Hana kilépett a munkahelyéről, nem akart Jay közelében lenni, így inkább felmondott. Az iskolában egész könnyen elkerülte, nem egy osztályba jártak, az óráik elég távol voltak egymástól. Hana, mint egy árnyék, úgy mozgott a folyosókon, mindig sietett, nehogy véletlenül összefusson Jayvel. Szünetekben a mosdóban volt egy fülkében, hogy ne találja meg, ha keresné. Márpedig kereste. Elég kitartóan. Naponta többször hívta is, de Hana sosem fogadta a hívást. Hana abban bízott, hogy egyszer csak megunja a másik. Jay pedig egészen máshogy gondolta, ő tisztázni akarta a helyzetet. Megmagyarázni azt, ami történt. Nem akarta elhinni, hogy Hana nem kíváncsi rá. Sem a magyarázatára, sem pedig rá. Jay nem az a kategória volt, akit csak úgy figyelmen kívül hagynak, vagy akit csak szó nélkül pattintanak. Jay a krémbe tartozott, akiről az egész iskola beszélt, és legalább a fele vele akar járni. Nem fért a fejébe, hogy egy Hana-féle srác máshogy gondolja. Jay már csak ilyen volt.

Jay megint felkereste Hanat otthon, miután a sokadik napon sem találkozott vele az iskolában és a telefont sem vette fel, az üzenetekre nyilván nem válaszolt. Megint fára mászott, megint beugrott az ablakon. Hana kénytelen volt beengedni, ha nem akart miatta magyarázkodni, főleg, mivel Jay biztosra ment és hangosabban beszélt a faágon kapaszkodva. Ezúttal nem volt sérülés Jayen. Letette a kabátját és leült az ágyra, Hana pedig tőle jókora távolságra állt meg. Nem is szólt hozzá, inkább igyekezett figyelmen kívül hagyni. Megint.

- Miért kerülsz? – kérdezte Jay.

- Még kérded? – kérdezett vissza ingerülten.

- Igen, mert nem tudom.

Hana lehunyta a szemeit, majd Jay felé fordult. Jay elhúzta a száját, mert Hana megint szemüveget viselt, nem is állt jól neki, a haja lógott bele az arcába. Egyáltalán nem azt a fiút látta, aki nem olyan rég még keményen beindította.

- Le kéne vágatnod a hajad, már mondtam – szólt Jay, közben elfordította a fejét.

- Kapd be – morrant Hana.

Jay kuncogott, Hana megint a biztonságos közegében volt, mert vele így beszélni.

- Szeretnéd? – kérdezte amúgy foghegyről, pedig félig komolyan gondolta a kérdést. Hana gondterhelten sóhajtott, majd rágyújtott inkább.

- Menj el, Jay – kérte fáradtan. – Nem kéne itt lenned. Nem kéne egyáltalán ismernünk egymást. Ezt már annyiszor elmondtam.

- Miért? Mert olyasmi történt, ami zavarba ejtett?

- Zavarba ejtett? – kérdezett vissza. – Halálra rémisztett inkább.

- Csak rád izgultam, más nem történt – magyarázta nyugodtan, Hana pedig akkorát nyelt, hogy tisztán hallotta Jay is. – Tök természetes reakció.

- Mire?

- Arra a helyzetre, amiben voltunk. ...Rád. Nem kellett volna ezért kilépned, és nem kellene így kerülnöd sem.

- Sosem barátkoztunk a suliban. A munkát pedig meguntam.

- Nyilván rögtön másnap, miután kishíján csókolóztunk.

- Nem akarok magyarázkodni. Nem tartozok neked semmivel.

Hana elnyomta a cigarettáját, letette a szemüvegét és megdörzsölte az arcát, majd a mellén fűzte a karjait. Jayt figyelte, ahogy az ágyán ül. Megint. Valószerűtlen volt ez, sosem gondolta, hogy egy hozzá hasonló fiúval fog barátkozni, hova tovább kínos helyzetbe kerülni.

- Te nem éreztél semmit? – kérdezte Jay, Hana pedig ingatta a fejét.

- Olyat, mint te, biztos nem.

- Ideges voltál – mosolyogta. – ...Nagyon szexi volt.

- Ne mondj ilyeneket – fordította el a fejét Hana. Zavarban volt nagyon.

- Pedig így volt. Nehezen tudom elfelejteni az arcod.

- Elég – szólt a fiúra, mire az felállt és egyenesen elé sietett, megállt előtte és közel hajolt. – Hallod, amit mondok?

- Nem – mondta Jay, még közelebb hajolva. – Muszáj, hogy megcsókoljalak.

- Nem – tiltakozott Hana, el is akart lépni, de Jay nem engedte.

