Hana másnap az ágyban lustálkodott, hasalt, a lábait egy a háttérben szóló dal ritmusára mozgatta, a telefonján olvasta a híreket, amiről lemaradt. Minden második arról szólt, hogy Never VIP fellépésén késelés történt. Hanat alig említették, mindenhol az ismeretlen hőst éltették. Hős. Így írtak róla, a titokzatos jóképű hős. Hana szemforgatva pörgette a cikkeket, ahová még képeket is bevágtak Jayről. Még hogy titokzatos hős, dohogta Hana. Nem értette, mitől lenne olyan titokzatos, az arca közeli felvételeken minden felületen, egész alakos képeket közöltek róla, Hana úgy gondolata nála titokzatosabb nem tud lenni, ő hord maszkot. Aztán kezdte felismerni a jelző miértjét, mert hatásvadász újságírók máris valami titkos viszonyról írtak Never és a testőr között, azután, hogy Hana bevonta Jayt a műsorba. Nem akart ő azzal semmit, csak felhasználni egy spontán elemként, erre máris teleírták a netet azzal, hogy Nevernek férfi szeretője van. Hát még most is ez a fontos, hogy ki kivel van és mit csinál, miközben valaki megsérült. Hana a fejét csóválta és eldobta a telefont, majd a hátára fordult és inkább énekelni kezdett. Ekkor sétált be Jay egy bögre gőzölgő kávéval. Hana fordította a fejét arra, amerre Jay lépkedett. Jay még mindig ugyanabban a kék, feszes alsóban volt, mint amiben előző este Hana mellé feküdt. Hana nem szólt, csak nézte a férfit. Igazán jól festett. Épp annyira volt kidolgozva a teste, amennyire Hanának tetszett. Attól, hogy nem volt senkije, még vak nem volt, és pontosan tudta, hogy milyen típusú férfiak jönnek be neki. Sajnos Jay épp ilyen volt. Lehet épp a múltjuk miatt, bár akkor még csak fiatal felnőtt volt, egy srác inkább, nem úgy most. Csak Kiki tudta, hogy Hana történetesen a tetoválástól zavarodásig oda volt, valamiért nagyon vonzotta mindig. Hát Jay bővelkedett ilyesmiben, jól is állt neki, és egyáltalán nem takargatta őket. Jay letette a kávét az ágy melletti kis szekrényre, majd Hana felé fordult, aki nyomban másfelé nézett, nem akarta, hogy Jay tudja, őt nézte. Nem mintha nem lett volna elég feltűnő, de Hana úgy hitte, a másik nem vette észre. Jay önkéntelenül mozdult, miközben remélte, hogy ez a kép örökre beleég az emlékezetébe. Hatalmas ablakokon áradt be a reggeli nap fénye, Hana az ágyon felhőknek tűnő hófehér kövér párnák között feküdt, mint egy angyal. Jay nem állta meg, és felhúzódott hozzá, fölé hajolt és már csókolta is. Hana hagyta egy rövid ideig, majd eltolta magától, amivel csak azt érte el, hogy Jay áttért a vállaira és a nyakára.

- Így viselkedik egy hős? – kérdezte Hana, miközben tetetett vonakodással próbálta lerázni magáról Jayt.

- Miféle hős? – kérdezte Jay, de nem is nagyon érdekelte a válasz, mással volt elfoglalva.

- Így emlegetnek téged a tegnapi miatt. Rólam nem is írnak sokat, mindenhol a titokzatos szexi testőr hőstette a téma – mondta Hana, miközben Jay széttolta a szőke combjait. – Mi a fenét csinálsz, különben?

- Kihasználom, hogy nem vagy elutasító.

- Az vagyok, hagyd abba – szólt Hana, közben megfogta Jay vállait és lehempergette magáról.

Jay hangosan fújta ki a levegőt és becsukta a szemeit. Az előző este után azt gondolta, hogy megtört a jég, vagy legalább repedt annyit, hogy előre mozdítsa a helyzetüket.

- Ma próbára megyünk, ha le nem fújják – jegyezte meg Hana, közben rágyújtott, miután Jay volt kedves a tűz jelzőt kiiktatni, hogy ne kelljen folyton kimennie a teraszra. Magához vette a kávéját és belekortyolt. – Egész nap ott leszünk. Hosszú lesz, és fárasztó. Holnap már kevesebb dolog lesz, gondolom egy sajtótájékoztató is – húzta a vállát.

Most Jay nézte őt épp úgy, ahogy néhány perce még fordítva történt. Jay mosolygott, mert a fejében látta a régi Hanát, ahogy görcsösen izzad mindenen. Eszébe jutott, mikor a boltban kezdett dolgozni, akkor még nevetett rajta, szánalmasnak gondolta. Sosem hitte volna, hogy egyszer az a kis pondró egy ilyen csodálatos férfivá érik, mint akit most lát maga előtt, akiért az emberek bolondulnak, olyannyira, hogy képesek akár az életére is törni.

