Hana a nagy koncert előtt egy kisebb rajongói találkozóra igyekezett, ahová válogatott rajongók voltak hivatalosak. Hana szerette ezeket az eseményeket, mert nem volt olyan szörnyen sok ember ilyenkor jelen, és velük érdemben is tudott szót váltani, személyessé vált az egész, amit nagyon kedvelt. Persze Jay nem maradt távol tőle, a sarkában volt, de nem zavarta. Le sem vette Hanáról a szemét, egyrészt ez volt a dolga, másrészt pedig nem tudott betelni a látvánnyal. Hana ragyogott, boldognak tűnt, magabiztosnak, tündökölt. Nagyon más volt, mint régen, vagy akár előző este a szobában, mikor csókolóztak. Jay úgy hitte, hogy ez a szerep Hanának egy biztonságos komfortzóna lett, amiben otthonosan mozog, ahol felszabadult. Egy álarc mögé bújva adta önmagát. Furcsa helyzet, de így volt.

Jay nem csak Hanát, de a közelében lévőket is szemmel tartotta nyilván, így szúrt ki egy lányt, akit onnantól kezdve figyelt. Alig-alig vesztette szem elől, távol akarta tudni Hanától. Hana egy kicsit sem aggódott, nem érezte magát fenyegetve, mosolygott, pózolt, beszélgetett, megölelt egy-két embert. Fellépett egy kisebb színpadra, és énekelni kezdett, a programban négy dal volt tervezve, de Kiki jelezte Jaynek, hogy lesz az hat is, mire a végére ér, mivel Hana szerette, ha visszatapsolták, így általában ilyenkor egy mini koncertet adott. Jay megállt a színpad előtt és a szemével kereste a lányt, mikor megtalálta, biztonságos távolságban gondolta. Közben a háta mögött Hana adta a műsort, amit nyilván nem látott, csak hallott. Sokkal jobb hangja volt már, igazi profi volt, pedig jól énekelt már régen is. Jay most nem zenét hallgatni volt itt, nem is igazán figyelt rá, akkor fordította a fejét kissé hátra, mikor a vállán érzett egy simítást, ami lassan haladt lefelé a mellkasa irányába. Hana bevonta a műsorba, hozzá simult, majd lelépett a színpadról és tekeregni kezdett körülötte. Nem neki énekelt, épp csak felhasználta díszletként, de így sem érezte magát rosszul Jay. Kicsit hagyta szerepelni Hanát, aztán a derekára simította a kezeit és visszapakolta a színpadra, úgy gondolta, ott jobb helyen van. Hana nem tiltakozott, ezt is belefűzte a műsorba, de az utolsó dalnál újra lelépett a színpadról. Egy könnyed számot énekelt, amihez mindig megindult az emberek között. Jaynek nem tetszett különösebben a dolog, de nem volt mit tenni. Igyekezett úgy a közelében maradni, hogy ne legyen nagyon otromba. Pásztázta a termet, az embereket, a lányt egy pillanatra elvesztette. Jay idegesen kereste a tekintetével, és mikor megtalálta, aggasztóan közel látta Hanához. Egy villanásnyi időre találkozott a tekintetük, egyszerre mozdultak Hana felé, aki semmit sem vett észre. Egyetlen másodperccel volt gyorsabb Jay, mint a lány, aki egy hosszú és hegyes hajtűvel rontott Hanára. Jay kapta a sebet, a bal karján szép nagy vágást ejtett. Hangos sikítás, tolongás kezdődött, Hanat valaki megragadta és elhúzta a történések közepéből, Jayt nem is látta, nem tudta, mi történt vele. Jay leszerelte a lányt, gyorsan ártalmatlanította, majd kivezette a teremből, és őrizte, míg a rendőrség meg nem jelent érte.

Hanat Kiki visszavitte a hotelbe, közben hevesen tárgyalt telefonon a kiadóval, szervezőkkel, ügyvédekkel, mindenkivel, akivel tudatni kellett, hogy mi történt. Kiki igencsak gondterhelten szívta egyik cigarettát a másik után, azt sem tudta, hogy mihez kapjon. Lemondjon-e mindent, vagy rázzák meg magukat és menjenek tovább? Hana egy itallal a kezében feküdt a kanapén és a zizgő Kikit figyelte. Vett egy nagy levegőt és felült, kiitta a poharát, majd rágyújtott.