Hana hiába forgatta a fejét, Jay begyűjtött egy csókot. Illetve egy puszit, ami Hana ajkán landolt. Hana pihegve nézett Jay szemébe, alig hitte, hogy ez megtörténik. Jay újra megcsókolta, ezúttal rendesen akarta. A nyelvével bökdöste Hana ajkait, hogy azok megnyíljanak, de elég makacs partnert talált. Nem adta fel, így végül Hana megadta magát és óvatosan nyitotta a száját. Amint megérezte Jay nyelvét elrántotta a fejét, egy pillanatra megszorította a fiú vállait, aztán óvatosan visszafordult és aprót mozdított a fején Jay felé. Jay felhúzta a jobb kezét Hana tarkójára és újra megcsókolta. Hana csókja ügyetlen volt, hiszen először csinálta, de Jay élvezte, alig akarta abbahagyni. Hana volt az, aki ismét elhúzta a fejét, majd el is lépett a másiktól. Háttal állt neki, a kézfejével törölt a száján. Remegett tetőtől talpig, nehezen vette a levegőt. Életében először csókolózott, ráadásul Jay volt az, aki megcsókolta. Ezt mindenképp fel kellett volna valahogy dolgoznia az előtt, hogy Jay folytatta volna, amit elkezdett. Hana leült az ágyra és a keze alatt gyűrte az ágyneműjét, remélte, hogy kicsit magához tér. Jay mögé ült és előre nyúlva Hana hasára simította a kezét, közben a tarkójára csókolt.

- Szeretkezni akarok veled – búgta Hana füle mögé, mire az szó szerint megszédült.

- Megőrültél – hebegte száraz torokkal.

- Lehet – mondta, közben közelebb fészkelődött Hanához, a csípőjével dörgölőzve. Hana felugrott volna, amint megérezte Jay izgalmát, de az visszarántotta és hanyatt döntötte az ágyon.

Megint ugyanabban a helyzetben voltak: Hana a hátán, Jay fölötte felizgulva. Hana szája mozgott, de hang nem jött ki a torkán. Kérlelte Jayt, hogy hagyja abba, ez már igazán több volt, mint amire Hana bármikor készen állt volna. Jay viszont tovább nyomult. Hana nyakát csókolta, a felsője alá simított, az apró bimbókkal játszott. Nem hazudott, teljesen begőzölt a fiútól, bár azt nem tudta, hogy miért. Hana szédült, izgatottan remegett, teljesen oda volt, attól, amit Jay csinált. Nem volt rossz, sőt nagyon jó, de egyben szörnyen ijesztő is. Most tényleg „az" fog történni? – kérdezte magától, miközben a plafont bámulta. Jay Hana nadrágja alá simított, mire az felhúzta a kezeit Jay arcára és idegesen járatta rajta a szemeit. Nyelt egy nagyot, ezen az estén már sokadjára, majd megcsókolta Jayt. Jay ezt beleegyezésnek vette, így innen már egyáltalán nem tervezett megállni. Kihámozta Hanát a ruháiból, hosszan nézte a testét, majd végig simította a nyakától a combjáig. Hana soha életében nem volt ilyen zavarban, mint ebben a pillanatban, miközben Jay őt bámulta. Őt bámulta, miközben ilyen izgatott volt. Jay áthúzta a fején a pólóját, megbontotta a nadrágját és Hanához simulva kezdett vele csókolózni. Nem akart kapkodni, élvezni akarta a fiút bármilyen formában. Akár csók közben, akár csak egymáshoz simulva, akár szex közben. Kívánta és a lehető legtovább akart ebben az állapotban maradni, pedig ez nem volt rá jellemző.

Kora hajnal volt, mikor Hana kinyitotta az ablakot, levette a cigarettáját az asztalról és leült Jay mellé az ágy tövébe a sötétben. Egyszer, majd még egyszer kattant az öngyújtó. Sercegett a cigaretta, közben Jay Hana vállára hajtotta a fejét. Nem beszélgettek, hallgattak, míg a cigaretta leégett. Jay összefűzte az ujjait Hanáéval, és lehunyta a szemeit. Nehezen tudta volna megfogalmazni, hogy mit érzett ebben a pillanatban, de abban biztos volt, hogy sosem érzett még ilyet és, ha tehette volna, ebben az érzésben maradt volna élete végéig. Hana a sárga fénycsíkot nézte a szekrényen, amit az utcai lámpa fénye világított meg. Egészen furcsán érezte magát ő is. Nem volt rossz, amit érzett, sőt, kellemes, nagyon is, ugyanakkor elég aggasztó is. Lefeküdt egy fiúval. Jayvel. Egy olyan sráccal, akiről még mindig nem tudta, hogy bízhat-e benne. A tapasztalatai alapján, nem. Hana hátra ejtette a fejét és próbált másra gondolni. Arra, hogy milyen jó volt vele. Mert jó volt, igazán jó. Nem fantáziálgatott a szexről sosem, de valahogy másként képzelte el az elsőt. Valami kényelmetlen, kínlódós dologra számított, de Jay igazán kellemessé tette számára. Jól esett arra gondolni, hogy Jay kedveli őt, legalább annyira, hogy egy ilyen helyzetben figyeljen rá. Hana Jay álla alá simított és maga felé fordította a fejét, majd megcsókolta.