- Szerelmes vagyok beléd – mondta Jay, mire Hana nevetni kezdett és elnyomta a cigarettát. Rá sem nézett Jayre, egyszerűen a fürdőbe sétált.

Jay utána ment, nem óhajtotta vesztegetni az idejét. Hana már a víz alatt állt, nem hallotta, hogy Jay bejött a fürdőbe, már csak akkor vette észre, mikor mögötte állt és kivette a kezéből a tusolófejet. Jay visszaakasztotta a helyére, a következő mozdulattal pedig Hanát már fel is kente a falra, ami nem volt túlzás, mert szorosan hozzásimult ezzel a másikat a falhoz szorította. Hana felnyikkant, ahogy a jéghideg csempéhez préselte Jay, miközben a két combját szorítva felemelte, így Hana kénytelen volt a másik dereka köré fonni a lábait, ha nem akart leesni. Jay vállaiba kapaszkodott, miközben az egy hajszálnyi távolságra volt az arcától. Hana ujjai Jay tarkójára csúsztak, majd fel a nedves hajába, cirógatta a fejét, közben nem mondott semmit. A tekintete kérlelő volt, szerette volna, ha Jay megérti, hogy nem akarja, hogy megint fájjon végül ez az egész. Jay viszont megint máshogy látta a helyzetet, mint korábban is, és úgy tervezte, hogy ezúttal nem fog néma maradni és nem hagyja, hogy Hana megint eltűnjön a szeme elől.

- Szeress egy kicsikét – kérte Jay, de többre nem volt lehetősége, mert Kiki hangosan kereste Hanát. Hana elnézett Jay válla fölött, mielőtt szólt volna Kikihez, Jay még megcsókolta, néhány rövidebb csókot begyűjtött, majd hagyta menni.

Hana sietve egy köntösbe bújt és kicsusszant a fürdő ajtaján, majd célirányosan a cigarettájához lépett. Rágyújtott és nagyokat szippantott, közben Kiki a tekintetével kereste Jayt.

- Hol van Jay? Ugye nem hagyott magadra? – kérdezte Kiki nagy, rémült szemekkel.

- Nem, sose tenné – motyogta Hana, közben Jay is megjelent. Kiki szemei újra tágra nyíltak, de még mielőtt bármit mondhatott volna, Hana emelte a kezét ezzel jelezvén, hogy inkább maradjon csendben. Jay kisétált az erkélyre, még az ajtót is becsukta maga után, Kiki pedig Hanához lépett és maga felé fordította, de az következetesen a padlót bámulta.

- Mi folyik itt, Hana? – kérdezte halkan. – Izélsz vele?

- Mi?! Nem! Dehogy! – rázta a fejét hevesen.

- Akkor mit keresett veled a víz alatt?

- Nem én hívtam! – csattant fel Hana. – Ez a marha azt csinál, amit akar!

- Látom – nézett végig Hanán. – ...Nem azt mondtad, hogy utálod?

- De, ezt mondtam – bólintotta.

- És így van még?

Hana ingatta a fejét, leült az ágyra és a hajába simított.

- Már csak pár nap és elmegyünk, aztán sose látom többet. Addig kibírom.

- És utána? – kérdezte szelíden és leült mellé. – Utána mi lesz?

- Semmi. Túl teszem magam rajta.

- Tulajdonképpen most mi a helyzet? Tetszik?

- ...Mindig tetszett, tudod jól.

- Igaz, sose hittem el, amikor tagadtad. Azt viszont elhittem, hogy utálod.

- Úgy is volt. ...De napok óta azt hajtja, hogy szerelmes belém.

- Mi?! Nem igaz! Elhiszed?

- Nem vagyok bolond – morrant Hana. – Nem fogok még egyszer bedőlni neki.

- Akkor miért hagyod, hogy veled zuhanyozzon? Mit csinálsz még vele?

- Semmit – mondta határozottan. – ...Semmi komoly nem történik.

- Ez mit takar? Beszélj már, ne kelljen mindent kihúzni belőled!

- Csak nosztalgia. Ne aggódj, nem fog zavarni semmiben.

- Én miattad aggódom most, nem más miatt. Láttam, milyen állapotba kerültél tőle, nem akarom újra látni.

- Ez most nem fog megtörténni – jelentette ki Hana, közben Kiki az erkély felé fordult és Jayel egymásra néztek épp.

Kiki nem volt meggyőződve arról, hogy a dolgok majd úgy történnek, ahogy Hana akarja, vagy gondolja. Jayben látta a lehetőséget arra, hogy felforgassa Hana életét, és volt egy érzése, hogy meg is fogja tenni. Azt viszont Jay nem tudta, hogy Kikinek is lesz egy-két szava ehhez, ha úgy látja majd, hogy közbe kell avatkoznia. Egyrészt Hana érdekében, másrészt Never érdekében is megteszi, ha kell. Jay állta Kiki tekintetét, egy pillanatra az jutott eszébe, hogy talán nem ártana, ha riválisként tartaná számon. De legalábbis nem ajánlatos félvállról vennie őt.