- Leülnél? – kérdezte Hana.

- Nem – vakkantotta Kiki. – Ha nem fogtad volna fel, épp az életedre törtek. Ez jó sok kérdést vet fel.

- Nem esett bajom – húzta a vállát.

- Nem, mert ott volt Jay! Jó ég, mi van vele? – fogta a telefonját és tárcsázni kezdte, de nem volt elérhető. – Nem elérhető... Remélem, nincs nagy baja. Szerintem megsérült – húzta a szája elé a kezét. – Felhívom a kórházat!

Hana felállt és elvette a telefont a kezéből, egy pohár erőset nyomott a helyére, majd leültette Kikit.

- Nem esett baja. Nagy, biztosan nem. Őt nem lehet csak úgy leszerelni – mondta Hana, ezzel nyugtatta magát is mióta otthagyták Jayt. Igyekezett nem pánikolni, egy rohamos épp elég.

- Áh, te utálod – legyintette, és lelökte az italát.

- Sajnos nem. Pedig akarom! – tette hozzá. – ...Biztosan jól van.

- Felfogod te, hogy mi történt?

- Nem teljesen – vallotta be. – Azt hittem, hogy ilyesmi másokkal történik. Megijedtem.

- Én is – fújta ki hosszan a levegőt. – Hogy történhetett ez...? Ide regisztrált, ellenőrzött rajongók jöhettek csak, ez egy abszolút VIP rendezvény volt. Hogy fogom ezt megmagyarázni? – kérdezte halkan és a hajába marva lógatta a fejét. Hana leült mellé és a vállának dőlt.

- Én nem hibáztatlak, nem tehetsz róla és ezt meg is mondom mindenkinek. Amúgy sem távolíthatnak el mellőlem, ha te mész, én is, tőlem meg nem szabadulnak meg, úgyhogy nyugi.

- Nem magamért aggódom.

Hana mosolygott, közben nyílt az ajtó Jay sétált be rajta. Kicsit nyúzott volt, de amint látta, hogy Hana sértetlen az arcizmai kisimultak. Letette a telefonját és a cigarettáját, közben Kiki már idegesen tapogatta. Jay felszisszent, mikor a bal karjához ért, fájt a seb. Kiki hátrébb ugrott és sajnálkozni kezdett, meg folyamatosan bocsánatot kért, azt sem tudta, hogy mit mondjon, csak hadart összefüggéstelenül, mire Jay két ujját a szájára nyomta. Hana megborzongott a jelenettől, épp valami hasonlót tett vele is, mikor zavarában zagyvált.

- Jól vagyok, csak kicsit fáj. Ellátták, megmaradok. Nem kell aggódni. Ezért vagyok itt, hogy felfogjam az ilyesmit. Te jól vagy? – fordult Hana felé, aki bólintott.

- Mi volt ez az egész? – kérdezte Hana.

- A csaj azt mondta, hogy a faszija elhagyta miattad, szóval begőzölt és azt találta ki, hogy kicsinál téged – mondta, közben halkan sziszegve kezdte lehúzni a zakóját. Kiki nyomban ugrott és segített neki. Mikor az inget kezdte gombolni Hana rászólt.

- Menj és pihenj le Kiki, minden rendben már, higgadj le és később kitaláljuk hogyan tovább – mondta Hana, közben Kiki mellé lépett és szelíden elhúzta a kezét Jay ruhájától.

Kiki felnézett Jayre, majd Hanára, végül kicsit sem nyugodtabban távozott. Ha nem volt elég ez a támadás, valahogy még az a gondolat sem hagyta nyugton, hogy Hanat nem hagyja hidegen Jay, csak azt nem tudta, hogy mire számítson. Valami égig lobbanó lángra, kicsi szikrára, ami némi időtöltésben ki fog merülni.

Hana következetesen Jay gombjaira figyelt, ahogy azokat egymás után bújtatta ki a lyukakból. Nem sietett, próbált nem túl idegesnek tűnni, pedig valójában az volt. A jelen helyzettől, a korábbi eseményektől, és úgy alapjáraton Jaytől is nyugtalan volt. Hana lesimította az inget, Jay vállairól, majd óvatosan lehúzta előbb a sérült kezéről, majd a kanapé mellé dobta, annak már úgy is mindegy volt.

