Hana kinyitotta a szemét, Jay ágyának a lábát látta, egy pillanatig azt sem tudta, hogy hol van. Megint itt volt Jay szobájában, ahogy mostanában többször tette. Valahogy így alakult, az ő kapcsolatuk. A suliban nem változott semmi, de amikor nem látta őket senki, barátok voltak. Vagy olyasmi, Hana úgy érezte. Szeretett ezen a szőnyegen aludni, mert jó emléke volt róla. Igaz, hogy először sírt, amikor rajta feküdt, de nagy megkönnyebbülést érzett, miután felébredt, így újabban, ha Jay áthívta, mindig szundított egyet a szőnyegen. Jay pedig hagyta, úgy tekintett rá, mintha egy macska aludna a szőnyegen.

Hana nyelt egy nagyot, majd felült. Homályosan látta, hogy éjfél körül jár az óra, ami azt jelentette, hogy bajosan sokáig maradt ki, azt sem tudta, mikor aludhatott el. Jayt nem látta sehol, így felállt és elindult megkeresni. Nem ment messze, mikor vízcsobogást hallott, valószínűsítette, hogy Jay az, aki zuhanyozik. Más nem volt ott rajtuk kívül. Sosem látott még itt mást, csak Jayt. Hana azt gondolta, hogy olyankor hívja át, amikor amúgy is egyedül lenne. Vagy tényleg annyira egyedül van, hogy a szülei kb. sosincsenek otthon. Erre sem kérdezett még rá, pedig érdekelte a válasz. Akármilyen volt a viszonyuk, Hana még mindig félénk volt.

Hana visszament a szobába és leült az ágyra, majd hazaszólt, hogy egyben van és valószínűleg majd csak reggel, vagy másnap délután megy haza. Meglepte, de nem drámázott rajta otthon senki, talán még örültek is neki, hogy így alakult, igaz többször mondták neki, hogy ideje lenne ilyesmiket csinálnia ennyi idősen. A zsebeit paskolta, hogy rágyújtson, de nem találta a sajátját, így Jay dobozából vett egy szálat. Rágyújtott és az asztalon kezdett óvatosan matatni. Néhány jegyzetet látott, pár fotót, végül megakadt az ujja egy szép lila színű kis csomagon. Felemelte, forgatta, közben szippantott a cigarettán. Persze, hogy egy óvszer volt. Nézegette és arra gondolt, hogy erre nemigen lesz szüksége mostanában, de azt is el tudta képzelni, hogy sosem. Eddig sem kellett, nem is volt a kezében sosem. Jay itt tartja az asztalon, ha kell ne kelljen keresni. Hana leütötte a hamut, elnyomta a csikket is, mert közben leégett a cigarettája, amit nem vett észre. Hirtelen ijedten fordult hátra, mikor Jay kivette a kezéből a gumit. Jay is megforgatta az ujjai között, még kacsintott is hozzá. Hana a füléig vörösödve állt a másik előtt, aki alig volt felöltözve.

- N-ne haragudj, csak felébredtem, és nem voltál itt, és csak rá akartam gyújtani, és nem találtam az enyémet, és kivettem egyet a tiédből, és csak véletlenül találtam meg azt, és csak megnéztem kicsit közelebbről, és – hadarta idegesen, aztán hirtelen elhallgatott, mert Jay befogta a száját.

- Tedd el, ha szeretnéd – mondta, közben Hana zsebe irányába mozdította a kezét, aztán mégis megállt és felnézett a fiúra. – Vagy szeretnéd most használni?

- Nem, dehogy! – ingatta a fejét, majd ellépett Jay elől és az arcára húzta a kezeit, még hátat is fordított neki.

- Akkor csak tedd el – mondta Jay, közben mögé lépett, persze elég közel ahhoz, hogy akár azt is lehessen mondani, hogy hozzásimult, közben előre nyúlt és mélyen a zsebébe tolta a kis csomagot.

Hana egészen gyengének érzete magát, a szívverése felgyorsult, alig kapott levegőt. Jay tetszik nekem? – kérdezte magától rémülten, maga elé bámulva.

- Gondolom, itt maradsz ma, adok törölközőt, meg ruhát. Reggel megyünk együtt suliba.

- Nem lesz belőle gond? – kérdezte bizonytalanul.

- Milyen gond?

- Itthon. Vagy a suliban, ha együtt látnak minket?

- Látsz itt valakit rajtunk kívül? Nem. A suliban meg gondoljanak, amit akarnak.

- Rontja a renomédat, ha a közeledben vagyok.

- Ne foglalkozz vele – ingatta a fejét. – Menj, készítettem ki holmit a fürdőben.

Hana félre pillantott, majd a fürdőbe ment és letusolt.

