Hana kénytelen volt lenyelni a békát, hogy Jay igenis vele marad egy darabig, hovatovább a szobájában fog aludni. Jay a kanapén kapott helyet, bár nem is gondolta, hogy majd Hana az ágyában altaltja. Nem gondolta, de remélte, hogy valahogy bejut oda. Hana vonzotta őt, újra fellobbant Jayben a régi érzés, amiről azt hitte, hogy régen maga mögött hagyta. Most újra látni Hanát, minden eltemetett érzést felszínre hozott, és el sem tudta képzelni, hogy a másik ne így érezne. Nem akarta elhinni, hogy Hana nem őriz róla szép emlékeket. Legalább egyet. Legalább annak az estének az emlékét, mikor először és utoljára együtt voltak. Hana továbbra is tüskés volt, bár többet beszélt Jayel, mint tervezte. Nem szerette, hogy így alakult a dolog, nem akart megbocsátani neki, nem akart megenyhülni, mert akkor az egész eddigi élete roppant volna össze. Mindent Jayre fogott, mindent azzal magyarázott, hogy Jay bántotta őt, hogy meg alázta. Ha most engedne Jaynek és barátként fordulna felé, nem tudná igazolni az magányát semmivel.

Hana a nagy ágyban feküdt, nyugtalanul aludt. Álmodott. Évek óta először újra arról, hogy Jayel van. Úgy érezte, mintha kívülállóként látná az álmát, mintha egy filmet nézne, vagy valahonnan az ágy mellől figyelné, ahogy Jay és ő szeretkezik, tíz évvel ezelőtt. Hana fel akart ébredni, de nem tudott. Elfordította a fejét, de ettől még hallotta a saját kéjelgő hangját, ahogy Jayt szólítja, ahogy az válaszként élvezettel telt hangon morran, ahogy egymásnak felelve pihegnek. Aztán éles vágás és az iskolában látta magát, ahogy mindenki őt figyelni és nevetnek rajta, ahogy mutogatnak rá, Jayel az élen. Jay ekkor ébredt fel arra, hogy Hana szobájából hangok szűrődnek felé. Felült a kanapén, fülelt, majd felállt és a szoba felé indult. Egyre inkább zavarta, amit hallott, így benyitott. Hana aludt még, de egyértelmű volt, hogy valami rossz álmot lát, amiből nem tud felébredni. Jay egy pillanatig tétovázott, majd felhúzódott az ágyra Hana mellé. Előbb csak figyelte őt, aztán halkan szólította, végül az arcára simított. Hana hirtelen nyitotta a szemét, zaklatottan vette a levegőt, eltartott néhány pillanatig, mire felfogta, hogy mi történik. Sietve felugrott és maga elé húzta a takaróját.

- Nyugi, csak rosszat álmodtál, és azt gondoltam, jobb, ha felébresztelek. ...Mit álmodtál? – kérdezte szelíden, mire Hana a fejét rázta, és elfordult Jaytől, hogy rágyújtson.

- Jól vagyok, visszamehetsz a helyedre.

- Nem vagyok kutya – jegyezte meg Jay.

- Nem így értettem – szippantott a cigarettán, majd a hajába túrt, de kerülte Jay tekintetét.

Jay falta a látványt, amit Hana nyújtott. Elkábította, nem talált jobb kifejezést arra, amit érzett. Úgy érezte, újra szerelmes lett, ahogy meglátta. Minden porcikáját szemügyre vette, amit Hana nagyon is jól érzett, olyan átható pillantással méregette Jay, amit képtelenség volt nem észre venni.

- Ne bámulj – morogta Hana. – Sose szerettem, amikor így néztél – folytatta szinte suttogva, hátha Jay nem hallja meg. De Jay nagyon is jól hallotta.

- Zavarba hoz még mindig?

- Igen – vallotta be, még mindig inkább háttal Jaynek. Jayt nagyon emlékeztette ez az egész a régi időkre.

- Elmeséled, mit jelent? – kérdezte Jay, közben Hana pillangójára simított. Hana felé fordította a fejét és kissé keserű mosolyra húzta a száját.

- Sosem került szóba? Nem volt rá idő, ugye? Semmire sem volt idő – mondta elmélázva, mire Jay hümmögött, valahogy így érezte ő is.

- Most új esélyt kaptunk.

- Nem Jay. Csak valami otromba vicc ez a sorstól.

- Nem hiszem – jelentette ki.

- Mindegy – vonta a vállát, majd újra rágyújtott, pedig az előző még erőtlenül füstölt. – ...Ez a pillangó... Volt egy húgom. A mindene voltak a pillangók, imádta őket. Mindig a hátamra mászott és ide hajtotta a fejét, ahol a minta van. Hasaltam az ágyon, tanultam, ő pedig feküdt az hátamon és beszélt a pillangókról. Aztán egy nap úgy tűnt el az életemből, mint ahogy a szappanbuborék szétrobban. Váratlanul, és fájdalmasan gyorsan. Volt, nincs. A mai napig nem fogtam fel. Többek közt ezért is lettem olyan zárkózott. Különösebben sosem vágytam nagy társaságra, de miután ő eltűnt, teljesen befordultam. Nem értettem, ma sem értem, hogy történhetett, hogy elvett valami egy olyan életet, ami még el sem kezdődött. Érted ezt? – kérdezte, miközben a térdére hajtotta a fejét és Jay tekintetét kereste. – Mióta nincs velem, a nevét sem tudtam kimondani. Tulajdonképpen sosem beszéltem még erről. Nem is akarok többet.