- Ez kicsit mélyebb, mint amit a fán szereztem – mosolyogta Jay.

- Ezt nem tudtam volna bekötni – mondta Hana. – Neked nem tűnik úgy, mintha minden ugyanúgy megismétlődne?

- Kicsit – ismerte el Jay. – Nem bánom.

- Én igen. Mert a következő esemény egy kínos izgalmi állapot lesz, aztán szex, és megint valami megalázó végkifejlet.

- Szeretkezni fogsz velem? – kérdezte Jay kuncogva, mire Hana a homlokát ráncolva fordított neki hátat duzzogva. – Örülök, hogy jól vagy.

- Köszönöm – szólt Hana a válla felett. – Nagyobb bajod is eshetett volna. Hogy jutott eszedbe ilyen munkából élni?

- Baromi jól fizet – nevette. – Komolyan... Nem tudom, kezdetben csak az egyetemen itt-ott biztosítottam néhány rendezvényt, valahogy meggyőzően alakítottam a biztonsági embert, aztán kicsit jobban utána néztem, képeztem magam, megtetszett. Jól megy, tényleg szépen megélek belőle. Én vagyok a legjobb – mondta kicsit sem szerénykedve. – Ezért lehetek itt. Melléd nem tesznek akárkit.

- Hát, akárkit nem – sóhajtotta. – De hogy pont téged... Alig hiszem.

- Ez egy második esély számomra. Kaptam egy hetet, hogy megszerezzelek – Hana hirtelen Jay felé fordult, az arcán őszinte döbbenet játszott. – Nem volt világos eddig? – kérdezte Jay. – Pedig mondtam is, hogy szerelmes vagyok.

- Bolond vagy, nem szerelmes – ingatta a fejét Hana.

- Tulajdonképpen a kettő nem sokban különbözik – mondta Jay és rágyújtott. – ...Csak azt kérem, hogy szeress egy kicsikét. Adj egy esélyt, hogy jóvá tegyek mindent.

- Hogy képzeled? Pár nap múlva elmegyek innen – magyarázta Hana. – Azt akarod, hogy addig tegyek úgy, mintha együtt volnánk?

- Kezdetnek megteszi – bólintotta.

- Te tényleg bolond vagy – sóhajtotta Hana. – Én viszont nem vagyok az, és nem fogom hagyni, hogy újra összetörj.

- Megcsókoltál tegnap.

- Igen. Jól is esett, rég nem csináltam ilyet. De ez nem jelenti azt, hogy a karjaidba hullok. Nem akarok. Már jól vagyok, eleget kínlódtam.

- Érted, hogy én miről beszélek neked a napokban?

- Értem, de nem fogom hagyni, hogy te nyerj. Még egyszer nem. Bírd még ki ezt a pár napot, és utána megint lehetünk idegenek.

- Nem – szólt határozottan Jay.

Hana újra hátat fordított, ahogy az esetek 90 %-ban, ha beszélgetnek, és a szobájába ment, Jay pedig utána. Hana figyelmen kívül hagyta Jayt, rá sem nézett, az viszont nem jött zavarba. Levette a nadrágját és befeküdt Hana mellé, amikor az a takaró alá bújt. Hana nyomban tovább állt volna a kanapéra, de Jay elég erősen tartotta az ép kezével ahhoz, hogy kénytelen legyen ott maradni. Jay kényelmesen Hanához fészkelte magát és a vállát csókolta néhányszor, majd egyszerűen csak hozzábújt, így kívánt aludni. Hana beletörődve hunyta le a szemeit. Beletörődött abba, hogy akármennyire elutasítóak a szavai, még mindig vonzódik ehhez a fickóhoz. Azt hitte mindig, hogy mikor újra látja, akkor olyan végtelen gyűlölet lesz úrrá rajta, ami megerősíti abban, amit eddig gondolt a történtekről. Most azonban itt feküdt az ágyban bal oldalán Jay, akit utálni akart, de egy kicsit sem tudott.