillanatra deja vu érzése támadt, mintha visszament volna 10 évet az időben, a régi Hana ült mellette. Jay Hana kezére simított, majd felhúzta a szájához és rácsókolt. Jay úgy gondolta, Hana most fogta fel igazán, hogy mi is folyik körülötte.

Jay nem lakott túl messze, így Hana viszonylag hamar már a férfi lakásán állt a nappali közepén és igyekezett nem túl idegesnek tűnni. Jayt nem verte át, senkit sem tudott volna átverni. Kapott egy italt, amitől azt várta, hogy majd kicsit nyugtatja, egy kortyra ki is itta a poharat. Jay nem kezdett kínos beszélgetést, amit Hana üdvözölt, csak arról beszéltek, ami épp történik, vagy történni fog. Nem kérdezte Jay egyszer sem, hogy meggondolta-e magát, vagy akarja-e, mert tudta, hogy ha ilyesmit kiejt a száján, Hana azonnal visszavonulót fúj, amit egyáltalán nem viselt volna jól. Szépen sorban követték egymást a ruhák, Hana is lassan lehiggadt fellazult, nem akart kínlódni, azt a kellemes emléket akarta újra élni, amit valahol nagyon mélyen és nagyon élénken őrzött arról az estéről, amikor ő és Jay együtt voltak. Mégis más volt ez, felnőttek, más szinten volt ez az egész, főleg Jay. Ő igazán tapasztalt volt, nem úgy, mint Hana. Megint ő volt az, aki alig tud valamit ezekről a dolgokról, megint rajta fog valaki nevetni. Ez a gondolat megbénította Hanát, amit Jay azonnal felismert és addig duruzsolt a fülébe, míg meg nem győzte, hogy ezúttal minden más lesz. Hana elhitte, el akarta hinni, hogy kétszer ugyanaz nem történhet meg vele. Jay meggyőzte szóval és tettel, ahogy hozzáért, ahogy megcsókolta, ahogy a nevét mondta. Hana hamar rájött, hogy nem volt átgondolt részéről ez a dolog, mert felismerte, hogy saját magának okoz majd fájdalmat, mikor Jay elkezd neki hiányozni. Mert hiányozni fog neki, ebben biztos volt már akkor, amikor Jay először mozdított a csípőjén.