Jay ciccentett és sóhajtott egyet. Még nem volt biztos abban, hogy mit is akar kezdeni ezzel az új helyzettel. Azzal, hogy Hana a bizalmába fogadta. Tulajdonképpen nem volt gázos a fiú, egyáltalán nem. Nem volt az a srác külsőre, akikkel ő forog, de az most nem számított. Üdítően ártatlan volt, olyan, akihez ritkán van szerencséje. Épp az volt most olyan érdekes, ami eddig idegesítette Hanában.

Jay az ágyán feküdt és a telefonját bámulta, mikor Hana visszajött. Az egyik kezében a ruhái, a másikban a szemüvege volt. A haja kicsit nedves volt, de nem vizes, csak elég nyirkos ahhoz, hogy hátra simítva ott maradjon. Jay előbb csak felpillantott, majd visszanézett és Hana arcát figyelte. A szemeit főleg, a szemüveg miatt nem is figyelte eddig őket, de szépnek találta. Aztán az is igaz volt, hogy nem volt csúnya ez a fiú, valójában elég jóképű volt, ha nem lógott az arcába a haja meg nem volt rajta az az ósdi szemüvege. Hana letette a holmiját, és közelebb lépett az ágyhoz.

- Mit bámulsz? – kérdezte Hana, közben leült az ágy sarkára, elég távol Jaytől.

- Semmit, csak furcsa vagy szemüveg nélkül – fordult vissza a telefon felé.

- Hol fogok aludni? Bár, szerintem kialudtam magam.

- Velem aludhatsz, nem harapok. Csak, ha kéred – kuncogta a kijelzőre, de Hana ezt szóra sem méltatta. – Ha nem tudsz aludni, ott a gépem, vagy tévézz, engem nem zavar egyik sem. Jó alvókám van.

- Kösz – biccentette Hana. – Te, Jay... Hol vannak a szüleid?

- Nem tudom – mondta gondolkodás nélkül. – Azt hiszem az országban, de lehet, hogy nem – vonta a vállát. – A héten még nem beszéltem velük, sokat dolgoznak.

- Egyedül élsz? – kérdezte Hana döbbenten.

- Lényegében, igen – nézett fel Jay. – Most tűnt fel?

- ...Nem, csak nem tudtam, mi az oka, hogy mindig egyedül vagy. A boltban miért dolgozol?

- Apám heppje, hogy szoktassam magam az élethez. Nem fáj. Amúgy is te csinálsz helyettem mindent – nevette.

- Azért nem mindent, de igen – értette egyet. – Szerintem, te mindig így fogsz dolgozni. Majd más csinálja helyetted.

- Tényleg ilyen gáz vagyok?

- Szerinted, nem? – kérdezett vissza, mire Jay megilletődve mozdított a fején és inkább nem válaszolt, Hana pedig hagyta.

- Ha éhes vagy, tudod, hol a konyha. Tulajdonképpen érezd magad otthon.

- Köszönöm. ...Mit szólnának a barátaid, ha ezt tudnák?

- Leszarom – vetette oda.

- Ha így lenne, nem néznél levegőnek az iskolában.

- Azt hiszed, szégyellem, hogy barátkozunk?

- Így van? – kérdezett vissza újra, felbátorodva.

- ...Nem – ingatta a fejét. – Csak...

- Hagyd, ne magyarázkodj – emelte a kezét. – Bár jó lenne, ha békén hagynátok. Legalább egy kicsit.

Jay biccentett, deigazából nem tervezte, hogy hevesen tiltakozik majd, a szekálások miatt, mertarra valami magyarázatot is adnia kellett volna, azt meg nem akart. Semmiképpnem akarta azt mondani a barátainak, hogy hagyják békén Hanát, merthaverkodnak. Hana a válla fölött nézett a fiúra, nem igazán hitte, amitmondott. Gondolatban vont a vállán, aztán felállt és a könyvespolchoz lépett.Zsebre tette a kezeit és olvasgatni kezdte a címeket, nem számított arra, hogyhamar elalszik majd, vagy hogy egyáltalán tud majd aludni. Tévézni ritkánszokott, inkább csak zenét hallgat, vagy olvas. Igazán csendesen telnek anapjai. A legfelső polcon talált egy érdekes címet, így felnyúlt érte, mineknyomán a felsője is felhúzódott, szabaddá téve a csípőjét és a dereka egyrészét. Nem sokat, tényleg semmi különös nem volt a dologban, de Jay előremozdult és még ajánlott néhány könyvet a felső polcról, amit Hana sorban le isvett. Jay visszadőlt az ágyra és az arcára húzta az egyik kezét, némán tátogottmaga elé, és sokadjára kérdezte, hogy mi a fenét csinál? Hana persze ebbőlsemmit sem vett észre, ő csak a könyveket forgatta és próbált választani.Felpillantott, mikor Jay elköszönt tőle és az oldalára fordult, de már nyitottais a könyvet, nem törődött vele sokat. Leült az ágy tövébe a szőnyegre, afülébe tette a fülhallgatóját, zenét indított és elkezdte a könyvet.