- Sajnálom, nem tudtam, hogy ilyesmi van a háttérben, nem akartalak felzaklatni.

Hana Jayt figyelte az arcát fürkészte. Nem rémlett neki, hogy ilyen figyelmes lett volna valaha. Biztosan sokat változott, ő maga is változott. Hana lehunyta a szemét, igyekezett arra gondolni, hogy utálni akarja ezt a férfit. Nehezére esett.

- Neked meglett minden tetoválásod, amit szerettél volna?

- Azt hiszem, igen – nevette halkan. – Szerettem volna, ha ott vagy velem, mikor begyűjtöm őket. ...Hana felforgattam utánad mindent.

- Úgy látszik mégsem, mert nem találtál meg.

- Igaz – bólintotta, közben kinyújtotta a kezét és Hanáéra simított. Hana elakarta húzni a kezét, de nem engedelmeskedett a végtagja.

Jay közelebb húzódott, elég közel ahhoz, hogy mélyen beszippantsa Hana hajának illatát. Borzongott tőle, száraz torokkal nyelt nagyot, majd óvatosan Hana nyakához hajolt, hogy megcsókolja a bőrét.

- Szeretkezni akarok veled – mondta Jay, mire Hana elhúzódott tőle. Pont ugyanaz játszódott most, mint évekkel korábban, és Hana egyáltalán nem akart megint bedőlni neki.

- Megőrültél – suttogta.

- Pont ezt mondtad akkor is, mikor először mondtam – mosolyogta, majd visszavonult. – Akkor is komolyan mondtam, és most is.

- Jay, maradj tőlem távol – szólt Hana jeges hangon, amivel Jay ebben a pillanatban nem kívánt vitába szállni. Már nem azok az éretlen kölykök voltak, Hana sem volt az a naiv okostojás.

- Van valakid?

- Nekem? – kérdezett vissza megdöbbenve Hana. – Már hogy lenne?

- A műsoroddal sokakat leveszel a lábukról, csak válogatnod kéne.

- Egy rossz választás éppen elég volt.

- Rég volt már – húzta a vállát.

- Neked nem számít, nekem tönkre tette az életem ezen részét.

Jay ráncolta a homlokát, nem értette ezt a mondatot. Hana elfordította a fejét, felhúzta a térdeit és átkarolta őket. Nem akarta magát kiadni, de azt viszont igen, hogy Jay tudjon róla, hogy mit tett vele.

- Sosem voltam mással. Sosem csókolóztam mással. Sosem ért hozzám más – mondta maga elé Hana. Jay levegője benn akadt egy pillanatra, sosem gondolta volna, hogy ilyesmi történt. Nem gondolta, hogy Hana ennyire megtört a dolog után. – Nem azért, mert nem akartam, hanem mert nem voltam rá képes. Mindig, ha valaki közeledett felém, te jutottál az eszembe, az érzés, amit akkor éreztem, amikor ott az iskolában arról beszéltél, milyen volt velem. Senkiben nem tudok bízni annyira, hogy akárcsak megcsókoljam. Szóval, igen, mély nyomot hagytál bennem, ha esetleg a seggfej haverod újra ezzel poénkodna.

- Hana...

- Ne kezdj szánakozni, attól hányingerem lesz. Csak akartam, hogy tudd, mit vont maga után a játékod.

- Nem játszottam.

- Nem? – csattant fel Hana. – Ezért néztél mindig levegőnek, ha nem a boltban voltunk, vagy nálad. Mindegy, ne is beszéljünk róla!

- Igazad van! Ne beszéljünk erről. Beszéljünk arról, ami most van! Felnőttem, sok mindent másként látok. Azt is, ami akkor volt. Szerelmes voltam, és hiszem, hogy az vagyok még ma is! Teljesen megbénítasz... Nem éreztem ilyet már rég. Sok kapcsolatom volt, de egyik sem volt tartós, vagy elég komoly ahhoz, hogy hosszútávon működjön. Téged kerestelek mindenkiben.

- Elég! – kiáltotta Hana. – Elég volt! Nem érdemlem meg, hogy ezt csináld velem!

- Mit? Épp arról beszélek, hogy nem tudtalak elfelejteni!

- Elég – kiáltotta újra, közben feltérdelt az ágyon, a kezeit ökölbe szorította, Jay pedig előre mozdult és megcsókolta.

Hana elhúzta a fejét, de Jay utána kapott, épp mint mikor először csókolta meg. Hana zihálva, ijedten nézett Jay szemébe, aki megsimította az arcát, a homlokát az övének nyomta, végül szelíden megcsókolta újra. Hana utálta, hogy nem utálta. Épp annyira kívánta ezt, mint először. Lassan kiengedte az ökleit és felsimított Jay karjain, végig a vállain, a nyakán, a tarkóján, a hajába simított és csak élvezte a csókot. Mintha az elsőt kapta volna, épp úgy élte meg. Végül elhúzódott és halkan kérte Jayt, hogy hagyja magára. Át kellett ezt az egészet gondolnia, rá kellett jönnie, hogy mi a fenét csinál. Jay megértette ezt, bár egyáltalán nem akartra épp most befejezni. Azt viszont felismerte, hogy tojáshéjon lépked, mikor Hanához közeledik, így ezúttal visszavonult.